Esztergom és Vidéke, 1916

1916-06-11 / 45. szám

1916. június 11.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

bólumban hasonlatosságukat; a begyűlő első forrás és eszközök gyü- mölcsöztetése, rendeltetésüknek a részvényesek körén kivül miképen kívánatos érvényesítése már minden egyes takarékpénztár életrevalóságának külön próbakövévé válik s külön egyéni öntudatos cselekvésében jut kifejezésre a közvetlen öncél, és az aítruisztikus feladatok között, mely kettőnek hazafias polgári szellemben való összeegyeztetése minden takarékpénztár állandósikereinek erkölcsi alapját kell hogy képezze.

így válnak a takarékpénztárak részvényeseik jogos haszonigényét kielégítő rendeltetésük mellett azon közönségnek is táplálóivá, melyből saját életerejüket merítik, ha társulati feladatuk olyan vezetők kezeibe tétetik, kik a kettős célt nemcsak felértik, de mandatári- usaik hazafias intenciói szerint folyton nemesen át is érzik.

Az ily képesség és hű tevékenység fokozatai közt méltán illeti részvényes megbízóik részéről hálás elismerés azokat a hivatott legjele sebbeket, kik szigorú mérték alatt is megütik azt a magasságot, melynek felbecsüléséhez igazságos és képes Ítélkezés kétkedése, vagy habozása nem férhet, mert egész és összes ténykedésük, mint egy nyitottkönyv, mint egy világos számfejtés eredménye, vagy mint valamely oknak tisztánlátható és egyedül lehetséges okazata a tettek vitathatatlan erejével emelkedik minden dicséret fölé.

Felépítettük Uraim a piedestált helyezzük rá ünnepelt vezérünk méltó alakját.

Soha tömjénező nem voltam és tudom, hogy a szerénységnek dis- créíióval tartozunk; mivel azonban azt is tudom, hogy valakit jubilálni az ő megnevezése és érdemeinek elismerése nélkül nem lehet, bocsássa meg részvénytársaságunk igen tisztelt vezére és igazgatója Bleszl Ferenc úr, hogy a mai napon a felépített díszes hely csúcsára állítsuk őt, s oda nyújtsuk fel neki hálás elismerésünk koszorúját érdemekben gazdag negyven és szolgálatainak szivünk melegségével kötött virágaiból.

Ismerve igazgató urunk gyöngéd lelkületét s tudva, hogy kegyelettel adózik mindenkor érdemes munkatársai emlékének, kikkel intézetünk javát együtt munkálta, mai ünneplésünk összhangjában mi is szives hálával emlékezünk meg róluk.

Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság kezdettől fogva szerencsés volt vezetőinek megválasztásában, derék munkát teljesítettek és szilárd alapot raktak le ők intézetünk sikereinek történetében, melyeket avval is növeltek, hogy az oldalukon fejlődött fiatal erő értékétfelismerve szeretettel karolták fel, hogy kulmináló teljes értékkel hagyják reánk örökül Bleszl Ferenc igazgató úr személyében, aki átértve a megnehezült s nem egyszer válságos idők és ezek dacára is intézete emelkedésének követelményeit és nélkülözhetetlen feltételeit, az intézet tisztviselői karát vele együttérző szeretetben vezette és formálta olyanná, hogy ma annak kvalitása is takarékpénztárunk erősségének alapépítményét teszi teljessé ; mindezt pedig ünnepelt Igazgatónk csak avval a tüneményes odaadó munkaszeretettel és áttekintő képességgel tehette, amelly- nek egyedüli aranykulcsát szolgáltatják annak a bámulatos vezető

és alkotó erő titkának, amelyel magát igazgatói nagy gondjai és feladatai között intézete mindenapi üzleii életének és részletes teendőinek is színvonalán tartani és érvényesíteni akarja és bírja.

Ennek legközvetlenebb szemlélői és becsülői mi lehetünk igen tisztelt Uraim, akik szintén folyton foglalkozunk az Igazgató úr által intézett bőséges anyaggal, csakhogy ennek abban a stádiumában, mikor azt már nagy tudásának és szorgos ítéletének szövétnekével megvizsgálva és megvilágítva terjeszti a tanács és az igazgatóság elé.

Intézetünk fejlődésével és erős- bülésével növekedett annak tekintélye, erkölcsi állása és a hozzá fűződő bizalom is, melyet hitele és sikerei leghathatósabb emeltyűjéül kell felismernünk, de mindennek elválaszthatatlan és legbecsesebb vizmotorjaképen azt az erőt bírjuk és nevezzük magunkénak, melynek élő lelke bevilágít alapszabályainkba és minden intézményünkbe és melynek vezető hivatottsága alatt már intézetünk sikerei túl nőtték helyi szerény mértékünk dicséretét.

Vagy nem ennyit jelent-e, hogy vezető Igazgatónk immár mint szak- tekintély országos bizottságoknak is tagja ; hogy meghívásra részt vesz tekintélyes fővárosi pénzintézetek alkalmi tanácsaiban, vagy értekezletein ;

hogy mint a nagy tekintélyűnek elismert „Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetségének“ igazgatósági tagja, szakszerű előadásaival és lelkes agitálásával vidéki pénzintézeteink tekintélyét emelni és a megbízhatóságukban való bizodalmát erősbíteni törekszik ;

vagy hogy a legújabban 125 millió korona állami hozzájárulással megalakult korszakos intézmény az Országos Pénzintézeti Központ megalakítását megelőző döntő értekezletben is Igazgatónk felkérés, vagyis a feléje fordult bizalom alapján egyik előadónak fontos feladatát teljesítette ?

Önérzetünket emeli mindezek mellett vezető Igazgatónk felé forduló azon bizalom és erkölcsi kitüntetés is, mely . megyénk és városunk hivatalos önkormányzati és társadalmi életében őt lépten nyomon felkeresi, amely elől szerénységével ki sem térhet, — mert a köznek szüksége van rá, hogy lelkiismeretes készségével, érdeklődésével és sokoldalú tudásával ügyeink intézésében aktiv részt vegyen.

Szerettem volna Uraim meleg érzéssel, de hivatottabb képességgel hivebb rajzát adni osztatlanul tisztelt és szeretett Igazgatónk negyven éves nagyérdemű múltjának és értékének ; ha nem tehettem, vi- gasztalódásomat az Önök tökéletesebb tudomásában és ítéletében keresem és találom fel.

Legyen az általam előterjesztett kép csak gyenge vázlata részvény- társaságunk mélyen tisztelt vezér- igazgatója kiválóságának és érdemeinek és méltóztassék azt hivatottabb ítéletük világosságába azzal a rokonérzéssel átvenni, melyről tudom, hogy egy az enyémmel ünnepelt kedves Igazgatónk szeretettében, tiszteletében és nagyrabecsülésében ; mely érzelmeink lelkes öszhangjával kívánjuk, hogy Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató Urunkat a gondviselés igenigen sokáig éltesse jó egészségben tarts# meg és kisérje életét állandóan áldással, hogy szeretett családja boldogságában örülhessen a magáén is; nemes munkáján és fáradozásán pedig legyen mindenkor a legjobbak érdemelt ítélete által vezetett közelismerés és hű bizalom jutalma ! Éljen !

Rudolf István takarékpénztári titkár, helyettes igazgató, szíve minden melegével tisztviselőtársai nevében szólalt fel.

T. Közgyűlés !

A magyarok védasszonya megmentette szeretett hazánkat, hogy az ellenség e vérrel szentelt földet tovább dúlja, hős katonáink acél karja és hazaszeretete messze- messze távolba űzte a vad kozákokat és így a mostani világfelforgató vérözön dacára — hála érte a Gondviselésnek — mi itt ma, egy békés ünnepre,

a munka megünneplésére összegyűlhettünk.

A mai nap ünnepe városunk mindazon polgárának, aki az önzetlen, lelkes fáradhatlan munkát nem lekicsinyelni, hanem azt megbecsülve, annak a közre való jótékony hatását elismerni képes.

De a legnagyobb ünnep ez nekünk tisztviselőknek, mert volt társunkat, jelenleg pedig vezérünket látjuk az ünnep központján, közbecsülő szeretettel övezve.

T. Közgyűlés ! 40 évi szakadatlan munkában eltöltött idő, hosszúnak és fáradtságosnak tűnhetik fel annak, akit a teremteni vágyás és tudás nem serkent akit a munka nem nemesít, hanem lesújt ! Ami igen tisztelt Ünnepeltünk azon kiváltságos egyének közé tartozik, aki sohasem szűnik meg magának új munkát keresni, hogy tudjon vele produkálni és ezzel a közjót előmozdítani.

Még mint tisztviselő-kolléga tudásával, munkakedvével példányképül szolgált társai előtt ; tőle sohasem hallottam egy zokszót amiatt, hogy sok a munka ! Dolgozott kedvvel, ambícióval!

Intézetünknek Ő volt az első, nemcsak gyakorlati — de teora- tikus — kereskedelmi szakképzettségű könyvvezetője, aki nagy tudásával, hivatalba lépése alkalmával azonnal észrevette, az 1873.-i válságos idők által okozott könyvelési tévedéseket és azokat teljes odaadással, rövidesen rendezte. Tehát már ekkor bebizonyította, hogy 1876 május 2.-án a választmány nem tévedett, midőn a 19 éves ifjút, oly nagy bizodalommal tisztviselőjévé — egyhangúlag — megválasztotta.

1876-tól 1888-ig, mint könyvelő, 4 évig mint pénztárnok és 14 évig mint titkár az intézet felvirágoztatásában teljes szaktudásával, lelkiismeretességével hasznosan közreműködött. Érdekes statisztikául szolgálhat, hogy ünnepel- tünknek hivatalba lépésétől igazgatóvá történt megválasztásáig és ettől, a múlt év végéig mily arányú volt intézetünk vagyoni viszonyainak az emelkedése.

1876-ban mérlegünk 5,100.000 K- 1906-ban 12,000.000 Kval záródott, tehát 30 év kellet- ahhoz hogy vagyonunk megkét, szereződjék!

igazgatóvá történt megválasztása óta, ez év őszén csak 10 év fog letelni s e rövid idő dacára az intézet vagyona közel kétszeresét teszi annak az összegnek, ami 1906.-ban volt.

Míg például : 1906.-ban alaptőkénk csak 600.000 K, addig ma

2 millió, míg 1906.-ban betétszámlánk csak 10.700,000 addig ma 16 ésfél millió, mig 1906-ban kölcsö- neink állaga 10 milliót, addig ma 15 milliót, míg 1906-ban értékpapírtárcánk csak 1,600.000, addig ma 6 milliót tesz ki.

Ha figyelembe vesszük, hogy kis városunk kereskedelme, ipara, földmívelése szűk korlátok közt mozog, sőt tengődik,

a beszédes számok csak igazolhatják azon föltétien bizalmat, amit a Részvényes közönség a tanács és igazgatóság Elnökébe, a mi m. t. Igazgatónkba helyezett 1

A tisztviselői kart pedig őszinte, büszke örömre készteti, hogy vezérének céltudatos, körültekintő, becsületes, nagy szaktudással párosult munkásságával nemcsak e szép eredményeket elérnie, de sikerült még elnyernie azt is társaságunknak, hogy ma a vidéki pénzintézetek elite-csapatjához tartozónak általánosan elismerik.

Nagy és sokoldalú elfoglaltsága dacára atyai jóindulattal mindenkori gondoskodását képezte, hogy az alkalmazottak hálás ragaszkodással viseltessenek kenyéradójuk, az intézet iránt, miért is nyugdíj- és szolgálati szabályzataink humánus és követésre méltónak elismert módosításának, a megélhetési viszonyokhoz mért jövedelem rendezésének a tanácsnál mindenkor lelkes indítványozója és pártfogója volt.

Indítványait az igazgatóság és a közgyűlés kegyes volt mindig honorálni, helyesnek tartván azt’az elvet, hogy az intézet vezérének indítványát el nem fogadni, egyértelmű lenne egy lelkes gárda megteremtéséről lemondani.

Tiszteletre és követésre méltó ünnepeltünknek városunk ügyei iránti meleg érdeklődése, önzetlen szeretete 1 Mi tisztviselők, — kik szintén e jobb sorsot érdemlő városban éljük le a Gondviselés által megszabott időt — csak őszinte elismerő köszönettel lehetünk a város azon hű fia iránt, aki a közügyért nemcsak szóval, de tettel is lelkesedni és lelkesíteni tud. Hogy többet ne említsek : az idegenforgalom emelése és a közegészség javítása céljából fürdőtelepünk bővítését, modernizálását keresztül viszi,

hogy a kereskedelmet, ipart erőssé tegye, — megszerzi intézete részére az összekötő villamos vasút engedményezését és csak a háborún múlott, hogy az még nem létesült,

hogy a város szépítését előbbre vigye, elfogadja a Szépítő Egylet elnöki tisztségét és fáradságot nem kímélve, szabadidejének feláldozásával, megteremti a Duna-sétányt és parkot utóbb még a dísztelen Szenttamás hegyét teszi járhatóvá, tetszetőssé.

Résztvesz minden humánus egyesületi mozgalomban, lelkes munkájával és nagylelkű szeretet-ado- mányaival 1

Mindez csak egy pillanatfelvétel az O sokoldalú ténykedéséről.

Bár volna szép Hazánk minden városának sok oly lelkes fia, mint a mi tisztelt és szeretett Igazgatónk,

akkor kultúrintézményeink mind virulnának és jótékony hatásaik az emberek egymás iránti szerete- tében, megbecsülésében és az önfeláldozó együttes munkában megnyilvánulna,

egy ideálisabb életet és az általános jólétet érhetnők el!