Esztergom és Vidéke, 1916

1916-06-04 / 43. szám

o

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1916. június 4.

tatott a hadikölcsönökre öt millió koronát? Melyik vidéki Takarékpénztár vezérigazgatója ér rá bokros elfoglaltsága mellett, még közérdekű üdvös szolgálatot is teljesíteni? Melyik takarékpénztárunk teremtett városában megfelelőbb modern bérházakat vagy pompás fürdőt; és díszíti a város sétautait, a kietlen szenttamási hegyet?

Negyven esztendő alatt Bleszl Ferenc valóban igen sok értékes vívmánynak úttörője és intézője volt szülővárosában. Megelégedéssel tekinthet tehát eddigi szép aratására. Mi pedig végtelen örömmel, sőt büszkeséggel tekintünk reá, mert ideálja közérdekünk föláldozó szolgálatának; ideálja a lelkiismeretes tevékenységnek; ideálja a vezér- igazgató minden elsőrendű erényének; ideálja a legszeretetreméltóbb előzékenységnek és ideálja nemcsak a példás hazafi- ságnak, a puritán vallásosságnak és becsületnek, hanem még ideális a családi életben és a barátság szentélyében is.

Lelje tehát boldogságát elsősorban sikerei áldásában, polgártársai őszinte nagyrabecsülésében:, tisztelői és barátai igaz szeretetében és folytassa nemes hivatását a haladás és fejlődés útján olyan életkedvvel és egészséggel, mint eddigi negyvenéví

„Esztergom és Vidéke“ tárcája.

Tavaszhoz.

Érzem a langyos fuvalomban A zsendiilő élet lélegzetét,

Csattog a dal künn nemsokára,

Csak u tölgy ágait terjessze szét.

Meglibben szárnya a pelénék,

Megint zajos, vidám lesz a liget S a tavasz jöttét a természet Színes virágokkal ünnepli megLelkemről elviszi az árnyat S helyette derűs boldogságot ad, Álmokba szövi njra-ujra Piros rózsáit • ■ ■ festő lombokat.

Nézzétek a természet titkát Imádkozni a szív csak itt tanul,

Belé vésődik a jó Isten ..

Neve.. ■ nagysága kiolthat atlanulMelengeti a szivet addig . Táplálja s reá újabb lombot áá,

Míg egyszer a nap lehanyatlik S levetkezi testünk lombsátorát.

Orion.

ÖxSi

Az egyes honvéd.

(Egy orosz fogoly emlékeiből.)

Már kétszer rohantunk szuronyrohamra az ellenség felé. S a magyarok mindannyiszor helyükön maradtak, nekünk pedig hátrálnunk kellett. Az öreg parancsnokunk harmadszor is visszakergetett. Egy számaradandó becsű tevékenységét, mert akkor, aranyjubileuma megünneplésekor, már koszorús életrajzába kerül ez a klasszikus mondat:

— Exegit sibi monumentum aere perennius!

Dr. Kőrösy László. * -♦*- »» »♦ -♦

Bleszl Ferenc.

1876—1916.

Ritka benső ünnepet ül az Esz- gomi Takarékpénztár részvénytársaság.

A számok rideg világába szokatlan melegség költözött, melynek ereje kihat városi életük sok-sok rétegébe is.

Egy munkálkodásban eltöltött élet negyvenedik évfordulója avatja benső ünneppé azt a napot, melyen Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató betöltötte szolgálatának, — e halandónak ritkán jutó szerencsés év sorozatát.

Bleszl Ferenc 1876. június 1.-én lépett a takarékpénztár kötelekébe, hol a legalsóbb fokon kezdve hosz- szabb-rövidebb ideig a ranglétrának minden fokozatán állomásozott, végre 1906-ban egy rendkívüli közgyűlésen egyhangúlag a társaság igazgatójává választatott, amely állásban immár 10.-ik évét tölti.

Már az emelkedő állásokban is tekintélyes szava volt a társaság ügyeinek' kezelésében es irányításában, de személyes képességei és szaktudása igazában 15 évi titkári működése alatt bontakoztak ki; mig vezető tevékenységének súlya az

zad kozákot vezényeltetett hátunk mögé szöges kancsukával. Hát mennünk kellett. Előre ! A biztos halálba.

Hónaljáig érő hóban elvickeltünk. Verejtékezett a homlokom a fárasztó tusától. Rettenthetetlen ellenség volt a kárpáti hótenger. Ré ní.ő, vérfagyasztó üvöltéssel kúsztam előre a süppedékes hóban. Száz és száz halál fütyült el mellettem. De sajnos, egy se talált. Pedig bizony úgy vártam. Legalább egy ólomdarab megkímél a további szenvedéstől. De egyre késett az óhajtott halál.

Már egész elértük a magyarok rajvonalát. Alig voltunk harminc lépésnyire. Egész jól láttam már az átellenes harcot. Vérben forgó szemekkel verécegett végig a hóba vájt lövészárkából. Már én se féltem. Valami zsibbagás települt agyamra, ami elvette a gondolkozásomat. A magyar egyszerre csak felugrott helyéből s hegyes szuronyával rohant elejbém. Meg akart előzni a támadásban.

A villogó szurony láttára felhördültem. Az élet szikrája lobogott fel bennem. Lövésre tartott puskával hirtelen megvettem lábamat s vártam. El voltam készülve a legrosz szabbra. Hevesen lüktetett agyam és a szívem.

Kilőttem a puskámat egyszer. A

1906. évet követő időkre esik. Ez időben lett a részvényesek ritka egyértelműséggel nyilvánult bizalmából a társaság igazgatója. Ez a bizalom pedig idővel csak erősbödött s minden szimbólum betetőzőjeként hatalmas törzsökös fává nőtt.

A takarékpénztár utolsó 10 évének minden jelentősebb mozzanata szorosan az ő nevéhez fűződik. Ő ;az a szigorúan fegyelmezett agy, nagy látókörű férfi, kinek kedve, ambíciója intézete érdekevei mindenben azonos.

Evek szerint felsorolhatnék, mindazon létesítményeit, melyeket intézete további emelkedése érdekében léptetett életbe.

Meghonosította az intézetnél az amerikai rendszerű házi takarékperselyeket, a Gazdasági Egyesület közvetítése mellett a megyei állattenyésztés nemesbítése érdekében kölcsön útján szerez gazdáinknak faj állatokat, ő fúratta fokozatos fejlesztés érdekeben a Szt. István fürdő telep artézi kútját, az 1909. évben keresztül vezeti a társaság alaptőkéjének 2 millió K-ra való emelesét, felállította a „Sale-deposíts“ pénztári, megindította és vezeti a mozgalmat az összekötő villamos vasút létesítésére, legutóbb óvatos kézzel vezette át intézetét a moratórium keskeny hiúján és a hadikölcsön jegyzés gyűjtés terén is jelentős szép sikert ért el.

E kettős ünnep, 40 éves szolgálati és 10 éves igazgatói működése évfordulóinak örömnapja.

Ez időkben kifejtett közreműködéséhez fűződik a társaság, — vidéki intézetek sorában — ritkaság számba menő emelkedésének súlymagyar kissé megingott. Még egyszer azonban nem volt időm lőni. A magyar írét bakugrással előttem termett s szuronyával mellembe döfött. —

Elájultam. Csak a segítőhelyen, talán harmadnapra ébredtem fel. Ágyam körül magyar orvos foglalatoskodott. Tehát fogoly lettem. Ez kissé szomorúvá tett. Akármilyen humánusan is bánnak az emberrel, azért csak fogoly.

Egy hétre rá annyira jobban lettem, hogy a harctéri kórházból tovább szállíthattak. Hordágyon feltettek egy döcögős parasztkocsira. Elég sok szalma volt rajta, de azért bizony az a kocsi csak rázott. A kocsin már valaki feküdt. Fejére volt húzva takarója, de a köpenyegéről rögtön láttam, hogy magyar katona a társam, De ő nem volt kiváncsi úgy látszik az utnév társára, mert még csak fel se pillantott a takarója alul.

A fagyos rögön nagyokat zökkent a szekér. A mellemen levő behegedt seb felszakadt a nagy zuzódástól. Lázam nőttön-nőtt. Nagyon nyöszöröghettem, mert a társam kibújt ta- karója alól s kiváncsi egykedvűséggel nézegetni kezdett.

Hirtelen remülés fogott el. Rögtön ráismertem. Igen, ő volt az. Az a

pontja, mely főként az utolsó 25 évben domborodott ki, mikor befolyásos állásában fáradságot nem ismerve, mélytüzű és széles vonalú alkotó energiájával oly erős, mint szerencsés kezekkel szabott irányt a társaság vezetésének.

Bár első sorban s mindenkor, minden tettével á takarékpénztár embere, nagy elfoglaltsága mellett tudja idejét még a közügyek körül való működésre is beosztani, hol hasonló hasznos munkásságot fejt ki.

E korántsem teljes sorozata működése kiemelkedő mozzanatainak eléggé jelzi sokoldalú tevékenységét: igazgatósági tagja a Magyarországi pénzintézetek országos szövetségének, a Magyar takarékpénztárnak központi jelzálogbankjának, a Hungária biztosítónak ; tagja a vármegyei törvényhatóságnak, a közigazgatási bizottságnak, alhndó választmánynak és nyugdíjbizottságnak, tagja városi képviselő testületnek pénzügyi gazdasági, építési és kórházi bizottságnak, az iskolaszéknek, elnöke az esztergomi kereskedelmi társulatnak, a vármegyei igazoló választmánynak, a városi ellenőrző bizottságnak, a városi villanytelepnek és más egyletnek. Továbbá mint legújabb tevekénységi körről, a közreműködése lévén nagy sikert elért Setahely szépítő egyesületről és a háborús segély akcióról kell szót tennünk. Ami pedig már kis városi keretéből országos hírűvé emelte : az a megtisztelő elismerés, mellyel a Pénzintézeti központ szabályzatainak összeallítasára felkért szűkebb körű bizottság tágjává neveztetett ki; legújabban pedig ugyanezen intézet igazgatósagi tágjává választotta meg.

nagy dióbarna szemű szakállas katona. Az az. Még a sapkáján ott fittyegett az egyes szám. Határozottan ráismertem. Ü volt az ellenfelem. Akit meglőttem s aki engem mellbe szúrt. Valami fagyasztó érzés lepett meg. Ha ez a marcona szakállas katona rám ismer, hogy én lőttem meg . . . Biztosra vettem, ha megismer, letaszít a kocsiról. S én felszaggatott sebemmel ott fagyok a januári hidegben. Behunytam gyerekesképzelődessel szemeimet s vártam a biztos halált.

De csak kesett az. Egyszer csak kibökött pár szót a társam. Keveset értett oroszul.

— Szomjas vagv ?

Fe nyitottam s emeimet s fájlalón néztem rája. Eszembe ötlött hamarjában, ez a magy r mégis csak megismert. De azért nem lök le a kocsiról. Talán az faradságába is kerülne. Inkább a könnyebb végit fogja a dolognak. Mérgezett szívvel küld ki ebből a zimankós árnyékvilágból.De mert nagyon gyötrött a szomjúság a növekvő láztól, hát rábólintottam.

Előkorotászott egy kulacsot a szalma alól. Jót húztam belőle. Ha már mérgezett a viz, hát legyen értelme. A viz üdítően hatott. Hiányzottt belőle az előre fantáziázott méreg. Ez a tudat megnyugtatott. Elég jól