Esztergom és Vidéke, 1916
1916-06-04 / 43. szám
1916. június 4. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Map unk részéről és hisszük minden varosunk fellendülésén örvendő polgár részéről, meleg ragaszkodással tesszük le mai negyven éves szolgálati jubileuma alkalmából az elismerés pálmáját eléje, kívánva, hogy intézete, városunk, megyénk és hazank javára, meg sok-sok evekig az eddigiekhez hasonlóan ered- menyteljesen működhessék. 3 TOLLHEGGYEL s Nyílt — alázatos - levelek. Három nyílt levelet közlünk itt ama nagyhatalmak képviselőihez, — kiktől a mi megélhetésünk ma sok mértekben függ. Íme : Melyen tisztelt Cipész úr! Kegyed ne htgyje el, hogy a háború örökké fog tartani. Tény, hogy a társadalomnak igen alacsony rendű tagja az a hivatalnok, aki cipőjét meg akarja talpaltatni Ha nem tenne nyen, venne maganak újat hatvan koronáért. De azért nem kell tőle a talpalasért a fel havi fizetését kívánni s ha ebbe nem nyugszik bele, nem keli azt mondani : „Köszönje meg az ur, ha egyáltalán elvállalom.“ Ha a háború tényleg elmúlik, ön esetleg újra az egyszerű kis iparos lesz, — akinek sanyarú sorsat megható sorokban kell majd ecsetelni, nem lehetne egy kévés udvariasságot erre az időre előlegezni ? Kegyelmes mészáros úr! Ugylatszik Ön sem emlékszik már azokra a legendás időkre, amikor a szakacsnénkat edes lelkemnek szólította, a szépségét és a finom modorát megcsodálta, élénken érdeklődött nagyságájának hogylete és a gyerekek egészségi aliapota felöl, amikor arra kérte, hogy mindig csak önnél és ne a konkurensnél vegyen éreztem volna most magamat, de a felkerekedett kárpáti széltől fogaim kezdtek vacogni. Négy vastag pokrócom is volt, de bizony az Isten hidege mégis majd megvett. A magyar meglátta, hogy fogaim vacognak. — Fazol ? — Nagyon. Leszedett szó nélkül magáról két pokrócot s odaadta. — Itt van. Takaródz be jól. Láttam, hogy csak egy pokróca maradt. — Köszönöm, de nem fogadom el. Neked csak egy maradt. Nekem meg akkor hat lesz. — Sose törődj vele. Én nem fazont annyira. Rám erőszakolta. Még ő mag i po- lyázott be. Most mar nem faztam. Elértük a vasúti állomást. Sok vö- röskeres/.tes álldogált az épület előtt. A magyar hangosat odakial- lott, majd fagyástól vérvörös lilás kezével ram mutatott. Csakhamar hordagyat hoztak. Ráfektettek. A ma gyár frissen ugrott le a kocsiról. A jobb karja fel volt kötve. Az én lövésem sebesítette meg bizonyára. Betettek egy fűtött vagonba. A magyar is abba szállt. Együtt utaztunk tovább. Nagy városba értünk a vonattal. Még fent voltunk valamelyik északhúst, miután a konkurrens tudvalévőén minden font húsra inasfélkiló nyomatékot ád ? Igaz, hogy most nem tarthatunk szakacsnét, de amiért a nőnk személyesen jár székbe, nem kell ráki- abalni és ha sokalja a csontot, fagy- gyút, meg egyebet, amelyet hús címén — kilóját 8’80 koronáért — adnak neki, nem muszáj azt mondani: „Fognak maguk még füvet is enni.“ Ez meglehet, de azt legalább nem a mészárosoknál fogjuk venni, ahol a gőg messziről kiabál le a húsvágó emelvényről. Nem gondolja, hogy újra más idők lesznek, amikor a kuncsaftok a háborús tapasztalatokra visszaemlékeznek ? Katalin bárónő 1 Méltóságod, akit mi békeidején Kati néni névén tiszteltünk és látogattunk, mialatt a falukról a zöldséget behozta nekünk, mivel érdemeltük meg, hogy a legtörzsebb vevőre rakiabal: „Ha nem kell, hagyja ott!“ „Ezt külömben is jobb vevőknek tartogatom 1“ „Nem is érdemlik meg, hogy a piacra jöjjek 1 „Drága? ne tanítássá a kölykeit zongorázni, akkor majd megveheti ezt a pár fej saiátat!“ Mi úgyis megszerezzük magának azt a módot, hogy minden evben egy pár hold újabb földet vegyen; miért kivan ön emellé alazatossagot a vevőktől, akiket a beke időben egyszer, regen, igy szóllítgatott : „Nagysága, szép nagysága, itt a szép nagyfejű kalarábé!“ IH hírek. g| I Dr. Helc Antal. Dr. Helc Antalt eltemettük. A belvárosi temető egyik csönmagyarorszagi városban. Az állomáson nagy tömeg várakozott a sebesült vonatra. A mi vaggonunk előtt is sokan acsorogtak férfiak, asszonyok, lányok. Mind kiváncsi részvéttel nézett rank. En meg se bírtam mozdulni, csak bágyadt szemeim kalandoztak a sok ismeretlen körül. Teát és vajas kenyeret hoztak. Én mohón faltam fel. A magyar zsebebe sülyesztette a vajas kenyeret. A teát pedig felem nyújtotta. — Nesze 1 — Hát te nem iszol ? — kérdeztem. — Neked jobban kell. Rám erőszakolta. Jó forró rumos téa volt, hát megittam. Tovább vitt a vonat. Mentünk jócskán, de a vonat sehol se állott meg, már újból kezdtem éhes lenni. Egyszer csak a magyar előkotoraszta zsebéből a regi vajas kenyeret. No, gondoltam, ez a magyar most engem azzal akar majd megkinozni, hogy előttem fog falatozni, mert tudja, hogy éhes embert ezzel lehet legjobban sanyargatni. Csurogni kezdett a nyálam. Ő nagyon rekedten bökte oda nekem : — Éhes vagy ? Ahá 1 már úgye hogy kérdi 1 — Egy kicsit. Nem akartam neki az igazat egészen megmondani. A magyar pedig erre csak annyit mondott: des, poétikus helyén pihen a város egykori hírneves szónoka, vezéregyénisége. Mialatt sírján hervadnak a koszorúk virágai, emlékezetet szivünkben kegyelettel ápolgatjuk, mert minél inkább belevésődik lelkűnkbe az a tudat, hogy ő nincs többé köztünk, annál jobban felismerjük végleges eltávozása után értekét, melyet közpályán való szereplése képviselt. Fiatalkora arra az időre esett, amikor sok derék közéleti jelesünk tudott érvényesülni, kitűnni igaz nagyságában. Ritka tehetséget, ludasa, elragadó szónoki talentuma Helcet is szinte predesztinálták szélesebb körű munkára, de ő megelégedett Esztergommal és nem törtetett az elsők közé, magasabb polcokra. Társadalmunk keretén belül azonban nagy tehetségeit nem érvényesítette úgyamint azt lehetett volna s így valósággal elpazarlódtak tehetségének gyémántjai. Egy-egy fellépése bámulatba ejtett mindenkit, máskor a kisváros hibáinak Esztergom levegőjében úszkáló bacil- lussai lettek úrrá rajta is. Amikor a polgármesteri székbe került, még élt városunk nagy nevű jótevője, Simor prímás es yirágzott a társadalmi élet. Ebben és az ezt követő időkben Helc dr. tevékenysége viragko rat élte. Polgármesteri állásáról való lelépése után azonban már csakis a politikai mozgalmak idején szerepelt s közismert elvhűsége mellett pártatlansága is — Hát edd meg 1 — Es te nem vagy éhes ? — Nem 1 Ha kellene, megenném 1 Kissé rösteltem magamat. Ez a magyar mindenáron meg akar alázni. De azért elfogadtam, Nagy sokára Pestre értünk. Az állomáson megint nagy tömeg várakozott. Mindenki várt valakit. Engem senki. S ettől a tudattól anyira sajgott a szívem. Sírni szerettem volna. Kiszedtek mindnyájunkat a vonatból. Engem is, a magyar saját labán ballagott a perronra. Szép barna képű fiatal asszonyka a tömegből egyszer csak sikolt- va ugrik elé s az én magyaromnak esik. Öleli, csókolja, szinte beleszé düh Olyan megható volt. Egy kicsit könnyeztem is. A magyar hosz- szas ölelgetés után kibontakozik az asszonyka karjai közül s kézen fogva a hordágyomhoz vezeti. Elhült a verem. Jaj mi lesz most. Biztosan megmutatja az ellenségét, aki őt megsebesítette. S mit fog tenni akkor asszony ? Megrugdos, leköp, átkot szitkozódik majd rám. A szép fekete asszony némán nézett rám. Sirt, férje mondta : — Csókold meg ezt is. Az asszony megcsókolta az orosz foglyot. Engem, a férje ellenfelét. Fillöp Ferenc. olyannyira bizalmat keltett, hogy az utóbbi követválasztások elnöki tisztségére mindig őt kérték fel. Családi életében sok megpróbáltatás érte s élete utolsó eveiben a magányosság vigasztaló csendjébe menekült. Itt élt emlékeinek, könyveinek, míg végre a hosszas betegeskedes teljesen megőrölte. Nyugodjék békességben !-d ír Takarékpénztárunk és igazgatójának országos hirneve. Magyarország közgazdasági életének egyik alapkövét rakták le múlt csütörtökön Budán a pénzügyminisztérium palotájában, a midőn Teleszky János minister elnöksége alatt megalakult a Pénzintézeti Központ, mely az ország területén működő pénzintézetek közös érdekeik előmozdítására, a pénzintézetek összes üzletágaiban a gazdasági élet követelményeinek megfelelő helyzet teremtésével, a háború és moratórium folytán a béke beálltával előálló nagy hiteligények kielégítésére, végre a netán támogatásra szoruló intézetek védelmére lett alapítva. Az alapításban maga az állam 125 millió korona hozzá járulással vett részt, a belépő pénzintézetek pedig minden negyed millió korona saját törzsvagyon után egy négyezer koronás részjegyet tartoznak jegyezni. A központba több mint 1,200 pénzintézet lépett be és a közgyűlésén 25 ezer szavazat volt képviselve. Az alakuló közgyűlés egyik főfeladatát az igazgatóság megválasztása képezte, melyben hat hely volt a vidéki pénzintézetek részére fentartva. E 6 hely egyikére az Esztergomi Takarékpénztár képviseletében annak igazgatója: Bleszl Ferenc lett első helyen egyhangúlag megválasztva, mely kitüntetés méltó kifejezése az intézet, valamint annak vezetője, Bleszl Ferenc igazgatóval szemben megnyilatkozó közbizalomnak és országos tekintélynek. A legnagyobb dunai hajó meg- áldása. Fejedelmi pompával ezreKre menő díszes közönség jelenléteben folyt le szombaton a Dunagőzhajó- zási Társaság „Franz Joseph I.“ nevű személyszállító gőzösének, Duna legnagyobb hajójának ünnepélyes megáldása a társaság esztergomi kikötőjében. Az ünnepségen a magyar kormány képviseletében dr. Jankovich Béla vall. és közoktatásügyi m. kir. miniszter jelent meg, a felszentelési szertartást pedig dr. Csernoch János biboros-hercegprimás végezte fenyes segédlettel. A fővárosból érkező minisztert és a vendégeket kevéssel déli 12 óra után a „Budapest nevű gőzös hozta városunkba, melynek megérkezése után a hajóállomás ellőtt felállított díszsátorban dr. Kohl Medárd felszentelt püspök szentmisét mondott, amely alatt a katonazenekar egyházi zenedarabokat játszott. Mivel a felszentelendő hajó ekkorra valami szerkezeti hiba miatt nem érkezett meg, a jelenlevő előkelőségek felültek a „Budapest“ hajóra, mely őket fél 2 óra tájban a várva-várt „Franz Joseph I.“ elé vitte. A két hajó „Elisabeth“ kórházhajóval együtt 4 órakor ért városunkba. A felszentelés fél 5-kor kezdődött, melynek megtörténte után a hercegprímás beszédet mondott. Az új hajó dísze a Dunának és büszkesége a Duna- gőzhajózási Társaságnak, mely semmi áldozatot nem kiméit, hogy a megáldási aktust minél fényesebbé és emlékezetesebbé tehesse.
