Esztergom és Vidéke, 1916

1916-05-21 / 39. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1916. május 21.

millió áldozatát az áldatlan re- vanchenak.

Mit harácsolt Anglia ? Európában Dever átellenébén a francia Calais kikötővárost, a görögöktől Szalonikit és néhány szigetet, mert afrikai gyarmatrablásai nem sorolhatók a hőstettek közé.

Mivel aratott kudarcot Anglia ? Hogy hiába hajszolta háborúja vágó hídjára a bolgárokat, a görögöké*, a románokat; hiába kacérkodott Hollandia szép szemű királynőjére. Amerika, Ázsia, Afrika és Ausztrália reánk uszítása azonban szintén önző haditervei közé tartozott.

Mivel gyarapodott Oroszország? Néhány milliárd angol és francia hadikölcsönön kívül tömérdek hitegetéssel.

Mindezek után kiderül: miért nehéz ma még a vad hadaknak békét kötnie. Holnap azonban már jóval drágábban fizetik meg ezt, amit ma nemzeteink követelnek : a fölösleges vérontás helyett az egyedül szükséges békét.

Mi tehát még nyugodtan és türelemmel várakozhatunk arra a közeli időre, mert a mi szénánk egészen rendben van.

Dr. Kőrösy László.

Dohányt, szivart, cigarettát a sebesült katonáknak!

elfojtott sikoly hallatszott és következő pillanatban egy pofon égette Kolossá arcát. Az lesújtva hátrált és néhány szót dadogott:

— Bocsánat.. ., csak búcsúzni akartam..., nem akartam felkölteni...

Kint a zászlóalj már indulásra készen állott. Kolossá kitámolygott a szobából és elindult a csapattal.

Az ágyúk szakadatlanul bömböltek, már messziről lehetett látni a lecsapó gránát nyomán feltörő lángnyelveket. A sok feltörő aláng nyelv és a szétrobbant srapnelek után támadt tűzcsóvák misztikus fényben tartották a csatateret. Távolról, mint valami vásári, zsivaj, úgy hallatszott a csatazaj. Közelebb jutva már tisztán lehetett hallani egyes jaj- vagy segély kiáltásokat; olykor egy-egy erősebb rajta“ is elhangzott, de mind gyérebben, mig az oroszok sajátos kurrogása, —ami a hurrá és a jajkiáltások vegyüléké- ből származik — fokozottan erősbö- dött. A magaslat közelébe jutva me lyért a harc folyt, a sebesültek egész rajával találkoztak, kik megüvegesedő szemmel, bamba, szinte eszelős kifejezéssel igyekeztek a kötözőhely elé. Ha valamelyiket megkérdezték hol, mije sebesült meg ? csak alig pár szóval felelt, vagy egyáltalán semmit, mintha a kérdést nem is hallaná lemondóan intett a kezével :

— Annyi ott a muszka, mint az

égen a csillag, úgy bújnak elő mint a méh a kasból, nem lehet azokkal bírni. (Bef. köv.) Németh Pál.

Pénzintézeti Központ.

II. közlemény.

(.Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató előterjesztése a Magyar pénz- intézetek országos szövetsége folyó hó

14.-én tartott közgyűlésén. Lapunk múlt számában közölt és általánosságban tartott tájékoztatója után áttér a létesített Pénzintézeti Központ mélyreható tárgyalására a következőkben.)

Tisztelt Uraim !

Sokat tárgyaltunk, hallottunk és olvastunk már a Pénzintézeti Központról és így alig maradt többé tér a nagyszabású és a világpiacon példátlanul álló új alkotás fontosságáról, horderejéről és kihatásáról, különösen ily díszes hallgatóság és kiváló szakférfiak előtt újat mondhatni.

És ha ennek dacára felszólalok, egyedüli célom, hogy ezen mindenesetre igen érdekes, eredeti magyar alapításnak az országos hitel és gazdasági életre két irányban gyakor- landó kedvező hatását tárgyaljam.

Mindenek előtt örömmel kell megállapítanom, hogy az ország közvéleménye, mely a Központ eszméjének felvetése idején nem egy esetben hidegen és kételkedve, sőt gyanakodva szólott a tárgyhoz, ma már teljesen megbarátkozott a Pénzintézeti Központ intézményével és általános az a vélemény, hogy a Központra kivételes esetekben normális időkben is, de a most dúló világháború lezajlása után várható nemzeti fel- újhodás és fellendülés alkalmával nagy és hasznos feladat vár.

A közhangulat ezen kedvező kialakulását fényesen igazolja azon körülmény, hogy a Központba már is több mint ezer magyar intézet jelentette be belépését.

Ma tehát már csak arról kell beszélni, mikép lehessen az intézményt állandóvá tenni és mikép legyen abban a vidék érdeke, úgy az intézeteké, mint a közönség érdeke teljesen megóva s minél hathatósabban képviselve ? Mert ezen kérdések kedvező megoldásával szoros kapcsolatban áll az új intézmény közhasznú és eredményteljes működése.

Pénzintézeti Központ feladatainak tömkelegéből itt csak kettőt óhajtok kiemelni.

Legyen a Központ először állandó és megbízható pénzforrása, tehát erős és mindenkori hátvédje az arra érdemes vidéki pénzintézeteknek.

És másodszor hasson a Központ minden erkölcsi és anyagi erejével, befolyásával oda, hogy a vidéki intézetek ügykezelése és üzletvezetése mindenkor szabályos és olyan legyen, mely bármely eséllyel szemben megvédelmezi az intézetet, ennek hitelezőit és ezek között első sorban a betéteseket.

Jól ismerjük a magyar pénzintézetek mérlegeit. Jók, megbízhatók azok úgyszólván kivétel nélkül, a passivák szigorúan vannak felvéve, az aktívák lelkiismeretesen beállítva. Mégis egy általános gyengéje, Achilles sarka majd minden mérlegnek van és ez az, hogy a kívánatos mobilitásról nincs kellő mértékben gondoskodva.

A betétállománnyal és visszle- számítolás, vagy más címen igénybe vett idegen tőkékkel szemben rendszerint hiányzik a megfelelő mozgó, azonnal pénzzé tehető vagyon. Mert még a váltótárcáknak is java része, hosszabb időre szóló be- keblezett váltó kölcsön, vagy pedig kezesített gazda hitel í ezen kötött tőkéknek pedig csak töredék része

volna szükség esetén azonnal mobilizálható.

Növeli e visszás helyzetet azon körülmény, hogy a külföldi, cseh és osztrák, továbbá a belföldi kisebb intézetek nem voltak hiteladásukban állandók, pénzbőség idején határtalan bőkezűséggel hiteleztek, de az első legkisebb mozzanatra könyörtelenül visszavonták pénzüket, vagy legalább is oly kamattételt követeltek, mely alig volt elviselhető.

Sajnos ezen állapoton ami különleges viszonyaink folytán hamarosan és. radikálisan változtatni alig lehet, de a Központ működése feltétlenül szabályozólag fog hatni a kamatláb és egyéb igényekre, meg fogja fékezni azon intézeteket, melyek hitelezéseiknél nem jártak el reálisan, szükség esetén pedig a Központnak lesz nemes feladata rendkívüli .esetek és idők beálltával, a saját hibáján kívül feszült helyzetbe került intézetet teljes erővel támogatni és ez által az illető piacot a bekövetkezhető rázkodtatástól megóvni.

A Pénzintézeti Központ második, nagyon jelentékeny befolyását az egyöntetű és szabályos ügykezelés és ügyvezetés, valamint a hitel erkölcs terén várjuk.

Valószínű, hogy különösen a kisebb vidéki pénzintézetek ügykezelése még sok helyen megfelelő szabályozásra szorul, ugyancsak módosításra vár nem egy intézetnél az ügyvezetés is. Sőt lesz olyan intézet is, hol az üzleti alapelveket kell a kiforrott elmélet, vagy gyakorlati tapasztalatok szerint megváltoztatni.

Reméljük, hogy a Pénzintézeti Központ működése üdvös, sőt döntő befolyással lesz ez irányban is, és így a Központ, — az eddig itt-ott mutatkozó kisiklásokat kiküszöböli, — és egységes, szakavatott, egészséges és reális pénzintézeti működésnek lesz megalapozója.

E téren igen hatásosnak ígérkezett az általános revízió elvének keresztülvitele és kár, hogy az alapszabályokból ez kimaradt, pedig mi, önnálló és független magyar pénzintézetek attól egyetlen pillanatig sem idegenkedtünk, sőt ha az pártatlan és igazságos, még a kötelező revíziót is elfogadjúk.

Mert bizonyosak vagyunk abban, hogy a revizor nálunk csák követendő példát láthat és mert megyő- désünk, hogy a hitelélet erkölcsi világát — mely hiteléleti közerkölcsre a háború után fokozottabb szükség lesz — a Pénzintézeti Központ és ennek revizori intézménye óriási lépéssekkel viszi majd előre. Minélfogva azon állapotra kell törekednünk, hogy minden pénzintézet örömmel nyissa meg ajtait mindenki előtt, ki szaktudással és pártatlansággal csinálja a revíziót.

Azonban e tárgynál a magyar pénzintézeteknek egy mulasztásáról kell megemlékeznem.

Nem hallgattunk Szövetségünk hivó szavára, nem szerveztünk revizori köteléket, nem hoztuk be a fakultativ revíziót és igy elestünk azon kedvezményes elbánástól, melyben a román és szász intézetek részesülnek melyeket a saját kötelékük felügyelői fogják reviziálni.

De magára a Központ alapszabályainak egyes részletes intézkedéseire is lehetne észrevételeket tenni. Ezek küzül itt csak azt említem meg, hogy a pénzintézeti képviselők sorából választott igazgatósági tagok mandátuma csak 3 évre szól és a kilépők újból meg nem választhatók. Ilykép az igazgatóság ezen tagjai úgy szólván csak vendégek lesznek az igazgatóságban, mert mire ott megismerkednek és elhelyezkednek,

csakhamar ki is lépnek, minélfogva azok működése ott alig fog érvényesülni és igy a Központot érdemlegesen csakis a kinevezett igazgatósági tagok fogják vezetni, mely körülmény a pénzintézetek érdekeivel alig egyeztethető össze. Azonban úgy ezen szépséghibát, mint a többi észrevételeket idővel könnyű lesz orvosolni és igy most az alapításnál felesleges volna ezekre súlyt helyezni. — Ma az a fő, hogy a Központ működését mielőbb megkezdje és a vezetőségben olyan férfiak foglaljanak helyet, kik az intézménytől várt nagy feladatok megvalósításárá képesek lesznek.

Ezekben volt szerencsém a Pénzintézeti Központ működésének várható eredményét körvonalozni és már azon két nézőpont is, melyet itt kidomborítottam, vagyis a hitelélet zökkenésének kikerülése és hitelerkölcs megjavítása, elégséges okot és támpontot nyújtanak arra, hogy az intézményt lelkesen támogassuk.

Lépjünk be tehát tömegesen, lehetőleg kivétel nélkül a Pénzintézeti Központba, mert az magasztos hivatásának csak akkor lesz képes igazán megfelelni, ha mindnyájan benn leszünk !

Támogassuk a Központot, mert ez által a saját erkölcsi és anyagi tekintélyünket emeljük és igy a magunk javát szolgáljuk.

Az esztergomi zeneegylet hangversenye.

Az alakulóban levő esztergomi zeneegyesületet meleg szeretettel köszöntjük. Évek óta vártuk, hogy arra hivatott zenészember megkezdje az előkészítés nehéz munkáját, végre megtörtént ez is. Ifjú Buckner Antal főszékesegyházi karmester Thost Emil karmesterrel, a 26-ik gyalogezred zenei vezérével társulva, letette az alapkövet; az első hangversenyt szinte meglepetésszerűen lepte meg a zenekedvelő közönség. A hangverseny fenyesen sikerült a megyeház irtózatos akusztikájú fényes nagytermében; a programm olyan volt, hogy azt bátran előadhatták volna bármely világváros ké- nyesizlésű zenészközönsége előtt is.

A hangverseny egyik fénypontja volt dr. Jungné, Geyer Stefi asszony művészi hegedűjátéka. Ezt a bájos, közvetlen, egyszerű módon fiatal művésznőt nem kellett a közönségnek bemutatni, ismeri őt évek óta mindenki, aki a zenét szereti. Beet- howen hegedűversenyét szebben előadva még nem hallottuk. Kifejlett művészetet produkált, remek tekni- kával oldotta meg a legnehezebb feladatokat, amellett a szíve is érzi, amit előad, ezért még a nem zene- értő, de a zenét szerető közönséget is elragadta művészetével. Az egyes tételek közti szünetet tapssal töltötte ki a hálás, szerető közönség. A kíséretet a zeneegylet zenekara végezte Thost karmester vezénylete mellett precizitással, diszkrétséggel s hozzásimulással, hogy igazán nem vettük észre, hogy egy próba előzte csak meg az előadást. A művésznő még Hubay közismert „csárda jelenet“ című magyar egyvelegét adta elő s a végét érni nem akaró tapsokra Kreisler „Liebesleid“ kedves, bánatos dalával toldotta meg a műsort.

A művésznőt a helyi társadalom előkelőségei egész este szeretetükkel vették körül, mintegy ezzel akarták megköszönni önzetlen fáradozását; a zeneegyesület pedig első virágjait az ő kis kezébe tette le.