Esztergom és Vidéke, 1915
1915-01-06 / 2.szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., MOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK. TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D R * RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A „sajtóhibák" jegyében. A mult heti városi közgyűlésre nem szabad amúgy szokás szerint sebtében a feledés fátyolát borítani. Olyan hibák és mulasztások történtek ott, melyekről a polgárság egyetemének tudomást kell szereznie, melyek nyilvános megbeszélés tárgyát kell, hogy képezzék. Senkisem fogja okosan kétségbevonni, hogy a költségvetést tárgyaló közgyűlés egyik legfontosabb mozzanat a városok életében. És csudálatos, hogy nálunk Esztergomban homlokegyenest ellenkező felfogás van elterjedve ezen tanácskozásról. — Mit nekem költségvetési előirányzat ? Úgyis tudom, hogy a pótadóm emelkedni fog! Magam nembirom megakadályozni; összetartásról pedig a képvise„Esztepgom és Vidéke" tárcája, Ugyanakkor . . . A napfénnyel elment a harci zaj is; Szétteríti szirmát a homály-virágVérharmat, búcsúcsók ég a lágy füvön, A pázsit selymén hős, magyar daliákÜveges a szemük, merev az arcuk • . . Némelyiknek még ver a szive halkan • • • Ezek szeme előtt gyászfátyol lebeg S lelkükben tompán cseng sok, lázas dallamFiatal katona lázas képet lát; Éáesanyját látja: a ruhája gyász . . . Erőlködik s tüstént föl akar kelni, De leszorítja a tagjait a lázÜzenetet akar küldeni haza, Búcsúüzenetet, vidító-lágyat; De merev a keze, görcsös az új ja, Jéghideg az arca s teste oly fáradt . . . • • .. Közös sír mélyére hantolják el őt, Kóróból keresztet tesznek a sírra . . . Könny ragyog a halott üvegszemében. Tán az utolsó, bús levelet sírtaUgyanakkor fehér, kicsiny, kunyhóban Szegény özvegy asszony rózsás lapot kap. Hosszú hónap előtt írta a fia: „Élek s a muszkák mindinkább fogynak! • •" lők közt szó sem lehet! Minek vesztegetném hát az időmet a közgyűlési szalmacséplések halgatásával! Mintha e természetes önzetlen kitörések, illetőleg lelkiismeretmegnyugtatások városi képviselőink többségének ajkáról volnának hiven ellesve. Ékes bizonysága, hogy a mult, anynyira fontos közgyűlésen csak negyedrészük tartotta érdemesnek megjelenni: talán harmincan se jöttek össze, ami mélyen elszomorító jele városi közéletünk beteges állapotának. No de elvégre harminc okos ember is elvégezheti azt, amin sokszor százharminc nem tud eligazodni s megegyezni! Igaz, igaz, de a példa ezúttal nem jó, mert — amint a tárgyalás menetéből következtetni merjük — a megjelent harminc képviselő közül, minSzegény özvegy asszony örömkönnyet sít, Átmegy a szomszédba és újságolja„Milyen hős a fiam, most is írt nekem: Él, vitéz és hogy' fél tőle a muszka Kolpaszky Jenő. Nagy Frigyesről. (Történeti adomák.) Irta: Dr. Körösy László. (Vége.) III. Az összetört váza. A nagy király dolgozótermét díszítette édes anyja legszebb ajándéka, a legdrágább japán porcellánremek az egész palotában. Az egyik szeles komornyik azonban földöntötte a páratlan emléket, úgy, hogy az darabokra törött. Nagy Frigyes azonban cselédjeivel is igazságosan bánt. — No most hosszú időre rámegy a te zsoldod arra a nagy kárra, amit okoztál! A pénztár tehát levonta fizetése felét. Sok esztendő mullott el azonban, den gyanúsítás és vádolás nélkül szólva: talán tiz, talán még annyi se tanulmányozta át előzetesen töviről-hegyire a költségvetési előirányzatot. Ám a készületlenek mentségére legyen mondva, hogy nem is igen volt módjukban az alaposabb áttanulmányozás, mert az a néhány nap, mely a számvevőség kegyebői rendelkezésükre állott, teljesen elégtelen volt a számok oly rengetegének végigvizsgálására. Hogy ezért kit terhel a felelősség, arról most fontosabb mondanivalóink okából hallgatunk. Denikve : amilyenek voltak az előzmények, olyan volt a folytatás és befejezés is, azaz: elszomorító. Kitűnt ugyanis a tárgyalás menetén, hogy a költségelőirányzatban itt is-ott is rikító összeadási és kivonási hibák vannak. míg a remek váza leltári ára megtérült. Mert a becsét a világ minden pénzével sem birták volna megfizetni. A király ezalatt megfigyelte a kártevő komornyikot. Katonásan tűrte. baját. Sohasem zúgolódott. Senkinek sem panaszkodott. Még társait sem vádolta. Szóval férfiasan viselkedett. Azt is észrevette az emberismerő fejedelem, hogy a vázatörő inas óvatosságával és ügyessé j gével fölülmúlja összes társait. Ilyen huzamos házi tanulmány után végre így szóllott a király: — Jellemesen viselkedtél bajodban, ami tetszik nekem. Levont fizetésedet most megduplázva visszafizetem. Reménylem, hogy ezentúl sohasem csinálsz több kárt. Ilyen emberséges szellemben nevelte összes udvari embereit. IV. A lehetetlen nevű tábornok. Vannak világraszóló adomák, melyek nem kerülnek a világtörténetbe. Tehát az anekdota még többet tud néha, mint a történetíró. Ilyenféle eredeti adoma ez is. Zaremba tábornokot igen megkedvelte a király. Akiket pedig szeretett, azokat rendesen megtréfálta. A szemfülesebb képviselők sorra pécézték ki a kisebb-nagyobb számbeli hibákat; hogy nem valamennyit, arra a történtek után bátran mérget vehetnénk. A főszámvevő az előirányzat kinyomatása idején való betegségével mentegetőzött s az első kellemetlen föledezéseket a leghatározottabban „ sajtó hiba "-knak minősítette. Mikor azonban a tévedés-kimutatások — melyekre a képviselők kórusban zengték, gúnyos bosszúsággal, a „sajtóhiba" minősítést—egyre szaporodtak, maga a főszámvevő is kezdett csodálkozni s fokozatosan elcsukló hangon konstatálni a gonosz „sajtóhibáikat. Kérdjük most már: menthető-e egyáltalán az a főszámvevői hivatal, amely ilyen slendrián munkával lép a közgyűlés elé ? Teljesen mellékes, vaIgy járt a furcsa nevü generális. — Mondjad, hogyan hangzik a teljes neved? — Zaremba Nothscata Curakk, felség. — No hallod, ilyen lehetetlen neve még Lucifernek sincs I Ügyesen kivédte a vitéz tábornok hadura vágását, midőn udvariasan igy szólt: — Kérem felség, nem is vagyok én az ördögökkel semmiféle rokonságban 1 V. A verselő hadnagy. Jó ízű történet ez is. Azt hallotta a király, hogy van egy kiváló hadnagya, aki nagyszerűen tud bármikor verset rögtönözni. Csakhamar találkozott vele. A hadnagy az első látásra is megtetszett a királynak. — Hadd halljam hát, hogyan verselsz! Tudsz-e például azonnal valamit magadról rögtönözni ? A hadnagy rögtön elmondta versikéjét : A jó Isten parancsolja Ne mai adjak mindörökre Nagy királyom védelmére Semmi egyéb csak hadnagya. Nagy Frigyes tudta már, hogy a a verselő hadnagy elsőrendű tiszt,
