Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-21 / 15.szám

külön köszönetet mondott dr. Seyler főorvosnak. A főorvos megköszönvén az elismerő szavakat, a dicséretet áthárította magáról, orvostársairól azokra, akik őket munkájukban támogatták, amilyenek kül. az alelnök, öz vegy Freyné és Reviczkyné úrasszonyok stb. A közgyűlés ezután új tagoknak felvette: Simányi csendőrőrnagyot és Osterer Rudolfnét. Indítvány nem adatván be, Meszleny P. elnök, lelkes szavakkal befejezettnek nyilvánította a közgyűlést! Az Oltáregyesület rendkívüli közgyűlése. Az Oltár egyesület ugyanazon napon s ugyanazon helyen d. u. 5 órakor tartotta meg rendkívüli közgyűlését, melynek különös ünnepi fényt adott a bíboros hercegprímás megjelenése és az a körülmény, hogy városunk számottevő uri társadalmának szine-java összegyűlt ez alkalomra. Ott volt a főkáptalannak legtöbb tagja, az udvari és a lelkészkedő papság, a megye és város előkelőségei, legnagyobb számban pedig Esztergom uri asszonyai és leányai. Az emelvényen a bíboros baloldalán dr. Walter Gy. prelátus, jobboldalán pedig özv. Reviczky G.-né elnöknő foglaltak helyet Wimmer Imre polgármesterrel és dr. Katona Sándor ügyvéd titkárhelyettessel egyetemben. Dr. Walter Gy. a következő nagy hatást keltett szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést : Főmagasságú és ftö Bibornok úr, Kegyelmes urunk l Mélyen Tisztelt Közgyűlés 1 A talán századok sorsa felett döntő rémes háború, mely Európának csaknem összes nemzeteit a vérpatakoktól áztatott harcmezőkre állította, megdöbbentő emberélet — és vagyon veszteségek, szivettépő szenvedésekés kinzó nélkülözések által érezteti borzalmas hatalmát. Pusztításait azonban ellensúlyozni törekszik az a jóságos szeretet, gyöngéd gondosság, önfeledett áldozatkészség, szívós munka és fáradhatlan szorgalom, amely hévvel, lelkesedéssel ragad meg minden eszközt, hogy feledtesse a küzdelmek hőseivel a fájdalmak gyötrelmeit, enyhítse leverő keserveiket, felszárítsa könyüiket, száműzze aggódásaikat, becsepegtesse kebleikbe a derűs hangulat, a türelmes megadás és biztató remény balzsamát. Vetélkedő buzgósággal vettek részt e magasztos hazafias kötelesség széleskörű teljesítésében az oltáregyesület tagjai, akik a nemes elhatározások és jóságos cselekedetek leggazdagabb forrásából, az isteni üdvözítő imádó szeretetéből merítik az ész és szív irányító elveit. Hevítve szavai által: „Amit a legkisebbnek enyéim közöl cselekedtetek, nekem cselekedtétek" : kettőzött léptekkel ügyekeztek a népes kórtermek jaj szók tói viszhangzó falai közé, hogy az irgalmas szamaritánus megragadó példája szerint készséges segítséget nyújtsanak a harcterek dicső hőseinek szeretetteljes gondozása körül. Kimerítő fáradozásuk nem ismert szünetet és pihenést. Lemondva minden nyugalomról és kényelemről ; félretéve minden hiú gondolatot, szórakozást és pillanatnyi örömet, a munkaasztalok köré telepedtek. Mint a szentírás által magasztalva említett „erős asszony" kitartóan „a dologra tették kezeiket". Oly öltönydarabok és ruházati cikkek készítésére összpontositták törekvéseiket, amelyek hiányát a sebesültek körében tapasztalták, vagy a melyeket a harcosok számára mulhatlanul szükségeseknek tartottak. Az anyagi eszközök gazdagon folytak be az egyesülethez. Az idevonatkozó siker felülmúlt minden várakozást. E kedvező helyzetet mindenelőtt annak a nagylelkű bőkezűségnek és buzdító érdeklődésnek köszönhetjük, amellyel a mozgalmat Ö Eminenciája kitüntetni és támogatni méltóztatott. Hathatósan járult azonban hozzá az egyesület törekvéseinek megvalósításához a m. t. közönség kifogyhatlan áldozatkészsége is. Nyitott szívvel, tele kézzel állott a szeretet oltára elé és nem törődve szükségleteivel, korlátozva igényeit, mellőzve régóta követett szokásait, áldozatul hozta filléreit. Több, mint tízezer koronát bocsátott az egyesület rendelkezésére, hogy minél megfelelőbben, minél nagyobb arányokban oldhassa meg a feladatot, amelyet maga elé tűzött. Nagy örömére szolgál az egyesületnek, hogy a m. t. közönség nemeslelkü adományaiért, amelyek — a legkésőbbi nemzedékek okulálására — a felolvasandó jelentésekben részletesen felsorolvák, Eminenciád magas jelenlétében tolmácsolhatja forró köszönetét. Meg kell azonban ragadnia ez ünnepélyes alkalmat arra is, hogy mélyen érzett köszönetét nyilvánítja Reviczky Gáborné ő nagyságának, aki az egész akciónak lelke, éltető és vezérlő szelleme volt. Miután azonban — fájdalom — még mindig fenforognak az okok, amelyek a fentebb vázolt tevékenységet kívánatosnak, sőt szükségesnek tüntették fel, elhatározta az egyesület, hogy nem fogja azt megszüntetni. Folytatja mindaddig, mig a viszonyok indokolni fogják és a m. t. közönség nemesszivüsége lehetővé teszi. Legyen szabad azért is a m. t. közönség jóakaratú támogatását továbbra is kérnem és becses tudomására hoznom egy tervet, amellyel az egyesület most foglalkozik. Egyes városok példájára néhány felolvasást, háborús előadást szándékozik a közel jövőben rendezni. Reményli, hogy az eszme szélesebb körű viszhangot_ keltve, elő fogja némileg mozdítani ismert céljainak foganatosítását. Nem meríti ki e jelentés mindazon kötelességeket, amelyek teljesítése ez ünnepélyes pillanatokban csekélységemre várakozik. Szokatlan öröm felvillanyozó érzései áradtak szét a teremben, midőn küszöbét főmagasságú Bibornok Ur átlépni méltóztatott. Boldognak vallja magát az egyesület, hogy szerény munkásságát magas érdeklődésére érdemesíteni és buzdító méltánylásával táplálni és mélyíteni kegyeskedik. Hatékonyan fogja e kegyesség serkenteni, hogy szorosan vett céljainak minden legcsekélyebb sérelme nélkül, készségesen tágítsa működése kereteit és felkaroljon oly kivételes feladatokat, mint aminőket a jelen súlyos viszonyok kijelelnek és elódázatlanul megoldatni kivannak. E komoly Ígérettől áthatva, van szerencsénk Eminenciád leereszkedő megjelenéseért, amellyel e gyűlésnek messzire kiható fényt kölcsönözni és jelentőségét rendkívül fokozni kegyeskedett, a leghálásabb köszönetet tolmácsolni és alázatosan esedezni, hogy a gyűlés folytatását megengedni méltóztassék. A közgyűlés lelkes tapsokkal honorálta a szónoki rátermettséggel előadott megnyitót. Majd az egyesületnek a háborúval kapcsolatos eddigi tevékenységéről való beszámolást olvasta fel dr. Katona titkárhelyettes, ki a beszámolás összeállításában is dicséretesen közreműködött. A névsorokat és a részleteket mellőzve, itt adjuk az előterjesztést: Főmagasságú Bibornok Hercegprímás Ur! Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Miként szeretett és mélyen tisztelt Elnök ur ő méltóságának magas szárnyalású megnyitó beszédéből látni méltóztatnak, az esztergomi Oltáregylet, jóllehet tulajdonképeni célja a békés időkkel van öszszeforrva, abban a pillanatban, amikor vezérlő csillagát, a békét, a világháború vérzivatara beláthatatlan időkre taszította le fenséges trónjáról, e vezérlő csillag eltűnésével ő maga a munka nemes teréről nem tűnt el és nem tette ölbe a máskor oly szorgos és ügyes kezeket, hanem fáradhatatlan elnöknője vezérletével uj célt, uj munkát keresett és pedig a legnemesebbet, a legdicsőségesebbet, mely nemcsak hős katonáink egészségét és jólétét volt hivatva előmozdítani, hanem általuk imádott hazánk védelmi küzdelmének részét is képezte és képezi ma is, amidőn dicsőséges katonáinkát meleg ruhával látta el és ezen munkája befejezésével hős sebesültjeink gondozására tért át. E lelkes munkálkodás két kimagasló mozzanatra oszlott és pedig a hazafias szeretet és áldozatkészség által felajánlott pénz, anyag és ruha egybegyűjtésének hatalmas munkájára és azután az anyagi eszközök bölcs beosztása, az anyagok feldolgozása s végül szétosztására. És lett légyen az Oltáregylet nemes szívű tagjainak áldozatkészsége a legmagasabb mérvű, egymagában képtelen lett volna a történelmi idők által rászabott magasztos kötelességnek megfelelni, s azért az anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásának érdeme azokat a jószívű egyéneket emelte hálánk és köszönetünk piedestáljára, akik részben pénzadományokkal, részben pedig természetbeni adományokkal fedezték a szükségletet. És ezután jött a feldolgozó munka. Az Oltáregylet mélyen tisztelt Elnöknője lelkiismeretes gonddal intézte a beszerzés és feldolgozás, szétosztás nagy müvét, melyben neki a hazaszeretet szent lángjától hivatott oltáregyleti tagok, asszonyok és lányok siettek segélyére. A nagylelkű pénzadományok hirlapilag már nyugtáztattak s azért itt csak a végösszegek álljanak: eszerint az 1915. évi febr. l-ig befolyt készpénzek összege 10190 kor. 50 fill., melynek több mint felét, azáz 5925 koronát a kegyelmes bibornok hercegprímás és a székesfőkáptalan, ugy annak méltóságos és főtisztelendő tagjai adták, mig 42ö5 kor. 50 fill, közönségünk nemes áldozatkészségéből fakadt. Magos Sándor és neje ő méltóságaik, özv. Zubcsek Mihályné és Marosi Józsefné úrnők, Mátéffy Viktor és Dvihally Géza urak voltak szívesek az összes számlákat tételről-tételre átirogatni és igy megállapítani, hogy ezen összeg nagyobb része hős katonáink meleg ruháira s kisebb részben a kórházak szükségleteire lett fordítva. A természetbeni adományok kegyes adományozóinak nevei eddig hirlapilag közzé tehető nem volt, mert az adományok oly tömegesen érkeztek, hogy helyi lapjaink hasábokat lettek volna kénytelenek e célra felhasználni, holott a pénzbeli adományok folytonos és díjtalan közzétételével amúgy is túlontúl teljesítették hazafias kötelességüket. A természetbeni adakozók névsorát bátor leszek felolvasni (felolvastatott). E névsorban szereplők részint meleg ruhákkal, részint kórházi felszerelésekkel és legnagyobb részben mindkettővel járultak a nemes cél eléréséhez. Igy vált valósággá, hogy 2864 db. és párra átszámítva 1770 pár illetve darab hósapka, érmelegitő, haskötő, harisnya-, lábszárvédő, keztyű és egyéb kisebb tárgy érkezett