Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-21 / 15.szám

természetben és ugyancsak ezen tár­gyakból 11682 db. és párra átszá­mítva 6671 pár illetve darab lett ki­osztva. Az ezekről szóló s Eggen­hofer Aladár, Kornhaber kapitány urak, Hammerschmidt őrnagy és Ga­járszky főhadnagy urak által aláirt elismervények ennyit igazolnak, ám ezenfelül még az egyes katonák sze­mélyes kérelmére több száz darab lett rövid uton kiosztva. Ezen két számadat egybevételé­ből nyilvánvaló, hogy az oltáregye­sület a természetbeni adományokon felül 8818 darabot és párra átszá­mítva 4901 párt illetve darabot állított elő tagjainak önfeláldozó mun­kája által. Kórház felszerelő munkája is im­pozáns számadatokat mutat, amidőn az erre vonatkozó feljegyzések és adatok igazolják, hogy mintegy 12000 db. legkülönbözőbb tárgy in­gektől kezdve a borogató ruhákig érkezett jótékony lelkű adakozóktól és mintegy 18000 db. lett kiosztva az egyes kórházaknak s igy mintegy 6000 db. kisebb nagyobb értékű tárgy szereztetett be. A kórházak elismervényei az ol­táregylet irattárába elhelyeztettek, de megállapítható, hogy főleg a sebe­sültek első érkezésekor sok tárgy a legsürgősebb kérelem folytán lett ki adva. Jó helyre került s igy elismer­vény nem volt mindig beszerezhető. A nagymérvű, imádott hazánk fenmaradását és boldogságát célzó lelkes munkára „Isten áldása árassza az ő égi malasztját, és Kegyelmét, — Ő fizesse vissza minden egyes­nek, amit küzdő katonáinkért és szenvedő hőseinkért áldozott. A helyesléssel fogadott elő­terjesztés után a tervbe vett felolvasó esték ügyét külön bizottság elé utalta a köz­gyűlés. Erre felszólalt dr. Csernoch bíboros hercegprímás és gon­dolatokban gazdag, mélyen át­érzett s finoman pointirozott remek beszedett intézett a köz­gyűléshez, melynek jelenvolt­jai áhítatos csendben, hallgat­ták a főpásztori ihletett ajkak­ról szálló igéket. A szivekig ható beszéd, amennyiben gyors­író híján némi fogyatkozással lejegyezhettük, a következő volt: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim l Lélekemelő látvány az, me­lyet a magyar nemzet a mostani súlyos, de egyszersmind vigasz­taló időkben tanúsít. A magyar nemzet egysége most valóban az életben nyer kifejezést: tel­jesen egy érzésben, gondola­tokban és tettekben. A világhá­ború annyira mozgásba hozta erőinket, hogy alig ismerünk önmagunkra. Míg a harctéren hősi fiaink fegyverrel győznek, addig itthon sociális győzel­meknek vagyunk tanúi s része­sei. A szenvedések ránk zúdult viharai a keresztény felebaráti szeretetnek igaz gyöngyeit hoz­zák felszínre. Egész társadal­munk egynek érzi magát küzdő vitéz katonáinkkal. A magyar társadalom minden tagja hozzá akar járulni valamivel a végső győzelemhez. Ekkora áldozat­készség még sohasem nyilat­kozott meg nálunk: úgyszól­ván mindenki akar valamit tenni vagy adni tehetségéhez képest. Ily általános felbuzdulás mellett az esztergomi Oltár­egyesület sem maradhatott hátra. Hivatása ugyan elsősorban a templomok ékítése, de ott szol­gálván az Urat, nem feledkezik meg az Úr misztikus testének tagjairól: az emberekről sem. Az Oltár-egyesületnek nők a a tagjai. A nők természetüknél jobban hajlanak az irgalmas­ságra. A szenvedők arcán job­ban tudnak olvasni: meglátják a nyomorúságos testben a nyo­morúságos lelket s a testben a léleknek is akarnak szolgálni. Mivel pedig ebben a szolgálat­ban egyenként gyengék volná­nak tömeget állítanak a tömeg­gel szembe. Ily tömegerőt kép­visel az Oltár-egyesület, mely a buzgó tagok sírján át is to­vább folytatja emberszerető munkásságát. Példaképei Páli Sz. Vince, Néri Sz. Fülöp, Is­tenes János, a különféle szer­zetek, kongregációk és a misz­sziós társulat. S honnét veszik áldozatos munkájukhoz az erőt? A vallásból, amely kimerít­hetetlen forrása a szeretetnek. Ez ad nekik ösztönt, kitartást és találékonyságot a jóságos szivekhez való férközésre. A csodálatos erőátömlést nem lát­juk, hanem működéséből s ha­tásából kell megítélnünk. Mind­annyian tudjuk, hogy a naptól van a földnek tenyészete, viru­lása, termése, de a módját sen­kisem látja. Igy vagyunk az Oltár-egyesülettel is : igazában a tagok működésében láthatjuk és szemlélhetjük. A tagok ado­mányaiban látjuk tetteiket. Ezek­ből itélhetjük^meg, mire képesek a vallási erőtől ihletett gyön­géd női lelkek; A szent nőkről való misének leckéje dicsérve emlegeti az erős asszonyt, ki­nek nincs párja, ki férjének erőssége büszkesége stb. Ezt a szentírási fejezetet ajánlom a Mé­lyen t. Hölgyeknek figyelmébe, mert ez a nők ábécéje, melyben minden meg van, amit egy erős asszonyról elmondhatni. Asszonyaink áldozatos mun­kásságukat kiterjesztették a be­tegek látogatására és segélye­zésére is. Ez valóságos Vero­nika-szolgálat. Miként szent Ve­ronika odanyújtotta kendőjét, hogy vele az Úr arcának véres verejtékét letörülje, igy tesznek a nők is a kórházakban, mert a betegekben valójában magát az Úr Jézust szolgálják. Ha ily szolgálat után az oltárhoz men­nek, hallani fogják az Urnák szavát: Beteg voltam s meg­látogattál engem! Lélekemelő jelenség napjainkban, hogy nem hallunk sok panaszt. Általános a megnyugvás a Gondviselés­ben. S ez helyesen van így, mert a megnyugvás emeli te­herviselő képességünket, ami biztos feltétele végleges győ­zedelmünknek. A háború teljes sikere ugyanis nemcsak a ked­vező csatáktól, hanem ami lel­künk szívósságától is függ. Figyelemmel kisérik és jol tud­ják vitéz katonáink, mi törté­nik idehaza. Nem férhet hozzá kétség, hogy ami itthoni áldo­zatos közreműdésünk emeli az ő lelküket és bátorságukat. Mily végső eredmény várakozik re­ánk, nem tudjuk. Lehetséges, hogy súlyos megpróbáltatá­sok következnek. Lehet, hogy elleneink kiéheztetéssel akarnak majd legyűrni bennünket. Ezért el kell készülve lennünk min­denre. Nem szabad az ország­ban' senkinek sem éheznie. De a gazdagok se dőzsöljenek ! Mindenki tagadja meg magát. Ez az önfeláldozó szeretetünk is egyik biztosítéka lesz végső teljes diadalunknak. Á pap a misében azt mondja: Orate fratres, imádkozzatok testvérek ! Én hozzáteszem, hogy ne csak imádkozzatok, hanem dolgoz­zatok is. Ha valamikor, ma érvényesüljön a nagy rendala­pítónak, Szt. Benedeknek jel­szava : Ora et labora, imádkoz­zál és dolgozzál! Az imádság­ból merítsünk erőt a cseleke­detekhez. Ha mindvégig egy­ségesek maradunk, biztosan mienk lesz a végleges győzelem, amikor majd örvendve mond­hatjuk Szent Pállal: Jó harcot harcoltam, eltétetett számomra a győzelem koronája. A főpásztori lélekemelő be­széd alatt a közgyűlés minden tagján bizonyos átszellemült­ség volt látható, amely végül hálás tapsorkánban nyert befe­jezést. Ezután özv. Reviczky el­nöknő előterjesztése követke­zett, mely itt olvasható egé­szében : Főmagasságú Bibornok Hercegprí­más Kegyelmes Urunk! Mélyen tisztelt közgyűlési A hála és köszönet mélyen át­érzett szavaival üdvözlöm e magasz­tos egylet élén, Öminenciáját bíboros főpásztorunkat, ki Oltáregyletünk működését mindenkor figyelemmel kisérni, pártfogolni s mai közgyűlé­sünket magas megjelenésével kitün­tetni kegyes volt, valamint az egye­sület megjelent tagjait, kik annak céljait mindenkor előmozdítani teljes odaadással szívesek voltak. Jóleső érzés tölti el lelkemet, ha azon ered­ményre vissza pillantok melyet a szeretet és önfeláldozó munkásság a jelen nehéz időkben katonáink melegruhával való felszerelése és a sebesültek fájdalmainak enyhítésére létre hozott, s midőn az egyesület mindazon buzgó tagjainak, kik fá­radságot nem ismerő kitartással ezen nemes célt oly eredményesen előidéz­ték s ezáltal csekélységem fela­datát támogatni kegyesek voltak, hálás köszönetet mondok, az Isten áldását kérem minden egyes nagy­lekű adakozóra és közreműködőre. Szabadjon a jövőre is kérnem szere­tetüket és pártfogásukat, hogy a még sok kitartást igénylő folytatandó munkásságunk a kölcsönös szeretet­től áthatva biztosítva és megköny­nyítve legyen. 1 Nem mulaszthatom el, hogy a legnagyobb köszönettel ne emlékez­zem meg azon beküldött sok termé­szetbeli adományról is, melyeket a helyi lapok térszűke miatt nyilvá­nosan nem nyugtázhattak. Az ezekre való kimutatások a jótékony ada­kozók neveivel az időnként kiadandó évkönyvünkben lesznek feltüntetve. Az oltáregylet háború alatti tevé­kenysége ez ideig főleg a harctérre indult menetzászlóaljaknak melegru­hával való felszerelésére s a sebe­sülteknek fehérneművel való ellá­tására terjedt ki. Miután a tavasz közeledte miatt melegruhák készítése szükségtelenné vált, a jövőben egész tevékenységünket a sebesültek ré­szére szükséges fehérneműk készíté­sére kell fordítanunk, mivel azokra mind a járványos betegségek esetle­ges fellépése, mind azoknak, a fel­gyógyultak által való elvitele folytán még nagy mennyiségben lesz szükség. Ne feledkezzünk meg elesett hőseink árváiról sem s kérem az egylet tehetős jótékony tagjait, hogy azok gondozásba vételét, segítését tőlük telhetőleg elvállalni szíves­kedjenek. Oltáregyletünk működését vala­mint a kimutatások és számadások ismertetését dr. Katona Sándor úr volt szives felolvasni, ki azok össze­állításánál is készséggel. működött közre, miért ezúton fejezem ki neki őszinte köszönetemet. Fogadják megtisztelő megjelené­sükért mégegyszer hálás köszöne­temet, s midőn az egylet további működésére Isten áldását kérem, azon hő óhajjal fordulok az egek Urához: Működésünk lelje meg bő­séges jutalmát szeretett hazánk igaz­ságos ügyének győzelmében ! A közgyűlés a bámulatos tevékenységű elnöknő előter­jesztését feszült érdeklődéssel hallgatta végig s iránta való hódoló elismerésének lelkes él­jenzésben adott kifejezést. Majd felállott dr. Walter Gy. elnök és megható szavakban mondott köszönetet a bíboros ur ő főmagassága azon ke­gyességeért, hogy oly feledhetet-

Next

/
Thumbnails
Contents