Esztergom és Vidéke, 1915

1915-02-21 / 15.szám

POLITIHRIés TRRSRDRLM/LRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : D

R- RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Az itthon levők győzelmei. „Míg a harctéren hősi fiaink fegyverrel aratnak diadalokat, addig itthon szociális győzelmeknek vagyunk tanúi s részesei. A szenvedések ránk zuddult viharai a keresztény szeretetnek igaz gyöngyeit hozzák felszinre. Egész társadalmunk egynek érzi magát vitéz katonáinkkal. A magyar társadalom minden tagja hozzá akar járulni valamivel a végső győzelemhez." Ezeket a sokat jelentő, igazán igaz szavakat hallottak a hercegprímás úr ő főmagasságának ajkairól az Oltár-egyesület csütörtöki rendkívüli közgyűlésén, mely telve volt lélekemelő mozzanatokkal. Valóban a magyar társadalmat, mely az áldozatrakész emberszeretet művei iránt eddig csak mérsékelt lelkesedést tanúsított, mintha napjainkban kicserélték volna. Alig ismerünk rája: annyira felbuzdult a szenvedő és segítségre szoruló honfitársakról való gondoskodásban. Gazdag és szegény egyaránt áldozni akar. Harc folyik itthon is, a keresztény felebaráti szeretet, csodálatos harca, mely nap-nap után a legmeglepőbb tetteket, diadalokat mutatja fel a szenvedők és szűkölködők gondviselésében. Az itthon levők méltóknak mutatják magukat a háborúban küzdőkhöz. Éppen nem szónoki virág, hanem tiszta valóság, hogy — „míg a harctéren hősi fiaink fegyverrel aratnak diadalokat, addig itthon szociális győzelmeknek vagyunk tanúi részesei." Mi esztergomiak minden büszkélkedés és dicsekvés nélkül ugyan, de jóleső érzéssel állapithatjuk meg, hogy egyszerre két fényes szociális győzelmünkrehivatkozhatunkazokban a tettekben gazdag beszámolókban, melyeket helyi Vöröskereszt-egyletünk és Oltáregyesületünk csütörtöki közgyűlései tártak elénk. Erre a két beszámolóra bizton kimondhatjuk, hogy hasonló áldozatkészséget és tettekben nyilvánult áldozatot Esztergom város és megye még soha eddig nem mutatott fel. Emeli az értékét, hogy ezen áldozatot a társadalom valamennyi rétege egyértelműen hozta meg, ki-kiamennyittudott. Ujjongani s magasztalni volna kedvünk! De nem teszszük, mert hiszen áldozatokat a haza számára hoztuk. Ezért pedig nincsen áldozat, mely eléggé nagy, eléggé dicséretérdemlő volna. Egyelőre véssük emlékünkbe azt a felemelő tudatot, hogy mi, esztergomiak immár számottevő szociális eredményekkel járultunk hozzá a harcosok diadalaihoz; s tegyük fel magunkban, hogy a tettek útjáról ezután sem térünk le, sőt igyekszünk még áldozatrakészebbek s még kitartóbbak lenni. Az egyéni érdemek méltatását most, a harcok zaja közepette odázzuk elakkorra, mikor majd vitéz katonáink diadallal fognak bevonulni városunkba. Akkor legyen az igazi ünneplés és magasztalás ideje. Addig áldozzunk, dolgozzunk, gyámolitsunk nemesen vetekedve, de soha, egy percre sem vetélkedve. Priscus. Eét közgyűlés. A keresztény emberszeretet két tevékeny helyi szervezete: a Vöröskereszt egylet és az Oltáregyesület tartotta csütörtök délután közgyűlését. Mindkét közgyűlés fényes tanúbizonysága volt annak, hogy városunk falai közt a háború alatt a rendes mértékét meghaladó szociális tevékenység folyiK, melyből mindenki kiveszi részét, legfőképpen ypedig uri asszonyaink és leányaink, kiknek önfeláldozó munkássága minden dicséretet felülhalad. Ha köznapi frázissal fejezzük is ki magunkat, de igazán átérezzük, mikor azt hangoztatjuk, hogy az esztergomi urinők előtt le a kalapokkal ! Boldognak valljuk városunkat, hogy az Ég ily páratlanul gyengédlelkü, munkás és áldozni kész asszonyokkal s leányokkal áldott Jneg bennünket. A két közgyűlésről a következőkben számolunk be olvasóinknak. A Vöröskereszt egylet közgyűlése. Csütörtökön délután 3 órakor tartotta a városház nagytermében az Országos Vöröskereszt-egylet esztergomi választmánya rendes közgyűlését, melyen városunk számos női s férfi előkelősége jelent meg. Az emelvényen Meszlény Pál főispán és Bogisich Mihály v. püspök elnökök mellett dr. Fehér prelátus, dr. Seyler főorvos, Zsiga pénztáros és dr. Mattyasóvszky B. megbízott foglaltak helyet. A hallgatóságban, ott láttuk: Magosné, özv. fireyné, özv. Reviczkyné, Vimmer Imréné, özv. Zubcsekné, Eröss Rezsőné, özv. Földváry né, Marosi Józsefné és Ferencné, Simonyi őrnagyné, Ostererné, Beckné, 1 Gottmanné stb. úriasszonyokat; továbbá: - Magos ny. kúriai bírót, Bleszl F. tak. p. igazgatót, Mátéffy plébánost, dr. Berényi ügyvédet és másokat. Meszlényi P. elnök megnyitván a közgyűlést, üdvözölte a szép számban egybegyűlt tagokat. Rövid viszszapillantást vetett az esztergomi Vöröskéreszt-egylet múltjára, mely immár 32 éves. Most volt első alkalom annak megmutatására, hogy az egylet életképes és buzgósággal felel meg feladatának. A nehéz körülmények dacára nemcsak szép, hanem egyenesen meglepő eredményt tudott felmutatni: országos renomét szerzett, melyet maga az Országos Vörös-kereszt főembere gróf Csekonics E. ismert -el ünnepélyesen. Legutóbb pedig a központi kiküldött megvizsgálván Vöröskeresztkórházunk berendezését, vezetését s anyagi kezelését, azt igazán mintaszerűnek jelentette ki. Részletes évi jelentést az egylet ezúttal a titkár és segédtikár harcbanléte miatt nem terjeszthetett a közgyűlés elé, de majd a háború befejezése után pótolni fogja a mulasztást. A közgyűlés főfeladatául tehát csak a szabályszerint kilépő 3 vál. tagnak újra választását, illetőleg mandátumuk esetleges meghosszabbítását, meg a pénztári jelentés előterjesztését tűzhette ki. A közgyűlés ezután az elnök indítványára meghosszabbította a kilépő három vál. tag mandátumát további egy évre. Majd Zsiga Zs. pénztáros terjesztette elő a mult évi számadást, mely szerint 26880*19 K bevétellel szemben 20368*49 K kiadás volt az egyesületnek; a maradvány tehát 6511*70 K. Miután a közgyűlés a számadást helyeslően tudomásul vette, az elnöklő főispán dicsérettel emlékezett meg a helyi társadalomnak a Vöröskereszt iránt tanúsított áldozatkész támogatásáról és a Vöröskereszt-kórház példás vezetéséről, melyért