Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-24 / 7.szám

van a nevelésügynek az ilyen hézagos tanítás mellett, mert maga a tanító az évi tananyagot sem tudja elvégezni, mint sze­retné. A megcsonkított órák száma, a tanévközben való folytonos vándorlás nemcsak hogy nem vezetnek a kívánt eredményre; hanem mind a szülők, mind a tanulók részéről kielégítetlenül záródnak le. Vájjon nem lehetett volna ezen a szomorú állapoton se­gíteni? Én azt hiszem, hogy igen, ha az illető vezető férfiak a kultuszminiszter rendeletét szem előtt tartva, meghagyják az iskolákat iskoláknak és a nyilvános és más alkalmas he­lyiséget alakítják át a sebesült katonák részére. Nálunk ahogy van, mondjuk, hogy jól van. Pedig itt is vannak helyiségek, melyek a sebesült katonák befogadására inkább alkalmasak lettek volna mint az iskolák. Az iskola a múzsák temploma, ne forgassuk ki sem a tanítókat, sem a tanulókat szokott helyükről, mert az a nevelésügynek csak hátrányára történik. Ki tudja mikor állnak be a régi rendes viszonyok, a mikor az iskolák a célnak meg­felelően ismét alkalmasak lesz­vetve harisnyás rövid térdnadrágjárá. — Mondja meg, milyen világtörté­neti jelentősége volt a rettentő kata­launi csatának ? ~~ Figyelmeztetem azonban, hogy okosan és szabatosan feleljen ! A megrémült kis maskara nagyot nyel, azután elkeseredetten kivágja: — A rettentő katalauni csatának világtörténeti jelentősége, kérem, a ta­nár úr magyarázata szerint . . . Az osztályfőnök az asztalra üt ekkor hatalmas öklével és azt har­sogja : — Micsoda? Ilyen világcsalásra tanit a világtörténet? Persze a mai gaznáció nem is sejti mi azaz igazság ? De hiába magyarázok a nyavalyás náthásoknak, hiába tanítok a süke­teknek és hiába mutatom a térké­pen az események színhelyét a rö­vidlátóknak I Majd maga is csak a vakációban fogja megtanulni: mi a móres! Mars ! Általános megkönnyebbülésre épen jókor csöngetnek. A tanár úr négyeseitől ismét meghizlalja rémes jegyzőkönyvét. Büntetésül pedig föl­adja Attila teljes történetét és azt parancsoló módban igy jelentette : — Idefigyeljen valamennyi nap­lopó ! Aki a jövő órán nem jól refe­rál a kijelölt anyagból, azt nemcsak új négyessel sújtom, hanem kire­kesztem az ifjúsági könyvtár élve­zetéből. A kinek tehát nem lesz benne a kisujában az Attiláról szóló világtörténet ideje, az meneküljön mielőbb valahová suszterinasnak! Kész! A harsogó bariton azután impo­zánsan becsapja az iskolai ajtót és nek a tanulni vágyó gyermek­sereg befogadására.! De reméljük a legjobbat, hogy ez az újesztendő meg­hozza nemcsak katonáinknak a fényes győzelmet; hanem hazánknak nemzetünknek a hőn óhajtott békét. Reméljük, hogy a csataté­ren elhalt és megsebesült ka­tonáink kifolyt vére gazdag magvetése lesz hazánk felvi­rágozásának és nemzetünk bol­dogságának. Pataky Béla. Használjunk hadisegély postabélyeget. Egy szavazat a bérkocsi­dijak emelése ellen. A közönség köréből gyak­ran fordulnak hozzánk panasz­kodó levelekkel, hogy ezt vagy azt a közérdekbe ütköző mu­lasztást, hibát vagy visszaélést tegyü szóvá. Mi készséggel rajta voltunk és vagyunk, hogy a jo­gos panaszokat nyilvánosságra hozzuk, ha magukat a levele­ket nem tesszük is szószerint közzé. Ez alkalommal azonban el­a folyosón vidáman rágyújt ciga­rettára. A szomszédteremből ugyanakkor szabadul ki a matematika edzett tanára és a magyar irodalom kezdő előadója. Mindaketten — hagyomány sze­rint megállapodnak kolosszus előtt. A matematikus bizalmasan megve­regeti dr. Boronkay atlaszi vállát és ezt zengi: — Na, hallod Árpád ismét fölül­múltad magadat a hatalmas csatá­val, mert néhány egyenletünk is elvérzett. A világtörténet tanára hamiskásan mosolygott kollégájára. Megszólal azután az ifjú szende filológus : — Kolléga úr rendkívüli fegyel­met tart. A poétika csendes hallgatói is végig hallgatták a katalauni csatát. Nem árt (oh) az indulatoskodás a kolléga úr egészségének kérem ? Dr. Boronkay Árpád ezt szavalta a szerény fiatal tanárnak: — Amice ! Maga még csak most kezdi tanulni a borotválást. Majd néhány év múlva megtudja, hogy a fegyelmet mai napság, Budapesten, nem lehet másként megteremteni, mint a látszatos szigorral, a minek a neve a gyakorlati paedagogiában : műharag. Érti ? Ennek a hatása pedig inkább étvágygerjesztő. Ekkor már azután mindhárman auguri mosollyal vonultak föl a tanáriszobába a legfrisebb fővárosi vicceket élvezni. (folyt, köv.) térünk rendes szokásunktól; a nyilvánosság elé bocsátunk egy panaszlevelet az esztergo­mi bérkocsik ügyéről, helye­sebben : az esztergomi bérko­csik körül való bajokról. A le­velet egy régi olvasónk küldte be hozzánk abból az alkalom­ból, hogy a bérkocsitulajdono­sok díjemelésért fordultak a vá­roshoz. Az előzetes kommentá­lást mellőzve, ime itt adjuk la­punk barátjának tárgyilagos pa­naszait : Tekintetes Szerkesztőség! Bizonyára értesültek róla, hogy a helybeli fiakker-tulajdo­nosok viteldíjemelést kértek a várostól. Sőt egyik helyilap már be is ajánlotta őket az illeté­kes fórumnak. Én nemcsak a magam, hanem az egész lakos­ság érdekében kérve-kérem a Tek. Szerkesztőséget, hogy hat­hatósan emelje fel szavát a jo­gosulatlan kívánság bekövetkez­hető teljesítése ellen. Én, Tek. Szerkesztőség, a fiakker-tulajdonosok kérelmét minden tekintetben jogosulat­lannak, időszerűtlennek, sőt sze­rénytelennek Ítélem. Teljesen jogosulatlan a ké­relmük, mert csak a vak nem látja, hogy a jelen viszonyok közt, mikor tele vagyunk jövő­menő katonákkal s ezek láto­gatóival, kevesebb kocsiszám­mal jóval többet kereshetnek és keresnek is, mint rendes kö­rülmények között. Figyelje meg bárki a Széchenyi téri „stand ot s látni fogja, hogy soha ak­kora forgalom nem volt a bér­kocsi-használatban, mint a mos­tani háborús időben. (Ezt ész­revenni még a kocsisokon is: oly jókedvűek, lármázok, csa­patokban kötekedők, mintha sen­ki se léteznék kívülük azon a tájékon !) Igen is, én megfigyelés alap­ján állítom s, ha kell, bizonyí­tani is tudom, hogy fiakker­tulajdonosaink jelenleg keve­sebb kocsival többet keresnek, mint béke idején, nagyobb ko­csiszámmal. De tegyük föl, hogy tény­leg megcsökkent volna vala­mivel a jövedelmük, még ak­kor sem látom át, mért kellene éppen nekik emelni a bevéte­lüket akkor, mikor a hadsereg­szállítók kivételével minden itt­honlevő polgárnak kevesebb a jövedelme. Ők nem hozhatnak egy kis áldozatot jelen válsá­gos helyzetünkben ? Mért legye­nek ők kivételek? Ha valaha, éppen most leg­időszerűtlenebb tehát a kíván­ságuk, annál is inkább, mert viteldíjaik eléggé magasak Esz­tergom város lakosságának anyagi viszonyaihoz képest. Mesebeszéd, hogy más vidéki városokban jobban díjaznák őket. Az meg egyenesen ne­vetséges állítás, hogy ami ha­tóságilag megállapított viteldí­jaink túlalacsonyak volnának! Az nem jogcím, hogy a drágaság emelkedik, mert az most nemcsak a fiakkereseknek, hanem mindenkinek emelkedik. Ilyen alapon hát mindenkinek jussa lenne a kárpótláshoz. Vagy csak a bérkocsisoknak legyen benne részük? Az esztergomi fiakker- tu­lajdonosok viteldíjemelési ké­relme külömben, hogy erőseb­ben ki ne fejezzem magamat, kissé szerénytelen is. Részemről,­Tek. Szerkesztőség, teljesen megvagyok róla győződve, hogy keresve se találhatnánk várost, ahol annyi jogos panasz lehet a fiakkeresekre, mint Eszter­gomban. Különösen a legújabbi időben ! Számos ismerősöm s barátom panaszkodott előttem, s magam is ismételve meggyő-* ződtem rola, hogy fiakkereseink jóformán azt tesz'nek velünk, amit akarnak: elfogadják a megrendelést s az utolsó pilla­natban visszamondanak; a meg­rendelésekre kocsijaik nem je­lennek meg pontosan; a helyi lakosok megrendelései elől elég ok nélkül kitérnek (persze az idegenektől többet kereshet­nek!); az éjjeli vonatokhoz újabban egyáltalán nem külde­nek kocsit; kocsisaik az idege­neket zsarolják stb. stb. Vájjon nem szerénytelen­ség-e, Tek. Szerkesztőség, ha ilyen eljárás után még vi­teldíjemelést kivannak tőlünk, tőlünk, kikkel szemben, kellő rendőrségi ellenőrzés híján, nem tanúsítanak elvárható szolgálat­készséget ? Díjtöbblet csak meg­felelő szolgálatokért jár; de ahol ilyenek nincsenek, ott nem várhatnak meghallgatásra. Merem reményleni, hogy illetékes városi hatóságunkban lesz annyi erő, hogy ki tud térni olyan kívánságok teljesí­tése elől, melyek megokolatla­nok, kissé merészek s a lakos-. ság érdekébe ütköznek. Levelem szíves közzétételét kérve, kiváló tisztelettel vagyok a Tek. Szerkesztőségnek lekö­kötelezettje: B. Mi e levélhez nem fűzünk semmi magyarázatot, csupán annyit jegyzünk meg, hogy magunk is hallottunk panaszo­kat fiakkereseink ellen, tehát díjemelő kérelmüket időelőtti­nek véljük. Szolgálják ki a lakosságot nagyobb készséggel, akkor a város is honorálni fogja jogos kívánságaikat. De ha mostani kevésbbé dicsérhető eljárásukat tovább folytatják, akkor nemhogy a honorálást, hanem még méltányos kíván­ságaik teljesítését sem várhat­ják a semmibe vett lakosságtól.

Next

/
Thumbnails
Contents