Esztergom és Vidéke, 1915

1915-09-12 / 72.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ K ÖZLFMENYEK TOVÄBBÄ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EQY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZAM ARA 20 FLLÉR NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Károsodásaink a táborral kapcsolatban. A legutóbbi városi közgyűlésen Brutsy János és dr. Gróh József képviselők napirend előtt oly dolgokra hivtak íel a figyelmünket, melyeknek hallatára nemcsak a képviselőtestületnek, hanem minden esztergomi polgárnak a legnagyobb mértékben meg kellene döbbennie. Ugyanis — a tanács szánalmasan gyenge védekezése mellett — kimutatták, hogy igen nagyok, szinte kiszámithatatlanok azok a károk, melyeket a város a területén levő táborból már eddig szenvedett s a jövőben bizton előreláthatóan még szenvedni fog. A polgármester és a főügyész beismerésével megállapítást nyert hogy — 1. a város területének lefog„EsztBPgom BS Vidéke" tárcája. Költőkhöz. Hol van a dal ? Ihlett lantotoknak Húrjai most mért nem csengenek, Ián a vészek csüggedésbe vonták S kétségekben rendül szivetek ? Dus mezőkről virágokat szedvén Mért nem szóltok a madarak nyelvénHogy a harcnak lecsapott villáma És e hon a gyászt öltötte fel, Millió kar vett acélt szavára S lángban hevül millió kebel; Wnt ölyütől meg tépett madárka Húzódtok meg a lombok aljába. Villámokat szór az ágyú torka, Megrendül a földnek kebele És a pokol láncait megoldja A fúriák átkos szelleme, — A nyugvó nap búcsúzó sugara Szívja fel a tenger vért magábaVér, láng, átok •. • könnyek áradása A mezőkön zúgva hömpölyög Sörényit a tenger is megrázza S összecsap a haldoklók fölött; A kárpátok ormán visszhang éled • •. Eljött tán az utolsó ítéletOtt rohan miná • . . fáradt homlokáról Csergedezve ömlik le a vér — Leikeikben a harc tüze lángol, lalása és beépítése a fogolytábor céljaira minden korlátozás és ellenőrzés nélkül folyik, a nélkül, hogy a tanácsa felsőbb katonai hatósággal eddig akár valami egységárban, akár a foglalás mértékében, egy szóval: a jogos kártérítésre nézve megegyezett volna. Komoly számba veheiő egyezkedés ezen irányban nem is történt, vagy mindössze az a felette kétes kimenetelű megállapodás, hogy jogaink érvényesítését fenntartották — a háború végére (mikor majd az államnak lesz is, nem is pénze!) 2. a város villanyfejlesztő telepének bérlője, a Ganz-cég elkészítette a tábor nagy értéket képviselő villanyos világítási és erőszolgáltató berendezését a városi tanács tudta, beleegyezése és minden ellenőrzése nélkül. A város vezetőségét telA haláltól egyikük se fél; Őseinknek halhatatían lelke Sírjaikból szállt vissza erekbe. Zengjetek dalt e fél isteneknek Koszorúzzátok meg szent nevét; A babér, mit csaták teremnek, Hősi tetteikhez nem elég • - Hadd szálljanak be a nép lelkébe Emiéköket örökünkbe véve. Nem adhatunk dalnál dúsabb kincset, Szentelhetnénk emlékül nekik, Kik legszentebb hon szerelmeiknek Véradóját bőven fizetik — Dalból sarjad a magyarnak lelke, Szive vérzik •. • lelkesül.. • él benneMmd hősök ők, de a történetbe Ki írhatna ennyi szent nevet, A babért mind vérével szerezte, Dalotok hát örökítse meg; Maraájon a késő nemzedékre Dicsőségük tündöklő emléke Kiknek omló szép, piros véréből, Mely idegen földet itatott — Édes hazánk szentegyháza épül, Adjon örök éltet dalotok Az ég felé törjön mint borostyán Mohos, rideg sírkövükre folyvánUj jövő száll a vér bíborából, Uj lángokat szór reánk a nap, Mely elfödte, a fekete fátyol, jesen negligálták ebben a tekintetben, holott mi a berendezés hasznában is jogos részesedők volnánk. 3. a tábor vendéglőse csupán a folyó évi szeptember hónaptól fog fizetni a városnak havi fix potom 700 koronát. Eddig fizetett, amennyit akart, mert a fogyasztási adót bérlő város részéről abszolúte semmi ellenőrzés alatt nem állott. A város ellenőrző közegeit — horribile dictu ! — még be se engedték a tábor területére, miként ezt a polgármester nyíltan elismerte (amivel tanácsunk gyengeségéről szomorú bizonyítványt állított ki!). Hogy ebből kifolyólag mily óriási kárt szenvedtünk eddig, sőt szenvedünk továbbra is, azt hozzávetőleg könnyű kiszámítani. Esztergom városnak kerek számban 18.000 lakosa van, amelyből legalább 6000 Sugarain foszlik . •. szétszakad; — A ti messzelátó lelketekből Szebb remények szárnya repkedjen föl" Dalaitok szárnyain vigyetek Az ígéret áldott földjére . - . — Dalotokból gyúl a hon szeretet Nemesítő, tisztító tüze — Hadd tudják a jövő nemzedékek, Hogy belölünk nem halt ki a lélek-' Orion. Számord Ignác kisdednevelés és módszertana. A hazánkban még alig negyven esztendős kiskedóvóképzés terén jelentős munka Számord ígnác, óvónőképző-intézeti igazgatónak a Szent István-Társulat 1895. évi pályázatán dijat nyert, s most III. módosított kiadásban megjelent műve, a kisdednevelés- és módszertan. Számord könyvének legnagyobb dicsérete az, hogy aránylag rövid idő alatt harmadik kiadását éri meg. Ez az új kiadás kellemes alkalmat nyújt most arra, hogy ezzel a közérdekű és a pedagógiai irodalomban számot tévő mun(amivel igen keveset mondunk!) nem szeszfogyasztó. Ezzel szemben a tábor mostani lakossága felül van a 30,000-en, amelynek legkevesebb íelét szeszíogyasztónak kell föltennünk (amivel újra igen keveset mondunk!) Már most Esztergomnak a rendes 18.000 lakossátói a jelen évi költségvetési előirányzat szerint kereken 40.000 korona fogyasztási adójövedelme van. S ugyanekkor a 30.000 lakosú tábortól, csak 8400, mondd : nyolcezernégyszáz koronát vesz be; természetesen ezt is csak szeptembertől kezdve! Mert hogy az ellen nem őrzött tábori vendéglős a maga szántából mostanáig mennyit fizetett, az titok előttünk, csupán annyit sejthetünk, hogy még 8.400 ~ k.-nál is jóval kevesebbet! Azt hisszük, teljesen felesleges itt a további részletezés. kával — ha csak röviden is — foglalkozzunk. A miniszteri tervnek teljesen megfelelő s mégis gazdagabb és terjedelmesebb műnek olvasásakor valami jóleső melegség jár át bennünket, — ami mindannyiszor megtörténik, valahányszor a szivet érezzük meg valamely munkában. Tudományos munkáról lévén szó, ez az állítás szinte valótlanságnak látszik. S mégis ezt a hatást váltja ki bennünk, ha sorról-sorra látjuk, érezzük, hogy a kisdedóvás irodalmát alaposan ismerő, az óvónőképzés munkájában gazdag tapasztalatokat szerzett s a gyermekeket nagyon szerető szerzőnek tollát a benső meggyőződés igazsága mellett a csak valóban szent dolgok iránt megnyilvánulni szokott tisztelet és hódolat vezette. A mű megírásakor a legjobb kisdednevelőnek, az Ür Jézusnak lelke izzott a szerzőben. A mű kezünkben levő I. részének bevezetésében a nevelés legfőbb célját a szerző — abban látja, hogy „a gyermeket örök üdvének