Esztergom és Vidéke, 1915

1915-09-12 / 72.szám

Ezek a dolgok még enyhítve, szépítve is megbotránkoztatok; s mi csak a legnagyobb sajnálkozással tudjuk megállapítani, hogy a képviselőtestület, elég könnyelműen, nem fogadta el a fenti emiitett uraknak napirendre tűzést kivánó indítványát. Nos, mi kötelességünknek ismerjük, hogy napirenden tartsuk ezeket az elszomorító tényeket mindaddig, mig a polgárság szeme fel fog nyilni, lanyha álmatagságából, mindaddig, amig Esztergom lakosai egyhangúan fogják a fórum felé kiáltani: Eddig, és ne tovább ! A végső tanulságunk ugyan egy marad: rendszerváltozást, egészen új szellemet! Bomlás. A háború második éve a harctéri győzelmeken kívül egy nagy és jelentőséges eredményt hozott a központi hatalmaknak. Még az entente lapjai ugyan folyton arról irnak, hogy a németek a különböző nemzetbeli semleges államférfiak révén békéért könyörögnek a négyes szövetség hatalmainak, de ugyan akkor, mikor az ellenséges sajtó ezeket hangoztatja, nem tagadhatja le azokat a tényeket, a melyek ez államok belső zavarait, belső bomlását okozzák. Hogy fe

Oroszországban milyen a helyzet, azt még a cenzúrán keresztül is érezzük. A dumában olyan beszédek, olyan kijelentések hangzanak el, amilyenekért más időben már Szibériába küldték volna a duelnyerésére segítse", nem feledkezik meg azonban a másodlagos célról sem, hogy az egyúttal „embertársai, a társadalom és a haza javának előmozdítására képesítse". Szinte fölösleges mondanunk, hogy most, midőn a változó korszellem hatása alatt a pedagógusok napról-napra másban látják a nevelés célját, mily jól esik látnunk, hogy Számord a legszélesebb néprétegek lelke mélyén élő vallásos, örök eszményt jelöli meg a nevelés első céljául. De mig ebben a kétezer éves keresztény nevelés hagyományát követi, mégis a korszellemmel halad, mert. a második célban benne van mindaz, amit az ujabb kor pedagógusai a szociális neveléssel akarnak elérni, hogy t. i. a nevelés a gyermeket ne csak a maga, hanem a nagy közösség, a társadalom és a haza boldogitásának munkájára képesítse. A mű első fejezetében a kisdedóvás történetét tárgyalja röviden. Elénk tárul a pogányság, a kereszténység és az új kor kisdedeinek sorsa, s vele együtt ragyognak fel ma képviselőit. Van olyan merész ember, már a nagy orosz birodalomban, aki azt meri egy újságcikkben mondani, hogy az orosz sereg az Ural hegységig fog visszavonulni és mindezen kijelentésekért nem jár büntetés, nem jár deportálás, mert a cári kormánynak már nincs ereje, nincs hatalma hozzá. Franciaországban a köztársasági kormány ellen mind erősebb, mind hangosabb felszólalások hangzanak el. A hadügyminiszter lemondással fenyegetődzik, a parlament egyik csoportja felszólítja a kormányt, hogy mondjon le, a fővezérlettel elégedetlenkedik az ország és a nagy, üdvöt hozó offenzíva késik. Angliában minden bomba, amely a partvidékeken felrobban, amelyeket az annyira rettegett Zeppelinek elhullajtanak, nemcsak néhány méternégyzetnyi földet tur fel, hanem fellobögtatja az angolok elégedetlenségét. Az angolok nem igy képzelték a háborút, hanem ugy, hogy az ő tengerentúli páholyukból nézve, végig fogják gyönyörködni. És végül Olaszország? Hiszen Olaszországban, mint a sajtóhadiszállásról hivat alosan jelentették, minden roham utan ki kell cserélni a katonákat, mert lázongnak és forrongnak. A bécsi sétából, ugy látszik, nem lesz semmi és ezt a katonák meglehetősen szívökre veszik. Ezek minden bizonnyal a kétségtelen bomlás jelei. Ha még ezekhez hozzávesszük azt a heves vitát, amelyet a négyesszövetség sajtója folytat a különböző harctereken való részaz egyháznak és az egyháziaknak a kisdednevelés terén szerzett érdemei. A neveléstörténet kimagasló alakjai közül ismerteti Comenius, Oberlin, Pestalozzi és Frőbel Frigyes nevelési rendszerét, rámutatva a rendszer előnyeire és hátrányaira, s mig igy a nevelési elvek és a módszerek fejlődősét tárja elénk, meggyőződéssé érleli a nevelés földi és természetfölötti végső célját, amely a yalláserkölcsös jellem kialakítása s az örök üdvösség elnyerése. S ezt a meggyőződést nem olcsó és könnyű erkölcsi leckézéssel váltja ki, hanem az emiitett pedagógusok műveinek alapos ismeretére valló, a kitűzött célnak megfelelő anyagkiválasztással, ügyes csoportosítással, mellyel a legfőbb eszméket mindig emelkedési pontokul tudja felhasználni, és azzal az erővel, mellyel a sziv melegével dédelgetett igazság mindig hat. Midőn az általános neveléstörténet ezen fejtegetése után az I. fejezet végén még a hazai kisdednevelés kezdeményezésének, fellendüvételérol Olaszországnak és a nagy francia offenzíva késlekedéséről, akkor teljes a kép. Az entente bomladozóban van és a központi hatalmak feltartozhatatlanul és következetesen viszik végig összes terveiket. Mos már az ententenak csak egyetlen menekvése van, ha épületének repedezéseit be akarja tömni. A balkáni gummiarabikumot akarja előszedni, talán az segíthet és összeragasztja az épületet ott ahol széjjel akar menni. A balkánon most forr és izzik a haboru és béke kérdése. Minden reményünk meg van rá, hogy a balkáni népekben lesz annyi józanság és nem fogják saját vérüket odaadni ragasztószerül a bomladozó, öszszetörni es összeesni készülő kártyavár rendbehozásához. • „Aki Budapestre utazik, nézze meg a Passaréti LöveszárköUAz ország egyetlen hadi látványossága." Felhívás egy megyei hadiárva-aiap létesítése érdekében. A belügyi kormány a hadiárvák ügyeinek ellátásával az árvaszekekct bizta meg. A hadiarváknak t. i. a háborúban elesett hősök árváinak segélyezésére nemcsak országosan, de a városban is folytak felhivatalos és magánjellegű gyűjtések s tudomásom szerint tekintélyes összegek jöttek össze e célra, A mikor azonban a lésének, hanyatlásának és felvirágzásának, végre jelenlegi állapotának rövidre fogott s mégis minden jelentős mozzanatra kiterjeszkedő ismertetését nyújtja, egész természetes az átmenet a II. fejezetre, melyben az előzmények alapján a kisdedóvás feladatait összegezi. A legnagyobb figyelmet érdemelnek a III. fejezetben közölt kisdedóvói foglalkozások, melyeknek gyakorlati alkalmazásával a kisdedóvásnak a maga feladatát meg kell oldania. Ebben a fejezetben Számord Ignác a miniszteri utasítás száraz kereteit a gyermek szellemi fejlettségéhez, a magyar gyermek természetéhez és viszonyaihoz s a fokozatosság elvéhez mért, tárgy és módszer szempontjából egyaránt érdekes, gazdag tartalommal tölti be. Azok az imák, példák, társalgások, elbeszélések, mesék, mondókák, versek, énekek, játékok, munkaszerű foglalkozások, melyek gazdag változataikkal még bennünket felnőtteket is gyönyörködtetnek, a gyermeki lélek igényeit, vágyait mélyen ismerő, hadiárvák részére gyűjtött öszegek, miként leendő felhasználását illetőleg az illetékes tényezőkhöz kérdést intéztem, azon választ nyertem, hogy a városban Lörtént gyűjtések kizárólag a városi hadiárvák ellátására és segélyezésére eszközöltettek, s hogy az adakozók túlnyomó része által kifejezetten a város hadiárváinak céljaira történtek az adakozások. Az óriási kiterjedést öltött világhádoru azonban, nemcsak a város, hanem a vármegye fiai és polgárai közül is szedi áldozatait, sőt tekintve, hogy a vármegye -lakosai számának aranyában- a harctérre legalább háromszor annyi katonát küldött, mint a város: ezen arányszámnak megíelelőleg a vármegye területén legalább is ugyanannyiszor több lesz a gondozásra és segélyezésre szoruló hadiárvák száma, mig ezzel szemben a segítség lehetősége a vidéki körzetekben nehezebb. Az előadott körülmények szükségessé teszik vármegyénk vagyontalan hadiárváinak segélyezésére, jövőjük biztosítására, vagy legalább elősegítésére szolgáló alaplétesitését. Ez okból — mint vármegyénk hadiárváinak hivatalból képviselője inditatva érzem magam, hogy hivatalos gyűjtést indítsak. Lehetőleg nem akarom a sokoldalról igénybevett városi közönséget a gyűjtéssel zaklatni. Figyelembe véve mégis azon körülményt, hogy a város lakói közül sokan vannak Kiknek anyagi erőforrásai egészben vagy részben a vármegye közönségéhez, vagy a vármegye területére nyúlnak vissza, s számolva azzal, hogy a város polgárai között ís sokan fognak akadni, kik— amenynyiben tehetségük megengedi — nem kivannak különbséget tenni abban, hogy a haza védelmeben elesett hősök a városnak, vagy a vármegyének voltak-e lakói: kérelmemet ugy a kisdedeket nagyon-nagyon szerető s a nevelés célját soha szem elől nem tévesztő pedagógusra vallanak. Bár a műnek a kisdednevelés részletes módszertanát és lélektanát tárgyaló II. és III- részét, mely még nyomás alatt van, ezúttal sajnálatunkra nem ismertethetjük, azi smertetett I. részből is megállapíthatjuk Számord Ignác nevelői eljárását s ennek az eljárásnak értékét. Midőn még megemlítem, hogy a szerkezetében kristályos áttekintherőségű könyv nemesen egyszerű, világos nyelven, szép magyarsággal van megírva, tisztán áll előttünk, hogy Számord Ignác Kisdednevelés és módszertanának III. módosított kiadásában derekas művet alkotottAbban a reményben, hogy so. raimmal a szerző szerénységét meg nem sértem, azzal a hő óhajtással zárom ismertetésemét: Adja isten, hogy a mű sokáig szolgáljon a vallásos és hazafias kisdedóvás ügyének előmozdítására! Nádler István.