Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-17 / 5.szám

^•'ww-ww 9**99 ww WW www 99 99 wSW POUTIW fás TRRSRDRLM/LRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., «OVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 9 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. MYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Dr. Csárszky István. Mikor hozzánk közel álló férfiú életpályáján nagyot lép, s azt mondják neki: Lépj följebb !, ez mindenkor kegyeletes „titulus coloratus" arra, hogy kegyeletünk s tiszteletünk ragaszkodásával róla megemlékezzünk s e megemlékezést megindokoljuk. Csárszky István férfikora delén főpásztor-unk kegyelméből az esztergomi kanonoki stallumba lépett, hogy a tudomány és közéleti tevékenység kiváló munkása megjutalmaztassék. Nem jött váratlanul a kinevezés. Evek óta az esztergomi köztudat őt a stallumra jelölte s rá érdemesnek is tartotta. Minta szentírási s ezzel kapcsolatos tudománynak alapos művelője európai stílszerű tudásra tett szert és ha életének kerekét az ő igényéhez mérten forgatták „Esztergom és íidéke" tárcája. Vigasztalás. — Fiúk! Ne fájjon nektek semmi kínnal A seb, amely a testeteken ég. A fájdalom, mely bennetek viharzik, Legyen Tinéktek drága büszkeség! Fiuk ! Lesz még tavasz a réteken, Amik most vértől bibor-feketék, Az Isten napja majd csak kisüt egyszer És megfordul a nagy-nagy Sorskerék. Lesz földetek és egy kis házatok, Két eperfa a kedves udvaron, Fgy tiszta szoba és egy kis szoba És Ferenc Jóska képe a falonA cifra dúcban hófehér galambok, A pincétekben zöld hegyek bora, Tehén az ólba', s álmotoknak álma: Az udvar végin két kövér koca. A portátokat békeangyal őrzi, Boldogok lesztek, boldog kiskirályok, 5 majd esti csöndben sirva csókoljátok A rongyos mundért, amely vérben ázott! — Fiúk! Ne fájjon nektek smmi kínnal A seb, amely a testeteken ég. A fájdalom, mely bennetek viharzik, Legyen Tinéktek drága büszkeség! Ifjú orcátok ez a friss szakáll Úgy övezi most, mint a szentekét, volna, mint számottevő orientalista, ma egyetemünknek kiváló disze lenne. De ha nem is juthatott oda, mert tudományos értékét az egyházkormányzat terén kívánták hasznosítani, azért tudományos erejének fénysugarait megtudta ragyogtatni. A kulturegyesületek felolvasó asztalán a mélyen járó tudóst s társaságban pedig a szellemes kozőrt láttuk gyakran viszont. Mint az egyházkormányzat feje, a vezetésben távol állott az absolutisztikus iránytól. Hisz jeliemének egyik legszebb vonása, hogy a hiúság s a hatalom vágya nem vezérkedtek lelkében. Birta a vezetői állás egyik vonzó és' sarkalatos tulajdonságát : a jóságos, úri s szives megnyerő modort. Sohase kedvetlenítette el az ügyfeleket; jóakaratú szószólója volt főpásztoránál minden igaz ügynek. Meggyőződései mindenben S ahogy Jézusnak nem fájt sok sebe, Nektek se fájjon ez a semmiség! — Aludjatok csak, álmodjátok azt, Hogy kis fiatok melletekre simult — — Oly csendesek e bús kórházi ágyak, Aludjatok Ti fáradt jó fiúk. A Kárpátokban mostan hull a hó, A Kárpátokban ágyúk zengenek, Minden bokorba' egy-egy baka áll, Fiúk ne féljetek, Hiába ég a lengyel hegyek alja, Hiába jönnek tenger orosz csordák, Ne féljetek. Isten kezébe' van, öreg szülétek: szegény Magyarország! Zilahy Lajos. A kenyérmezei fogolytáborban. írta: Bíró Lajos.*) Köröskörül a szelíd esztergomi hegyek; előttünk az őszi napsütésben termékeny földek; a földeken közelebb és távolabb épületcsoportok: régen itt álló házak és most épült *) Az Érdekes Újság engedélyével közöljük az esztergomi fogolytáborról a nevezett folyóirat harctéri tudositójától ezt a legérdekesebb közleményt. A szerk. tiszták, magas színvonalon állók és férfiasak. Ezek életének mintegy nemes páthoszai; ezek tették egyéniségét tömörré, megbízhatóvá s tiszteletre méltóvá E mellett jó magyarságot szívott magába ; eltűrte a beojtást, mert a gyökér jó fekete magyar földből ért fel hozzá. Felfogásában soha se szűkkörű, csak a magyar szellemhez nagyon idegen dolgokat utasítja vissza. Mindent összevéve Csárszky komoly és erős egyéniség, kinek tudományos hatása kifelé majd csak ezután lesz érezhető, midőn nyomatékkal élhet szivéhez nőtt studiumjainak. Egy nagyobb munkája a sajtó alá már is elő van készítve. Városunk társadalmi életének rokonszenves s nagyrabecsült alakja. A szívélyes együttlét, a társaságbeli úri hangulat benne otthonos társra talál s barakkok; és a házak között és a földeken szana-széjjel álldogáló, sétáló, a vonatot nézegető, az őszi napba belemerengő, szalmazsákokat hurcoló, deszkákat hordozó, ruhákat teregető, ételért induló sok-sok orosz katona. Kis csoportok és nagy csoportok, szabadon álldogálók és szuronyos bakák kommandója alatt mozgók, tizek, százak, ezrek . . . sok-sok ezer orosz katona. Van itt néhány száz szerb is. Volt itt két Karlsbadban elfogot angol katonatiszt is. Volt itt Angolországnak feketebőrű alattvalója is: egy néger, aki békeidőben valamelyik budapesti orfeumban táncolt. De ezek nem érdekesek. Nem érdekelnek. Érdekes az, hogyan él itt a szelíd esztergomi hegyek között, termékeny magyar földön, öt táborra felosztva ezer meg ezer fogoly orosz katona. Eleinte nehezen ment a dolog. De most már minden rendben van. A barakkok elkészültek, télen fűteni is lehet őket; minden fogoly katona megkapja a szalmazsákját — egy részük most viszi elégedetten hazafelé a hátán, megkapja a takaróját, megkapja azt a fehérneműt, amelyet ami katonáink kapnak és megkapja azt a menázsit, amelyet a mi katomég ha áldozat is neki. de világért se bolygatja meg az együttlevés formáit. Szivéhez hozzáférhet minden üdvös jótékonysági ügy s sokszor ki is használják alaposan nemes áldozatkészségét. Mint halljuk itt marad közöttünk Esztergomban s igy erős a reményünk, hogy társadalmi s szociális mozgalmaink benne egyik vezérlőjüket fogják megtalálni. Igaz érzéstől megilletett tisztelettel köszöntjük tehát Csárszky Istvánt a legkegyelmesebb kinevezés alkalmáoól is kívánjuk, hogy a jó Isten, ki elméjét bölcseséggel, szivét szeretettel s lelkierejét acélozottsággal ajándékozta meg, tartsa meg nekünk őt minél tovább, hogy igy méltóságának dísze s egyéniségének ereje közéletünk egyik ékköve legyen. náink kapnak. A kolerát az orvosaink hősies erőfeszítéssel legyűrték; tizenkilenc napja nem volt a táborban új koleraesett; egyelőre szelíden süt a nap is, az orosz katonák csendesen járnak-kelnek, süttetik magukat a szelíd őszi nappal és nyilvánvalóan helyeslik a létet. Apróbb bajok akadnak még. Igy kiderült, hogy az orosz katonák esznek-isznak . . . eszik azt, amit a mi bakánk kap, de jóllakva soha sincsenek. Mindig újra enni kértek. Kiderült, hogy őket nem lehet úgy etetni, mint ami bakáinkat. Az orosz parasztgyomor nagy tömeget kíván: kevés húst, de annál több főzeléket. A mi tisztjeink — elsősorban Linhardt vezérőrnagy, azután Wiener dr. törzsorvos. Aggházy Kamill százados, Neményi dr. és a többiek mind — tele vannak jóindulattal az orosz katonák iránt és ezért gyorsan megcsinálták, hogy az oroszok, tehát csak háromszor egy héten kapjanak húst, ellenben annál több főzeléket kapjanak állandóan. Elrendelik azt is, hogy az orosz katonák zsoldjából — tizenhat fillért kapnak naponként, mint a mi katonáink, — hogy a tizenhat filérből tíz fillért kenyérre fordítsanak. Holnaptól fogva az