Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-17 / 5.szám

Háborúban erény a jótékonyság. Ez a mai háború olyan állapotokat teremtett hazánkban, melyek szanálása nemcsak elsőrendű kötelességünk, hanem amelyekből már most vonható le tanulság a jövőre nézve. — Oly sok új szükséglet keletkezett, s a meglévők annyira más és más köntösben jelentkeztek, hogy azok kielégítésére már nem elég a szeretet, már nem elég maga a jótékonyság, hanen főkellékekké tették a jóságot és az ötletességet. A társadalmi és gazdasági berendezkedések csak azt a szociális munkásságot kívánták eddig, amelyek a békében, többé-kevésbbé megfeleltek a kulturális célnak, s amelyet általában és főképen politikai értelemben, szegényügy néven ismertünk. Azok a társadalmi alakulatok, melyek a szegény ügy istápolását tűzték maguk elé, ebben a kétségtelenül nemes intencióból eredő célban valójában csak egy előre meghatározott célt láttak maguk előtt a „szegénysegélyezést." — Adva volt a szükséglet, csak keresni kellett az annak kielégítéséhez megfelelő eszközöket. — S mert a társadalmakban mindig voltak derék és nemesen érző emberek, az adakozás, az alamizsna utján való segélyezés, s ezzel a kitűzött cél könnyen volt elérhető. oroszok minden este még egy külön nagy darab kenyeret kapnak a tíz fillérjükért. A dolgok így majd szép csendesen rendbe jönnek. A parancsnokság most már csak egy nehéz küzdelmet ví meg a tetű ellen való küzdelmet. Mert itt van ezer meg ezer katona, de volt viszont millió meg millió tetű is. Az első időben kegyetlenül elszaporodtak a harctérről nagy bőségben hozott tetűk és most szívós, rendszeres hadjárotot kell ellenük viselni. Wiener dr. kigondolta a haditervet; elébe terjesztette Linhardt tábornoknak; a tábornok elfogadta a haditervet; beszerezték a szükséges fegyvereket és most áll a harc. Minden barakkot könyörültelenül megtisztogatnak és irgalmatlanul dezinficiálnak. Minden csoportnak mosó szerszámai és dezinfikciós felszerelése kiutaltatik. A katonát gondosan elválasztják a ruhájától. A katona levetkőztettetik és mosó-szappannal és forró szublimátos vízzel hamarosan lemosatik. A ruhái ugyanekkor bekerülnek a dezinfekciós készülékbe, ahol túlhevített gőz ostromolja meg őket és ver ki és pusztít ki belőlük minden parazitát. Azután a szublimátos vízből kikerült katona találkozik a forró gőzből kikerült ruhával és együtt azután mehetnek vissza a szintén dezinficiált barakba. Az egész eljárás, ha kell, többször megismételtetik. Ha ezt a hadjáratot kibírja a tetű, akkor száz élete van. ... Ne tagadjuk: van száz élete. Az esztergomi fogolytáborban még Ám a háborús idők fenekestül forgattak fel minden olyan berendezkedést, mely a maga létalapját a békében és annak áldásos intézményeiben találta. Ma a jótékonyság, — mely végeredményében eddig mégis csak egyesek dicséretreméltó jó tulajdonsága lehetett, hisz az adakozással van szoros kapcsolatban, s csak az adakozhatott, akinek volt miből, — alapjában változott meg. A háborús viszonyok szülte jótékonyságot egy sokkal szimpatikusabb vonás, az ember benső érzés világának egy egész tömkellege a szeretet és a jóság kell, hogy jellemezze. — Ma nemcsak adakozni kell, ma tenni, jól tenni, szeretettel tenni vált kötelességévé az egyénnek és társadalomnak egyaránt. Ma nem a „szegénysegélyezés" a jótékonyságnak egyedül kitűzött célja, mert a háborúokozta zűrzavarban oly sokféle baj, bánat és nyomor vár gyógyító írra, hogy csak a szív jósága, a lélek nemessége és a szellem ötletessége mellett lehetséges megtalálni a nyitott sebek behegesztésére szükséges flastromot. A felmerülő összes bajokkal szemben jótékonykodni, azok tovaterjedésének gátat vetni, azokat végkép eltüntetni, csak ez lehet a társadalom kötelessége, s csak ilyetén tevékenysége lehet egyúttal az erénye. van tetű. Sok, sok, sok tetű. De a nagy hadjárat folyik ellene és szívós küzdelemmel elszedi lassan mind a száz életét. Nagy harc. De az, esztergomi fogolytáborban letudták győzni a kolerát. Lefogiák győzni a tetűt is. * Az öt fogolytábor közül mi a kenyérmezeit keressük fel. Itt haladt legjobban előre az állandó berendezkedés csendes telelésre. Itt gazdasági épületek állottak készen, csak el kellett őket foglalni. Egy majorudvarba megyünk be. Az udvaron hosszú, tömött fal: néhány ezer orosz katona. Néhányan közülök egy alacsony fészer tetejére másztak fel: onnan néznek most le igen nagy érdeklődéssel. A többiek zsúfolt tömegben itt állnak előttünk: néhány szuronyos honvédbaka vigyáz rá, hogy kíváncsi tömegük annyira, amennyire megmaradjon a kiszabott vonal mögött. Ezer meg ezer fej; kíváncsi szemek, furcsa uniformisdarabok: az egyik kemény civilkalapot hord a katonaköpenyeghez; ki tudja, hol adta el a sapkáját és hogyan tett szert erre a kalapra. A másiknak, harmadiknak, nagyon soknak bélelt, rövid fekete bekecse van, egynek-egynek nincs is köpönyege. Eladták vagy elvesztették. Most a mi hadvezetőségünk vett nekik. Kiosztott közöttük vagy tízezer ilyen bekecset. Az oroszok állnak, várnak, kíváncsian nézegetnek. A tábornok megáll előttük és oroszul megszólítja őket: Nincs és nem is lehet panasza senkinek amiatt, hogy hazánk polgársága a jótékonyságot nem így fogta fel a mai történeti időkben. A nagy városokban épúgy, mint a legkissebb falvakban egyenlő szeretettel csügg mindenikünk e szent gondolaton, s ha az áldozat, melyet hozunk a jótékonyság oltárán, méreteiben tán nem üti meg egyformán a mértéket annak tisztaságához nem fér kétség. Csak a jók és becsületesek áldozhatnak ily fennkölt szellemmel a jó és becsületes célokért. S ha majdan elül a csatazaj, s ha a harci riadót a béke lágy zenéje váltja fel, megkell majd hallanunk a szív húrjainak érzéssel telt zengését, meg kell majd hallanunk azt, hogy kötelesség teljesítésre hív fel mindanyiunkat a jótékonyság szolgálatában. S a tanulságok között, melyeket ebből a háborúból levonunk, ott kell majd lennie annak is, hogy jótékonyságot gyakorolni nem jelenti sebekre flastromot ragasztani, hanem jelenti azokat gyökeresen meggyógyítani. Teljesítsük a jövőben e kötelességet úgy, hogy az lehetőleg minden bajnak elejét vegye, minden szenvedést lehetőleg elhárítson. Legyen ez a kötelesség felemelő hatással minden emberi lélekre és éljen, bennünk a tudat, hogy jótékonyságot — Kak pasevajite rebjata. (Hogy vagytok gyerekek?) Kórusban elnyújtva, éneklő hangon zendül fel a válasz száz meg száz ajakról: — Blagodarju was visokoblagodorodzu. (Köszönöm, kegyelmességed jól.) Ez a szokás* Hogy vagytok gyerek? — köszönöm, kegyelmességed, jól. De jól vannak-e vájjon. A tábornok oda lép közéjük, nagy félkör támad körülötte, egyik kíváncsi arc a másik mögött, száz meg száz kíváncsi arc. A tábornok kérdez, ők felelnek. De egyszerre nagy lélekzetet vesz az egyik, előre lép egyet, keményen szalutál és keményen, hangosan beszélni kezd. Amíg beszél, a keze állandóan ott a sapkája mellett. Keményen, katonásan beszél, de az arca csupa felindulás, reménység és várakozás. Mit akar? Enni kér, még mindig kevés neki az étel A tábornok meghallgatja, azután oroszul válaszol neki is; közli velük, hogy ezentúl az eddigi kenyérdarabon kívül este még egy darab kenyeret kapnak. A katona aki jelen;kezett, feszülten figyelő arccal áll, a keze megint a sapkája mellett: amíg tiszthez beszélnek, vagy tiszt beszél hozzájuk, addig állandóan szalutálnak. A tábornok befejezte közlését, a kérő katona arcán felolvad a nagy feszültség, a tábornok bólint egyet és a katonák erre felvidultan, kórusban éneklő hangon mondják: — Pokorno blagodarum. (Köszönjük szépen.) (Folyt, köv.) gyakorolni nem erény, hanem az emberi boldogság érzet szükségletének kielégítése is. (dr. S.) Használjunk hadisegély postabélyeget. A baza gondoskodása. Hivatalos helyről megjelent egy rövidke hir, mely jelentőségénél fogva a legnagyobb figyelmet érdemli. Ez a híradás tudomására adja a társadalomnak, hogy az ország az elesettek hátramaradottjairól rendes évijáradékban gondoskodni fog. Ez a bejelentés egyenlőre csak néhány rövid megjegyzést közöl az évjáradékot illetőleg, de nagy horderejét már most kellőképen kell méltatnunk. A háború kitörésekor nagy lelki megnyugvással töltött el mindenkit, hogy Magyarország a legmagasabb kulturfokon állo országhoz méltóan fölvette háborús programmjába a harcbavonultak itthonmaradottjainak rendes segélyezését s az egyes anomáliák megszüntetésével fön fog maradni továbbra is, egészen a háború befejeztéig. Már ez az intézkedés a legnagyobb mértékben hozzájárult a nemzet erejébe vetett bizalomhoz, mert hisz ha visszagondolunk a régebbi háborúk történetére, meg kell állapítanunk, hogy ez az intézkedés ezelőtt teljesen ismeretlen fogalom volt a háborúskodó magyar nemzet történetében s jelenlegi konszolidált, teljesen modern állami háztartásunk mineműségéről ad elsőrendű bizonyítványt. De a nemzet gondoskodása nem elégszik meg félmunkával. A hivatalos jelentés tudomásunkra adja, hogy az elesettek hozzátartozói társadalmi állásuknak megfelelő évijáradékot fognak élvezni, ami a dolog természetebői kifolyólag életfogytiglani, vagy társadalmi állásuknak gyökeres változásáig fönnálló évjáradék jellegével bír. A jelentés figyelmeztet arra, hogy az elesettek hozzátartozói szerezzék és őrizzék meg azt a veszteséglajstromot, melyben hozzátartozójuk mint elesett van kimutatva. Ezek a hátramaradottak hat hónapon át még az eddigi rendes segélyt fogják élvezni s ezen idő alatt történik meg az évjáradék végleges megállapítása. Akiknek hozzátartozói eltűntek gyanánt vannak feltünteteve, szintén a rendes háborús