Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-14 / 4.szám

jük, hogy a följelentés mindig kényes, — pláne nők részéről kényes a dolog. No de elvégre maga az ápolás is kényes dolog. S ha már erre vállalkoztak, legyen elég erejük a magasztos cél érdekében amattól sem húzódozni ! Bocsássanak meg széplelkű hölgyeink, ha nem vagyunk eléggé mézes szavúak velük szemben. Zsörtölődésünk mentsége, hogy egyrészt minél ideálisabbnak szeretnők látni önkéntes áldozatukat, másrészt abban a hitben vagyunk, hogy a szemükre lobbantott szépséghibákon egy kis jóakarattal igen könnyen segíthetnek. Mentor. Használjunk badisegély postabélyeget. Küzdj és éhezz! (K. B.) Igazán hirtelenében nagyon nehéz volna eldönteni, ki szenved súlyosabban : a katona-e a lövészárokban, a háború aktív szereplője, vagy aki itthon a megélhetés rettenetes küzdelmeit vívja, a háborúnak passzív áldozata ? A harcos hősi küzdelmében, a nemzet lelkének minden gyöngédségétől körülvéve, hálás és becéző szeretetünk melegétől simogatva és azzal a boldogító tudattal dicsőül meg, hogy sírján majdan nemzete, hazája Amint a kutya urának barátját felismerte, még jobban ugatott és kapálódzott, mire az rögtön gyanúsította, hogy barátja családjával a kutya által kijelölt irányban van valahol eltemetve. Azonnal segítségért sietett s hosszú, fáradalmas munka után sikerült is neki Tessert kiásni. Balkeze és lába egy gerenda alá jutottak és teljesen össze voltak zúzva, szeme és szája tele volt homokkal, de azért még lélegzett. Amint kiszabadították, rögtön megmosták az arcát, ami, igaz, jó hatással volt rá, de azért még szólni nem tudott, hanem kezével mutatott azon hely felé, hol családja a romok alatt hevert. Keserves, hosszantartó munkával kiszabadították kényelmetlen helyzetükből Tesser feleségét és három gyermekét. Tesser ezután integetett megmentőinek, hogy vigyék el kutyájához, amely helyéről elmozdulni nem volt képes. A szegény állat nagy örömet mutatott, hogy a gazdája megmenekült, azután kínosan vonítva, kiadta páráját. B, É. boldogulásának virágai fakadnak ; mig az itthonmaradottak minden muszkánál, rácnál lelketlenebb, ádázabb ellenségnek: az élelmiuzsorások fojtogató polypkarjai között vergődve, bizodalom nélkül küzdve, vérez el a kenyér vérizzadságos harcmezején. Nincs hasonlat, amely minden árnyalatában hűen adja vissza azt a rettenetességet, amelyet ma a kereső és fogyasztó társadalomnak szenvednie kell a gyomorhiénák kapzsiságából Akasztófahumor keserűségével, a megadás csüggedtségével, a tehetetlenség lázongásával várjuk, sürgetjük a segítséget, a megváltást e véreztető helyzetből és a helyett újabb merényletek fájdalmai zúdulnak reánk. Élni, csak megélni, egyszer jóllakni! — ez is utópia lett. A dús Kánaán földjén a tömegnyomor réme terjegeti fölénk sötét szárnyait. Spekulánsok Wertheim-szekrényeinekpáncélíiókjai ha nyílnak, az ínség velőthasogató kin-kaoaját halljuk. Vakmerő hazugság, a forongó indulatok csittitásáraszánt ámítás, hogy a háború okozta az életnek, a megélhetésnek e legyűrhetetlen nehézségeit. A telhetetlen profit-éhség zúdította ránk a vészt és szívja vérünket, csapolja erőnket. A kapzsiságnak vagyunk kiszolgáltatott áldozatai. De vájjon nincs-e lehetősége annak, hogy lefejtsék nyakunkról e fojtogató polypkarokat, hogy végét vessenek e pusztító garázdálkodásnak és lecsapolják az éhségíoradalomnak mind vészesebben dadogó árját, mieiőtt az szétrombolja a gátakat ? Azok az intézkedések amelyek eddig történtek az élelmi uzsora letörésére, hatástalanok ; nem szüntették meg azt a vérlázító igazságtalanságot, hogy a milliók adózói legyenek a nagy spekulánsoknak és kis fosztogatóknak. Radikális és a helyzet parancsolta kíméletlen intézkedéssel kell lehetővé tenni, hogy elviselhetővé legyen az élet, hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül ússzuk meg a végleges elnyeléssel fenyegető árt. Katonai egyenruhákat:: a legszebb kivitelben jutányos árban szállít Békéi Fülöp :: Nyitra katonai felszerelési cikkek raktára, Tóth Vilmos u. 24. A sárga veszedelemről. Irta: Dr. Körösy László. Néhány év előtt, mikor dömösi „ itthonunk " -at budapesti „ otthonunkkal" kellett fölcserélnünk, kivételképen olyan tömegek utaztak a személyvonaton, hogy a folyosón kellett száműzetésünkben vesztegelnünk. Valami országos vásárra utazott akkor a tömérdek kupec. Nagymaros után végre kellemetlen helyzetünkből az ismerős kalauz udvariasan bekalauzolt minket az első osztályba. Olyan szakaszban helyezkedtünk el mind a négyen, ahol csak egyetlen utas tartózkodott. Néma üdvözlésünkre a fiatal idegen úr nyájasan biccentett fejével. Mikor az idegen fiatalember ismét elmerült piros utikönyvébe, feleségem és két kis leánykám jelentőségesen pillantott reám. Mert az utazó szokatlan ábrázata valóban föltűnt első pillanatra. Filigrán termetének jellegzetes része a japán ferde szem, a föltűnő sárga bőr, a néhány szál bajusz és és a csekély, fekete, tövis haj. Két borjúbőrös táskája uralkodott fölötte a hálópolcon. Arany cvikkere folytonosan belemélyedt a Boedekkerbe. Mi, — szokás szerint — fesztelenül kezdtünk egymással társalogni és akkor a japán mohó érdeklődéssel pislogott felénk. Verőcén már udvariasan engedelmet kért, hogy cigarettára gyújthasson. Pedig a szakasz a dohányzóké volt, tehát az élelmes japán elég ügyesen megtalálta az ismerkedés módját. A bátorító szóra boldogan mosolygott, mikor thulaezüst cigarettatartóját előszedhette kabátja zsebéből. Mielőtt azonban válogatott volna belőle, bátortalanul felém nyújtotta cigarettatokját. Ekkor azonnal elővettem a magam ezüst cigarettatárcámat és siettem elébe vágni szívességének. Ilyenformán rögtön kiegyenlítettem — a nemzetközi szokás szerint — az ismeretlen utas számláját. Néhány szippantás után dsiu-dsicu ügyességgel levette egyik bőröndjét és abból egy kis noteszt halászott ki gyerek kezével. A következő percben pedig már hódolattal nyújtotta át következő névjegyét: JOSHO KITHADA Doctor Juris. Heidelberg-Nipon. Mikor a japán névjegy kézről kézre keringett, jegyzőkönyvemből magyar névjegyem másik oldalára lefordítottam németül nevem és állásom. Erre a szívességre azután valamennyi japánfoga fehérét bemutatta, olyan nagyszerűen mosolygott. Majd meglehetősen kerékbe törve a némemetet, elcsevegte, hogy most végezte egyetemi tanulmányait Németországban. Mielőtt azonban az óceáni szigetországába hazatérne, meglátogatja a szép magyarország nevezetes fővárosát, ahol épen a nemzetközi jogtudósok kongresszusa lesz holnap. Erre a gyülekezetre kapott is a heidelbergi egyetemen névreszóló meghívót. Bemutatta tehát a francia nyelvű nyomtatványt. Azután bizalmasabban nekimelegedve, kijelentette, hogy ismeri ugyan Magyarország politikai történetét főbb vonásaiban, sőt sok jellemzetes tanulmányt is olvasott az érdekes túrán nemzetről, de mint teljesen járatlan idegen mégis csak rászorul némi szives útbaigazításra. Mert, —; amint tovább fűzte csevegését — a lipcsei alapos Baedekker ugyan dúsan fölsorolja a budapesti vendéglőket, de azért mégse tudja, melyiket válassza. Ekkor azt tanácsoltam neki, hogy szívesen elkísérem az első jó vendéglőbe, mely csak néhány lépésnyi a nyugati pályaudvartól. Ott bemutatom a joviális vendéglősnek, Dökker Ferencnek, aki azután otthoniassá varázsolja budapesti tartózkodását. Onnan másnap elkocsikázik a kongresszus helyiségébe, ha már telefonon bejelentette megérkezését. — Danke, danke ! — ismételgette minden mondat után áhítatosan. Ekkor japán képeskönyvet ásott ki másik táskájából és azt mosolyogva nyújtotta át feleségemnek és leánykáimnak, hogy őket is bevonja társalgásunkba. A selyempapiros képeskönyvben szines pillangók röpködtek, liliputi japán kiasszonyok tipegtek ezerszínű napernyőkkel és valódi tarka-barka kinonóikkal. A japán hölgyikék ferde szeme és tornyos frizurája fölvidította a szemlélőket. Hát még mikor a következő selyemlapokon a sárkányokkal hímzett szoknyás japán úrfiak jelentek meg derült kupénkban 1 Ez a nemzeti viselet nagyszerűen mulatságosnak tetszett. Megjelent azután előttünk Japán faunája és kóraja: az illatos mandolavirág s a cseresznye és egyéb gyümölcs illata, a paradicsommadár rubintos tolla, a táncoló oroszlánok és elefántok társaságában. Még a híres japáni lampionok fantasztikus formáival is megismerkedett az én pompásan szórakozó családom. Legtöbb ovációban részesült azonban a naiv japán papirházak csoportja törpe gyümölcsfákkal és a még törpébb bútorokkal. Az ekszótikus japán képes regény tehát szokatlan hatást keltett, amit a japán hálás örömvihogásokkal nyugtázott. Ekkor vettem észre, hogy a füle is vibrált és a japán szempár még ferdébben ragyogott. Ezidőben persze még nagy ázsiájuk volt a japánoknak nemcsak Budapesten, de Oroszországot kivéve, egész Európában. Hiszen nemrég verték el a muszkákat. Dr. Khitada ugyan Port-Artúr ostromlásakor még csak gimnazista volt fapapucsaiban és a mikádó székes városában. A japándivat sok élelmes kereskedőt gazdagított meg Budapesten, ahol ebben a járványos időben még az Andrássyúton is, a legzsúfoltabb helyiség lett a Japán-kávéház.