Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-14 / 4.szám

Természetesen minderről már tudo­mása volt a mi ekzótikus útitársunk­nak. Ekkor azután ki is lobogott apró szemeiből a lelkesedés pillanat­nyi lángja, mikor ezt szavalta : — Jus ja, mein Herr! Russen vertilgen war, unsere nationale und heilige Pflicht I Danke, Danke ! (Igen, igen, uram. Az oroszokat elpusztí­tani a mi nemzeti és szent köteles­ségünk volt. Köszönöm, köszönöm.) Azután a fiatal japán tudós be­mutatta nekünk a saját diadalát, a heidelbergi kutyabőrös diplomát, de a különféle német kulturegyesületek tagsági jegyéit is; végre meg kellett tekintenünk a japáni kinevezési okira­tát is, melyen az uralkodó disz a mikádó istenített bálványfeje volt a rettentő sárkány pecsét mellett. Végre hazaérkeztünk. A japán úr udvariasan elbúcsúzott családomtól és én udvariasan elkísértem a szom­széd London vendéglőbe, ahová a tudós maga cipelte értékes hozomá­nyát. A London-vendéglő szemfüles portása, mint gyakorlott idegen ismerő azonnal az előcsarnokba telefonálta a népszerű vendéglőst, akinek barát­ságosan átadtam a nagyszerűen foga­dott japán tudóst. Másnap délelőtt már fogaton je­lentkezett lakásunkon, frakkban és cilinderben, hogy tőlünk a kongresz­szusra hajtasson. Ez a véletlen, de tanulságos talál­kozás most véletlenül alkalmat ád némi elmélkedésre, mert azóta a ja­pánok rettentő színváltozáson estek keresztül és ezt a járványt nevezzük mi sárga veszedelemnek. A világháború forgatagában a ja­pán a mi ellenségeinkkel szövetke­zik. A magyarorszápi japán népsze­rűség vagy kultúra tehát eltűnt. Sőt kellemetlen érzéssé változott, mikor a ]'apánok a kinai német birtokot, Csíngtaut egyszerűen elkobozták. A német egyetemekről tehát méltán kirekesztették a japán patkányokat. (folyt, köv.) Accordok a ködben. Járom az uccát egyedül, árván, Mosollyal senki nem jön felém. Elment a kedvem, megöregedtem Életem nyarán, lelkem delén. Pedig nemrégen még vigan jártam, Kacagott minden körülöttem . . ., Napsütött uccán ragyogó reggel — Boldog álmokat szövögettem ; Dalok fakadtak szivemnek mélyén, Rímeket pengett a gondolatom S ének, ha zendült a lelkem húrján, Víg örömökről szólt a dalom. Ám itt az alkony szomorú árnya! Vége a fénynek és ragyogásnak, Csapkod a bánat fekete szárnya S amerre járok, sírokat ásnak . . . Sírokat ásnak emlékeimnek Szerelemgyilkos irigyek, vének S szánalmat színlő szemforgatással Fölöttem sír a temető-ének. Imre. Farsang. Vízkereszt bevezette Karne­vál herceget. És amint meglát­tuk a bohém herceget, vissza­hökkentünk : mit keres most a kacagó vígság, az önfeledt mu­latozás, a tótágastálló bolondo­zás ? Összeszorul a szivünk, ha rágondolunk hogy a farsang az öröm, a vígság ideje s ilyen­kor érezzük igazán, mily szép az élet, édes és finom, érdemes serlegéhez érinteni ajkunkat. Farsang — olyan furcsán hangzik most ez a máskor annyi kellemességgel kecsegtető szó ; mint mikor idegennel ke­rülünk össze és alig tuduk mit beszélni vele. Pedig milyen jó­ismerősünk vagy Karnevál her­ceg, hány nászt hoztál magaddal nótát, trillát, kacajos estét! — De most csak menj, menj nem sarkantyúzuk fel a jókedv tüzes csikóját, mert most csak a nap­tár szerint van farsang, a szi­vekben nincs. Melankóliával gondolunk az elmúlt farsangokra, összeszorul a szivünk, de azért a levertség hollóserege ne lepjen meg. Hes­segessük ezt a fekete sereget ép oly erővel, mint amilyennel ellenállunk Karnevál csábító mosolyának. Az idei farsang legyen olyan, mint a gyermekét tápláló anya mosolya : meleg, derűs, biztató. De ez a farsang, amely máskor kacér mosollyal csábí­tott a vigasság karjai közé, ez a farsang ne mutassa az idén arcát. Lesz még idő, amikor elnémul az ágyúk bömbölő torka elül a harci zaj s akkor — akkor lesz az igazi farsang: a szivek farsangja A hercegprímás Budapesten. Dr. Csernoch János biboros-herceg­primás dr. Lepold Antal titkára kí­séretében kedden délben a fővárosba utazott, hol még aznap délután több hadikórházat látogatott meg. Vaszary Kolos állapotáról. Az elmúlt hetekben rémhírek terjedtek el Vaszary Kolos bibornokról. Azt híresztelték, hogy a volt hercegprí­más oly súlyos beteg, hogy rajta már az orvosi tudomány sem segít­het. Azonban e hirek túlzottaknak bizonyultak, mett az agg egyházfe­jedelem környezetéből nyert biztos információk alapján igaz hogy pár napig nagyon rosszul volt, de a hű­lésből eredő baj múló természetű volt s a gondos ápolás alatta beteg állapota annyira javult, hogy napos időben ki is megy a levegőre. A hercegprímás körutazása egyházmegyéjében. Csernoch Já­nos dr. biboros-hercegprimás elhatá­rozta, hogy egyházmegyéjének plé­bániáit meg fogja látogatni. A her­cegprímás ezen látogatásait január végén, illetve február elején fogja megkezdeni. Az egyházfejedelmet kőrútjában titkára, dr. Lepold Antal kiséri el. Kohl püspök Budapesten. Dr. Kohl Medárd felszentelt püspök, aki, mint már jeleztük, Vaszary Kolos bíboros betegsége miatt Vaszary bí­boros balatonfüredi villájában tartóz­kodott, Budapestre utazott. A her­cegprímás ugyanis több egyházi funk­ció elvégzésével bizta meg a püs­pököt. Katonai kitüntetés. Őfelsége a király Nagy Béla 26. gy. ezredbeli tart. zászlóst az ellenség előtti vitéz és bátor magatartásáért ezüst vitéz­ségi éremmel tüntette ki. Az izr. hitközség uj elnöke. Az esztergomi izraelita hitközség ér­demekben gazdag elnöke, dr. Áldori Mór kir. tanácsos, városi tanácsor­vos, a hitközség elnöki tisztségéről lemondott. Az új elnökválasztás va­sárnap volt a hivek nagy érdelődése mellett, melynek eredményeként új hitközségi elnökké nagy szótöbbség­gel dr. Berényi Zoltán ügyvéd vá­lasztatott meg. Kitüntetés. A m. kir. földmive­lésügyi miniszter Simonyi Lajos esz­tergomvármegyei gazdasági tudósító­nak számos éven át kifejtett buzgó működéséért elismerő oklevelet ado­mányozott. Hősi halál. Vargha Jenő Komá­rom város gázgyári tisztviselője, 26. gy. ezredbeli tart. zászlós 1914. évi november 24-én, 24 éves korá­ban Oroszlengyelországban, Szulo­szovánál hősi halált halt. Ezredének általános rohamában szakaszával el­sőnek ért fel a Fekete hegyre s mi­alatt homlokára a győzelem babérja borult, fején golyótól találva minden szenvedés nélkül halt meg. Viola Kálmán temetése vasár­nap délután fél három órakor nagy részvét mellett ment végbe a kir. városi temető kápolnájából. A teme­tési szertartást dr. Fehér Gyula prel. kanonok végezte fényes segédlettel. Az elhunyt tekintélyes, köztisztelet­ben álló polgára volt a városnak. Midőn a városi pénztárosi állásról lemondott, nyugdijat sem kért. Örö­költ családi vagyonát szakszerű ke­zeléssel, mely takarékos életmóddal párosult, igen megnövesztette úgy, hogy a város legelső virilistái közé tartozott. A belvárosi temetőben levő családi sírboltban helyezték örök nyu­galomra. Hadifogság. A közös hadügy­minisztérium kiadott veszteségkimu­tatása szerint Szentistváni Gyula 26. gy. ezredbeli tart. zászlós orosz ha­difogságba jutott. Adományok a „Kolos" kórházi sebesülteknek. A „Kolos" kórház­ban elhelyezett harctéri sebesültek részére a következő adományok ér­keztek : Fülöp Jánosnétól 4 üveg be­főtt. Guzmann Jánosnétól és Adolf Edénétől (Tát) tépés. dr. Perényi Kál­mánnétól 4 db. kabát, 3 db. nadrág, 1 db. mellény, 1 db. kalap és 50 db. citrom. Burány Ernőnétől 22 db. fehérnemű és 22 db. nyakkendő. Özv. Kun Lászlónétól méz és ciga­retta. Bitter Rózától lábtörlők. Pleva Ferencnétől 1 db. malac. A szíves adományokért ezúton mond köszö­netet a kórház igazgatósága. A Gyorsíró Egyesület ma este 6 órakor gyűlést tart a női kereske­delmi tanfolyam helyiségében. Az A) alosztálya népfölkelők behívása. A város tanácsához és a járások főszolgabiráihoz a «hét fo­lyamán felsőbb rendelet érkezett, melynek a közönséget érdeklő részét egész terjedelmében itt közöljük: Mindazon a Magyar Szent Korona országai területén tartózkodó 1875., 1876., 1877., 1878., 1879., 1880., 1881. évben született és esetleg en­nél fiatalabb A) alosztályú katonai­lag kiképzett) népfölkelésre kötele­zet magyar állampolgárok, akik a közös hadseregnél, (hadi tengeré­szeméi) a honvédségnél, vagy a csen­dőrségnél szolgáltak és bármely ok­ból még a nem tényleges viszonyban, vagyis polgári viszonyukban vannak (pl. mint létszámfelettik, betegek stb.) ezennel tényleges népfölkelői szolgá­latra behivatnak. Fent emiitett nép­fe'kelésre kötelezettek valamennyien, — tehát az ajánlat lappal ellátottak is, tekintet nélkül az abban foglalt rendelkezésre, és illetőségi helyükre való tekintet nélkül a jelenlegi tar­tózkodási helyüknek megfelelő nép­felkelő parancsnoksághoz (az eszter­gomiak tehát Nyitrára) 1915. évi január hó 20-ára okvetlenül bevo­nulni tartoznak. Félreértések kike­rülése végett a honvédelmi miniszté­rium rendelete megjegyzi, hogy bár­mely okból, tehát betegség, vagy szolgálatképtelenség okából szabad­ságoltak, — továbbá bármely fegy­vernemtől származó, tehát az összes lovasságnál szolgáltak is bevonulni kötelesek. Ellenben a jelen rendelet alapján nem tartoznak bevonulni a népfölkelési tényleges szolgálat alól bizonytalan időre felmentett népfel­kelők. Hasonlóan nem tartoznak a jelen rendelet alapján bevonulni azok a népfelkelők, kik vegyes, katonai, vagy honvéd felülvizsgálat útján a hadsereg, haditengerészet, hnvédség, vagy a csendőrség kötelékéből annak idején elbocsáttattak és ennélfogva a népfölkelés B) alosztályába tartoz­nak. A bevonulók figyelmeztetnek, hogy vigyenek magukkal jó meleg takarót, valamint erős lábbelit és meleg alsó és felső ruházatot, evő­eszközt, evőcsészét és hátizsákot, végül két napra való élelmet. A taka­rók árát a kincstár . becslés szerint megtéríti, a ruházatért naponkint 30 fillért fizet, az élelemért pedig az eset­ben, ha az illetők tényleges szolgá­latra vísszatartatnak, naponkint 1 ko­ronát fizet. A fent jelzett korosztályú népfölkelőkötelesek a rendelet min­den katonai okmányukat magukkal vinni tartoznak s ezek alapján a vo­natok III. osztályán bevonulásukkor ingyen utaznak. Aki a bevonulást elmulasztja, 2 évi börtönnel lesz büntetve. Mikor lép életbe a hadi pót­pótadó. A pénzügyminiszter körren­deletet intézet az összes törvényha­tóságokhoz, hogy a 20,000 koronán felüli jövedelmi adóra a hadi pót adó kivetése az 1914. XLVI. tc. ér­telmében január 1-én lépett életbe. Az adót az adó felszólalási bizottság fogja meghatározni. Adomány. Kaufmann Ferenc, a baraktábori vendéglő és kávéház bérlő jenek derék személyzete Szilveszterest alkalmából maguk között az eszter­gomi Vörös Kereszt részére 12 30 K-t gyűjtöttek s ezt lapunknak küldték be, hogy azt rendeltetési helyére jut­tassuk, mit készséggel megtettünk. Katonai lovakat eladni nem szabad. Azok a gazdák, akiknek lo­vai az utóbbi lóosztályozás alkalmá­val nyilvántartási lappal ellátva let­tek, a m. kir. honvédelmi miniszter rendelete szerint, ezen lovaikat má­soknak el nem adhatják. Esztergomiak igénybevétele katonai hússzállitásnál. Az esz­tergomi húsvágó iparosok több ízben azon kérelemmel fordultak a katonai hatósághoz, hogy a katonaság ré­szére szükséges húskészlet szállítá­sával őket is részesítsék a megérde­melt figyelemben. Az állomásparancs­nokság most helyt adott a kérelem­nek és a városi tanács útján felszó­lította azon helybeli húsvágó iparo-

Next

/
Thumbnails
Contents