Esztergom és Vidéke, 1915
1915-05-16 / 38.szám
POUTIKRIés TRRSRDRLM/LRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RESZET ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐR. FŐMUNKATÁRSAK: D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KŐRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Metamorfózis. (Dr. K. L.) Óriási arányú átalakulásokkal állunk ma szemben. Nemcsak érzéseink és gondolataink, de életmódunk és jellemünk is megváltozott az élethalál-harc viharaiban. Földműveseinket hősökké avatta ez a világháború. A magyar virtus pedig ismét világhíressé vált, amit néhány maradi osztrák tudós sárga irigysége is bizonyít. Hanem ezek az elavult világnézetek természetesen szintén megfognak változni a hatalmas metamorfózisban. A végső diadalért immár összes haderőnk a harctérre készül. És ezzel még nagyobb szabású lesz a metamorfózis. Mert, akik eddig sohasem nélkülöztek és katonáskodtak, tehát az intelligensebb elemek, „Esztergom és Vidéke taraija. Ének a háborúról. Irta: Sebők Zsigmond. Vége. — íme, itt vagyunk, — sóhajtott föl a leány. — Mit csinálsz most? — kérdezte az asszony szeme. — Végigjárom az egész vidéket. Benézek a futóárkokba. — Én a sirokat keresem meg. A két szempár elszállt. A leány szeme a futóárokba, a fedezék mögé ment s izgatottan vibrálva nézett szét. A harc szünetelt s a katonák pihentek. Az a különös érzése volt, hogy minden katonában a vőlegényét látja. De ez csak csalódás volt. Amint remegve közeledett hozzá, az álomalak eltűnt, mint minden álom, melyet meg akarunk fogni. Az ilyen messzire kalandozó, félénk szemnek ugyanis két láthatatlan kísérője van. Az egyik a remény, mely engedelmesen megmutat mindent, amit a szintén fegyvert kénytelenek ragadni. A mai hadvezetés azonban már nem elégszik meg egyedül a katonai tudománnyal. A mi életrevaló, győztes hadvezéreink épen olyan tökéletesen értenek a sztratégiához, mint a közgazdasághoz, sőt a pedagógiához is. Ezért alakítják át újoncainkat kitűnő katonákká. Mert ha katonatiszteink nem lennének gyakorlati pedagógusok, akkor ugyan nem mutathatnának föl olyan fölséges sikert épen a népfölkelők, akiket mindenesetre könnyebb békeidején kiművelni. Egy adjutáns hadnagyunk közli lapunk révén, az érdekelt esztergomi családok megnyugtatására, hogy maga a tábornok is szivére veszi az új népfölkelők célszerű és alapos katonai kiképzését. szem látni kivan, a másik a kétség, mely mindent elföd. A kétség a hatalmasabb, de sohasem gyűri le egészen gyöngébb társát. Így hát a leány szeme árván ragyogtatta legszebb sugarait, nem volt ott, aki eloszlatta volna árvaságát. A szegény szem óriási erőfeszítést tett, hogy beszédbe ereszkedjék a katonákkal és megkérdezze tőlük, tudnak-e valamit a vőlegényéről, de ez nem volt lehetséges, mert a szemek csak ugy tudnak beszélni egymással, ha kölcsönösen látják egymást. A katonák azonban nem látták a leány szemét. Ez viszont minden gondolatot meglátott, ami á katonák fejében járt, mert a szemük olyan volt, mint az ablak. Az egyiknek a fejében egy pici üres bölcsőt látott (ez a katona bizonyosan nagyon várt valakit abba a bölcsőbe), a másikban egy kis gyalut, a harmadikban egy könyvet, a negyedikben egy aklot, melyben birkák hevertek, csak akkorkák, amekkorák a Betlehemben láthatók, az ötödikben egy leányt, Ilyenek voltak a katona^ Annyi már nyilvánvaló, hogy a jobb sorsú ujoncnépfölkelők a gyakorlatok utolsó hetében sokkal kimerültebbek, mint néhány hónap múlva a harctéren. A lélektani benyomások sem kedvezők eleinte a katonai szellem kifejlesztésére. Mert a hirtelen elszakadás a meghitt családi körből egyelőre annyira leveri az újoncokat, hogy egy ideig nem is lehet tőlük katonai képesítést követelni. A kész újoncokat azután, szintén üdvös katonai pedagógia szerint, tapintatosan becsempészik az edzett katonák soraiba. Ezektől a kipróbált mesterektől tanulja meg a félénk újonc a férfias bátorságot a lövő árokban. És ha már megismerkedett a repülő ellenséges golyók szeszélyeivel, akkor elvész a képgondolatai. És amint a fegyverüket tisztogatták, mert uj harcra készültek, az egyik fejében ringott a bölcső, a másikéban zúgott a gyalu, a harmadikéban forgatták a könyv lapjait, a negyedikében nyugtalankodtak a juhok, az ötödikében mosolygott a leány . . . Ám a vőlegényét nem találta meg a leány, ebben a lövőárokban. Egyszerre észrevette, hogy az asszony szeme követi. || — Hát te voltál már a sírek közt ? — Voltam. — Megtaláltad? — Meg. Vagy legalább azt a két jegenyefát, melyről a tiszttársai azt írták, hogy köztük van sirja, ott is volt. De nem az ő neve volt a keresztfán. Eleinte egészen határozottan az ő nevét láttam, de mikor jobban megnéztem, meggyőződtem, hogy idegen név van rajta. (Mert a kétség nemcsak kegyetlen, hanem irgalmas is.) A szem lázasan égett. — Tévedt volna a hivatalos je* lentés ? — kérdezte a leány szeme. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ERY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA zeit veszedelem lámpaláza és a valódi veszély kereszttüze avatja föl katonának. Ebben a lelkiállapotban már önként jelentkezik őrsi szolgálatra. És a legkisebb siker is végtelen nagy bizalommal jutalmazza. A metamorfózisok új fázisában következnek azután a kisebb-nagyobb ütközetek, melyek már megedzik az újonc szivét és idegeit. Szóval az üdvös gyakorlati pedagógia érettségi vizsgálatán már szerencsésen átesett. Mennél intelligensebb az új népfölkelő, annál gyorsabban megismerkedik ellenségünk erényeivel és hibáival. Ékkor önként észreveszi, hogy a mi katonáink sokkal bátrabbak, Önállóbbak, ügyesebbek és leleményesebbek, mint a harcra hajszolt jámbor oroszok. Csakhamar összehasonlít— Oh, hát nem sejted, hogy ez a reménybeli tévedés az én párnám, melyen még aludni tudok és a szalmaszál, melybe kapaszkodom, mikor borzalmas álmaim elakarnak nyelni? Azt hiszed, nyugodt lehettem volna, ha a nyugalom őszinte? És nem fogsz őrültnek tartani, ha veled megyek és az élők közt keresem a fiamat ? — Oh, dehogy, — telelt a leány szeme, de magában azt gondolta, hogy az asszony szemében mégis lobog egy különös, zavaros fényű lángocska. Ámde hasztalan járták be a lövőárkokat, a tábort, sőt hiába merészkedtek be a golyózáporba, a két fiút nem lelték meg. — Nincs, sehol, — zokogott a leány szeme. — Talán amott, — szóit azaszszony szeme és a tábori lazaretek felé intett. — A kórházban ? — rebegte megborzadva a leány szeme. — Talán ott, mondotta fölcsillanva az asszony szeme. .
