Esztergom és Vidéke, 1915

1915-05-16 / 38.szám

hatja a mi sztratégiánkat az ellenségével és akkor személyesen meggyőződik arról, hogy az elavult orosz hadvezetésben nincsen semmiféle művészet. Sőt különösnek fogja találni, hogy az oroszok arcvonala mögé két veszteglő új hadsereget csempésznek csakis azért, hogyha az elsőt elverték, előkergessék a másodikat és ha ez is verést szenved, hadd pusztuljon a harmadik. Ellenben azt is tapasztalja a mi kezdő vitézünk, hogy a mi tartalékunk élénken érvényesül a harcban, mert nem tűri, hogy tétlensége miatt a főhaderőt összetörjék. Végül a tanulságos metamorfózis után, az orosz foglyok tanítják meg- rekrutáinkat az orosz hadsereg valódi szellemének megismerésére. Mert az orosz foglyok rémségesen csodálkoznak azon, hogy a mi tábornokunk a diadalmas katonái közt van ; az ezredes és a tisztség nincs fölszerelve kancsukával, hanem a közkatonákkal társalog, sőt étkezik. Ezt sehogysem értik az oroszok. Tehát mindezek után az üdvös tapasztalatok után az új népfölkelő szintén rendületlenül bízik nemcsak a végső diadalElmentek a kórházakba. Ez tele volt súlyos sebesülttel. Elleptek nem csak az ágyakaty hanem a padlóra szórt szalmát, a folyosót és a lépcsőt is. S valamennyi felolvadni látszott a sóhajban és a jajszóban, a rebegő, álmodozó hangokban- Aki hallgatott, annak is mintha néma hattyú gyanánt szállt volna föl a vér bíborában dőzsölő szalmáról a hangtalan zokogása. A leány szeme a sebesültek fejében is ugyanazokat a gondolatokat lelte, amelyeket a lövőárokban levőkében. Csakhogy itt a bölcsőké össze volt törve, mert haldoklott a katona, a gyalu darabokra esett szét. mert az asztalosnak amputálták a fél karját; a könyv lapjai össze voltak tépve, mert a tudós megtébolyodott, az aklocska beomlott és agyon ütötte a birkáit: a juhásznak a gránát elszakította mind a két lábát és a leány sírt a katona fejében. A szemek azonban egyik kórházban vagy sebkötöző helyen sem találták meg kedveseiket. — Talán ott van . . .messze . . . fogságban — mondotta a leány szeme. És dermedt ijedelemmel nézett a az elképzelhetetlen távolságba. — Elmégy sz oda is? — El. — Hát gyerünk. És repült a két szem. A levegőban, hanem abban is, hogy a békekötés után dicsőségesen és boldogan viszontláthatja szeretett családját. A bíboros hercegprímás az uj badikölcsönről. Mihelyt a kormány elhatározta a második hadikölcsön kihirdetését, gróf Tisza István miniszterelnök azzal a kéréssel fordult az összes egyházfejedelmekhez, hogy — hasonlóan az első hadikölcsönnél tanúsított ügybuzgósággal — legyenek papjaik és tanitóik utján szószólói ennek az uj hadikölcsönnek és a maguk hatáskörében tegyenek meg minden lehetőt, hogy a második hadikölcsön is az elsőhöz hasonló sikerrel járjon. A katholikus főpapság elsőnek sietett magáévá tenni az uj kölcsön ügyét s már eddig jelentek meg főpásztori körlevelek, amelyek a hadikölcsönnél foglalkoznak. Dr. Csernoch János bíboros hercegprímás többek között a következőket irja körlevelében: Legyünk teljesen bizalommal az uj ^hadi kölcsön iránt, mert az az összeg, amelyre szükség van, tényleg a nép között van s igy az ujabb kölcsön más fontos érdekeket nem fog sérteni. Ez érdekek közül legelső helyen áll az ország ben kavargott a hó. A föld fehéren szikrázott. A rettenetes nagy lapot északon és keleten tenger mosta, melyen élettelen, lomha jégmezők és hegyek gályáztak. A jégmezők közt sötékék viz lubickolt. A nagy sikot átszelte egy roppant országút, mely tele volt szórva aranyos és vörös szinü kaviccsal. A ki közelebbről megnézte a kavicsokat, láthatta, hogy azok megfagyott könnyek: lengyel és orosz szabadságharcosok véres és büszke könnyei, amint erre az útra hullottak, mikor erre hajtották őket számkivetésbe. A szél bömbölt, mikor a hóförgeteg kárpitját széttépte, látni lehetett egy kis csapat sebesült és fogoly magyar katonát, amint térdig gázol a hóban. A rabok utján gyönge hajnalfény habzott, mely nem északról, hanem nyugatról származott. * — Elandalodtunk — szólt most hirtelen az asszony, magához térve. — Pedig nekünk nem jó sem elmélázni, sem gondolkodni. A leány fölrezzent. — Igaza van, néni. Ám megint csak fölkerekedett a leány szép, szürke, rettegő szeme s meg sem állt Isten lábáig. Már ott találta az asszonyt is. A leány szivetszaggató könyörgéssel, az asszonyé némán nézett az Úrra. gazdasági hitelének fentartása. Hogy ez az érdek megóvassék, kívánatos, hogy a hadikölcsön kötvények jegyzésére ne a már elhelyezett, hanem elsősorban a parlagon heverő pénzeszközök fordíttassanak. A hadviselés céljaira szükséges állatok és felszerelések értékének megfelelő pénzbeli ellenérték a nép kezébe jutott. A termények nagyon jól voltak értékesíthetők. Mivel ezeknek az összegeknek nagy része bizonnyára parlagon hever, elsősorban ezek mozgositandók s legalább részben a hadikölcsön jegyzésére fordítandók. Ebben az esetben á hadikölcsön ügye ugy nyerne megoldást, hogy az ország gazdasági és hitelélete fennakadást nem szenvedne. . . Felhívom ezért egyházmegyém papságát, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel, a tanítóság belevonásával hassanak oda, hogy a nép a fentiek értelmében kioktattassék, felviiágosittassék, kételyei eloszlattassanak és hathatósan buzdittassék, hogy országunknak e fontos érdeket karolja fel s félretéve minden bizalmatlanságot és szem előtt tartva saját jól felfogott érdekét is, részt vegyen a jegyzésben. Az áj tanítóképző. Az érseki tanitóképzőintézet ügye annyi fázisán ment keresztül a megvalósulásnak, hogy szinte soha meg nem valósuló valaminek kezdett látszani, Sok minden érdeket kellett tehát dr. Csernoch János bíboros heroegprimásnak Összeegyeztetnie, amig eljutott az,alapozási munkához, melyet most már^ folytatni fog egész a tetőig. És milyen tetőig ? Az intézet betetőzése, nem ugy mint már egyszer irtam, méltó párja lesz a primási palotának, hanem feltétlen győztese lesz. Valódi apostoli szerénység kell hozzá, hogy a fentartó szerényebb épületben lakjék, mint a fenntartott és ebben nyilvánul meg igazában : — az iskola az egyház leánya. Az uj, építendő tanító képzőintézet épülete maga, úgy méreteire, mint külső kinézésére valóban méltó épülete lesz a magyar katholikus kultúrának. Ha már palotát emel a bíboros főpap a magyar nevelés ügyének, bizonyára nem fogja annak csak a keretét megcsinálni csupán, hanem a belső felszereléssel is párhuzamot fog tartani a modern külsőséggel. Teljesen ismerve dr. Csernoch János bíboros hercegprímás gazdasági érzékét, nem is vártam mást, mint a gyakorlatiasság összpontosítását. Habár látszatra nézve külön természetű intézményeket von is egy fedél alá, azok tulajdonképen egy és ugyanazok, melyek egymást kiegészítik és összesítésük által gazdaságosabbak. Kell e rokonibb összfüzés, mint tanítót nevelni, de azonnal gondoskodni annak esetleges árvájának hajlékáról is. És ha már az árváról van szó, nem áll e közel hozzá az a magasztos gondolat, mely arra vezette a bíboros főpapot, hogy gondoskodjék azon árvák otthonának megvalósításáról is, akik ennek a városnak szülöttjei? A megboldogult Pór Antal praelatus kanonok, a magyar történelem hires tudósa, a szorgalmas gyűjtő és városát mélyen szerető lelkű teljes ember 400 ezer koronát hagyományozott az esztergomi kath. fiuárvák javára. Ily óriási, fejedelmi alapítványhoz, pedig nem fűzött semmimást hozzá, mint azt, hogy az alapítványt élvezőket káptalani ellenőrzés mellett, esztergomi polgárok válasszak ki. A íőkáptalan ez ügyben tárgyalt és dr. Roszival István praelatus kanonok elnöklete alatt megalakította a felvevő bizottságot Vimmer Imre, Magos Sándor, Bleszl Ferenc és Sinka Ferenc Pál személyében. , A főkáptalan fényes tanújelét adta ezen urak megválasztásával a teljes pártatlanságának és a személyek garanciája teljes felismerésének. Az adományozó nemes főpap, tehát nyugodtan alhatja Örök álmát munkás élete után, mert oly szivek kezelik hagyatékát, amelyek éreznek és szeretnek, védenceinek pedig magasztos gondolkozású bíboros főpap teszi lehetővé a nélkülözött otthont. A katholikus tanító árvaház, melyre már oly régen lett volna szükség és amely ámbár a megvalósulás stádiuma felé közeledett, sokkal hamarább kapott otthont, mint azt a tőke megengedhetővé tehette volna. És igy van helyesen! Az anyagi hiányt igazán csak a szeretet tudja pótolni. A bíboros hercegprímás pedig úgy látszik nemcsak szeretetét, hanem áldozat készségét is nyújtotta a magyar kath. tanítók árvái felé. Mikor ő Eminenciájának ily magasztos gondolkozását hozom tudomására a nyilvánosságnak, nem mulaszthatom el megragadni az alkalmat, hogy ne hívjam fel az érdekeltek figyelmét az orsz. kath. segély alapra. Ez egy idejét, hivatását multa intézmény, mert ma már a magyar kath. tanítói kar nem lehet néhány koronányi segélyre utalva és ha nincs, akkor ezt az egész alapot átkeli adni a