Esztergom és Vidéke, 1915

1915-04-18 / 30.szám

get szenvednie miattuk. Egy ujabb szomorú tanulság amellett, hogy mielőbbi gyökeres rendszerváltozásra van szükség a városházán! Értsük meg jól: nem javításra, foltozásra, takargatásra, hanem teljes változásra, megújulásra ! Most már úgyis tudjuk, mit kell várnunk. Tudjuk, hogy az állami kezelést eleinte sínyleni fogjuk. De inkább legyen egy ideig kisebb jövedelmünk, mint folytatódjék az eddigi helytelen gazdálkodás, mely minél tovább tart, annál több kárt okoz a városnak. Kívánjuk tehát, hogy a közgyűlési határozat végrehajtását ne húzzák mesterségen, hanem adják erdőnket mielőbb az állam kezelésébe. , Erdős. 19. és 26. Diadalmas csatakiáltás. Pusztulás, halál kél túlnan a nyomában. Megint ezrével lett ^evesebb az orosz. Diadalmas csatakiáltás s az innenső oldalon a Kárpátok koszorújából szárnyára kapja a hír, a dicsőség a 19. és 26. ezred nevét. n

Az uzsoki szorostól északnyugatra a tizenkilences és huszonhatos számú vitéz magyar gyalogezredek az oroszok által napokkal ezelőtt elfoglalt hadállást, támadásukkal egész kiterjedésében elfoglalták." Hős költemény az esztergomi és győri fiukról, magyar vitézségeikről. A legfontosabbnak tartott poziciő, amelyért annyi ezer muszkát hajtott a cár a halál ölébe, ismét a mienk. S a nagy dicsőséget a tizenkilences és huszonhatos ezredek vívták ki, Vártunk, de nem jöttél vissza. A százados úr csillagokat ígért a gallérodra — a vitézségedért! S mikor estig sem jöttél, én lementem a völgybe téged megkeresni. Sokáig kerestelek. Szép, holdvilágos, hűvös este volt. Ott találtam rád a folyó partján ... ott feküdtél mozdulat lanul, halva. Mintha csak mélyen aludtál volna, s mintha a sebes folyó fehér habjai édes-bús, álombaringató dalt susogtak volna . . , Sok sebből véreztél, sok gyilkos golyó fúrta át gyönge, fiatal testedet. Egy kis fényképet szorongattál vértelen kezedben, s egy kis cédulát, melyre azt írtad nekem, hogy azt a kis képet temessük el veled. Ferkém, édes Ferkém, én akkor rád borultam és sokáig zokogtam ... Utolsó kívánságod szerint cselekedtem, s a kis keresztfára is én írtam rá a nevedet. a mi fiaink, akik innen a mi megyénkből a mi városunkból, a mi áldásunkal indultak hazát védő, szabadságmentő dicsőséges útjukra. Millióiból százezreket hajtott neki az orosz a Kárpátoknak. Előtte semmi más, mint hegylánc. Stratégiai nehézség, amelyet el kell foglalni, ha akár minden völgyét is orosz katonák hulláival hidalja át.A Kárpátok bércein ott állanak a mi katonáink. Kevesebben vannak sokkal, mint azok. Az orosz katona mögött a halált okádó gépfegyver. A mi katonáink mögött: a család, a szülő, a feleség, a gyerek, egy egész világ: a Haza. S a mi katonáink, a mi fiaink, testvéreink talpa alatt a Kárpátok, nemcsak geográfiai hely, hanem az ország, a haza határa, — amellyel egybeforr, amelyből gigászi erőt, emberfeletti kitartást merít. Támadjon az orosz! A támadása öngyilkosság. Hull, pusztul, ereje megtörik az uzsoki szorosnál, mert ott áll őrt, azt védi a 19. és a 26. * S hogy elviharzik a csatakiáltás, rohan előre a két magyar ezred, esztergomi és győri fiúk megmenteni az országot, pusztítani az oroszt. Dicsőség azoknak, akik dicsőséget szereztek, akik itthon béke idején válvetve dolgoztak velünk. Dicsőség a 19. és 26-nak amely a csaták tüzében még jobban összeforrt. Babér fonja körül a fogalommá vált két számnevet, a koszorú leveleit a két ezrednek, az esztergomi és győri fiúknak az egész nemzet, az egész ország küldi. A német militarizmus. Az öblös szájú és ravasz Grey, amikor az angol lordok Hős voltál, te egyszerű közlegény, — életed árán is teljesítetted azt, amire vállalkoztál: teljesítetted honfiúi kötelességedet. Véreddel pecsételted meg a honvéd esküjét. Hős voltál, anélkül, hogy a lapok dicshimnuszokat zengtek volna rólad, — anélkül, hogy csillag és érem ett volna díszed és jutalmad. Boldogan haltál meg, mert a hazáért boldogság meghalni. Ferke, ezt a pár sort csak azért írtam, hogy még egyszer szólhassak hozzád, hogy egy eszményi, forró kézszorítással biztosítsalak a síron túl is tartó örök barátságomról. Mert érzem és tudom, hogy széles e világon Ő rajta kivül nem szeretett téged senki más, csak én. előtt igazolni akarta Angliának a háborúba való beavatkozását, kitalálta azt a mesét, hogy esztelen és végzetes eljárásukat valamivel igazolják, — hogy a német militarizmus túltengése, vagyis a katonaság előtérbe helyezése az állami életben veszélyezteti a kontinensen az összes az európai államok létezését és békés fejlődését és Anglia érdekei se vizén se szárazon emiatt nincsenek biztonságban. Az entente hatalmak tehát azért ragadtak fegyvert, mert a német militarizmus letörése nélkül állandóan veszélyeztetve van a világbéke. És az angol lordok fölényes fejbólintással helyeselték a nagyszájú és üresfejű angol diplomata okfejtését, pedig tisztában -voltak azzal, hogy amit külügyminiszterük mondott az porhintés a világ szemébe, mert az angolok a német katonai hatalom fejlődésétől kizárólag világhatalmuknak és az ezen hatalomnak kiterjesztésén alapuló kereskedelmi üzleti érdekeinek veszélyeztetését látták fennforogni és ezen önző érdekek megvédése végett orosszal, japánnal, franciával, de még e poklokkal is szövetkezett volna. Nem röstelkedett a királygyilkos szerbekkel és azok gyalázatos cselekedeteivel megbékülni, csakhogy a mélyen sértett osztrákmagyar nagy hatalom büntető expedícióját alkalmul felhasználja arra, hogy a lesben álló orosz és franciával egyetemben a világháborút provokálja s azt az egész művelt világ vállára zúdítsa. Sok év ota építette hadihajóit s tengeri hatalmát olyan mértékben fejlesztette, hogy a többi állam kereskedelmi érdekeit s különösen gyarmatszerzési lehetőségét megnehezítse, sőt lehetetlenné tegye. Pedig a tengerek vizei szabadok, azokat használni minden államnak joga van nemcsak az angolnak, hanem a németnek is. A német kereskedelem fejlődése, okos gyarmatpolitikája, a német ipar térhódítása az egész földtekén, ez tette idegessé, féltékennyé az angol uzsorásokat, akik határtalan pénzvágyuk forrásait látták veszélyeztetve a német kereskedelem fokozatos térhódítása által, melyből előbbutóbb az angolok érdekeit érintő káros verseny fejlődhetik e két nagy kultúrájú és iparú nemzet között.» Tehát nem a német militarismus ellen, hanem a német konkurrenciától való rettegés miatt támadt az a világra szólló háború, melynek színpadán egy világraszóló dráma játszódik le, melyben nekünk is kijutott egy jelentékeny szerep, melyet súgó nélkül játszunk el a német nagyhatalommal vállvetve és hála a német militarizmusnak, szép sikerrel. A német ma világhatalom, mely hogy a béke áldásait élvezhesse a háborúra is felkészült és ha nem provokálják, békességgel él talán századokig. Világhatalmi állását pedig csak úgy őrizhette meg, ha ellenlábasait egy nagy hadsereggel sakkban tartja. Ezt nevezte el az angol militarismusnak, pedig ez nem egyéb, mint egy hetven milliós nép védelmi eszköze egy fél tucat támadó ellen. Hála a német nép előrelátásának, nemzeti nagyságának s magas kultúrájának. Ö mindezen tulajdonságainál fogva felülkerekedik valamennyi ellensége fölé s monarchiánk hatalmas segédkezésével le fogja tiporni összes ellenségeit, akik bizonyára elérték volna önző céljaikat, üzleti spekulációikat, ha a nagy német népek páncél fala, legyőzhetetlen miliós hadserege meg nem állítja őket őrült utjain. A nemzeti szellem ereje. Az állam oltalmazó karja megóvja az ínségtől a hadbavonultak családjait. Az állam gondoskodik polgárai szellemi jólétéről, módot és alkalmat nyújt lelki világuk fejlesztésére és ápolja a jó erkölcsöket. Korunkban még kevésbbé él az ember csak kenyérrel. A nép bátorítása, vigasztalása, tanítása a vezető értelmiség szép és nemes feladata. Tartsuk ébren és magasan népünk komoly lelkesedését, értessük meg a legegyszerűbb és tanulatlan elemeivel is a nagy események jelentőségét. Szivük, lelkük ma fogékonyabb, mélyebben és tisztábban fogják fel a lelki épülésükre, fölemelésre és fölvidításra szánt fölvilágosító szavainkat, tanításunkat. Akkor majd mi is méltók leszünk dicső hadseregünkhöz, mert mi a szellemi javukat védtük, óvtuk, ápoltuk, az ittbonmaradottak millióinak szellemi szükségleteiről gondoskodtunk. A nép művelődését szolgáló intézmények — hála a kormány bölcs belátásának — fennakadás nélkül működnek. És valamint az ifjak és férfiak a küzdőtéren a haza szeretetében összeforrtak, úgy az itthonmaradott öregek, nők, különböző társadalmi osztályok között is a legteljesebb az őszinte egyetértés. Igy a háborúban a kultúrát sem hagyjuk pusztulni, a szellem, kedély nem lesz sivár üresség martaléka. Mi magyarok semmi mással szeben és méltóbban nem bizonyíthatjuk ország, világ előtt, hogy kultúrnemzet vagyunk, mint azzal a SZÍVÓS, céltudatos munkával, mely hazánkban háború idején sem szünetel.