Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 13. szám
Is914. február 12. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 hűség, a leányos szemérem, a férfi becsület s a női erény. Omnia venalia. Ez a Tisza Kálmán régi korrupciós iskolája ... S amikor kint, a természe- ben hófehér minden s bent a közéletben koromfekete; s amikor a hatalmasok a törvényhozás termében a Boldizsár-lako- máján tobzódnak, nem is gyanítván, hogy a titkos kéz majd egyszer szörnyű Ítéletet ír föl a márványfalakra : akkor hasad meg lelkűnkben a púrifi- kációnak, a tisztulásnak hajnala . . . Ennek a közéletnek tisztulnia. a régi korrupciónak pusztulnia kell! Dr. Helvey Lajos. | ESTÉLI ANDRÁS t Az élet nagy igazságtalanságai, — akár rajtunk esnek meg, akár másokon — mindenkor lehangolóan fájdalmasak, deprimálok s alkalmasak arra, hogy az élet látszólagos örömeibe helyezett reményeinket, vágyainkat illuzóriussá tegyék. Világra jönni, szegénysorsban élni, küzdeni az anyagiasság, a munka nehéz robotjában, ide-oda taszittatni a durva tömegben, emellett szőni egy szebb, de soha el nem érkező jövő hiú ábrándjait az aggkori pihenés, a tázva városunkban, pedig a helyi lap szerkesztője három regényt s vagy ötven kupiét (vagy cuplét, mint városunkban nevezik) irt róla. Hét lövés jelezte, mikor a főherceg vonata az állomásra érkezett. A hatodik lövésnél az emberek ünne- pies arcot öltöttek, megigazították ruhájukat, a magyarruhás urak is rántottak egyet mentéjükön, sőt a papok is megtapogattak magukon a hatalmas láncokon lógó aranykereszteket. Általános mozgolódás volt észlelhető, amire a városház erkélyéről megint leesett egy hölgy, a gazdasági tanácsos sógorasszonya, aki estében úgy törülte képen az anyaföldet, hogy mind a két tenyere megrepedt. Ez még elég szerencsés esésnek volt mondható, mert nem hozták hírbe utána, bár egy darabig beszelték, hogy azért esett le, mert valaki odafönt megcsiklandozta. A főherceg közeledtét sejtető ün- nepies csöndbe meglehetős figyelmet okozott az átellenes részen egy tűzoltó, aki a hátát a tömegnek vetve, szép, tiszta csengő hangon csúnyául elkáromkodta magát. A következő pillanatban a lába között egy gyerek ugrott ki a térre s nagyokat ugorva papokon, urakon keresztül, egyenesen nekünk tartott. A Bodonics volt, aki egyik lábára sántított, mert a magassarku szűk női cipőket csak felig tudta felhúzni rü kös labaira Nagyban integetett felem s már csak egy-két iramodás ke* ott volna, hogy helyére mellém fi.rakodjék, mikor észrevette, hogy tanúónk, a bősz Major, ütésre készen ve a. Ekkor hirtelen visszafordult, de amott meg a tűzoltó lóbázta a ereit a levegőben. Bodonics kapkodott ide-oda, mint a hajtásba tévedt jólétbe helyezett család, az úrrá nevelt gyermekek javára, aztá a fiatalon meghalni, az agónia utolsó tiszta pillanataiban szétfoszlani látni mindazt, miért szenvedve dolgoztunk: imhol az élet nagy igazságtalanságainak pél- dázása, szemléltető bemutatása. A Mindenhatónak velünk, szegény halandókkal megállapított tervei kifür- készhetetlenek bár, a hit tiszta világánál mégis megnyugtatók. Csak botor száll pörbe Vele, az idők és élet határait kimérő bölcs Gondviseléssel. * Gyertyaszentelő délutánján a napnyugat ködös órájában egy tartalmas élet hunyt el a nyitramegyei Nagy- kéren. A tavaszváró ünnep fagyos zordsága stilszerű fehér zúzmarával borult rá egy meleg szívre, mely életében mindig a tavasznak, a ragyogásnak, a derűnek hangulatában élt. Meghalt Esteli András, a derék poéta- tanitó, Nagykér község elemi iskoláinak igazgató-tanítója. .Esteli élete a munka folytonos szeretete volt. Szegény sorsban született itt Esztergomban, nehéz küzdelmek közt elvégezte a négy középiskolát, majd a tanítóképzőt s zsebében a tanítói diplomával nekiindult az életnek, melyet ő olyan szépnek, olyan ideálisnak hitt. Igazi tanító, kulturapostol volt a szó legnemesebb értelmében. Szerette a lélek szépségeit, fanatikus hirdetője volt az emberi erények szükségszerű gyakorlásának és a lelke úgy oda volt nőve a föld népének szeretetéhez, mint a faág a törzshöz. sebzett nyúl, mig végre eltűnt a disz- magyaros urak között. Messzi nagy éljenriadások" hallatszottak, melyek egyre közelebb-köze- lebb tetszettek. A főherceg jött. Pi- sovics bácsi, a belvárosi kántor kiállt csontvégű botjával a sor közepére, hogy jelt adjon az ifjúságnak az „Isten álld meg a magyart“-ra, mikor gróf Csáky főherceget hozó négyes fogatának első pár lova felhukkan a tér hajlásában. A pillanat nem késett soká. Egyet villant Pisovics bácsi botja, s zugó éljenriadal között a katonazenekar „Gotterhalte“-jével együtt felharsant az ifjúság össze-vissza éneke, hogy másnapra vezércikk-témát adjon a helyi lapoknak, „mily fenségesen nyomta el a „Gotterhalte“-t az „Isten áild meg a magyart“. Ekkor történt, hogy valaki hátulról megrántotta a kabátomat. Bodonics volt, akit hirtelen magam mellé segítettem. A hasán valóságos púp dudorodott. Oda dugta a kabátja alá a kenyeret. Rögtön az orromba csapott nagyszerű illata. — Bodonics, add ide a kenyeret, — susogtam hozzá, mig ő szájtátva bámulta a fényes kavarodást, a zsi- bajt, a hódolást, a cifra ruhák meglepő, szokatlan, színes forgatagát. Egy rántással a markomba nyomta s szemeivel mohón tapadt újra az előtte kavargó, soha nem látott fényességekre. Én a kenyérnek estem s ahogy az első falatok gyönyörén túl voltam, észrevettem a főherceget is. Az aranykeresztes papok, csillogó katonák s diszruhás urak mélyen hajlongtak előtte, a nép pedig őrülten tombolt, lelkesedett, éljenzett és kalaplengetve énekelte a Himnuszt . . . Köbölkuti tanító korában lett szomszédom. Hetenkint találkoztunk s fiatal. naiv hittel reformáltuk a világrendet. Igazságot osztottunk mindenkinek szociális emberszeretettel. Nem tudtuk még akkor, hogy az élet látszólagos igazságtalanságaiban rejlik az emberi társadalom fundamentumának ereje. Néhány év múlva Udvardra ment, mert Köbölkuton nem nyillott elég tér ambícióinak érvényesítésére. Itt Szabó János igazgató-tanítóval, kinek széleskörű emberismerete, bő tapasztalata a legjobb karó volt a fiatal törzs mellé, csakhamar vállvetve átneme- sitik Udvardnak egész társadalmi életet úgy a nádfödeles házikókban, mint a vasrácsos kúriákban. Szövetkezetét, olvasókört, dalárdát, ifjúsági egyesületet, mindent, mindent létrehoznak, ami abban a szociológiailag félelmes faluban nemesitő, javító hatással lehet. Itt írja legszebb, leghangulatosabb, legmelegebb verseit. Szabolcskat, Kiss Józsefet olvasgatja, pillanatnyi hangulatait ezek verseivel fejezi ki beszéd közben is. „Ismeritek a vidám rőzselángot s ropogását a vályogtűzhelyen. A vidám arcot, a nyajas világot, hol tréfa és dal önként megterem ? Recsegő gallytól, pattogó szilánktól lestem el egykor a dal ütemét . . .“ Szavalta bensőségteljes hangulattal, mikor egyszer egy izzó báli éjszaka után begyújtottak a kis tanitószoba vaskalyhajaba. Udvardról meghívjak Nagykérre főtanitónak. Az udvardiak sírva búcsúznak el tőle, a nagykériek ujjongva fogadják. Itt meg is nősül, elveszi Csiftary Mariskát, a szomszéd kolléga bájos leányát. A jó hitves az egyedüli, akinek a kedélyvilága, a lelkü- lete a legjobban simul az ő hangulataihoz. Szerelmük a poézis közös szeretetében született. Egyik legkedvesebb versét tárcánkban közöljük, akik megértik, illetve átérzik, azok értékét is meg tudják becsülni. Hat évi házasság után 34 éves korában halt meg hirtelen, váratlanul, úgy hallom, vérmérgezésben. Valami orbánc, komplikációk, rövid haláltusa és egy kétségtelenül szörnyű lelki küzdelem után a halál. Fiatal felesége s három apró gyermeke siratja. Azaz, hogy siratjuk mi is, akik ismertük és szerettük. Mert aki ismerte, az szerette is. Fiatal, alig nagykorú özvegy, három apró árva, kik közül a legidősebb taian öt éves. Tanító sorsban, versfaragással vagyont sem lehet szerezni. Az élet nagy igazságtalanságai — akár magunkon esnek meg, akár másokon . . . Isten veled Bandi! . . . R. ! TOLLHEGGYEL » ^ A városi üzemek. Két városi képviselő beszélget a kávéházban. (Ellesett párbeszéd.) A. Olvastad-e, hogy a városnak üzemei lesznek ? B. Hogyne olvastam volna, hiszen a tanács nyomtatásban is kiküldte javaslatát, amely főkép a villanytelep leendő kezelésével és a várható jövedelem hovafordításával foglalkozik. A. No és mit gondolsz, hány percenttel fog csökkenni a pótadó ? B. A pótadó, a pótadó ? — Megvallom, nem olvastam elejétől végig a tanácsi javaslatot, mert véletlenül a vége felé ütöttem fel a füzetet és amint beletekintettem, oly boszús lettem, hogy földhöz csaptam a füzetet. A. Miért ? talán valami boszantó sajtóhiba volt benne ? B. Dehogy, én a sajtóhibán csak nevetni szoktam. Hanem képzeld, a városi tanács a várható jövedelmet már előre felosztja. X kap az esetleges jövedelemből ennyit, Z kap ennyit stb. A. No és mit kap a város, a város közönsége ? B. Amit a Nagy Pali. Mi majd fizetjük a pótadót épúgy, mint eddig, minden évben többet, amig csak bele nem fulladunk. * * * Kétségtelen, hogy a város legkapósabb bizottsága a szervezés előtt álló üzemi bizottság lesz. Ha még az eddig meglevő bizottságok tagsági helyeiért is valóságos kortes (különösen a tehetség és rátermettség nélkül szűkölködők) tülekedése volt észlelhető, merem állítani, hogyha a bizottság tagjai részére tervezett „tiszteletdíjakat“ a képviselet (elég könnyelműen) megszavazza, a pénzügyi bizottság tagjainak lenni ezután csak sifii. Ez a 10 koronás tiszteletdíj azonban kevés ; legalább 50 koronában kellett volna megállapítani, mert tekintettel arra, hogy az üzemi bizottság tiz tagból fog állani, egy-egy kirándulás nem kerülne pusztán nevetségesen csekély száz koronájába a városnak, hanem ötszázba ; ez mégis tűrhetőbb összeg. Majd csak kibírja valahogyan az „üzem“. Ha pedig a jövedelemből nem futja, kivetjük pótadóba! Fő, hogy valamin legyen osztozkodni ! Villanyos. HÍREK. Farsangi naptár. Febr. 14-én. Az Esztergomi Ipartestületnek a szegény iparosok segélyezésére tombolával egybekötött műsoros táncestélye a Fürdőben. ,, 14-én. Katonatisztek tánsestélye a Kaszinóban . ,, 14-én. A párkánynánai vasúti hivatalnokok kabaré estélye a vasúti vendéglőben. ,, 15-én. Szentgyörgymezei Kath. Olvasókörnek tréfás estélye saját helyiségében. ,, 18-án. Rendőrbál. ,, 18-án. Az Esztergom—Szentgyörgymezői Kath. Olvasókör táncmulatsága saját helyiségében. „ 21-én. Az Esztergomi Kath. Kör humoros estélye saját helyiségében. „ 21-én. Az Esztergomi Kereskedő Ifjak Önképző Egyesületének műsoros táncestélye a Fürdőben. „ 22-én. A Belvárosi Kath. Olvasókör műsoros táncestélye. „ 24-én. A Polgári Egyesület farsangzáró estélye a Magyar Királyban. Estéli András és társai. Szomorú hir érkezett Nyitrából. Nagyké-
