Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 93. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. november 19. pontját, akkor is fennmarad a kérdés: nem éri-e meg azt a pár száz koronát, melyet a városnak a Fürdő-mozi lefoglalásáért kellene fizetni, a közép és elemi iskoláinkban való tanítás biztosítása ? Ezért a pár száz koronányi kártériésért (mert hiszen a többi lefoglalt helyiségért nem kérnek kárpótlást!) kész a tekintetes tanács áldozatul dobni városunk és megyénk ifjúságának, nagy sereg szülőnek és kosztadónak érdekeit ? Hát ez szomorú dolog, melyet menteni semmivel se lehet, mert rideg tényállás, hogy a rabilisztikusan fogalmazott tanácsi átirat a szót sem érdemlő kártérítéstől vonakodva, majdnem hogy ajánlja a katonai parancsnoknak a még szabad iskolák lefoglalását. Ahol így védelmezik a kultúrát, ott bizony csak vereségét várhatjuk! Jobb tehát ha előre elkészülünk reá, hogy Esztergomban, a „magyar Sion “-ban a fegy- vercsörtetés közt saját gyámoltalanságunk és szűkkeblűségünk miatt maholnap teljesen elhallgatnak a múzsák. Fullánk. A magyar becsület és kötelességérzet parancsolja, hogy mindnyájan résztvegyünk a hadi- kölcsön jegyzésében !! adott Babkóval való kedélyes eszmecserékre. Ilonka ekkor tizenhétéves volt, én huszonhét. Szórakoztunk a szüleivel együtt. Ki ne ismerné egy családnak falusi életmódját! Náluk is úgy volt. Ilonkával soha komolyabb szerelmi ügyeket nem tárgyaltam s tudtommal még okot sem szolgáltattam nemesebb érzelmek gerjesztésére. Három hónapi tanulmányozásom után kiküldetésem végétért. Eleget tapasztaltam. Visszatértem a fővárosba Babkóra többé soha sem is gondoltam s csak a köteles anzikszot, eleinte néha, később egyáltalán nem- küldtem. Három év múlva megnősültem. Egy igazi angyal lett a feleségem, aki mellett megtaláltam a földi boldogságot. Már kilenc év múlt el s mi még most is gerlepár módjára élünk. Augusztus végén, — ilyenkor még szalmaözvegy a pesti férj — egy késő estén sétálgatok a Stefánia utón, a víztorony irányában — egyedül. Gummirádlerek, autók hemzsegnek a kocsi korzón. Gondolataimba merülve sétálgatok. Egy autó megáll s kilép belőle szép, kreolarcú nő. Kecses léptekkel közeledik felém s közvetlen előttem megáll, rám néz s végre megszólít: — Nem ismer már kedves Jenő ? — Bocsánatot kérek, — mondám én — de nincs szerencsém . . . — Babkó vagyok, — mondá sokat jelentő meleg hangon. Pillanatig gondolkodtam s azután önkivületlenül is kissé közömbösen rámeredve szólok : — Eürthy Ilonka?! Kedves emA Párkányi Takarék- pénztár rendkívüli közgyűlése. Mozgalmas képet nyújtott a Párkányi Takarékpénztár tágas és díszes helyisége f. hó 16-án délután, midőn az új igazgató megválasztását készült az intézet foganatosítani. Összejöttek tekintélyesebb részvényesei csaknem teljes számban. Ott voltak: Magos Sándor kúriai biró, Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató, Erőss Rezső jószágkormányzó, dr. Majer Imre pápai kamarás, plébános, dr. Katona Sándor, dr. Mauíhner Gyula, dr. Tárnái Béla ügyvédek, dr. Kuffler Hugó, Grósz Ferenc, Szekér Gyula, Ivaniís Gyula, Bachl Lajos, Etter Gyula, Sólyomy Lajos, Oberth Ágoston, Leitgéb János, Farkas Tivadar, Renner Géza, Fekete Árpád, Kecske- méthy János, Schiller Lipót, Laiszky János, Bayer Károly, Pick Simon, Klément István, Istvánfy Elemér és sokan mások a részvényesek soraiból. Dr. Walter Gyula vál. püspök, elnök meleg szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, tudatta, hogy a rendkívüli közgyűlés az új igazgató megválasztása céljából lön szabályszerűen kihirdetve. Tudatja egyúttal, hogy 36 részvényes, 270 részvény képviseletében lévén jelen, a gyűlés az alapszabályok 15. §-a értelmében határozatképes. Ezen előterjesztésék után, a közgyűlés feszült figyelme mellett, az alábbi tartalmas beszéddel folytatta: lékek fűznek kedves atyjához s egész családjához. Hogy vannak ? Mit csinál a Laci bácsi ? stb. Meglátszott szép arcán az a ború, mikor a nőt hiúságában sértjük meg. Majd felvidult s beszélni kezdett: — Nem azért szálltamleautómról, hogy a szüleim egészségi állapotáról számoljak be, azt maga tőlük is meg tudhatja. Én magától, Jenő mást várok. Emlékszik-e még a vadonkai kis Babkóra, aki magáért feláldozta volna életét ? Az a kis Babkó már kilenc éve báró Derenghy felesége. De nem múlt el nap, nem múlt el óra, hogy arra a Jenőre ne gondolt volna, aki itt oly közömbösen áll s tudja Isten, kire gondol I . . . Pedig nem kívánnék egyebet magától, minthogy ál dozzon havonta egy fél órát nekem, hogy kisírhassam magam vállain . . . Számtalanszor láttam a körutakob, az Andrási-uti lakása ablakán s a hivatalában. Alkalmam azonban nem nyílt feltünésnélkül megszólítani. Most szerencsés voltam. Beszélhetek magával, Jenő, szeretem magát most is végtelenül s esdve kérem, teljesítse kérésemet .... Megaláztam magam asszonyi voltom egész teljességében .... Én megfontolva következőleg vá laszoltam : — Végtelenül sajnálom méltósá- gos báróné, de én nős ember vagyok, nőmet szeretem s minden időmet nekiszentelem. En nem is vagyok érdemes az ön szerelmére s megvagyok győződve, hogy a mai naptól fogva meggyűlölt. Báró Derenghyné ajkaiba harapott. Köszöntött s eltávozott. Elhajtatott. Mélyen tisztelt Közgyűlés 1 Megilletődött lélekkel állottuk körül múlt hó 27-én a helybeli sírkert díszes kápolnája árnyában azt a ravatalt, melyben a intézet volt igazgatója, Rogrün Ede nyugodott. Meghatottan kisértük el a gyászba borított állomásra, ahonnan hét évtized küzdelmei és fáradságai után a valódi béke és nyugalom távoli hazájába indult. Fájó szívvel róttuk le a tisztelet és becsülés adóját, amelyre egyéniségének értékes tulajdonai köteleztek. A haláleset, mely a társadalom széles rétegeiben őszinte részvétet keltett, nagyon közelről érintette az intézetet. Nemcsak vezetőjétől Ion e halálozás által megfosztva. Elveszítette egyik erős oszlopát, régi támaszát. Hosszú évtizedeken keresztül élvezte az intézet az Elköltözött tevékenységének hatásait. Alig telepedett le a város falai között, midőn a pénztár létesítésének eszméje megvillant és hódítani kezdett. Átlátván a terv életrevalóságát, jelentőségét és horderejét, lelkesen csatlakozott a mozgalomhoz és helyet kért legelső részvényesei között. Szakértelme és az intézet ügyei iránt tanúsított érdeklődése folytán igazgató-helyettessé, majd igazgatóvá választatván, minden erejét és ügyekezetét, minden pillanatát és befolyását az intézet anyagi izmosí- tására, tekintélyének növelésére, ügykörének tágítására, virágzásának előmozdítására fordította. Nem volt fáradság, utánjárás, munka, amelyre — mint azt az alaptőke felemelésének három év előtt foganatosított gondterhes művelete is bizonyítja — készségesen ne vállalkozott volna, ha az intézetre nézve erkölcsi, vagy anyagi előnyöket remélhetett. Mélyreható újítások, hosszú időkre számított alkotások nem fűződnek nevéhez. Becsvágyát kielégítették a szerény sikerek, amelyek kivívása körül kötelességtudása, lelkiismeretessége, pontossága, szorgalma játszották a főszerepet. Hasonlított a csendes patakhoz, amely némán csörgedez a sima, egyenletes talajon és szinte észre vétlenül termékenyíti partjait. Zajtalanul mozgott ő is hivatásának megszokott keretei között és a feltűnést nem kereső hasznos munkának szentelte napjait. Mint a kazánt a tűz, úgy hevítette keblét a munka vágya és sze- retete. Önelégültségét, örömeit, kedélyének derűjét egyedül lankadatlan munkájából, kitartó tevékenységéből és foglalkozásainak változatosságából merítette. Olyan volt, mint az ekevas, amely annál fényesebb, minél tőbe barázdát hasított. Typusa annak a mintakép gyanánt tekinthető derék szepesi fajnak, amely értelmessége és gyakorlati érzéke, munkássága és takarékos életmódja varázsos erejével ipart, kereskedelmet, megelégedést és jólétet teremtett a Kárpátok lejtőin, Munkásságával méltán versenyzett nemes lelkülete, jó szive, önzetlen barátsága és előzékenysége, amely ritka népszerűséget, általános becsülést szerzett számára és emlékének kegyeletes megőrzését biztosítja. Intézetünkben sem fogja nevét a feledés fátyola borítani. Nem fog el halványulni azon érdemek emléke, amelyek köré ma az elismerés koszorúját fonjuk. Mig azonban e borús gondolatok és fájó érzések a kegyeletes visszaemlékezés hangjain a múltba szállanak : önkéntelenül felébred bensőnkben az óhaj, hogy az intézet jövő alakulásának képét szemeink ele varázsoljuk. Azon eredményes munkálkodás után, amelyet a néhai igazgató a pénztár körül kifejtett, elhunyta bárminő körülmények között is veszteséget jelentett volna. Ma azonban fokozottabb mértékben érezteti jelentőségét az a hiány, amelynek pótlása a m. t. közgyűlés alapszabályszerű feladata. A jelenlegi rémes háború, amely féktelen orkán gyanánt pusztítva, rombolva viharzik át az egész földtekén, igen nyomasztó viszonyok közé sodorta szeretett hazánkat. A pénzintézeteket is oly komoly feladatok elé állította, amelyek megoldásához a megfelelő szakértelem mellett, gondos körültekintés, sok óvatosság, éber elővigyázat kívántatik. A közgazdasági élet zavarai, az ipari üzemek korlátozása, a kereskedelem bénulása, az az aggályos tartózkodás és félelem, amely vonakodik nélkülözhető filléreit a pénzintézetek gyümölcsöző gondozására bízni és inkább a családi tűzhelyek légmentes zárai alá helyezi: oly akadályok, amelyek eltorlaszolják az egészséges forgalom tápláló csatornáit és üresen hagyják a gyűjtőmedencéket, a melyek a vagyon elraktározására hi- vatvák. A csak igen vázlatosan ecsetelt súlyos körülmények valóban jelentékenyen megnehezíthetnék a t. közgyűlés azon jogának érvényesítését, hogy az intézet új vezetőjéről gondoskodjék. A m. t. igazgatóság nyugodt mérlegelése, körültekintő megfontolása és mélyre pillantó éleslátása azonban talált és kiszemelt már egy férfiút. Férfiút tekintetes közgyűlés, a kinek szakismeretei, komoly életelvei, gyakorlati jártassága és bő tapasztalatai elnémítanak minden kétséget arra nézve, hogy erős és biztos kezekkel fogja az intézet működését irányítani. Aminő örömmel üdvözöltem, ép oly készséggel terjesztem ennélfogva a m. t. igazgatóság megállapodását a t. közgyűlés végérvényesen határozó fóruma elé. Teljes megnyugvással indítványozom a tisztelt közgyűlésnek, hogy az igazgatóság álláspontjára helyezkedve, Grósz Ferenc úr körül tömörülni és őt az alapszabályok rendelkezései értelmében az üresedésben levő igazgatói állásra megválasztani méltóztassék 1 Zajos éljenzés harsant fel e szavakra a teremben. Lecsillapulta után az elnök igy folytatta : Az általános lelkes helyeslés és éljenzés, amely az imént felhangzott, feljogosít arra a következtetésre, hogy a tek. közgyűlés tiszteletteljes indítványomat elfogadni és Grósz Ferenc urat igazgatóvá választani méltózta- tott. Szerencsésnek érzem magamat, hogy e határozatot végérvényesen kimondhatom és Grósz Ferenc urat e minőségében a közgyűlés nevében üdvözölhetem. Annál kedvesebb e kötelesség rám nézve, mivel érzem és tudom, hogy személyével az intézet mindennemű érdekének meleg felkarolása, a rendszeres munkát biztosító és bizalmat tápláló erély, a megnyerő előzékenység, a józan takarékosság, a részrehajlatlan tárgyilagosság, valamint a virágzó fejlődéssel kecsegtető gondosság szelleme fog intézetünk falai közé bevonulni. Majd az igazgatóhoz fordulva, e szavakat intézte hozzá :
