Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 93. szám

1914. november 19. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Tekintetes Igazgató úr ! A tisztség, melyet az intézet nyújt, szerény és külső fénnyel nem kedves- kedhetik. Díszét egyedül abból az osz­tatlan bizalomból merítheti, ámelynek zálogát képezi. A működési kör, amelyet az igaz­gató elfoglal és betölt, tág, felelősség- teljes és nem csekély gondokkal van összekapcsolva. Feledtetheti azonban terheit az a készséges támogatás, amely az igaz- gatótanacs, az igazgatóság és fel­ügyelő bizottság részéről sohasem fog hiányozni. Könnyítheti az a lelkiismeretes ügybuzgalom és serény munkásság, amellyel a tisztviselői kar az intézet érdekeit szolgálni kell,- hogy múlhat- lan kötelességének ismerje. Ezek biztosítása mellett, szivem egész melegével üdvözlöm még egy­szer a m. t. Igazgató urat és forrón kívánom, hogy az intézet javára irá­nyuló tevékenységét halmozza el a jó Isten az eredmények és sikerek bőséges áldásaival. Percekig tartott, míg az új igazga­tó, Grósz Ferenc szóhoz juthatott. Észrevehető meghatottsággal fejezte ki köszönetét az intézeti részvényesek megtisztelő bizalmáért, amelyet azzal fog komolyan igyekezni kiérdemelni, hogy erejétől telhetőleg előmozdítsa a pénztár és a t. részvényesek ér­dekeit. Szívből jövő éljenzés követte sza­vait, amelyek után Bleszl Ferenc fejezte ki az új igazgatónak „ked­ves kollegájának“ üdvkivánatait. Gra­tulált a pénztárnak is, amely ily sze­rencsés választással töltötte be az elhunyt igazgató árván maradt mun­kakörét. Sajnálja is azonban a vá­lasztást, mivel az Esztergomi Ta­karékpénztár fáradhatatlan, különösen rátermett igazgató-tanácsosát veszí­tette el. Majd dr. Majer Imre kért szót és két indítványt tett. Indítványozta egyrészről, hogy az elnöki beszéd Rogrün Ede emléke gyanánt egész terjedelmében vétessék fel a jegy­zőkönyvbe. Kérte továbbá, határozza el a közgyűlés, hogy érdemes volt igazgatójának arcképe a hivatalos helyiség számára lefestessék. Mindkét indítvány egyhangú lelke­sedéssel elfogadtatván, Klément Ist­ván a tisztviselői kar nevében üdvö­zölte az új igazgatót, aki válaszában megköszönte a ragaszkodás megnyi­latkozását és hangsúlyozta, hogy váll­vetve óhajt a tisztviselői karral az intézet javára dolgozni. Indítványra senkisem jelentkez­vén, Grósz Ferenc a közgyűlés kö­szönetét tolmácsolta az elnök előtt a gyűlés vezetésének fáradságáért. Vé­gül az elnök ismételten megköszönte a tagok megjelenését, érdeklődését és azzal a hő kívánattal zárta be a szép lefolyású emlékezetes gyűlést, „nyissa meg a mai nap az intézet legma­gasabb fokú virágzásának korszakát.“ Használjunk hadisegély póstabélyeget. Tudom, hogy bántanak.,. Tudom, sokan bántanak miattam . . . Szótalan, némán szenvedd csak el, Mert a sziveknek legdrágább kincse, Hogyha másokért szenvedni kell. Felszított tűzben edzik az ércet; Nemes lelket meg hatalmasul Az edzi meg, ha viharok habja S vészek haragja körötte dúl ■' Szebb a virág is tövistől védve, Drágább, — ha érte vérzik a kéz, Szebb a léleknek bánatos tükre, Melybe az öröm remegve néz­Szebb úgy az élet minden emléke, Ha bennük örömhöz bánat is vegyül- Sziveknek gyöngye, sírok göröngye Szebb, ha egymáshoz közel kerül­Üres az élet. kifosztott szív az, Amelynek néha fájdalma nincs ; A szerelem, ha szenvedünk érte> Sírok mélyén is ragyogó kincs! Meg fogod látni ezüstös fővel, — Hogyha megőrződ emlékeid, — Korai bánatod kései könnye Múltadba édes gyönyört vegyít . . . Imre. A Szent-Hubertus vadásztár­saság adománya. Az esztergomi erdők vadászati jogát bérlő Szent- Hubertus vadásztársaság elnöke, dr. Hollósy Ede budapesti fogorvos úr utján 50 koronát küldött szerkesz­tőnk címére, azon kérelemmel, hogy az adományt valamely tőle meghatá­rozandó jótékony célra juttassa. Szerkesztőnk, úgy véli teljesen eleget tesz a vadásztársaság nemes inten­ciójának, ha a küldött összeget fele részben az esztergomi Vörös-Kereszt­nek s másik felében a Kolos-kórház- nak juttassa a Röntgen-felszerelés alapjára. Iparkamarai közgyűlés. A győri kereskedelmi és iparkamara f. hó 23-án d. u. fél 3 órakor saját szék­házának üléstermében rendes közgyű­lést tart. A napirend tárgyai között van Muzsla község vásárszaporítás iránti kérelme is. Tűzoltóink és a hadikölcsön. Az Esztergommegyei Tűzoltó Szö­vetség Renner Géza szöv. alelnök és László István titkár, tűzfelügyelő aláírásával lelkes hangú felhívással fordult a vármegye összes tűzoltó­parancsnokságaihoz, melyben arra buzdítja a testvéregyesületeket, hogy a hadikölcsönből minél többet jegyez­zenek. A vármegyei tűzoltószövetség a maga pénztárából 1000 koronát, a párkányi önkéntes tűzoltótestület pe­dig 2000 koronát jegyzett a hadi­kölcsönből. A szép, hazafias felhí­vást egész terjedelmében legköze­lebbi számunkban közöljük. Jegyzői értekezlet. Az eszter­gomi járás jegyzői kedden délelőtt értekezletet tartottak a hadikölcsön ügyében Pissuth Kálmán főszolga­bíró elnöklete alatt. Az értekezleten elhatározták, hogy a községek kép­viselőtestületeit sürgősen ülésre egy­behívják s ott oly értelmű határoza­tot provokálnak, mely szerint a községi pénzeknek nélkülözhető há­nyadát hadikölcsön kötvényekbe fek­tetik. Az elnöklő főszolgabíró felhívta a jegyzői kar figyelmét arra Is, hogy a magánosok köreben is lelkes ak­ciót indítsanak a kölcsön jegyzése érdekében és magyarázzák meg a népnek, hogy hadikölcsön jegyzése nemcsak elsőrendű hazafias cseleke­det, hanem egyúttal jól gyümölcsöző pénzbefektetés is. Giziké levele. Egy kedves kis levelet kaptunk a múlt vasárnap. A levélke nemcsak azért volt kedves, mert 50 koronával volt bélelve, ha­nem azért is, mert egy aranyos leány­kának hazaszerető lelkületét igazán megható módon fejezte ki. Nem hisszük, hogy indiszkréciót követ­nénk el a minden dicséreten felül álló levélíró kis honleány iránt, ha levelét példaadásul egészében köz- zétesszük: „Igen tisztelt Szerkesztő úr! A Párkányi Takarékpénztár kö­telékéből való távozásom alkalmá­ból 50 korona honoráriumot kap­tam, mely összeget azon kéréssel küldöm el Szerkesztő úr kezeihez, hogy méltóztassék azt megfelelő közjótékonysági intézetek között felosztani. Talán fele részben a a Kolos-kórházi Röntgen-fölszere­lés alapját lehetne vele gyarapí­tani. Egyébiránt ezt egészen Szer­kesztő úrra bízom. Midőn szíves elnézését kérem a fárasztásért, másrészről a jó Istenhez intézett azon fohásszal zárom soraimat: vajha ezen kis összeg is egy pár könnyet tudna felszárítani. Maradok igaz tisztelettel: Hollósy Giziké.11 Mi Gizikének válaszul megír­hatjuk, hogy nekünk nem kis gyönyörűséget szerzett leveléért há­lásak vagyunk s a küldött első ho­noráriumot szívesen osztjuk el a Kolos-kórház Röntgen-alapja és a helybeli Vörös-Kereszt között. Egy­szersmind felhasználjuk az alkalmat arra, hogy Giziké levelét minden ol­vasónőnk figyelmébe ajánljuk : Hon­leányok, olvassátok és buzduljatok 1 A katonai parancsnokság pa­nasza. Az esztergom-kenyérmezői hadifogolytábor parancsnoksága pa­naszt tett a rendőrségen több esz­tergomi fuvaros és kocsitartó ellen, akik a fogolytábor és Esztergom közötti útvonalon a közlekedési rend­szabályokat semmibe sem veszik, úgy hogy a katonai célokra sürgős kocsi és automobiljáratok alig bo­nyolíthatók le. Múlt vasárnap pl. a katonai mérnök egy felette fontos és sürgős ügyben jött be autón a vá­rosba. Szemben egy üres szekér jött. A soffőr már ß500 méternyi távol ságból tülkölt, szirénezett, de az üres szekér nem reagált, úgy hogy a nehéz autónak kellett kitérni a sáros úton, miközben az autó csak­nem az árokba fordult s csak a sof­főr ügyességének volt köszönhető, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt. A felbosszantott katonatisztek erre az üres szekeret hajtó földmű­vesnek kutyakorbáccsal magyaráz­ták meg, hogy mikép viselkedjék máskor az autó előtt s egyben fel­jelentést is tettek ellene, felkérve a rendőrséget, hogy földmiveseink ezen indolens viselkedésének alkalmas mó­don iparkodjék véget vetni. Vasúti szerencsétlenség. Va­sárnap délután Nyergesujfalu mellett halálos vasutiszerencsétlenség történt. Az Esztergomból 4 óra 12. p. kor Almásfüzitő felé induló vonat ugya­nis az Eternit gyár mellett va­súti átjárónál egy kocsit ütött el, melyen többen ültek. A sorompó nem volt lebocsájtva s igy a kocsis nyu­godtan hajtatott keresztül a síneken. A vonat a már csaknem átjutott kocsi hátulját ütötte el és pedig oly sze­rencsétlenül, hogy egy kocsin ülő 80 éves asszony a helyszínén meghalt egy másik asszony pedig életveszé­lyes zúzódásokat szenvedett. A töb­biek csekély horzsolások árán meg­menekültek s a lovak is épségben maradtak. A vizsgálat megindult. Bosszúálló legény. Vasárnap este 7 óra tájban Vigh Ferencné, szül. Hübler Anna szentgyörgymezői lakos, egy kanna vizet vitt a kútról A leányiskola előtt megpihenve a kannát a földre tette. Épen akkor ment arra ittas állapotban Gere András földmives legény és a kan­nát felrúgta. Vighné válogatott szidal­makkal illette az udvariatlan legényt, aki viszont az asszonyt lelövéssel fenyegette, éjjel 11 óra tájban pedig Vighék lakásán öt ablakfiókot be­vert. A rendőrség eljárást indított a garázda legény ellen. A megbüntetett lúdfertályos. Szenczi Istvánné, szül. Wagenknecht Katalin esztergomi lakost az alispán, mint másodfokú büntető bíróság, libák tömeges megbetegedésének be nem jelentése, valamint eldöglött libák húsának árubavitele miatt 25 koronával megváltható 2 napi elzá­rásra, azonkívül 200 korona pénz- büntetésre ítélte. A példás büntetést, mint értesültünk, Szencziné meg­fellebbezi a földmivelésügyi minisz­terhez. Öngyilkossági kísérlet. Szkichra István esztergomi lakos, állítólag amiatti bánatában, hogy felesége el­hagyta, f. hó 16-án reggel lakásán kétszer magára lőtt. Állapota súlyos, de nem életveszélyes. Szünőben az állatjárvány. Esz­tergom várost az itt fellépett raga­dós száj- és körömfájás miatt meg f. évi szeptember 28-án zárlat alá helyezték. Miután az előírt fertőtle­nítés a végéhez közeledik, a ható­ság intézkedett, hogy a zárlat már a legközelebbi napokban feloldassék. Örosz szökevény-foglyok té­vedtek múltkor Dömösre. A csöndes községben persze feltűnő esemény volt, mikor a körtvélyesi vadőr a két orosz foglyot a falun végig a községházára terelte. Napok óta lap­pangtak a főkáptalani erdőben. A községházán tört németséggel meg- vallották a szökevény-foglyok, hogy eltévedtek, mert az esztergomi erdő­ben kellett volna valamit dolgozniok. A Boguszláv és Konstantin kereszt­nevű muszkák, a nagy bojt után jó étvággyal fogadták a kenyeret, a szalonnát és a cigarettát. A kiván­csiak láttára inkább megörültek, mert azt mondták, hogy náluk meg a magyar foglyok látására sietnek a kiváncsiak. Sőt orosz aprópénzt és levelező-lapot osztogattak látogatóik­nak. A csendőrök kíséretében azon­ban már sanyarú ábrázattal hagyták el a jóemlékű magyar falut. A népfölkelők családjainak segítése. A hadbavonultak család­jainak segítéséről szóló törvény ha­tálya nem terjed ki azokra a kato­nákra, akik rendes katonai szolgálatra vonultak be. Mivel azonban a most behívott fiatal népfölkelők között igen sok volt a családfentartó és fegyve­res szolgálatuk még sem teljesen azonos a rendes katonaságéval, a pénzügyi és hadügyi minisztérium illetékes körei a közeli napokban an- kétot tartanak, amelyen a most be­vonult népfölkelők .családjainak se­gélyezését határozzák el, Ugyanezen az ankéten a bemutatásra kerülő öregebb népfölkelők segítéséről is határoznak. Figyelmeztetés. Alulírott szülők arra kérünk és figyelmeztetünk mindenkit, hogy Gyula és László fiaink­nak sem árúban, sem pénzben ne hitelezzenek, mert mi ezért felelősséget nem vállalunk és azokat megfizetni nem fogjuk. Esztergom, 1914. nov. 18. Tölgyess; István és neje.

Next

/
Thumbnails
Contents