Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 92. szám
Esztergom. 1914. XXXVI. évfolyam. 92. szám. Vasárnap, november 15. POLfflHfítés TfíRSHDfíLMILRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: DR- RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Egy levélről, melyet nem kellett volna megirni. A hadi események annyira elfoglalják ma mindenkinek szivét, eszét s képzeletét, hogy a belső politika alig érdekel valakit az országban. Az ellenzék a nemzet egységes fellépése érdekében nagy sérelmeivel elhallgatott s egy szóval sem zavarja a kormány cselekvéskörét. Minden megy a legcsekélyebb megakasztás nélkül : a kormány belátása s akarata szerint. Igazán elmondhatni, hogy mig odakint dörögnek a fegyverek, idehaza teljes csend és béke uralkodik. Csakis ennek a rendkivüli helyzetnek tulajdonítható, hogy a miniszterelnöknek a napokban ismeretessé vált azon levele, melyet a nagyszebeni román „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Huszár-riadó. Rajta, huszárok, a nagy diadalra! Nézzen az Ég örömest tireátok! Merre csak elfut a bősz paripátok Vesszen, e hont ki letörni akarja! Rajta, huszárok, a nagy diadalra! Értetek esdnek az ezrek imában, Hogv ne inogjatok ott a csatában, Merre süvít a golyóknak hangja. Rajta, huszárok, a nagy diadalra! Hulljon az ellen, akár a fűszála, Mint amidőn arató lekaszálja! Senki a békeidőnk’ ne zavarja! Rajta, huszárok, a nagy diadalra! Kardodat altkor akaszd hüvelyébe, Hogyha hazánkat az ellene — félve — Harcra szorítani sohse akarja! Rajta, huszárok, a nagy diadalra! Szálljon az Ég kegye mind tireátok ! Merre csak elfut a bősz paripátok Vesszen, e hont ki letörni akarja !... Vince gör. keleti metropolitához intézett a román nemzetiségi kívánságok teljesítésének ígéretével : nem támasztott az országban nagyobb visszhangot és ellenmondást, sőt még különösebb feltűnést sem. Rendes körülmények között kétségtelenül nagy viharok és tiltakozások szülője lett volna ez a levél nem pusztán az ellenzékiek és túlzó faj magyarok, hanem egyáltalán minden nemzete jövőjét féltő, pártatlan hazafi részéről. Mert a nemzetiségi kérdés nem pártkérdés, hanem sajátos magyar ügy, mely minden párt részéről egyforma elbírálást és kezelést kívánna. Mi lapunk vidéki volta s olvasó közönségünk kisebb száma ellenére is foglalkozni akarunk a miniszterelnök levelével és teljes elfogulatlansággal, minden szépítő teketória nélkül rá A várrom. i Még egyszer maga elé hivatta az özvegy elszánt vitézeit . . . Mint kripta csendes halottas magánya úgy, döngött a hosszú folyosó a felvonuló vitézek lábai alatt, amint némán az ősz Seddi vezetése alatt felvonultak a nagy terembe. Brada Tihamérné ott ült az ablak mellett és elmerengett a sárguló ősz szinpompájában mely elragadóan szép volt a lenyugvó nap megaranyozott hegy ormakon. A szem messze ellátott a kanyargós bércek tetején, melyeknek őszülő lombjai belenyúltak a ködös felhők végtelen birodalmába. Volt valami kietlenség a nagy hervadásban, valami szivet tépő szomorúság vonult végig az erdők rengetegein és úgy tetszett mintha a lenyugvó napnak visszatekintő sugarai az össze omlani készülő biroda- dalomnak intene végső búcsút, a melankolikus bágyadt tekintetével. Két könnycsep gördült Bradáné sáppadt arcán aztán felállott és nyugodt léptekkel ment a terem közepe felé . . . A bolt iveit oszlopos terem gazdag kényelemmel volt berendezve, akarunk mutatni egységes r a- gyar állami szempontból való veszedelmességére. A hosszas érzelmi kedveskedéseket elmellőzve, röviden megállapítjuk, hogy a miniszterelnök románjainknak a mostani háborúban tanúsított hűségükért és vitézségükért hármat igér: 1) felekezeti népiskoláikra vonatkozó óhajtásaik teljesítését, vagyis a román tanításnyelv behozatalát az eddig követelt magyar helyébe; 2) a román nyelv használatának törvényi biztosítását a hatóságokkal való közvetlen érintkezésben ; 3) a románság országos politikai képviseletének törvénynyel való kiterjesztését (az új választótörvény ide vágó egyetemes intézkedéseinek megváltoztatásával). Kettőt lehet feltételezni: vagy teljes őszinteséggel tette aranyozott, lócák mennyezetes ágya a közepén függő csillárok gazdag tkeleti szőnyegek és freskókkal ékesített falak, hősi csataképek és a nagy ősök kézi rajzai töltötték meg az oszlopos csarnokot, olyan gondos vallásos elrendezéssel, hogy a legszebb benyomást keltette a terem a belépőre . . . Az ötven vitéz zajtalanul lépett be a nehéz tölgyfa ajtán és kardját maga elé tartva hódoló tisztelettel, de katonás magatartással sorakozott a terem hosszában. Bradáné ott állott mozdulatlan a nagy asztal mellett, merev tekintettel nézte hű vitézei bevonulását. Siri csend zártabe a felvonulást . . ... Ott amerre lenyugszik a nap, egy pusztító hadjárat véráztatta birodalom fekszik legyőzötten — kezdette a nagyasszony. — Ott a szerencsétlen országban árván maradt özvegyek és gyermekek jajveszékel- nek tehetetlenül, Isten szabad ege alatt, agyon gyötörve a lelketlen mar- talócz zsiványhadtól, kik végig dúlják az arany kalászos országot, kinek áldozata már népünk színe java. Ti becsülettel küzdöttétek végig a rettenetes harcot, mint hírmondók meg levelében Tisza ezen éppen nem kicsinyelni való Ígéreteket; vagy mint szoktuk mondani: kortesfogásból, a birodalmi románoknak pártunkra hódítása céljából. Akármelyik lehetőséget fogadjuk el, cselekedetét mindenképpen szerencsétlennek kell állítanunk. Mi ugyanis elsőben kereken tagadásba vonjuk, hogy akár a románok, akar egyéb nemzetiségeink valami különleges, kedvezésekre szereztek volna, vagy szereznének érdemeke. azzal, hogy velünk együtt védik országunkat és a monarchiát. Szerintünk és minden higgadtan gondolkodó ember szerint nem érdem, hanem a legelemibb kötelesség védeni azt a földet, mely valakit táplál és magába fogad. Avagy ez csak nekünk, magyaroknak volna köjöttetek, hogy vitéz férjem halálát bejelentsétek. — Óh a többi — az ott veszet . . . mind . . . . . . Csak ti vagytok még kiket látok itt élve ; a kihalt vidék tépett zászlójaként itt vagytok velemmel együtt mint eleven halottak a sasfészek néma kriptáiban . . . — Itt elcsuklott a szava, s az ötven harcos nézte összezárt ajakkal, mozdulatlanul, úrnő e szenvedéseit . . . . . . Látjátok ott a falon azt a képet... a ti uratok, aki együtt küZz. dött veletek ő rajzolta azt ... ott mellette az az ő arcképe és az a másik . . . mind megannyi eltűnt álom utolérhetetlen boldogsága utáni vágy úgy szúrja, ezer fullánkjával vérző szivemet, hogy ilyen kegyetlenül sújtott a magyarok Istene a Szerencseden népére. ... De hiába .. . most még egy van hátra az élet már rombadölt vesztett boldogság után hiába sóvárog bánatos lelkünk, . . . nem sokára idegen zászló leng városunk ormain is . . . . . . Lehetetlen megvédenünk magunkat az elleséges támadás ellen, pusztulás az ellenszegülés, halál a vár fel nem adása . . .
