Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 82. szám
Vasárnap, október 12. Esztergom, 1914. WW ff ff WW - vv ww WW »f WVV9 ww XXXVI. évfolyam. 8|L szám. POUTI HR lés TfíRSfíDRLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^ SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI 7 ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. f 4 FŐMUNKATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ! ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. A világháború eredménye. (Dr. K. L.) Lélekemelő szózatot intéz most hozzánk Gierke, a berlini egyetem hires jogtudósa, aki a szedáni diadalnak is részese volt. — A világháború, — mondja — megfosztott minket a béke áldásaitól, melyeket eddig zavartalan kultúránkban élveztünk. Békeszeretetünk azonban hirtelen harcikedvvé változott. Iszonyatos esemény a háború nemcsak a vér és halál borzalmai miatt, hanem azért is, mert irgalmatlanul megfoszt minden bizalmas érintkezéstől, mely a hadakozó nemzetek szellemóriásait egyesítette. A nagyháború épen úgy megtámadja a gazdasági hatalmas érdekeket, amint kíméletlenül tönkre teszi a kultúra vi„Esztefgom és Vidéke“ teája. Dal egy kis madárról. Hol az örömfája bimbó-ruhát ölt S az ajkakról mindig vígság dala száll: Arra lebben-röppen valami madár S megkezd csengő-bongó Öröméneket . . . Hol a bú, a bánat alapít tanyát S életetemésztve ül az arcokon: Arra száll e madár sírva-zokogón, Szánó dallal szárít Bánatkönnyeket . . . Honnan jött, hová ment e kedves madárka? Hol van a hazája ? Tán nem is e föld. Tá’n a lég lakója; arra szárnyal át? . . . Lelkem — e madárka, Melynek boldogsága: Visszhangozni mások örömét-baját . . . L. rágzását, ami igen fájdalmas. A kegyetlen hadakozások idején kenyérfélén a munkás. Mert a diadalmámor ujjongá- saiból is kirí a nyomor hangos jajkiáltása. Miért fogadjuk tehát olyan világrengető hozsannával a világháborút ? Mert a háború nemcsak rombol, hanem újjáteremt, Mi, a nemzet vénei, akik átküzdöttük 1871-et, igen is jól tudjuk, hogy mit köszönhettünk a háborúnak. Elsősorban negyvenhárom esztendő áldásos kulturmunkája jutalmazta vérontásunkat. Mert csodálatosan felvirágzott a tudomány, a művészet, a technika, kereskedelmünk. Milliárdjaink szintén a véráztatta mezőn termettek. Mesésen gyarapodott szellemi és anyagi kincs volt tehát a mi nagy küzdelmeink Az istentagadó. Irta : Sááry Róssi. A kupéban a Berlinből jövő gyorsvonaton dr. Moór Béla, a hires természettudós lelkesedve beszélt a barátainak, akik vele voltak Berlinben a természettudósok nagy nemzetközi kongresszusán, a teljes hétig tartó gyűlés tartalmáról; ismételten hangoztatta az ott kifejtett teóriáját a természet hatalmas, mindent körülölelő erejéről. A nagy J, Rousseaut idézte minden harmadik szavában ; fölált, a szó heve nem engedte, ülve maradni és szinte szinészies pózzal, szép orgánomát neki eresztve megakarta győzni barátait arról, hogy Isten egy nem létező fogalom ; az ostobák és sötétségben tévelygők számára létezik csak ! Világos szavakkal kifejtette, hogy az emberiség legkezdetlegesebb korától egész a mai fejlett kultúrájú emberekig, a természet átformáló kohójában acélosodott ki odáig, ahol most tart ! Minden Isten segítsége nélkül, tisztán a természet segedelme és emberi elme által! Egyszerű érvekkel bebizonyította, jutalma, melyet azonban iszonyúan megirigyelt az uzsorás John Bull és azért rendezte a most zúgó hatalmas világháborút. Mi a nagyháborúnak elsősorban a néplélek hatalmas feltámadását köszöntük. Az egyén értéke ma csak parányi része az egységes egésznek. Sohasem forrott össze népünk bensőbben fejedelmével és kormányával, mint a nagy háború kitörésekor. Férfiainkat a harcmezőn hősökké, asszonyainkat pedig hősnőkké avatta az Isten. Igenis győzni akarunk, tehát győzni fogunk. Franciaország már összeomlott erkölcsileg és belefárad a hiábavaló küzködésbe. A cár végre kiábrándul a pánszlávizmus hóbortjaiból és — a nagy lecke után — ezentúl csak saját muszkáinak utalványozza ki hogy minden, ami|Istennel összefüggésben van, nem egyéb jámbor babonánál,- ami a tudatlan koponyákban „földöntúli“ „mindenható“ „valaki“ -vé kristályosodott ki az emberek képzeletében. Csak a félénk emberek hisznek Istenben és természetfölötti dolgokban, akik nem merik erős hangon a világba kiáltani, hogy : legfőbb úr a természet és a természet ura az Ember ! ! 1 Hisz úgyszólván teljesen rabszolgájává tette az ember a természetet. Nem látjátok-e barátaim az emberi elme diadalmaskodásait a természeten napról napra?! Lehetne bárgyú istenbenbizással bátorsága az embernek például a levegőt legyőzni ? Ugy- e nem ? Csak felvilágosodott tiszta elme tudja kivívni a természettőt azt, amit akar, hogy teljesan urai legyünk a földnek, víznek és levegőnek ! Egy kis pihenőt tartott és azután folytatta : A kongresszuson tartott beszédemben már úgyis méltattan, de nem győzöm eléggé hangoztatni azt a tényt, hogy az emberi leszármazás és átöröklés szabályozható I Elárulhatom nektek, hogy teljesen a kezemben van annak a titka hogy kizárólag egészséges utódok atyuskai áldásait. A telhetetlen Anglia szintén megtanulja, hogy a kietlen rabló politikánál mégis csak áldásosabb a becsületes munka. Európának tehát két világhatalma lesz: Németország és az Osztrák-magyar monarchia. A rettenthetetlen bátorság, az őszinte szövetségi hűség végre is megtermi a herkulesi erőfeszítés jutalmát. A megdöbbent világ meggyógyul. Meggyógyítja pedig a három diadalmaskodó nemzet újjáteremtő erkölcsös kultúrája. A hazugok kétszer halnak meg. Istenem, elég az embernek egyszer, nem pedig kétszer meg halni. Igaz: halálát senki el nem kerülheti, mégis félünk azon utolsó pillanat bekövetkezésétől, midőn kedveseinket itt szülessenek és csak szép és jó tulajdonságok öröklődjenek 1 A barátai — köztük néhány egyetemi tanár is — hitetlen mosolygással néztek össze. Dr. Moór elvörösödve nézett végig rajtuk : Nevettek ugy-e ? De hát tényekkel fogom bizonyítani teóriám helyességét, hogy egészen meggyőzzelek benneteket ! Ugy-e mindnyájan láttátok már a két éves kis fiamat ? Bámultatok, hogy — az anyja gyenge testalkatának az én megviselt ideges szerve- zetemnekdacára — milyen gyönyörű, hatalmas emberke és úgy nézki, mintha nem is erről a plánétáról való volna 1 Most már . . . megmondhatom . . . nektek! A saját gyermekemen próbáltam ki a metódusom helyességét 1 Még világra jövetele előtt! Sikerült átvinnem a gyermek szervezetébe a nagyszüleim etőteljes szépségét. Tudjátok, hogy a nagyapám kilencvenkét éves korában halt meg 1 És hogyan halt meg 1 Leesett a lóról 1 És teljes életében beteg nem volt; úgyszintén a nagyanyám sem; és olyan szépek voltak, hogy legendákat mesélnek még ma is róluk ! Nos hát én — sajátságos módszerem segítségével — úgy kénysze-
