Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 82. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. október 11. kell hagynunk, midőn meg kell válnunk azoktól, kikért itten éltünk küzdöttünk és fáradtunk. Kedveseink, kik a csatatéren dicső halállal haltak meg, a Mindenható trónusának zsámolyánál esedeznek, hogy az igazságos Isten, a hadaknak Ura, ne hagyja győzelmeskedni a hazugságot az igazság felett. És bár félünk a haláltól, mégis vannak kik nem egyszer, de kétszer halnak meg, még pedig azok a hazugok, kik igazságtalan háborúval vétkeznek az emberiség, a nemzet szent jogai ellen. Egyszer meghalnak akkor, amikor az igazságért küzdő ellenfél leveri és megsemmisíti őket és egyszer meghalnak akkor, midőn ellenük fordul az igazság felháborodása. Kétszer halnak meg és két háborút veszítenek a hazugok, egyszer az erők háborúját és másodszor az erkölcsök háborúját. Az erkölcsök háborúját elveszítették a nagy világ előtt, mikor ellenünk fegyverkeztek és fegyvert fogtak. Nincs részükről az a világhírű győzelem, mely az ő eljátszott tisztességüket és az azon ejtett nagy csorbát kiköszörülje. A népek lelkében megnyilatkozott istenítélet a becstelenség bűnével vádolja az ellenünk harcoló cinkos szövetkezett nemzeteket. Az eddigi fényes diadalok után csak mi, a becsületnek és igazságnak fegyverével küzdő népek, remélhetünk föltámadást. Ha a jelen idő mozgalmas ritettem a természetet, hogy a kis fiam örökölte a nagyszüleim tulajdonságait természetesen a hosszú életet is ! ! Igen barátaim kezemben tartom a hosszú élet titkát! Kinos csend követte szavait. Barátai arcán kételkedés ült. Mikor megérkeztek budapestre, a legtöbbje szótlanul kezett szorított vele és elváltak. Dr. Moór kémlelve nézett körül a perronon ; csodálkozott, hogy a felesége nem várja, holott sürgönyö- zött neki; tétován és lehangolódva hazahajtatott egy bérkocsin. Otthon a legnagyobb felfordulást találta. Kérdezősködött a felesége után ; senki sem felelt neki; mindenki szaladgált ide-oda megzavarodva' A szobalány egy tál jeges vízzel jött ki a hálószobából; Moór félre taszította szó nélkül és berontott. A felesége kibomlott, összekuszált hajjal a földön ült szinte kuporogva és úgy bámult, mint egy elkinzott beteg állat. A szoba tele volt éther- szaggal és három orvosprofesszor állt a kis fia zöld hálós ágyacskája előtt rettentő komoly képpel. Remegő idegekkel furakodott közéjük. A kis fia teljes csodás, emberfeletti szépségében ott feküdt halva. Az orrából egy kis véres hab szivárgót ki lassan. Dr. Moór összeroppant gerinccel állt sokáig, mozdulatlanul. Azután halk, fátyolozott hangon megszólalt : — Istenem, Istenem, miért büntetsz ennyire ? . . . • napjait szemléljük, de sok minden feltűnőt látunk, ami leköti figyelmünket. így a velünk szembe jövők arcáról lerí a kíváncsiság, mintha csak kérdeznék : Mi újság? A könyves boltok előtt, mindig látunk csoportosulást, hogy mielőbb olvashassák a legújabban érkezett híreket. Ha két ismerős összekerül, ezzel kezdik a beszélgetést: Hallotta barátom, hogy a poroszok Parist ostromolják, a mieink pedig előre nyomulnak Galíciában, hogy felszabadítsák Orosz-Lengyelországot? A másik meg folytatja, hogy véreink Szerbiában is fényes győzelmet aratnak. Hollós Mátyás egykori Szendrővára ismét magyar kézre került. Bár ez volt első nagy győzelmünk a deli harctéren, de mindenképpen méltó az északi seregeink világraszóló diadalaihoz. Sabác bevétele Szerbia bevételét jelenti. Igaz, hogy voltak nagyobb összeütközések és a mi részünkön nagyobb győzelmek is, de a mi hitünk, hogy a mint Sabácot elfoglaltuk, úgy elfoglaljuk egész Szerbiát is, mert Sabác elfoglalása elhárította a legsúlyosabb akadályokat előre vonuló seregeink elől. Igaz, hogy a francia és orosz hazugságok következtében a fanatizált szerbek átlépték Szerbia határát, de Mitro- vicánál megfizették vakmerőségüket, úgyannyira, hogy egy időre elmegy a kedvük a határon túl menni. Ezek után a győzelmek után a többiek automatikusan következnek, de nem is lehet másként, minthogy a hazugoknak kétszer kell meg- halniok. A balkáni ördög szelencén Sabác volt az a rúgóra járó gomb, melyet csak meg kell nyomnunk, hogy a felpattant födél alul kivesse magából a hazugság ördögét. A gombot megnyomtuk, most már bújnia kell Petár királynak a többi szerb ördögökkel együtt. A jövő történetírója vaskos köteteket irhát a mi csapataink hősiességéről. Nemcsak északon, hanem délen is leonidászi győzelmet vívtak és arattak katonáink. így beszélgetnek a járókelők egymásközt mintegy bátorítva magukat, hogy reményükben ne csüggedjenek. Az ellenség sajtójának ha- zudozása egy vonalnyival sem térítheti el utjokról a világeseményeket. Aminek történnie kell, az most mar a megindult események belső törvényszerűségétől függ. Nincs ország a világon, amely más szerepet vállalhat, mint aminőre léteiének föltétele kényszeríti. A hazug hatalmasságok szerepe, hogy kétszer haljanak meg. Az orosz, a francia diplomácia hiába osztogatja a szerepeket, hiába kínálja vutkis barátságát, hiába fenyeget haragjával, a népek megérezték, hogy ezeknél van egy felsősé- gesebb erő és ez a világtörténelem ereje. Mi minden eshetőséggel számoltunk, mikor az orgyilkos szerb nemzetnek a háborút megüzentük. Mindent meggondoltunk és mindent megfontoltunk, mikor a boszuálló fegyvert kezünkbe vettük. Még arra is gondoltunk, hogy erőink eloszlása a mi hazug ellenségeinknek kedvez. De még ettől sem féltünk, erőink eloszlása is eddig nekünk kedvezett. A háborúnak ilyen diadalmas folyamán, csak a korlátolt kozák eszme remélheti az en- tent hatalmak sikerét. Áz eseményeket megfigyelő ember már látja, hogy győzni csak az igazságnak lehet. A mi halálra szánt bátor katonáink végig harcolják ezt a világháborút, nem nyugodva addig, mig az ellenséget végképpen meg nem semmisítik, mert jövő biztonságunk garanciáját csak azzal szerezhetjük meg, ha ellenségeink felett a felsőbbséget monarkiánk részére kivívhatjuk. Pataky Béla. A cár mint katona. Mint minden orosz nagyherceg, a mostani cár is a Preobraszky-gárda- ezredben szolgált. Tizenkilenc éves koráig azonban nagyon ritkán jutott érintkezésbe az ezred tisztikarával és csak akkor rendelték ki tényleges szolgálatra a Krasznojeszelo mellett levő táborba. Mikor ez a titokban tartott szándék röviddel valóvá vál- lása előtt kiszivárgott, az ezred tisztjei nem nagyon örültek az őket ért megtisztelésnek, amelyet ugyan megtudtak becsülni, azonban attól féltek, hogy a nagyherceg belépése a tisztikarba kellemetlenségeket fog okozni, szétrombolja majd a tisztikart. Az új kollega érkezésének első következménye az volt, hogy az összes tisztek szabadságkéréseit a táborozás idejére visszautasitották. Spártai egyszerűségre az új tisztnél láthatólag nem fektettek súlyt. Az ezredparancsnoknak külön barakkot kellett számára berendeznie, amely semmiben sem különbözött az előkelő villáktól és hatalmas bútor- kocsik hozták az előkelő berendezést és bútort. Ez azonban nem volt elég, mert egy 24 személyes konyhaberendezéssel részére külön konyhát is építettek. Tizenegy kocsi hozta a szükséges lovakat és a szolgaszemélyzetet 37 emberből állt. Mindenekelőtt azonban a trónörökös személyi biztonságáról gondoskodtak. Kamerski, a gárdatestőrség ezredese, akire e nehéz feladat hárult, az ösz- szes szomszédos községekben őrséget szervezett, amelyeknek a gyanús személyekre kellett ügyelniök és ezenkívül a hadtestparancsnokság is különös rendszabályokat léptetett életbe. Polgárőrséget szerveztek az önkéntes jelentkezőkből és ezenkívül az ezred legénységéből is külön őrséget is állítottak fel, amely éjjel-nappal vigyázott a trónörökös házára, szolgálatukat azonban úgy kellett teljesiteniök, hogy a cárevits lehetőleg ne vegye észre. Az ezredparancsnoknak ezenkívül két titkos rendőrt is rendelkezésére bocsátották. Megérkezésekor Miklós Alexand rovits főhadnagyot, mint a trónörököst üdvözölték. Az ezred díszben állt és parancsnoka, Szergej nagyherceg, a cárevits nagybátyja, aki később oly rossz befolyással volt a cárra és akit bomba tépett szét, maga tette meg a jelentését. Ezután azonban a trónörököst beállították megfelelő helyére és végig csinálta a gyakorlatot. A szolgálatban szerénynek és engedelmesnek mutatkozott a magasabb és szeretetreméltónak az alacsonyabb- rangu tisztekkel szemben. A cár elég jó lőtt, de dijat nem tudott kapni. Állandóan a tisztikarral étkezett és azok az élelmicikkek, amit pétervár- ról hoztak, mindennap nagy kocsikkal, a szolgaszemélyzetnek jutottak. A tisztikar tulajdonképeni életét azonban nem ismerte meg. Szergej nagyherceg eltiltotta, hogy unokaöccsével bármi kellemetlen eseményt tudassanak és az ország ügyeiről vagy politikai dolgokról nem volt szabad beszélni vele. A trónörökös ritkán látott újdonságokat, politikai cikket pedig sohasem olvasott. Apjáról, akit nagyon tisztelt, mindig úgy beszélt „gossudar“ (az uralkodó), anyját mindig „mamascha“-nak nevezte. A gyakorlatokon nagy örömmel vett részt és nemkimélte magát. Szergej nagyherceg különben arra törekedett, hogy az orosz hadsereg állapottát minél rózsásabb színben tüntesse fel előtte és azt a hitet gyökereztesse meg benne, hogy az orosz hadsereg legyőzhetetlen. Mind a kettő, ugylátszik, sikerült, amit a mostani háború, melyet az oroszok próbálnak, csakhogy a kijózanodás keserves csalódást fog a minden oroszok cárjánál előidézni. A véres szerb trón. Az a két dinasztia amely eddig Szerbiában uralkodott, szerb hercegek és herceggyilkosokból tellett ki. Az Obrenovics és Karagyorgye- vics-dinasztiák, amelyek azon fáradoztak, hogy Szerbiát felszabadítsák a török iga alól, sikereik után véres csetepatéba keveredtek s árulással és gyilkossággal oparáltak egymás ellen. A Karagyorgye-házból származott az új Szerbia első fejedelme Kara Györgye, az ősapa, egy parasztfiú. 1804-ben, mikor a törökök ellen meg-
