Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 61. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. julius 30. máig sem heverte ki a balkáni háború következményeit, katonasága nincs kellőképen felszerelve : eddig is csak az Oroszországba és az Atyuskába vetett remény élesztgette ellentállását. Ha e reményében csalatkozik, a legteljesebb kétségbeesés fog erőt venni a hadviseléshez any- nyira szükséges lelkesülése helyett mind a hadseregen, mind az egész nemzeten. A hármas antant hatalmai közül Oroszország belső bajokkal (általános sztrájk stb.) küzd, Franciaország saját sajtója bevallása szerint, háborúra nincsen felkészülve, Anglia meg sokkal puritánabb, sokkal magasabb etikát követ, semhogy az orgyilkosok szülőhazájának s felbujtóinak segitségére siessen. Ha még hozzávesszük, hogy Svédország a legújabb hírek szerint szövetkezett Németországgal s igy Oroszország a szomszédságban kapott újabb ellenséget s azt is, hogyha a Balkán is megmozdul, a Mo- narhiát és Szerbiát támogató államok egymást nagyjában ellensúlyozzák, megállapíthatjuk; hogyha Oroszország nem állja szónélkül monarchiánk jogos és igazságos szerbiai büntetö- expecLicióját, s Szerbia segitségére sietve, egy esetleges kombináció nem volt teljes, inkább egérre, vagy tarantula pókra kellett gondolnom. iMég haboztam, vájjon kinyissam-e a lopott táskát, de úgy láttam, hogy a nő bágyadt szemeivel élesen rám néz és éreztem, hogy az eremen tűz ömlik végig. Izgalomtól reszkető kezekkel illesztettem megint a vésőt a vaspánthoz és rombolom a finom zárat. Amikor felpattant, egy fekete folyami rákot pillantottam meg. A csápjai rövidek voltak és az ollója karjait szivalakban mozgatta. A szemei a nő szemeinek miniatűrjei. A rák mellett egy lepecsételt level feküdt a címemre. Itt a levél. Csak az alá húzott részét olvastam el. „Téved, ha azt hiszi, hogy mellettem megtalálta volna a legfőbb boldogságot. Nem lehettem volna egyébb az ön szára útmutatónál. De mások tanácsa kész katasztrófa a művészetre. Önnek bátorításra és munkakedvre van szüksége. Azért küldöm ezt a különös, visszajáró állatot sziv- formáju csápjaival, hogy legalább súlyos tévedésektől megóvjam.“ Vastag, hegyes és határozott be tűkkel volt megírva a levél, egyes szavai inkább egy ezredparancsnok kemény aláírásához hasonlítottak. János tovább beszélt: A rákot elhelyeztem egy üveg- szekrénybe, amelynek fenekére iszapot raktam. Az Íróasztalom fiókjába tettem és magam gondoskodtam az ellátásáról. Állíthatom, hogy azóta munkakedvem is fokozódott és témáimban közelebb jutottam önmagamhoz. Emlékszel-e arra a noveleurópai, sőt világháború magvait hinti el ; a vesztesek akkor sem mi leszünk! A győzelem számunkra biztosítottnak látszik nemcsak ü- gyünknek igazsága miatt, hanem magunk és szövetséges társaink számbeli erejénél fogva is. Reménylő lélekkel mondhatjuk felséges urunkkal : „Bízunk a Mindenhatóban, hogy fegyvereinknek adja a győzelmet !“ Úgy legyen ! A boldog házaséletről. Fogadják kérem szívesen kedves olvasóim erről az életkérdésről Libbey Laura Jean, hírneves amerikai Írónő eszméit esztergomi talajba átültetve. — Miért boldogtalan sok jó nő a mai házaséletben, holott több önző nő mégis boldogul ? — Azért, mert a szerelem ugyan nagy jelentőségű a boldog házaséleíben, de viszont a nők lelkében egyéb értékes tulajdonságoknak is kell rejtőzniük, hogy házasságuk tökéletesen sikerüljön. Meg nem cáfolható igazság, hogy a boldog házasság teljesen a nőktől függ. Sokan azonban nincsenek teljesen tisztában a házasélet fogalmával. Ezek ugyanis úgy értelmezik a Iádra, amelyben egy temetőről hazafelé igyekvő családról beszélsz, akinek tagjai az utón összevesztek az örökség fölött ? A trupp közé hirtelen a közeli erdőből beugrik egy faun, aki mókáival és gúnyos igazmondá saival alegbájosabb tragikumot szerzi. Ezt szintén megrajzoltam és a müncheni tárlaton első dijat nyertem vele. Itt kezdődött a művészi hírnevem és azt hiszem, hogy a szerelem is. Akkoriban fölkeresett egy. lipótvárosi asszony, hogy lefestesse magát, de ez mellékes volt neki, engem a nagy művészt akart megismerni. Elég volt a konvencióból — mondta — vissza akar menni a művészethez, szakit a környezetével és otthagyja a gazdag férjét. Eléggé átlátszó célzásokat tett arra, hogy a feleségem akar lenni. Érdekelt az asszony, mert hittem neki és izgatott a faji és társadalmi ellentét, ami közöttünk volt. Bizalmas lettem hozzá és ezzel vége lett a komédiának. Az asszony nem tudta kiűzni magából a fajtája természetét és amikor megtudta, hogy adósságaim vannak, egészen más nótát kezdett fújni: megszűntem számára jó partié lenni. Megnéztem a fekete rákot. Sziv- csápjaival erősen vágta a vizet és s felületesen groteszk arcok jelentek meg. Pojáczák, udvari bolondok röhögtek felém, szégyenkeznem kellett. Nem lehettem el szerelem nélkül. Egy fiatal, patyolat tiszta nő került műtermembe. Azt mondta, hogy az embert és nem a művészt tiszteli bennem. Azt is állította, hogy szeret. Óvatosságból előre kértem ki a fekete házasságot, hogy ők benne az első cégtársak, a férjek pedig csak a hallgatag firmák. Minden férj azonban rögtön föllázad az ilyen zsarnokság ellen. Ekkor kezdődik azután a kölcsönös udvariatlanság. A harcias férj ebben a hadiállapotban, máshol keres szerepet es kárpótlást : a közéletben, ahol jól lehet -szórakozni. Innen érkeznek azután a meghívott vendégek a nő otthonába. A vacsorák és kártyák persze nemsokára megrendítik a háztartás budgetjét. Pedig az ilyen üzletnél mégis jobban fizető üzlet az olyan házasság, melyet a nő okossága biztosit. Hiszen a házasélet mai parancsolatai elég szerények. Ha ezeket megtartja a nő, akkor teljes kényelmet teremt kenyérkereső urának otthon. Mert az a munkaidő, mely a háztartásra szükséges, mindenképen rövi- debb és kedvezőbb, mint a férj robotja. Tehát a legtehetségesebb nőnek is meg kell győződnie arról az igazságról, hogy odahaza találja meg a boldogságát és ne keresse odakint. Érdekes amerikai parabolát hímez ide az Írónő : Az indiá- nus közmondás szerint a férfiú csak fel élőlény, ugyanannyi a felesége is, csupán az anya, az apa és a gyermekek alkotják a teljes egészet. Ez a család jelentősége, a házasság célja a boldogság forrása. A mai feleségtől azonban rák tanácsát. A felületen egy hervadt, aszott bokor jelent meg, rajta egy elhagyott madár csiripelt. Nem volt lelkem hozzá, hogy a leányt asszonyá tegyem. Vigyáztam ra, mint egy becses plántara és egy éjjel léha öregek társaságában láttam az orfeumban. Erre az időre esik a „Bimbótörés“ cimű képem. Egy fiatal nő térdel és imádkozik vőlegénye sírján, mig a kerítés mellett várja a kísérője, egy kicsinosított dandy, a munkakerülés unottságával az arcán. Ez a kép is tetszett. Egy chikagói szivargyáros vette meg olyan összegen, hogy kifizettem az adósságaimat és két esztendeig gond nélkül dolgozhattam. Talán, gondoltam, ha egy elveszett nőt magamhoz emelek és boldoggá teszek, talán ez rendbe hozza a szivemet és a művészi életemet. Valamikor egy jó családból származott modellem volt, aki korán elvesztette anyját és akit iszákos apja vi lággá űzött. Ezt kinyomoztam. Lesirt róla a bűn és nyomor, jó bánásmód és rendes koszt azonban hamárosan rendbe hozták. A fekete rák élénken dolgozott csápjaival és a kis hullámokból egy barátságos otthon rajzolódott a viz felülétére. Gondolhatod, hogy a kis nő rövidesen a feleségem lett. Azóta a családomnak (két apró gyermekem van) és a feleségemnek élek. Nem vagyok művész, csak ügyes iparos, de van jövedelmem és gondoskodtam a családom jövőjéről. Gábor János itt hosszan elhallgatott, szinte el-elfogódottan nézett rám, nem kívánhatjuk, hogy a gyermekek gondozására, a lakás föntartására és a házvezetésre több időt fordítson, mint az ura szórakoztatására. Mert a mai férjnek nemcsak hű feleségre, hanem jó pajtásra is van szüksége. A feleség hivatása és művészete tehát, hogy elsősorban férje kedvében járjon. Hiszen nyilvánvaló, hogy a mai férj szereti, ha életpárja nemcsak ügyes és okos, hanem rendszeresen ízlésesen is öltözzék. Köztudomású, hogy a legtöbb férj, aki leánykorában udvarolt feleségének, azért szerette meg, mert csinosan is ru- házkodott és igy kellemesebben is hatott reá. Tehát a mai feleség házias életében is ügyeljen mind hajviseletére, mind öltözködése művészetére, hogy leánykori varázsa megmaradjon. Ne dolgozzék azután ma egyetlen úrnő se annyit, hogy a fáradság korán elhervassza üdesége rózsáit. Az okos asszony eszerint úgy ruházkodjék, ahogy az ura szereti, nem pedig úgy, hogy barátnői irigykedjenek. A tapintatos nő minden újabb ruha, kalap vagy disz vételekor őszintén tanácskozhatik az urával, sőt a háztartás ügyében is. Helyesen cselekszik azután, ha otthon mindig takaros. Ha pedig valami dolgot végez, akkor is Ízléses maradjon egyszerűbb öltözéke. Legtöbb kételkedő és ingadozó modern asszony mai napazután nyelt egyet és mély rezigná- ci5val mondta: Barátom, azért mégis jobb koldus művésznek lenni. Elváltunk. Most elmentem hozzá, hogy a koporsónál búcsúzzam tőle. Egyszerű úri temetése volt, atyafiak, barátok, műpártolók és kollégák jöttek a szomorú alkalomra. A gyászolók között egy feketébe öltözött, mélyen lefátyolozott hölgy is megjelent, akit senki se ismert. A szemeiről ismertem rá: a velenczei asszony volt És amikor búcsúztatómban valami elcsépelt közhelyet mondtam barátom művészi küzdelméről, a nő odajött és szerényen egy pálmagalyat tett a fekete koporsóra. János írását hamarosan elolvastam. Arra kért, hogy látogassam meg gyakrabban a családját, akiről atyai- lag gondoskodott. A végrendeletben rám testálta egynéhány rajzát és a fekete rákot, amire magam is nagyon kivácsi voltam. Tudtam, hogy hol van és nyomban utána néztem. Nem voltak már sziv-csápjai, egyszerű, hosszúkás ollói voltak, amelyeket most is élénken nyitott, csukott. A viz tükrén pedig egy sirdomb rajzát láttam, egy égő, fordított fáklyával fölötte. Barátom életének a szimbóluma volt. A rákot üvegszekrényestől hazavittem. Még egy ideig pohosodott nálam, egy szép napon pedig fölfordult. Kegyeletből a barátom emléke iránt a kert egyik sarkába földeltem el és egy rózsabokrot ültettem föléje.
