Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 6. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. január 18 gyát képezi az is, hogy a városi pótadó maximális határa (40—50 percent) törvényileg megállapíttatván, a többletet az állam viselje ; vagy pedig, hogy a többlet fedezése céljaira, a mostani állami bevételek egyike- másika a városoknak átengedtessék. Azt tartjuk az út és mód itt nem lényeg, de a gyors és kiadós segítség maga igen. A városok ügyének jó dűlőre vitele nagyrészt attól függ, képesek lesznek-e a városok országos képviselői solidarisan fellépni és erős nyomást gyakorolni a kormányra, hogy kedvező megoldás éressék el. Az országos közvélemény a városok ügyére igen kedvező. Körülbelül ezek az ouspi- ciumok a városokra. Szeretem hinni és remélni, hogy az ország financiális helyzetével megegyesüihető lesz a városokra kívánatos rendezés megvalósítása . . . Addig is bölcs elmével és érző szívvel kövesse Esztergom is a költő intelmét „Küzdj és bízva bízzál!“ Üdvözlettel Kmety. menteni az egyenruha szeplőtelensé- gét. így változott halálos Ítélete ru- hakérdésse. Ekkor megundorodott önmagától. Szennyesnek látta kezét. Nem szoriihatja meg többet soha baráti kéz Nem is mert ezzel a tisztátlan kézzel senkinek sem írni. Tehát bú- csúzatlanul kell elbúcsúznia a világtól. Huszonnégy éves volt mindössze. Szép jövője romjain kesereg. Köny- nyelmüvé tették kacér művésznők. Költekezővé lett léha cimborái és kölcsönkérő barátjai álnokságai miatt. És ezek a luciferek és démonok most mind idehaza maradnak, tovább kacérkodnak, tovább mulatnak és tovább kölcsönöznek. De neki el kell mennie, hogy ne legyen útjában senkinek, hogy ne vádolhassanak senki mást, csak egy „gyalázatos gazembert“, aki még az ő egyenruhájában merészkedik járni. Odalépett azután Íróasztalához. Kivett egy mosolygó, remek arcképet bronz rámájából, sokáig elnézte, de már nem merte megcsókolni. A tündérszép leány képét begombolta a kabátja alá. Ekkor még egyszer katonának érezte magát és fütyörészve cserélte ki revolvere töltényeit egész újakkal. Es utolsó elhatározott erős szándékával olyan biztos és erélyes léptekkel hagyta el szobáját, mint azelőtt, mikor még nem volt „gyalázatos gazember.“ Ráparancsolta magára a katonai keménységet és ez megvigasztalta, midőn utoljára lépte át lakása küszöbét. Az uccasarkon hirtelen megállítja valaki. — Hová indulsz, Jancsi ? Esztergom-Párkánynána összekötő villamos vasat. Esztergom városának forgalmat teremteni, régi egyhangú stagnálását megtörni, a modern haladás és egészséges fejlődés útjára terelni bizonyára az az eszme lesz hivatott, melynek az a célja, hogy a várost, Párkánynána vasútállomással illetve Európa egyik fővasuti vonalával összekösse. Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság indította, sok reményre jogosító útjára, az Esztergom Párkánynána összekötő villamos vasút tervét, erre előmunkálati engedélyt is nyert. Ez eszme létesítése lehetőségével egy fontos lépése történt meg a kereskedelemügyi minisztérium által f. hó 15-ére a város tanácstermébe kitűzött közigazgatási bejárási, engedélyezési tárgyalás alkalmával, melyről alábbiakban számolunk be. A közigazgatási bejárás tárgyalását Tormay Géza kereskedelemügyi miniszteri titkár, elnök ÍU 10 órakor nyitotta meg s üdvözölte a jelenlevőket és átadta a szót Kö- pesdy Elemér kir. főmérnöknek, ki részletesen ismertette a tervezett vasút egész vonalát, foglalkozva az általa, az előzetes oyomjelzés alkalmával megállapított módosításokkal, megindokolja azokat úgy közlekedési, mint gazdasági szempontból. A vonalon igy elméletben végighaLehóczky nem merte eleinte fölemelni a fejét. Ki lehet az, aki még szóba mer állani vele ? Legbizalmasabb bajtársa volt, csakhogy polgári öltözetben. Hiszen az egyenruha nagyon kényes, köny- nyen ráragad a mocsok, melyet azután nem lehet egyébbel kitisztítani, mint vérrel. A régi, hű barát nem volt ez órában katonatiszt. Még kezet is nyújtott neki. — Hogy hová megyek ? Hiszen jól tudod ! — válaszolta Lehóczky János főhadnagy férfiasán. Katona akart lenni utolsó perceiben. Nem álruha volt rajta. — Jancsi, én segíteni akarok rajtad. Itt van az a nyomorult hatszáz forint. Add vissza annak a rongyos kocsmárosnak! — Es azután ? — A kocsmárosnak tartozol háromszáz hitvány forinttal. Háromszáz forintért pedig könnyen elvállalja az ilyen nyomorult a hamis vád következményeit. — Nem kell! Elég volt az a marék sár is, a mi bepiszkított. Minek azt még egy marék szeméttel tetőzni ? — De az Isten szerelmére édes János, ide hallgass! Mindenki sajnál, ha nem is mutatja. Én mutatom és bizonyítom. Fogadd el ezt a pénzt. Jó szívvel adom. Minden emléktárgyamat értékesítettem, csakhogy megmentselek. — Nem kell! — Gondolj menyasszonyodra! — Hiaba minden, „gyalázatos gazember“ vagyok előtte. Epen azért nekem nem szabad életben maradnom 1 Add oda pajtim, kérlek azt a háromszáz forintot a kocsmárosnak és ha valamikor találkoznál arámiadva jelzi, hogy az esztergomi állomásról az uj vonal a jelenlegi teher rakodó vágányról indulna s nem a csonka vágányról ; keresztül haladva a Kossuth-uccán megfelelő megálló és kitérőkkel, a Kossuth- ucca torkolatának szükséges kibővítése mellett átkanyarodik a Lőrinc- uccára, melyben kitérő és megálló terveztetik. Innét vagy a jelenlegi Lőrinchid megerősítésével vagy egy uj vasbeton hídon át a hajósház felöli oldalon a szigetre, a jelenlegi töltés oldalán vezettetnék olykép, hogy a Toldy háznál kanyarodna fel a nagyhidra és elágazna a Pri- máskert oldalán a M. F. T. R. rakodójához. A hídról lejutva az úttest jobb oldalán szintén a töltés mellett kanyarodna Párkányban a Gyógytár épület mellett ugyancsak dunai rakodó bekapcsolásával a fő- útra, melyről a Franki gyárnál térne le és a házak megkerülésével a szántókon át jutna a község végén ismét az országút jobb oldalára. Párkánynána állomásra a Renner- gyár mellett, a jelenlegi teher pályaudvar csonka vágányához járulna. A vonal útjának ilykéntvaló részletes bemutatása után az érdekelt város és községek megbízottjainak igazolása mellett általánosságban tárgyaltatott a vasút lehetősége, mely ellen észrevétel nem tétetett. A rész letes tárgyalás során Esztergom város részéről Tiefenthal Gyula városi mérnök fejtette ki a város érdekében szükséges teendőket, az útkanyaro- dók, villanyvilágitási vezetékek bizmal, mondd meg neki katonásan, hogy két szó miatt kell meghalnom. Azután elszántan otthagyta szo- morkodó pajtását az uccasarkon és határozott léptekkel elsietett. Hiábavaló volt minden jó mentő szándék. A „gyalázatos gazember“ leszámolt mindenkivel. És leginkább azokkal, akik tönkretették. Már csak egyetlen egy hóhéri zsarnok gondolat uralkodott rajta : . . . Néhány óra múlva, amint megvirrad, keresni fogja a kiküldött őrjárat. Ne találják meg addig, mig meg nem menti egyenruhája becsületét és kardja bojtját, melyet az uralkodótól kapott . . . akkor már megtalálhatják . . . Kiment azután utolsó útjára, a prímás sziget legvégére, ahol először találkozott menyasszonyával... És ott találták meg másnap reggel két thearózsával kabátjában, egy keresztüllőtt arcképpel és egy elvérzett szívvel a fűzfák alatt. Az egyenruhára ömlött piros, forró vér lemosta a szennyfoltot. A temetésen valamennyi bajtársa ünneplőben jelenhetett meg. A katonazenekar komor gyászindulóval kisérte ki. Virág nem borította a koporsóját. De az utolsó két thearózsa, a megfelezett két rózsa és a keresztüllőtt arckép vele ment a zord sírba. Mikor már elföldelték, a sortűz ropogása után, a katonai zenekar vidám nótát harsogtatva tért vissza a temetőből, azt mondták egymásnak a cimborák : — Kár volt szegény Jancsinak olyan messzire menni ! Közelebb lett volna — Amerika. (Vége.) tositása és az útkeresztezésekre vonatkozólag. Párkányi érdekeltséggel folytatott tárgyalás során a Magyar folyam tengerhajózási társaság kifogásolta, hogy ott részükre nem terveztetett dunai rakodó de ez irányban megnyugtató választ nyert. A folyam mérnökség részéről megjelent Leheti Antal mérnök a hid két végpontját összekötő telefon állomások létesítését kötötte ki. A négy óra hosszáig tartó tárgyalás alkalmával úgyszólván minden ellentétes érdek, a lehetőség határain belül elsimult, melyben főérdeme van a tárgyalást vezető Tormay Géza és Köpösdy Elemér miniszteri megbízottnak, kik nyilvánvaló jóindulattal kezelték az egész ügyet. A tárgyaláson megjelentek a kereskedelmi minisztérium részéről Tormay Géza min. titkár, Köpösdy Elemér főmérnök, Gombos Mihály főmérnök; a földm. minisztériumot a komáromi folyammérnökség részéről Lehety Antal kir. főmérnök képviselte ; a katonai hatóságot Söveg- jártó Ödön műszaki alezredes; M. Kir. Posta és táviró igazgatóságot képviselte: Fodor Gyula műszaki tanácsos, a Vasúti és Hajózási Felügyelőséget Rohmann István felügyelő képviselte. Esztergom várm. részéről Meszleny Pál főispán, dr. Perényi Kálmán alispán, Németh József min. tan., dr. Hulényi Győző t. főügyész, Palkovics László és Pisuth Kálmán főszolgabírók, dr. Reviczky Elemér szolgabiró. Esztergom város érdekeit Vimmer Imre polgár- mester, dr. Prokopp Gyula főügyész, Tiefenthal Gyula főmérnök, Róth- nágel Ferenc gazd. tan., Osváth Andor főjegyző képviselték. A helyi érdekű vasút megbízásából Lukács Lipót főmérnök jelent meg. A MÁV. igazgatósága részéről Berényi Béla főmérnök, Rácz István főellenőr, dr. Hiesz Karoly s. titkár. Budapest központi üzletvezetőség részéről Geiger Miksa, Sellő Miksa, Winkler I., és Fischer László mérnökök. Győri forgalmi főnökségtől Orbán Lajos főellenőr. Budapest balparti üzletvezetőségtől Erdőssy főmérnök és Ti- cserszky főellenőr. Az engedményes takarékpénztártól Bleszl Ferenc vezérigazgató, Rudolf István titkár, Grósz Ferenc és Rudolf Mihály ig. tagok, Mattyasóvszky Kálmán ügyész és Einczinger Ferenc tisztviselő voltak jelen. A vállalkozó Egyesült villamossági és gépgyár részéről Stark Béla igazgató, Nyári Jenő gépész- mérnök és Visnyovszky V. mérnök vett részt. A Dunagőzhajózási Társaságot Neugebauer Viktor min. tan. igazgató, Ledvinka F. mérnök és Parecco Vilmos főnök, a M. F. és T. Társaságot: Pellet Bertalan kir. tan. igazgató, Rockenbauer I. ellenőr, Merkner Gyula főellenőr és Bólics Zsigmond főnök képviselték. Párkány község képviselőtestülete nevében Ivanits Gyula jegyző, Krizsán Vince biró, az esztergomi villanytelep nevében Lipovniczky Pál vezető jelentek meg.
