Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 52. szám

Esztergom, 1914.

XXXVI. évfolyam. 52. szám.

Vasárnap, junius 28.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FŐMUNKATÁRSAK :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS :

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 0 FILLÉR.

HIRDETÉSEKÁRSZA ÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

A pályaválasztás életkérdése.

Minden évben új raj száll ki az esztergomi kultúra méheséből. A szülők ilyenkor édes aggodalommal tekintenek gyermekük jövőjébe. Az ifjak pedig rendesen ideális gondolatoktól mámorosak.

Hanem az élet tengerén majd minden évtized másféle irányítást követel az új nemzedéktől.

Köztudomású, hogy két szakma már zsúfolásig megtelt. Egyetemünk jogi fakultásáról szigoritott vizsgálatokkal akarják távoltartani az oda törtetőket. Az orvosi kar is azon töpreng, hogy a tolongást numerus clausus-szal (határszámmal) kellene megszüntetni.

Azután ma már sokkal nehezebben lehet érvényesülnie

az iparkodó nemzedéknek, mint évtizedek előtt, mert most nemcsak a drága megélhetés gondjai nehezednek rája, hanem a versengés tülekedése is gátat emel eléje.

Pedig a pályaválasztás kérdésében mind a szülőknek, mind az ifjaknak első törekvése mégis csak a boldogulás. Csakhogy előbb meg kell ám ismerkedniük a boldoguláshoz vezető praktikus elvekkel. Mert ma tízszer többféle foglalkozás kínálkozik, mint negyed századdal ezelőtt. Tehát a mai pálya- választó fiatal ember egészen uj életpályákat lát maga előtt. Életrevaló azonban csak az lesz, ki — tolakodás nélkül — élelmes tud lenni.

A mai kor a mai uj nemzedéktől elsősorban életrevalóságot követel; s ami nálunk követelés, az a nyugateurópai államokban

már régóta elengedhetetlen kellék.

Aki a londoni, berlini, párisi vagy bécsi szellemi mérkőzések erőviszonyait figyelemmel kiséri, az könnyen észreveszi, hogy ama világvárosokban ma nem derogál semmiféle gyári, ipari vagy üzleti alkalmazás. Ott tehát jóval több a jól dotált magánhivatalnok, mint nálunk az állami tisztviselő.

Nem az állás biztosítja ma a tekintélyt, hanem az állás kifogástalan betöltése. A magas szinvonlú műveltséget pedig ott sokkal jobban értékelik, mint nálunk a mindenható állam.

Az európai empóriumokban azért van vezérszerepe és politikai súlya a virágzó iparnak és kereskedelemnek, mert ott a nagyiparosok és nagykereskedők előbb műveltségre képesítik ivadékaikat, azután pedig otthon

fogják a gyakorlati ismeretek elsajátítására. Mire az illető tökéletesen jártas szakmájában, akkorra apai örökségét csak gyarapíthatja.

A mi képviselőházunkban alig található kereskedő, avagy iparos. Minálunk ugyanis még mindig nem honosodott meg az európai szellem. Mihelyt a mi iparosaink és kereskedőink sarjadékai egyetemi műveltséggel fognak rendelkezni, azontúl nagyiparunkat és nagykereskedelmünket nem anyagi haszon, hanem a szellemi tőke emeli majd fel az országos érdekű parlamenti képviselésre is.

Azt vethetné ellen több esztergomi olvasónk, hogy hiszen ma is csak mindenhez szerencse kell. Igaz. Ámde minden tehetséges és jellemes egyén ma is saját szerencséjének kovácsa.

Amerikában az ifjakat nem

„Esztergom és Vidéke“ tárcája.

A vaskapui turista menedékház felavatására.- 1914. VI. 29. Meg-meglibbenti izmos szárnyait Bércek fölött a levegő királya,

Ahol vihar s a mennydörgés lakik, Fáradtan száll le régi otthonába:

Kőszirt fokán ledöntve már a fészke — Hiába száll le oda pihenésreRepülj el innen - ■ . már hiába szállsz Őrtálló szíriek büszke homlokára,

Mi dönt s emel, a lázas haladás A te fészked is szerteszét dobálta- Ha elfáradva jut e hegytetőre,

A vándornak lesz már itt pihenője,

■ - ■ Hol kifáradt a hömpölygő lapály S nem bir kúszni az égbenyúló bérccel, Hern hord borostyánt szirtes oldalán,

De fergeteggel dacolni merészel;

S mig szikláival oly magasra lépe, Szédítő mélység ül ■■ ■ tátong eléje

Felhők között ■. ■fenn ■ ■ - magas bérc fokán Riad a csend a szél fuvallatára ;

Onnan kel útra a hajnal korán S tőle búcsúzik a nap végsugára.

A fergetegnek szárnya rajt' pihenve,

Ót hasogatja a villámok nyelveim, álomlátás - • . égi tünemény - ■ ■ Széjjel tekint ködbe vesző vidékre,

Nem hord mohát évszázados fején, Mogorva arcát immár felcserélte : Barátsággal kötötte össze lelkét,

Mikor e koronát fejére lettékSerény munkával ■ ■ ■ hangya szorgalom, Verejték rakta fel e fellegvárat /

Kit a természet kebelére von,

Falai között nyugalmat találhat- Sionnak orma áll előtte s túlnan Falvak karolják körül koszorúbanTemplom ez itt Kit sorsa ide vet 5 lelkét a természet örök csodája, Magasztos fensége ihlette meg,

Itt hulljon porba önmagába szállva- Fáradt ajkán imádságot rebegve:

Az Isten léte megfogamzik benneMikor a föld kitárja kincseit S felöltve rá színes virág-ruhája,

Csengő madárdal hí, — új láng hevít, Merengve járunk a dús illatárba Élénkbe áll e tisztes hegynek orma, Melynek ködét napsugár ostromoljaRiadj ! Jöjj fel ■ - ■ fel e bércoldalon Te, a föld nyüzsgő vándor, hangyanépe, Itt fenn tanyáz a boldog nyugalom,

Hol béke száll a küzködő elébe •'

Nagy messzi tájak bámulatba vonnak . . . A szép lelkek itt nyugton álmodoznakFeletted nyit a végtelen kaput, Képzelmeidnek megnő itt a szárnya- A természetnek nyelve nem hazug, Igazságot vés izzó homlokára A halandónak •' • . . mely után megérzed Virágát is a tüskés szenvedésnekS ha majd betelnek boldog álmaink, Arcunkra száll a langy szellők fuvalma, Reánk borítva hűvös lombjait,

Az erdők csendje gondunk eltakarja Reánk borul a vén fák lombos ága, - - - Csillagfény rezdül át az éjszakába - ■ ■

Tartsd az időnek büszke homlokod,

De falaid’ az enyészet ne bántsa- Ha a felhőknek méhe háborog,

Kerüljön el tüzes ökölcsapása- <5 ha már e nemzedék sírjába lépett, Őrizd szemeddel tovább e vidéket-'

Orion.

Leányálmok.

(A Margitszigetről)

Irta : dr. Kó’rösy Lás sió.

1.

A margitszigeti hires majálison három szép úrilánynak hiába mutatták be a pompásan megfésült s nagyszerűen kivasalt rendezők a legszenvedélyesebb táncos urakat és a főváros legléhább szeladonjait.

Sehogysem akartak táncolni. Nem sztrejkoltak, hanem összeültek szépen a szelíd mamák mögé és rendkívüli dolgon törték szép fejüket.

Összeesküdtek.

Fiatal leányok között a versenyzés színpadán, ritka fehér holló a jóbarátság De ha véletlenül mégis akad, akkor az csakugyan ritka becsű, ha nem ugyan végzetes.

A három fiatal úrileány valóban fölségesen összeillett.

Lea remek szobortermetű, szőke szépség. A városligeti tavon senki sem tudta utánozni csodálatos nyolcasaiban, melyeket lenge grandezzá- val karcolt a sima jégtükörbe. Bomlottak utánna a katonatisztek és a lóversenyek ismert matadorjai. Pedig mindig saját maga kötötte föl apró szárnyait.

Hilda nemcsak romantikus megjelenésével, de ritka szép zongorajátékával hódította meg nem egyszer a főváros legnagyobb hangverseny- termeit. Valóságos művésznő volt. Technikája ragyogó, temperamentuma izzó, lírája végtelen elragadó mélységű. Majd meghaltak utánna a