Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 52. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. junius 29 stipendiumokkal segitik, hanem sokféle jövedelmező, mellékfoglalkozásra való 'alkalomadással, még olyannal is, amilyentől nálunk irtózattal fordulnának el. Az amerikai köztársasági szellem tudniillik a cselédet is felmagasztalja. A rendes cseléd azonban csakhamar gyári foglalkozással váltja fel szolgai állását. Ennélfogva a főzés mestersége a háziasszonyoké, a mosogatás pedig gyakran egyetemi hallgatóké. Önállóság nélkül valóban nincsen élelmesség: Ritka szép példát adott erre nemrégiben egy magyar mágnás, ki egyetlen fiát a berlini jogi egyetemre Íratta be. Elsőben is rendes hónapos diákszobát íogadott neki. Azután bucsu- záskor kijelentette, hogy csak egy hétre való zsebpénzt fog kapni, a többit keresse majd meg saját emberségéből. A fiatal ember jártas volt az angol és francia nyelvekben, sőt a zongoratanitásban is; és néhány nap múlva szerencsésen megtalálta saját létfenntartása forrásait. Fájdalom, nálunk a fonák szülői szeretet nem igen képes ivadékában fölkelteni az önállóság ambícióját. Pedig az az ifjú, vérbeli zenebolondok és az ihletett, sörényhajú zongorahősök, a zene- akadémia alakjai. Blanka nem tudott sem szédítően korcsolyázni, "sem észtvesztően zongorázni. Nem volt olyan királynői megjelenésű sem, mint Lea ; sem olyan sikkes és sziporkázóan szellemes, mint Hilda. Egyszerű szavú, keresetlen mosolyú, őszinte és igazi fajszépségű erdélyi leány volt, aki csak két év óta kezdett aklimatizá- lódni Budapesten. A margitszigeti majális kényes közönsége természetesen mind a három leányt megszólta visszavonulása miatt. És nem a felelős mamákat. De mikor ez nálunk már bevett keleti szokás. Ilyen röpke észrevételek keletkeztek : — A három grácia egymásba szerelmes 1 — Kinek Ígérhették meg, hogy agyonignorálnak minket? — Fogadjunk, hogy valami rendkívüli titok settenkedik a szép kisasszonyok között 1 A világ rendesen azokkal törődik legjobban, akik semmit sem törődnek a világgal. És a három grácia csakugyan nem táncolt. A fölkérő gavallérok sorra felsültek. Végre megszűnt a hiábavaló ostrom és a három jóbarátnő zavartalanul cseveghetett tovább az entre- nous folytonosan fontoskodó mamák mögött. — Tehát kezet adtunk lányok 1 — mondta Lea és fölségesen mosolygott hozzá. — Mához egy évre mind a hárman itt leszünk a Marki felnőtt korában is teljesen szüleire szorul, később az életben szintén csak protekcióra fog támaszkodni. Aki tehát életpályát választ manapság, az legyen először is elhatározottan önálló. Ne szé- gyelje, ha léha társai a kávéházak ablakaiból kinevetik kenyérkereső útjában. A naplopók rendesen szüleiket károsítják. Az iparkodók ellenben megkímélik a további áldozattól a szülőket. Az életrevaló fiatalember ma bármilyen megfelelő életpályán örömet és ambíciót talál. Uttö- rését életkedvvel folytatja. Bízik, mint erkölcsös, vallásos, hazafias és szorgalmas iíju a jó Istenben. Tehát méltán bizhaiik a saját boldogulásában is! Ezeké a jövő. Cenzor. A Vaskapu-menedékház ünnepélyes felavatása. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya annaleszei- nek mindig fényben tündöklő lapját s maradandó emlékét fogja tenni az 1912. év tavaszán tőlem vezetett alakuló közgyűlés arra nézve, melyben az üdvözlő sürgönyök között dr. Téry Ödön, gitszigeten, a pünkösdi majálison — az urunkkal! — Korszakalkotó fogadás ! Nagyszerű eszme ! — rebegte elragadtatva Hilda. — Kissé vakmerő megállapodás, — sóhajtott Blanka, — de azért érdekes. — Nos, van-e benne valami különös ? — folytatta Lea emelkedett páthosszal. — Tizennyolcasok vagyunk mindhárman, gazdagok is szépek is. Vájjon nincsen-e jogunk elhatározni, sőt eldönteni jövőnket saját akaratunk és hangulatunk szerint ? Olyan nagyszerű mintamamáink vannak, hogy mai sztrejkünknek ők tapsolnak legszívesebben. Elvben tehát mától fogva menyasszonyok vagyunk. Tetszik, leányok? Trióban kacagtak olyan üde ezüst akkordban, hogy a legelső zeneköltő is kottára szedhette volna. Ekkor egy igen elegáns, valódi pesti vérű him pellér lépett hozzájuk. Feszengve sza valta : — Fogadtam édes kisasszonyok, hogy mindhármukat táncba viszem A Lipótváros diplomát adhat ellenállhatatlanságomról. Reményiem, hogy a Margitszigeten is ilyen szerencsés győző leszek. Mit szólnak kérem ehhez a remek, hercig tréfához. Ezer rózsába fogadtam. Nagyszerű készlet a virágünnepre. Nos ? Igen ? Jönnek aranyosok ? Ezer rózsa nyílik nyomban a nyomukban. Az úrilányok egymásra néztek pikánsul, azután a haszontalan zsúr- gavallér szemtelen szeme közé nevettek. A bankársarjadék nem számított ilyen ellenállásra. Szepegni kezdett zavarában. az anyaegyesület nagyrabecsült, volt érdemdús elnöke s a mi osztályunknál is tiszteletbeli tag — kollegám a hozzánk intézett jókivánatai mellett — mintegy látnoki szellemmel — utalt arra, hogy az akkor megalkotott ifjú egyesületünknek legyen meg mielőbb a maga turista kilátója az esztergomi Vaskapu tetején! Midőn a hazai turistaságnak e vezérlő alakja, mondhatni: világitó fáklyája s igazi atyamestere ezen eszmét felvetette, még csak mint túlvérmes jámbor óhajtásként keringett köztünk ez az eszme és a távol jövőben véltük lehetőnek annak megtestesítését. És ime, itt áll előttünk mégis már mostan a kilátós helyen épült csinos menedékház ! Ott mosolyog rózsaszín arculattal a Vaskapu egyik kiszögellő ormán hivogatólag, kitárva karjait. Ott vár bennünket, mint a gondos, jó anya az ő édes gyermekeit. A megszületés után holnap 29-én délután 4 órakor tartjuk Isten kegyelméből a keresztelőt. S habár a felruházásban még sok hiányosság tapasztalható, — a biztató előjelek után ítélve, tán a n. é. közönség jóakaratából s méginkább: lelkes tagjaink buzgalmából meg lógjuk szerezhetni rövidesen mindazt, ami a legmesszibbre menő kívánalmakat is a hely karakteréhez képest teljesen kielégítheti. Hilda a furcsa helyzetből is előnyt óhajtván a hármas szövetség számára, nyájasan ezt válaszolta : — Képzelje csak, mi egymásközt most épen arra fogadtunk, hogy maga nem tudna nekünk három pohár old sherryt úgy idecsempészni, hogy azt senki sem veszi észre. Innen kívülről, az agávék mögül ügyesen idevarázsolhatná. Nos kinek van több haszna a fogadásból? A tolakodó gavallér végtelen kitüntetésnek értette ezt a váratlan fordulatot. És szívesen elvesztette barátaival szemben a fogadást, mintsem elvessze a három grácia mosolyát. Midőn a kis rettenetes fiatal ember ellódult, a leányok pajkosan nevettek azon, hogy az ünnepelt rendezőt pincérré varázsolták, aki csakugyan kifogástalan ügyességgel csempészte be az agávék hatalmas levelei között az üdítő három pohárka sherryt. — Jól van, elmehet. Ezt a fogadást fényesen csinálta ! Ezzel ügyesen elküldték a fiatal dón Jüant mint a pincért szokás eltávolítani, ha nem kellemes jelenléte. — Nos leányok, drága barátnőim — toasztozott kedélyesen Hilda — ime itt van vérszerződésünk, a mai szövetség pohara. Koccintsuk össze és éltessük jövendőbeli vőlegényünket. Éljen például az enyém, aki fess huszárhadnagy. Apollo kívül. Jázon belül. És huszonnégy esztendős körülbelül ! — Én pedig éltetem a magam ideálját I — folytatta fenséges jókedvvel Lea. — Nem ismerem még ugyan személyesen, de azért megkövetelem tőle, hogy kifogástalan gavallér-jelNem dicsekszünk előre, de reméljük, hogy úgy mint eddig is, saját erőnkből megteszünk minden lehetőt, hogy ezen épület céljának teljesen megfeleljen. S ezzel azt hisszük, megállapítottuk a helybeli turistaság lét és jogalapját hosszú időkre. A jövendő generáció pedig a megkezdett nyomokon bizton haladhat tovább! Ámbár a turistaság nem épen a járás-kelés — nem a hegymászás — nem a test művelése csupán, mint dr. Princz Gyula turista iró is helyesen megjegyzi, mivel az ökör is jár, a kecske is hegyet mászik, a zulukaffer is elhagyja kunyhóját, ha mozgatni akarja tagjait: hanem a lelki gyönyörűségek élvezete, amelyet a nagy természet nyújt nekünk. És az erre szolgáló módok, alkalmak és helyek kiaknázásából áll. Ezt pedig mindenki a maga egyénisége, tehetsége, képessége szerint igénybe is veheti, ha erre fogékonysággal bir. A turista társaságok pedig arra valók, hogy ezt a nemes szórakozást hatványozva emeljék érvényre. lm ez épület is nemcsak a járás-kelés felidézése céljából, vagy a pihenés kényelmessége miatt keletkezett. Hanem hogy innét is széttekintve, elmélkedésre sei kentsen bennünket a jó Teremtő íenseges hatalma s hozzánk való nagy szeretete felől. És a testi-lelki üdülésben a nagy lem legyen. Tudjon fölségesen hajtani és párbajozni. Különben legyen kívül is, belül is valódi gentleman. Ez az én jövőm zenéje. Csak a szerény Blanka hallgatott. Nem merte nektárját sem élvezni, mert nem volt rögtön kész ötlete. Végre megszólalt ! — Nos, tehát éljen az én képzeletbeli vőlegényem is, akit szeretek. Nem tudom még hogy milyen, csak szeressen és én is szeressem. — Még mindig a romlatlan erdélyi költészet! tréfálkozott Lea, —■ legalább eredeti. Tehát mind a hárman másképen vallottunk szivet. Éljenek vőlegényeink, akiket mamáink közvetítése nélkül szerzünk ! — Es most kezet rá lányok, hogy mához egy évre itt leszünk a májusi vigalmon, a Margitszigeten, — nyilatkoztatta ki Hilda, — hanem a férjünkkel együtt! Akkor hát avval mulatunk és pezsgőt iszunk a mai szerződés emlékére. Kedélyesen kocintottak, vidáman ittak, kezet adtak. Egy kicsit elkomolyodtak, de a gondtalan leánytermészet csakhamar vidám mosollyal száműzte a rossz gondolatot. Szinte sajnálták azokat a másodrendű szegény leányokat, kik nem határozhatnak saját sorsuk fölött. A sok léha táncost, az üres bókot, a zajos majálist és a vele jaró apró kínokat mosolyogva tűrik, mert ki kell bőjtölni azt, aki véletlenül többet is kérne tőlük, mint egy tourt, vagy egy szál virágot. Pedig azoknak a lesajnált szegény robotos lányoknak, akik nem csinálnak sportot leányálmaikból, talán mégis csak igazuk van. (Bef. kov.)
