Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 44. szám
4 1914. május 31. v ESZTERGOM és VIDÉKE. nak, mint Esztergom város közönségének, valamint a helybeli egyesületeknek hódolatát bemutassuk Eminenciád előtt. Szerencsésnek érzem magamat, hogy mindannak, amit valamennyien érzünk, annak kifejezője en lehetek. Engedje meg Eminenciád, hogy mi valamennyien, akik itt vagyunk imáinkat az ég felé irányítva kérjük minél nagyobb kort, hogy elérjen az emberi kor végső határáig. Meg lehet róla győződve Eminenciád, hogy úgy akik itt vagyunk, valamint szerényen akiket képviselünk, — valamennyien egész életünkben hitünk egész erejével, hazaszeretetünk egész melegével mindig támogatni és követni fogjuk egész működésében. Isten éltesse, éljen! éljen! (Hosszú éljenzés.) Majd dr. Perényi Kálmán alispán, utánna pedig Vimmer Imre polgármester hoztak a főpásztor tudomásara a mai dísz- közgyűlések határozatait és átnyújtották a díszes, ezüstveretű, lilabársony tokba elhelyezett megyei feliratot, illetve a város díszpolgári oklevelét, melynek táblája feher szaffián bőrből készült, oxidált ezüst véretekkel és zománcozott primási és városi címerrel. Ezek átnyújtása után a hercegprímás a következőkben válaszolt : A herczegprimás válasza. Mélyen tisztelt Híveim ! Hálás szavakkal mondok köszönetét ezert az újabb megtiszteltetésért, amely engem úgy esztergom megyei törvényhatóság, mint a varmegye közönsége részéről ért. Régi kapcsok fűznek engem úgy a törvényhatósághoz, mint a városhoz. Akkor midőn Esztergomban voltam, mint a polgármester Úr igen helyesen jegyezte meg, tevékeny részt vettem úgy a megye, mint a város ügyeinek intézésében. Sohasem iparkodtam és törekedtem másra, minthogy azt pártoltam, ami ennek a városnak érdekében a legjobb és leghasznosabb És ha ezt megtettem a múltban, biztosítom az Urakat, hogy megteszem a jövőben is, mert azon rövid idő alatt, amig távol éltem a várostól, a város iránti szeretetem nemcsak el nem hidegült, hanem kedves környezetemnek hiánya folytán megnövekedett bennem. Az első pillanattól kezdve, amikor tehettem elhatároztam, hogy ahol csak tehetem, fogom ennek a városnak, ennek a törvényhatóságnak ügyét tőlem tel- hetőleg pártolni. Amint nem mulasztottam el azelőtt sem bármit a város és törvényhatóság érdekében megtenni, épúgy megfogok tenni mindent ezentúl is, mert hiszen most annyival is inkább vagyok kötelezve, mert a varos megtisztelt avval, aminél nagyobbat nem adhatott a város s amit én igen hálásan fogadok. (Helyeslés és éljenzés.) Éz a diszpolgárság azonban jogokat és kötelességeket ad nekem, én azonban e jogokra nem reflektálok, a kötelességekre azonban igen. Nem reflektálok pedig a jogokra azért, hogy annál jobban szentelhessem magamat kötelességeimnek. A jogokról tehát lemondok és a kötelességeket vállalom. (Éljenzés !) Az Urakat pedig kérem, hogy azt a szeretetet, és ragaszkodást, amelyet eddig oly nagy örömmel volt alkalmam tapasztalni, tartsák fenn a jövőre is. Ennek a városnak mindig az volt az erőssége, hogyha egy értelmű volt prímásával, s bátran elmondhatom, hogy ebben az intézményben feküdt mindig a város legnagyobb ereje és ebben is látom az ő jövendő haladásának és erősségének kiinduló pontját. (Úgy van !) Tartsuk fenn tehát ezt a méltóságot, nem az én személyemnek hanem az állásnak a méltóságát, amely befolyásával mindig kiterjesztheti védőszárnyait ezen megyének és ezen városnak érdekében. Egyesült erővel és iparkodással megtehetünk mindent, hogy Esztergom város virágzását előmozdítsuk. Most pedig nagyon szépen köszönöm szives megjelenésüket és kérem, hogy úgy a vármegye törvényhatóságának, mint a város közönségének az én legmélyebb hódolatomat tolmácsolni szíveskedjenek. (Hosszas éljenzés 1) Ezután lovag Matty as óvszky Lajos vezetése mellett az esztergomi és párkányi összes kath. egyesületek tisztikara, dr. Molnár Szulpic főgimn. igazgató élén pedig a helybeli közép- és elemi iskalák tantestületének kiküldöttei üdvözölték hódoló beszéddel a hercegprímást. Ezzel a tisztelgő küldöttségek elvonultak a hercegprimási palotából. Diszebéd. Délben egy órakor a hercegprímás a vármegye és város előkelőségei és a papság részére a szeminárium ebédlőjében díszebédet adott, melyen személyesen megjelent. Jobbján a papa futára, Cav. Francesco Alessandro ni Cernatori nemesi testőr, balján pedig Tamási Béla nyug. altábornagy foglaltak helyet. A meghívott vendégek száma közel százötven volt. Az első felköszöntőt, melyet a vendégek állva hallgattak végig, a bibornok mondotta a pápára és királyra, utánna a kispapok énekkara a pápai és a királyhimnuszt énekelte el nagy precizitással. Meszleny főispán a világiak, Rajner püspök pedig az egyháziak nevében köszöntötte a főpásztort, mig Horváth kanonok olasz beszédben üdvözölte a pápa követét, mint aki a legfőbb egyházi méltóságnak, aki Magyar- országnak nehéz időkben állott oldala mellett, kitüntetését hozta a magyar katholicizmus feje számára. A néppárt tisztelgése. Az országgyűlési néppárt gróf Zichy Aladár elnök vezetése alatt délután tisztelgett a hercegprímásnál. Kossuth Ferenc temetésétől egyenesen a nyugati pályaudvarra mentek a párt azon tagjai, kik a küldöttségben részt- vettek. A fél kettős gyorsvonattal indultak Esztergomba, hol a hercegprímás d. u. 4 órakor fogadta a néppárt küldöttségét, melyben résztvettek gróf Zichy Aladár, Molnár János prelátus, Simonyi-Semadam Sándor, Brestyenszky Kálmán, Haller István, Bartos János orsz. képviselők, Ernszt Sándor, Túri Béla, Landaiier Béla kültagok. A zuchetto átadása. Délután kevéssel hat óra előtt érkezett meg az esztergomi hajóállomásra az a kü- lönhajó, melyen az Országos Katholikus Szövetség rendezésében a hatóságok lejei és a katholikus társadalmi intézmények képviselői jöttek üdvözölni az uj bíborost. A különhajo délben egy órakor indult el Budapestről es rajta voltak: Jankovich Béla miniszter, Iiosvay Lajos, báró Perényi Zsigmond, Madách Emanuel államtitkárok, Szmrecsányí Lajos egri, Várady L. Árpád kalocsai érsekek, báró Jósika Samu, a főrendiház elnöke, herceg Esterházy Mikos, gróf Zichy Ágost, báró Harkányi Frigyes, groí Szapáry László, báró Rosner Ervin, báró Forster Gyula, Molnár Viktor belső titkos tanácsosok, gróf Teleky Sándor, gróf Nemes Albert, Hertelendy Ferenc, gróf Pálffy Sándor, gróf Zichy Géza Lipot íőrendiházi tagok és főrendek. Bartal Aurél, Craus István, Keltz Gyula főispánok, Simontsits Elemér képviselőházi alelnök, Almássy László, Angyal József, Csáky Gusztáv, gróf Csuzy Pál, Dobieczky Sándor, Czobor László, gróf Esterházy Móric, Evetovics János, Hajós Kálmán, Hoványi Géza, Jaross Vilmos, gróf Karácsonyi Jenő v. b. 1.1., Kende Péter, Kenedi Géza, Kostyál Miklós, Krolopp Hugó, Mihályi Péter, Miskolci Imre, Németh Károly, Pirkner János, báró Podmaniczky Endre, gróf Pongrácz János, Sárkány Ferenc, Scitovszky Béla, Simon Elemér, Szentpály István, Sze- pesházy Imre, Szilassy Zoltán, gróf Seherr-Thoss Béla, Sághy Gyula, Szabó István, Szebeny Antal, Szinyei-Merse-Félix, báró Sztojanovits Iván, Szüllő Géza, ifj. gróf Teleki József, Vermes Zoltán és gróf Zichy János, orsz. képviselők, K. Ivo- váts Gyula az egyetem rektora. Kiss János, Dudek János, Mihályi! Ákos, Wolkenberg Alajos, Concha Győző, Timon Ákos, Kmety Károly, Dolesc- hall Alfréd, Csarada János egyetemi tanárok, Töttössy Béla műegyetemi tanár és még sokan mások. A hajóállomásnál az érkezett vendégeket a primási aula részéről dr. Csárszky István hercegprimási irodaigazgató és dr. Lépőid Antal hercegprimási titkár, valamint a városi és megyei hatóságok fogadták, óriási néptömeg jelenlétében. Üdvlövések között kötött ki a hajó, melynek vendégei gyalog vonultak át a primási palotába, ahol az úgynevezett főhercegi teremben foglaltak helyet. Itt vette át a hercegprímás díszes közönség jelenlétében a pápai futár Cav. Francesco Alessandroni Cernatori nemesi testőr kezéből a creá- lást jelentő pápai iratot és a bíbor zucchetot. A pápai követ olasz nyelvű üdvözlő beszéde után a hercegprímás először latinul mondott pár köszönő szót, majd magyarul igy folytatta: Hercegprímás beszéde. Mély hálával fogadom dicsőségesen uralkodó szentatyánknak X. Pius pápának (Éljen !) azt a felemelő kegyelmet, hogy engem, Magyarorszag hercegprímását és Esztergom érsekét a római szentegyház bíborosai közé sorozni, Krisztus földi országának egyik sarkerősségévé avatni és a szent bíborral feldíszíteni méltóz- tatott. (Éljen! Éljen!) Jól tudom, hogy ez a páratlanul nagy kitüntetés nem az én személyemnek szól, aki egyik igénytelen szolgája vagyok az Úr szőllőjének, hanem annak az ősrégi érseki széknek, amelyet jelenleg az apostoli Szentszék és az apostoli magyar felséges király (Élénk éljenzés) kegyelméből betöltők. Már 18. vagyok azok sorában, akik mint esztergomi érsekek és bíborosok kormányozták ezt a terjedelmes egyházmegyét, az érseki tartományt és akik, mim Magyarország prímásai irányító befolyást gyakoroltak Magyarország egyházi ügyeire. Miként a múltban számtalanszor úgy, most is az apostoli Szentszék kegyesen elismerni méltóztatott, hogy az ősrégi esztergomi érseki szék az egyetemes Egyháznak is egyik kardinális pontja, egyik sarkoszlopa, amely körül egy nemzet katolicizmusának ügye és történelme forgott századokon keresztül, és amelyre a magyar katholikus Egyház ügyeinek súlyos és nagy gondjai nehezedtek. Esztergomból indult ki annak idején a kereszténység Magyarországon az ő hóditó útjára és Esztergomban nyert erősséget az ezer év küzdelmei között. Az apostoli Szentszék bíborral ruházta fel Esztergom főpásztorát, jeléül annak, hogy Esztergomban, amely a régi hagyományok által meg van szentelve, az esztergomi érseknek még a vér bíborának árán is meg kell védelmeznie az ő és az ő híveinek hitét. Mert Esztergomban egy vértanú püspök, Szt. Adalbert keresztelte meg az első magyar királyt, Szt. Istvánt, egy másik vértanú püspök, Szt. Gellért nevelte szentté Szt. István fiát, Imrét, ez a hely tehát meg van szentelve az ősrégi hagyomány által és ennek a szellemnek kell Esztergomban uralkodnia. Esztergom sziklavárában, amelyet szemeink előtt látunk, erősödött meg, talált először menedéket a hit ebben a várban, mondhatjuk, sziklá- sodott meg a magyar népnek szent hite. Természetesen ennélfogva, M. T. H. és U ! hogy a Szentatya joggal elvárhatja tőlem, hogy én bíborral feldíszítve ennek a szent hitnek buzgó őre leszek és ha szükség volna, még saját vérem árán is. (Élénk éljenzés.) Jól ismerem én gyarlóságomat és igénytelenségemet, de bízom a jó Isten kegyelmében,
