Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 44. szám
1914. május 31. ESZTERGOM és VIDÉKE. 5 amely engem megerősít, bízom az apostoli Szentszék jóindulatában, bízom abban az örvendetes viszonyban, amely az apostoli Szentszék, a magyar kormány és Őfelsége között létezik (Éljenzés.) és abban, amit tőlem telhetőleg hűségesen akarok ápolni és fentartani, t. i. a békés egyetértést (Zajos éljenzés) és szere- tetet (Zajos éljenzés) összes polgártársaimmal szemben. Most pedig mikor abból az örvendetes viszonyból kifolyólag a római szentegyház bíborosa lettem és a kardinalisi méltósággal rámirták Isten városának nevét, eszembe jut az, amit az Úr igér az ő szolgájának. „ .Aki győzedelmes leend oszloppá teszem őt Isten házában. Ráírom az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az uj Jeruzsálemnek nevét.“ Kérem a szentatyának nemes küldöttét, kegyeskedjék Őszentségének magas trónja előtt tolmácsolni az én fiúi ragaszkodásomat, az én hűségemet és soha el nem múló hálámat. Es ebben az ünnepélyes pillanatban szivem parancsoló szükségletének is engedve mint a római egyház bíborosa alattvalói hódolattal és hűséggel hajolva meg Őfelsége az apostoli Király (Élénk eljenzés.) szent trónja előtt és hálámat nyilvánítom Őfelsége iránt, aki ezen általam meg nem érdemelt méltósággal kitüntetni kegyeskedett. Kérem a pásztorok Pásztorát, a királyok Királyát, hogy X. Pius pápa Őszentségét, (Zajos éljenzés) apostoli koronázott magyar királyunk Őfelségét (Hosszantartó zajos éljenzés) az ő kegyelmével, tartsa sokáig jó egészségben mindnyájunk örömére ! Most pedig hálás köszönetét mondok az apostoli Szentszék követének, hálás köszönetét mondok mindazoknak, akik kegyesek voltak ma jelenlétükkel megtisztelni és ennek az ünnepségnek fényét emelni, mindenekelőtt pedig Őnagyméltóságának dr. Jankovich Béla kultuszminiszter urnák, aki a magyar kormányt képviseli es kérem, hogy köszönetemet az egész kormány előtt tolmácsolni kegyeskedjék Köszönöm mindnyájuknak, Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim szives megjelenésüket és kérem, ismételjek velem együtt, amit kívánok X. Pius pápa Őszentsége és I. Ferenc József apostoli király Őfelsége sokáig éljenek. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps.) A délutáni tisztelgések. A zucchetto átvétele után a hercegprímás a belső szalonba vonult s itt fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Mindenek előtt a kormány nevében Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter üdvözölte meleg szavakkal az új bíborost. A főrendiház. Jankovich miniszter után a főrendiház küldöttsége következett, amelyet dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek vezetett, aki üdvözlő beszédében rámutatott arra a jelentőségre, amelyet az esztergomi érseki szék az egyház és haza szolgálatában képvisel. A hercegprímás egyedül jogosult arra, hogy a király fejére tegye Szent-István koronáját s ezáltal létrehozza azt a szent frigyet, mely a király és alkotmány közt van. A hercegprímás személye a bíborral uj fényt kap, ez azonban nemcsak a nagy méltóságának járuleka, de koronája azon érdemeknek is, melyekkel a hercegprímás tündököl, aki semmi alkalmat nem tart csekélynek, hogy szivének nemességévéi és szellemének emelkedettségével ne szolgálja az egyházat és a hazát. A főrendiház tehát nagy örömmel hajtja meg zászlaját. Válaszában a hercegprímás megköszönve az üdvözlést s kijelentette, hogy ezentúl is mint a főrendiház tagja szem előtt fogja tartani az egyház és haza érdekeit. Örül, hogy olyan tagokkal működhetik együtt, kik oly hűen örködnek a nemzet érdekei felett. Képviselőház. A képviselőház tagjai is igen nagy számmal jelentek meg az uj bíboros előtt. Si- montsits alelnök vezette őket, aki üdvözlő beszédében Cser- noch hercegprímást, mint a képviselőház volt tagját méltatta. A bíboros válaszában szívesen emlékezett vissza arra az időre, mikor a képviselőházban munkálkodhatott, hol mindig azt tapasztalta, hogy a komoly munkást megbecsülik. Katholikus egyesületek. Gróf Zichy János vezetésével az Országos Katholikus Szövetség és a hozzá csatlakozott egyesületek tisztelegtek ezután. Gróf Zichy János üdvözölte beszédében a hercegprímást, aki nemcsak jó ember, hanem valódi férfi, nemcsak Isten kegyelméből való egyházfő, hanem államférfiu is, aki nagy kvalitásaiban nyerte el a megérdemelt kitüntetéseket, melyekért sohasem törekedett. Én vagyok annak legilletékesebb tanúja — mondotta Zichy János gróf —- hogy csak az apostoli Szentszék és az uralkodó kifejezett bizalma és akarata kényszeritette őt felelősség teljes állásába, melyben éppen nagy kvalitásainál fogva reméljük megteremteni az egyetértést, a békét, melyre a katho- likusok között is oly nagy s'zükség van. Az üdvözlő beszédre a hercegprímás a következőkben válaszolt : A hercegprímás válasza. Kegyelmes Uram ! Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Alkalmasabb szónokot érzelmeik tolmácsolására nem választhattak volna, mint Zichy János gróf ur Ő- nagyméltóságát, midőn a Kath. Szövetség nevében és az általa létesített sok egyesület nevében kegyeskedtek engem ma megtisztelni. A Kath. Szövetségnek és a sok országszerte máris elterjedt egyesületnek atyja ime itt áll Önök előtt! (Igaz! Úgy van!) Volt idő, mikor mi Magyarországon nem is mertünk csinálni egyesületeket, volt idő, amikor mi az Ő kezdeményezése után ezeknek a kath. egyesületeknek nem prosperálását, hanem kudarcát jósoltuk és ebben örvendetesen csalatkoztunk. A kath. egyesületek most behálózzák már az egész országot, a katholiku- sok társadalmilag szervezkednek és ha őket máskép, különféle pártokban elhelyezkedve látjuk is, egyek a társadalmi téren: mindnyájan katholi- kusoknak vallják magukat. E nagy haladásnak, ennek a gyarapodásnak, ennek a nagy munkának létesítése Zichy János gróf urnák érdeme. Méltóztatott megjegyezni Kegyelmes Uram, hogy én egységre törekszem, mindenekelőtt a katholikusok között. Teljesen igaza van. Én azt akarom, hogy a katholikusokat összekösse a hitnek egysége és az abból származó forró barátság, szeretet, hogy ne dobjanak egymásra követ, ha egyik máskép is gondolkozik, hanem, hogy a katholikusoknak mindnyájan tekintsék egymást annak fiainak, aki mindnyájunk atyja. Az ugyan teljesen lehetetlen és ebben fekszik, habar ez nem tartozik ide, a szocializmus hamissága, hogy az emberek egyformán gondolkodjanak, hogy valamennyit teljesen egy kalap alá lehessen sorakoztatni, hanem lehet igenis őket összehozni a hitben, lehet összehozni a hiten alapuló szeretet- ben és abban, amit az Egyház tőlünk vár és amiben mi meg is akarjuk fogadni az Egyház szavát: hogy mi katholikusok hűségesen ragaszkodunk hitünkhöz és lelkűnkben kialakítsuk azt a keresztény ideált, amelyet Krisztusunk követel; akkor nem kell félnünk, hogy többi polgártársainkkal ellenkezésbe jutunk, mert hiszen hitünk arra tanít, hogy bennük is nézzük a mi felebarátainkat. Hanem van egy pont, ahol mindnyájan ösz- szetarthatunk és össze is kell, hogy tartsunk: a küzdelem a destruktiv irányzatokkal szemben, amelyek nap- ról-napra merészebben, emelik fel fejüket, amelyek mar odáig vitték, hogy legszebb kincsünket, a vallást, társadalmunk legbiztosabb alapját és annak tanítását szeretnék az iskolából kiküszöbölni. (Igaz ! Úgy van !) Ez az a szélső irányzat, amelynek leküzdésére, amellyel szemben való ellenállásra mindnyájunknak egyesülnünk kell, akik elvi alapon állunk. (Zajos helyeslés.) Hálás köszönettel vettem a már többször elárult és mégis sokak előtt nem ismert tény kijelentései, hogy nekem ennek a fényes állás elérésében semmi részem sincs, sőt hogy én amennyire csak lehetett, iparkodtam elkerülni, kértem Istent, hogy ettől a kereszttől engem mentsen meg és ne hagyja a keserűség ezen poharát kiinnom. Mondják, hogy én magamat a hercegpri- mási méltóságra felküzdöttem : én semmire sem küzdöttem fel magam, odaálltam, ahova a Szentatya és Apostoli Királyom állított. Ameddig olyan buzgó és szerető híveim lesznek, mint amilyeneket most szerencsém van magam előtt tisztelhetni, addig feladatom nem lesz nehéz, akkor én hiszem, a mi harcunkat győzedelmesen fogjuk végigküzdeni és lesz nekem ebben a küzdelemben olyan hadseregem, amely utánam fog indulni, amelynek jelszava lesz: Isten, Király, Haza! (Hosszantartó zajos éljenzés és taps.) Tisztelegtek még Jaiikovich miniszter vezetése alatt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselői, kik közül szintén számosán jelentek meg, továbbá a vallás alapokra felügyelő bizottság, melynek szónoka báró Forster Gyula v. b. t. t. volt. A hercegprímás szives szavakat intézett mindkét küldöttség tagjaihoz, kikkel egyházi ügyekben oly sokat érintkezik. Majd a hercegprímás egyházmegyéjének területén levő főispánok tisztelegtek. A vendégek elutazása. A bíboros hercegprímásnál tisztelgő vendégek ezután átvonullak az ebédlőbe, ahol hídig buffet szolgáltak fel. A bi- bornok maga is megjelent vendégei között, akikkel egyenként elbeszélgetett. A különhajó 8 óra után indult el a hercegprimasi palota elől. Mielőtt a lampionokkal díszített, festői látványt nyújtó hajó megindult volna, az Egyetemi Énekkarok Jurkovich karnagy vezetésével gyönyörű szerenádot adtak a bibornok tiszteletére, aki ezt palotaja egyik ablakából hallgatta végig. A Dunaparton egybegyült közönség éljenzése között indult vissza Budapestre a különhajó, melynek közönségét az utón is az Egyetemi Énekkar szórakoztatta. A buffetben. Irta : Mágó. .... Amikor már elhangzott a pápa daliás futárának zengő olasz nyelven elmondott üdvözlő beszéde s amikor a hercegprímás átvévén a zuchettot és a pápai brévét s elmondván előbb klasszikus latin nyelven, majd magyarul köszönő szavait, a küldöttségek fogadására belső szalonjába vonult vissza: megnyíltak az első emeleti nagy fogadó terem és a szomszédos termek szárnyasajtói, s az előkelő vendégek sokasága elözönlötte a buffettvé átalakított fejedelmi helyiségeket. A hatalmas csillárok ragyogó fényében talán még nagyszerűbbnek, gazdagabbnak tűnik fel a terítékek fejedelmi pompája, a drágábbnál-drá- gább, izietesnél-izletesebb ételek és italok fejedelmi bősége ; a szikrázó ékkövekkel: briliánsokkal és gyémántokkal, smaragdokkal és topázokkal megrakott magyar díszruhák, a fekete frakkokból vakítóan kivi- lágló fehér ingmellek, a rendjelekkel teleaggatott katonai egyenruhák, suhogó selyem hölgytoalettek s virág- díszes, kócsagtollas kalapok, lilaszegélyű főpapi talárok csodás szinpom- pája. Csupa szépség, ragyogás, pompa, gazdagság mindenfelé! . . . A hatalmas élővirág csokrok bűvös illata terjeng a termekben . . . A tarka tömeg egyre hullámzik. Ez az édes torták, az a messzire pirosló cseresnyeszemek csábításainak nem tud ellentállni: sietnek a fal mellett húzódó, a sok jó alatt szinte görnyedező asztal felé, amelytől már ragyogó arccal és teli tányérral jönnek visszafelé a pástétomok, hideg halak, kirántott csirkék barátai. A termekben elhelyezett kisebb asztalokat egyes összetartozó társaságok ülik körül. Leghangosabb tér-
