Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 44. szám

1914. május 31. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 erkölcsi értéket, amelyet e szerény város nyújtani képes. (Élénk helyes­és.) De egyszersmind e nap emlé­kére határozzuk el, hogy kis-Dunánk, mely az újabb időben kiépíttetett, amelynek partja rendeztetett, s amely­nek hosszú partvonalát a vá­ros gondosan, sétányszerüen kiépi- tet, legyen az ő jellegével hirdetője a város magasra feltüzelt hálaérzel­meinek. Ennélfogva indítványozom : méltóztassék elhatározni, hogy a kis-Duna város felé eső belső part­ját, az érseki palotától illetve a Ko­los hídtól felfelé végig a város min­den időkre Csernoch János útnak nevezze el. (Helyeslés.) iMidőn eze­ket elhatározni méltóztatnak, termé­szetesen hozzáfűzzük azon kívánsá­gunkat is, hogy Ő Eminenciáját kérjük, hogy a város által neki ma átnyújtandó diszpolgári oklevelet, kegyesen fogadni méltóztassék. Kér­jük a Mindenhatót, hogy az ő, ne­künk oly drága életét igen hosszúra nyújtsa és áldja meg az áldások azon legszebbikével, hogy nemes törekvéseit gazdag siker kísérje. (Ál­talános élénk éljenzés és taps.) A határozati javaslat szin­tén az előbbihez hasonló lelke­sedéssel egyhangúlag fogadta- tatott el. Ezután a díszközgyűlés me­netté alakult, hogy felvonuljon a biboros főpásztor elé és kül- döttségileg fejezze ki hódolatát a vármegye és a város nagy jótevőjének. Az üdvözlő menetben a vár­megye régi banderiális zászla­ját, mely az utolsó nemesi fel­kelésben is szerepelt, Pissuth Kálmán főszolgabiró, a város ősi zászlaját pedig Peterdy Kál­mán rendőrkapitány vitte. A menetben több egyesület is zászló alatt vonult a palotába festői rendben. Tisztelgések. A hercegprimási palotában délelőtt 11 orakor kezdődött a különféle tisztelgő küldöttségek fogadása. A főpásztor az aula nagy szalonjában mindenekelőtt a papság tisztelgését fogadta. A papság tisztelgő küldött­ségét dr. Rajner Lajos félsz, püspök, általános érseki hely­tartó vezette. A főkáptalan hely­beli és vidéki tagjai, a tb. ka­nonokok, a gremialis papság és a szerzetes rendek képvise­lői, valamint a növendékpapok vettek részt a küldöttségben. Az üdvözlő beszédet dr. Rajner Lajos püspök mondotta. Rajner püspök beszéde. Főmagasságú és Főtisztelendő Bibornok Érsek, Magyarország Her­cegprímása, Kegyelmes Urunk és Főpásztorunk ! A fiúi öröm és hódolat fenkölt érzelmeitől áthatva jelentünk meg ma Eminenciád előtt, hűséges káptalanja és engedelmes papsága, hogy az egyházfejedelmi méltóságának a pá­pai után legmagasabb fokra való emeltetése alkalmából fiúi örömét, mélységes hódolatát, törhetetlen ra gaszkodását és hűséges szeretetét nyilvánítva üdvözöljük ezen új méltó­ságában Eminenciádat, mint Istentől rendelt főpásztorát, akinek atyai gon­doskodását, papsaga és hívei iránt való szeretetét, fáradhatatlan buzgó- ságát, kormányzói bölcseségét ezen rövid idő alatt is oly szerencsések vagyunk látni. Eminenciád az esz­tergomi főegyházmegye élén mint világitó szövétnek ragyog, s munkás­ságát, egész a kimerülésig való te­vékenységét nagy koncepciók és fé­nyes tettek bizonyítják; fényes tet­tek, amelyeknek emléke mélyen há­lás sziveinkbe van vésve, de nem­csak bennünk, hanem az esztergomi főegyházmegye történetének évköny­veiben is arany betűkkel maradnak örökre feljegyezve. (Helyeslés.) Az esztergomi papi nyugdíj intézet ré­szére mindjárt első évében felaján­lott fejedelmi adomány az egész papság szivét és ragaszkodását meg­nyerték Eminenciádnak. Egyéniségé­nek tollal és élőszóval való megnyi­latkozása az egyházmegyei körleve­lekben, a napi sajtóban, a tudomá­nyos folyóiratokban, az országházban, a kath. naggyűléseken, egyesületeink közgyűlésein és egyéb alkalmakkor mindig nehéz súllyal kapcsolódtak be a közvélemény irányításába és mindig irányadóul mutatták nekünk, miként kelljen különösen társadalmi kérdésekben viselkednünk, miként kell az egyesületi életet fejleszteni és szervezni. Már régen észre vette Emi­nenciád államférfiúi bölcsesége, hogy mai társadalmi krízis által felkeltett mozgalmak mily veszedelmeket rej­tenek magukban nemcsak az egyház, hanem az ország, a nemzet és a társadalom részére is. Már mint kano­nok, mint püspök, mint országgyű­lési képviselő felhasználta minden befolyását, állását, nagy eszét és nagy szivét, hogy oly intézmények létesüljenek, amelyek a kereszt tö­véből támadnak, a keresztény tanok­ban bírják gyógyító erejüket és azért alkalmasak arra, hogy a társadalom mai bajait teljesen orvosolják. Azóta, hogy Eminenciád fokról-fokra emel­kedett, hogy tekintélye nagyobbodott, hogy anyagi erőben gyarapodott, ezen emelkedését és gyarapodását nem használta Eminenciád személyes ambícióinak kielégítésére, hanem arra fordította, hogy híveit a társa­dalmi utón, a társadalmi kérdések­ben megmentse a veszélytől; hogy őket a magyar hagyományos király hűségben, haza szeretetben, a kath. egyház iránt való ragaszkodásban és a vallásosságban megtartsa és a szélső irányzatok vételétől megóvja. Ez az oka, hogy ma, midőn Eminen­ciádat a római pápa által a római bíborral felruházva látjuk, oly ál­talános az öröm. Hűséges káptalan­jának és engedelmes papságának örömében osztozik nemcsak székvá­rosának és az egész egyházmegyé­nek, hanem az egész országnak papsága. Mert mindenki tudja, hogy ezen emelkedés új időjárásokat jelent a keresztény társadalom megujho dására a hazának, a nemzetnek az országnak, a társadalomnak javára. A római bíborban a vértanuk vére piroslik, a vértanuk vérében pedig a keresztény hit ereje: küzdelmek és dicsőség nyilvánul meg. (Úgy van !) Midőn mély hódolattal jelenünk meg Eminenciád előtt és üdvözöljük mint a római szent egyház áldozár bibor- nokát, egyúttal ájtatos szívvel kér­jük Istent, hogy a római bíborban jelképezett ezen kegyelmeket és erőt ezen küzdelmekre engedje Eminen­ciádnak. Hogy pedig így erejével végig küzdhesse győzve azt a har­cot, amely a társadalom keresztény megújhodásáért vivatik és hogy lássa ezen harc végleges diadalát engedje meg, hogy Eminenciádat még sokáig bírhassuk, Eminenciád még sokáig boldogíthassa az esztergomi főegy­házat, hűséges káptalanját és enge­delmes papságát. (Hosszú éljenzés.) A hercegprímás válasza. Méltóságos és Főtisztelendő Püs­pök Ür! Méltóságos Káptalan Főtisz­telendő Testvéreim az Urban ! Valóban szivem mélyéig meg vagyok hatva az érzelmek oly fényes és eklatáns nyilvánulásától, amelyeket most Öméltóságának ajkáról hallot­tunk. Igazán hivatkozhatnám Szent Pál apostolra, aki nem volt ismeret­len az efezusiak előtt, épen úgy el­mondhatom, hogy nem vagyok én se ismeretlen Önök közt, hiszen Önök közt nőttem fel. Önök közt munkál­kodtam és az Önök köréből szólított el az isteni Gondviselés, igazán mond­hatom, minden közreműködésem nél­kül, akaratlanul vezetett más helyre es ismét akaratlanul hozott vissza oda, ahol nevelkedtem és papi pályá­mat megkezdettem. (Úgy van!) Egész működésem alatt az volt a fő elvem, hogy hűségesen szolgáljam az egy­hazat, hűségesen szolgáljam úgy, hogy annak minden erőmet szentel­jem, ha szükséges, még a biboros- I sag által jelzett vértanuság vérét is feláldozzam érte. (Hosszú éljenzés!) És bátran mondhatom, hogy akkor, amikor néhány évig távol voltam az egyházmegyétől, mindenütt hirdettem, hogy az esztergomi egyházmegyének olyan káptalanja és olyan papsága van, amely először is nevezetes arról, hogy mindig hűséges főpásztorához, másodszor teljes szívvel és lélekkel szolgálja az egyházat. (Helyeslés.) Káptalanja és papsága mindig kitűnt úgy a tudományokban, mint az eré­nyekben és vezér szerepet vitt a tár­sadalmi téren, a különféle egyesüle­tekben ezáltal is iparkodván eleget tenni tőle telhetőleg hivatásának. Most olvasom a szent Atyának beszédeit, amelyeket a konzisztóriu- mon mondott: úgy látom, hogy ő nagy súlyt helyez a biborosi testü­letre, az ő tanácsadó testületére. Ugyanoly helyzetben vagyok én is az én főkáptalanommal, amely egy­házi törvény szerint az én első tanács­adó testületem, amelynek tanácsait, valahányszor fontosabb ügyekről van szó, én mindig ki is szoktam kérni, s amely mindig hűséges és jó tanács­csal szolgál nekem. Nagy súlyt fek­tetek arra, hogy köztem és főkápta­lanom közt meg legyen az a szüksé­ges összhang, amely az egyház ügyei­nek vezetését és felvirágoztatását le­hetővé teszi. És mondom, amint súlyt helyeztem eddig, úgy ezentúl is súlyt fogok helyezni erre, mert a kölcsö­nös egyetértésből születnek a jó gon­dolatok és jó tettek. De mondhatom, büszke voltam mindig az én papsá­gomra is, amely egészében véve min­dig hivatásának magaslatán állott és láttam, hogy hűségesen ragaszkodik hozzám, amely ragaszkodás erőt köl­csönzött nagy munkámhoz és amely nélkül én semmit sem tehetnék. (Igaz! Úgy van!) Főtisztelendő Testvéreim 1 Meg lehetnek győződve arról, hogy én nem követelek Önöktől semmit, amire nem iparkodnék én magam is jó példával járni. En ismerem a papság elfoglalt­ságát az iskolában, ismerem társa­dalmi és egyesületi téren, a községi ügyek terén, elfoglaltságát a temp­lomban, a szószékben, a gyóntató­székben. De biztosítom, hogy amikor a munkáról van szó, sohasem mon­dom, hogy a munka terhes, amig a jó Isten erőt, egészséget ad hozzá. Amint napjainkban egyrészt bármi szépet és jót láthatunk, másrészt meglehetős szomorúak. A küzdelem, amelyet a hitetlenség folytat, s amely napfényre kerül az odúkból, köteles­ségünkké teszi, hogy mi összetart­sunk, hogy mi mindnyáján a püspök­höz ragaszkodjunk, hogy keletkezzék a bámulatos összhang. E nagy méltóság mellett a szent Atya uj és uj terheket is ró rám. Eszembe jut amit II. Pius pápa egy konzisztórium után mondott a bíbo­rosoknak, hogy mit kíván, micsoda férfiasságot, micsoda észbeli tehetsé­geket és nagy erényeket e méltóság. Megkívánja az alázatosságot és nem a kevélységet, megkívánja a tiszta­ságot és nem a tisztátalanságot, meg­kívánja a tudományt és nem a sötét­séget es a tudomány hiányát es meg a tudomány erényét és kizárja min­den bűnét. Ezek Főtisztelendő Test­véreim oly nagy terhek, hogy igazán kétségbe kell esni, vájjon ezen magas tulajdon kimondhatatlan polcán meg tud-e állani ? De igenis megtud, ha bízik Isten kegyelmében, ha bízik káptalanjának és papjainak hűségé­ben. Erről kegyesek voltak engem szónokuk által biztosítani; ha ez meg lesz, akkor teljesülni fognak azok a várakozások, amelyeket Önök fel- magasztaltatásomhoz fűznek. És én igy hűségesen fogom szolgálni egy­házamnak és elsősorban az eszter­gomi egyháznak ügyét. (Éljen 1) Nagyon szépen köszönöm ezen megnyilvánulását érzelmeiknek és ma­gamat is imáikba ajánlom. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps 1) Esztergomi küldöttségek. Ezután a helybeli helyőrség és csendőrség tisztikara jelent meg a bibornok előtt. Jóki- vánataikat Boerm János ezre­des tolmácsolta német nyelven, melyre a hercegprímás szintén németül válaszolt. A helyőrség után az állami hivatalok, a vármegye és vá­ros tisztikara és egyéb testüle­tek együttes nagy küldöttségét fogadta a főpásztor. E küldöttséget a főispán és a polgármester vezették. Részt- vettek ebben dr. Perényi Kál­mán alispán, dr. Pacsén Károly kir. tan. tanfelügyelő, Vaniss Dezső kir. járásbiró, dr. Krasz- nay Gábor kir. közjegyző, Né­meth József, a kir. államépíté­szeti hivatal főnöke, Hajagos Imre műszaki tanácsos, Gacíl László számtanácsos, Kottler László adóhivatali ellenőr az illető hivatalok képviseletében és nagy számmal az állami, megyei és városi tisztviselők. Előbb Meszleny Pál főispán üdvözölte a pápai követ társa­ságában megjelent bibornokot. Főispán beszéde. Főmagasságú Bibornok Érsek, Hercegprímás Urunk 1 Tegnapelőtt Eminenciád láthatta a nép közvéleményének és Eszter­gom városnak, az ő érzelmeinek egy oly fényes megnyilatkozását, hogy abból következtetheti, hogy azok, akik az életben együtt működtek Eminenciáddal, érezték Eminenciád nagy tulajdonságainak minden fon­tos kérdésre való kihatását. (Úgy van 1) Ma midőn az országos szere­tet megnyilatkozása fogja beövezni, szent kötelességünknek, kedves kö­telességünknek tartjuk, hogy úgy Esztergom megye törvényhatóságé-

Next

/
Thumbnails
Contents