Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 44. szám
1914. május 31. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 erkölcsi értéket, amelyet e szerény város nyújtani képes. (Élénk helyesés.) De egyszersmind e nap emlékére határozzuk el, hogy kis-Dunánk, mely az újabb időben kiépíttetett, amelynek partja rendeztetett, s amelynek hosszú partvonalát a város gondosan, sétányszerüen kiépi- tet, legyen az ő jellegével hirdetője a város magasra feltüzelt hálaérzelmeinek. Ennélfogva indítványozom : méltóztassék elhatározni, hogy a kis-Duna város felé eső belső partját, az érseki palotától illetve a Kolos hídtól felfelé végig a város minden időkre Csernoch János útnak nevezze el. (Helyeslés.) iMidőn ezeket elhatározni méltóztatnak, természetesen hozzáfűzzük azon kívánságunkat is, hogy Ő Eminenciáját kérjük, hogy a város által neki ma átnyújtandó diszpolgári oklevelet, kegyesen fogadni méltóztassék. Kérjük a Mindenhatót, hogy az ő, nekünk oly drága életét igen hosszúra nyújtsa és áldja meg az áldások azon legszebbikével, hogy nemes törekvéseit gazdag siker kísérje. (Általános élénk éljenzés és taps.) A határozati javaslat szintén az előbbihez hasonló lelkesedéssel egyhangúlag fogadta- tatott el. Ezután a díszközgyűlés menetté alakult, hogy felvonuljon a biboros főpásztor elé és kül- döttségileg fejezze ki hódolatát a vármegye és a város nagy jótevőjének. Az üdvözlő menetben a vármegye régi banderiális zászlaját, mely az utolsó nemesi felkelésben is szerepelt, Pissuth Kálmán főszolgabiró, a város ősi zászlaját pedig Peterdy Kálmán rendőrkapitány vitte. A menetben több egyesület is zászló alatt vonult a palotába festői rendben. Tisztelgések. A hercegprimási palotában délelőtt 11 orakor kezdődött a különféle tisztelgő küldöttségek fogadása. A főpásztor az aula nagy szalonjában mindenekelőtt a papság tisztelgését fogadta. A papság tisztelgő küldöttségét dr. Rajner Lajos félsz, püspök, általános érseki helytartó vezette. A főkáptalan helybeli és vidéki tagjai, a tb. kanonokok, a gremialis papság és a szerzetes rendek képviselői, valamint a növendékpapok vettek részt a küldöttségben. Az üdvözlő beszédet dr. Rajner Lajos püspök mondotta. Rajner püspök beszéde. Főmagasságú és Főtisztelendő Bibornok Érsek, Magyarország Hercegprímása, Kegyelmes Urunk és Főpásztorunk ! A fiúi öröm és hódolat fenkölt érzelmeitől áthatva jelentünk meg ma Eminenciád előtt, hűséges káptalanja és engedelmes papsága, hogy az egyházfejedelmi méltóságának a pápai után legmagasabb fokra való emeltetése alkalmából fiúi örömét, mélységes hódolatát, törhetetlen ra gaszkodását és hűséges szeretetét nyilvánítva üdvözöljük ezen új méltóságában Eminenciádat, mint Istentől rendelt főpásztorát, akinek atyai gondoskodását, papsaga és hívei iránt való szeretetét, fáradhatatlan buzgó- ságát, kormányzói bölcseségét ezen rövid idő alatt is oly szerencsések vagyunk látni. Eminenciád az esztergomi főegyházmegye élén mint világitó szövétnek ragyog, s munkásságát, egész a kimerülésig való tevékenységét nagy koncepciók és fényes tettek bizonyítják; fényes tettek, amelyeknek emléke mélyen hálás sziveinkbe van vésve, de nemcsak bennünk, hanem az esztergomi főegyházmegye történetének évkönyveiben is arany betűkkel maradnak örökre feljegyezve. (Helyeslés.) Az esztergomi papi nyugdíj intézet részére mindjárt első évében felajánlott fejedelmi adomány az egész papság szivét és ragaszkodását megnyerték Eminenciádnak. Egyéniségének tollal és élőszóval való megnyilatkozása az egyházmegyei körlevelekben, a napi sajtóban, a tudományos folyóiratokban, az országházban, a kath. naggyűléseken, egyesületeink közgyűlésein és egyéb alkalmakkor mindig nehéz súllyal kapcsolódtak be a közvélemény irányításába és mindig irányadóul mutatták nekünk, miként kelljen különösen társadalmi kérdésekben viselkednünk, miként kell az egyesületi életet fejleszteni és szervezni. Már régen észre vette Eminenciád államférfiúi bölcsesége, hogy mai társadalmi krízis által felkeltett mozgalmak mily veszedelmeket rejtenek magukban nemcsak az egyház, hanem az ország, a nemzet és a társadalom részére is. Már mint kanonok, mint püspök, mint országgyűlési képviselő felhasználta minden befolyását, állását, nagy eszét és nagy szivét, hogy oly intézmények létesüljenek, amelyek a kereszt tövéből támadnak, a keresztény tanokban bírják gyógyító erejüket és azért alkalmasak arra, hogy a társadalom mai bajait teljesen orvosolják. Azóta, hogy Eminenciád fokról-fokra emelkedett, hogy tekintélye nagyobbodott, hogy anyagi erőben gyarapodott, ezen emelkedését és gyarapodását nem használta Eminenciád személyes ambícióinak kielégítésére, hanem arra fordította, hogy híveit a társadalmi utón, a társadalmi kérdésekben megmentse a veszélytől; hogy őket a magyar hagyományos király hűségben, haza szeretetben, a kath. egyház iránt való ragaszkodásban és a vallásosságban megtartsa és a szélső irányzatok vételétől megóvja. Ez az oka, hogy ma, midőn Eminenciádat a római pápa által a római bíborral felruházva látjuk, oly általános az öröm. Hűséges káptalanjának és engedelmes papságának örömében osztozik nemcsak székvárosának és az egész egyházmegyének, hanem az egész országnak papsága. Mert mindenki tudja, hogy ezen emelkedés új időjárásokat jelent a keresztény társadalom megujho dására a hazának, a nemzetnek az országnak, a társadalomnak javára. A római bíborban a vértanuk vére piroslik, a vértanuk vérében pedig a keresztény hit ereje: küzdelmek és dicsőség nyilvánul meg. (Úgy van !) Midőn mély hódolattal jelenünk meg Eminenciád előtt és üdvözöljük mint a római szent egyház áldozár bibor- nokát, egyúttal ájtatos szívvel kérjük Istent, hogy a római bíborban jelképezett ezen kegyelmeket és erőt ezen küzdelmekre engedje Eminenciádnak. Hogy pedig így erejével végig küzdhesse győzve azt a harcot, amely a társadalom keresztény megújhodásáért vivatik és hogy lássa ezen harc végleges diadalát engedje meg, hogy Eminenciádat még sokáig bírhassuk, Eminenciád még sokáig boldogíthassa az esztergomi főegyházat, hűséges káptalanját és engedelmes papságát. (Hosszú éljenzés.) A hercegprímás válasza. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ür! Méltóságos Káptalan Főtisztelendő Testvéreim az Urban ! Valóban szivem mélyéig meg vagyok hatva az érzelmek oly fényes és eklatáns nyilvánulásától, amelyeket most Öméltóságának ajkáról hallottunk. Igazán hivatkozhatnám Szent Pál apostolra, aki nem volt ismeretlen az efezusiak előtt, épen úgy elmondhatom, hogy nem vagyok én se ismeretlen Önök közt, hiszen Önök közt nőttem fel. Önök közt munkálkodtam és az Önök köréből szólított el az isteni Gondviselés, igazán mondhatom, minden közreműködésem nélkül, akaratlanul vezetett más helyre es ismét akaratlanul hozott vissza oda, ahol nevelkedtem és papi pályámat megkezdettem. (Úgy van!) Egész működésem alatt az volt a fő elvem, hogy hűségesen szolgáljam az egyhazat, hűségesen szolgáljam úgy, hogy annak minden erőmet szenteljem, ha szükséges, még a biboros- I sag által jelzett vértanuság vérét is feláldozzam érte. (Hosszú éljenzés!) És bátran mondhatom, hogy akkor, amikor néhány évig távol voltam az egyházmegyétől, mindenütt hirdettem, hogy az esztergomi egyházmegyének olyan káptalanja és olyan papsága van, amely először is nevezetes arról, hogy mindig hűséges főpásztorához, másodszor teljes szívvel és lélekkel szolgálja az egyházat. (Helyeslés.) Káptalanja és papsága mindig kitűnt úgy a tudományokban, mint az erényekben és vezér szerepet vitt a társadalmi téren, a különféle egyesületekben ezáltal is iparkodván eleget tenni tőle telhetőleg hivatásának. Most olvasom a szent Atyának beszédeit, amelyeket a konzisztóriu- mon mondott: úgy látom, hogy ő nagy súlyt helyez a biborosi testületre, az ő tanácsadó testületére. Ugyanoly helyzetben vagyok én is az én főkáptalanommal, amely egyházi törvény szerint az én első tanácsadó testületem, amelynek tanácsait, valahányszor fontosabb ügyekről van szó, én mindig ki is szoktam kérni, s amely mindig hűséges és jó tanácscsal szolgál nekem. Nagy súlyt fektetek arra, hogy köztem és főkáptalanom közt meg legyen az a szükséges összhang, amely az egyház ügyeinek vezetését és felvirágoztatását lehetővé teszi. És mondom, amint súlyt helyeztem eddig, úgy ezentúl is súlyt fogok helyezni erre, mert a kölcsönös egyetértésből születnek a jó gondolatok és jó tettek. De mondhatom, büszke voltam mindig az én papságomra is, amely egészében véve mindig hivatásának magaslatán állott és láttam, hogy hűségesen ragaszkodik hozzám, amely ragaszkodás erőt kölcsönzött nagy munkámhoz és amely nélkül én semmit sem tehetnék. (Igaz! Úgy van!) Főtisztelendő Testvéreim 1 Meg lehetnek győződve arról, hogy én nem követelek Önöktől semmit, amire nem iparkodnék én magam is jó példával járni. En ismerem a papság elfoglaltságát az iskolában, ismerem társadalmi és egyesületi téren, a községi ügyek terén, elfoglaltságát a templomban, a szószékben, a gyóntatószékben. De biztosítom, hogy amikor a munkáról van szó, sohasem mondom, hogy a munka terhes, amig a jó Isten erőt, egészséget ad hozzá. Amint napjainkban egyrészt bármi szépet és jót láthatunk, másrészt meglehetős szomorúak. A küzdelem, amelyet a hitetlenség folytat, s amely napfényre kerül az odúkból, kötelességünkké teszi, hogy mi összetartsunk, hogy mi mindnyáján a püspökhöz ragaszkodjunk, hogy keletkezzék a bámulatos összhang. E nagy méltóság mellett a szent Atya uj és uj terheket is ró rám. Eszembe jut amit II. Pius pápa egy konzisztórium után mondott a bíborosoknak, hogy mit kíván, micsoda férfiasságot, micsoda észbeli tehetségeket és nagy erényeket e méltóság. Megkívánja az alázatosságot és nem a kevélységet, megkívánja a tisztaságot és nem a tisztátalanságot, megkívánja a tudományt és nem a sötétséget es a tudomány hiányát es meg a tudomány erényét és kizárja minden bűnét. Ezek Főtisztelendő Testvéreim oly nagy terhek, hogy igazán kétségbe kell esni, vájjon ezen magas tulajdon kimondhatatlan polcán meg tud-e állani ? De igenis megtud, ha bízik Isten kegyelmében, ha bízik káptalanjának és papjainak hűségében. Erről kegyesek voltak engem szónokuk által biztosítani; ha ez meg lesz, akkor teljesülni fognak azok a várakozások, amelyeket Önök fel- magasztaltatásomhoz fűznek. És én igy hűségesen fogom szolgálni egyházamnak és elsősorban az esztergomi egyháznak ügyét. (Éljen 1) Nagyon szépen köszönöm ezen megnyilvánulását érzelmeiknek és magamat is imáikba ajánlom. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps 1) Esztergomi küldöttségek. Ezután a helybeli helyőrség és csendőrség tisztikara jelent meg a bibornok előtt. Jóki- vánataikat Boerm János ezredes tolmácsolta német nyelven, melyre a hercegprímás szintén németül válaszolt. A helyőrség után az állami hivatalok, a vármegye és város tisztikara és egyéb testületek együttes nagy küldöttségét fogadta a főpásztor. E küldöttséget a főispán és a polgármester vezették. Részt- vettek ebben dr. Perényi Kálmán alispán, dr. Pacsén Károly kir. tan. tanfelügyelő, Vaniss Dezső kir. járásbiró, dr. Krasz- nay Gábor kir. közjegyző, Németh József, a kir. államépítészeti hivatal főnöke, Hajagos Imre műszaki tanácsos, Gacíl László számtanácsos, Kottler László adóhivatali ellenőr az illető hivatalok képviseletében és nagy számmal az állami, megyei és városi tisztviselők. Előbb Meszleny Pál főispán üdvözölte a pápai követ társaságában megjelent bibornokot. Főispán beszéde. Főmagasságú Bibornok Érsek, Hercegprímás Urunk 1 Tegnapelőtt Eminenciád láthatta a nép közvéleményének és Esztergom városnak, az ő érzelmeinek egy oly fényes megnyilatkozását, hogy abból következtetheti, hogy azok, akik az életben együtt működtek Eminenciáddal, érezték Eminenciád nagy tulajdonságainak minden fontos kérdésre való kihatását. (Úgy van 1) Ma midőn az országos szeretet megnyilatkozása fogja beövezni, szent kötelességünknek, kedves kötelességünknek tartjuk, hogy úgy Esztergom megye törvényhatóságé-
