Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 32. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. április 19. Nemzeti életkérdésünk tehát már most az,hogy arisztokráci - ánk mielőbb szervezkedjék, egyesüljön s erre a fönséges célra teremtse meg azonnal nemzeti szellemű és előkelő hangú napilapját. Az ország főnemességén kívül a földbirtokos, a tőkepénzes, a kereskedő és iparos inkább lenézi egymást. Vannak azonban dicséretes kivételek. Számos derék és művelt iparosunk és kereskedőnk szintén nemzeterősitő elem. Hiszen valamikor városaink polgárságát alkották. Fájdalom, hogy Budapesten, de másutt is, nem kivaló iparosaink és kereskedőink dominálnak, hanem hangos ügyvédeink. A munkás osztály nagy tömegére azért nem számíthatunk, mert a legzsarnokibb természetű. Jogait már nem követeli, hanem kizsarolja a mai óriási drágaság árán. Az ő régiójuk nekünk teljesen idegen. Ahol nincsen vallásosság, ha- zafiság, ott magasabb eszményt nem ismerő nemzetköziség van. Itt tehát nem sok hívet toborozhatnánk nemzeti zászlónk alá. Ilyen helyzetben inkább a legfelső és a legalsó réteget óhajtsuk nemzetmentő és nemzetfenntartó elemnek. A magyar földműves lelkesül hazájáért, szereti vallását, nem ereszti szélnek gyermekeit, mint pergálból. A cipellője se valami aku- rátus, nem állhat ki vele a plébános ur elejbe. Csak megszólnának. Hirok Verőn tudom belevigyorogna a gyerek szemébe. Tudom, ezt lelkelné mindenkinek: — No iszen, szép vizsga! A rongyosok előretolakodnak, akik meg medgyesi batisztban vannak és széles drága pántlikákban ékeskednek, azokat nem vizsgázza a tani ó 1 Még az utolsó is kiöltözteti ilyenkor a gyerekét, ha kell, inkább a szájától vonja meg a falatot. De Pál Antalnak elsőbb a bütykös. A kölykeire nem telik. — Igaz, igaz, — mondják rá többen, — főleg azok, akiknek apróságaik szörnyen butácskák, de akikért nagyon erőlködnek, hogy csak kiszólitanák a kis cifrákat. És Pál Évi, aki hajnali harangszókor már morzsolja a történelmet, aki meg tudja mondani, mikor volt a linzi béke, mikor uralkodott a kalapos király, miért hívták Lászlót Dobzsénak, aki egy szuszra elmondja a királyok évszámát, tudja a To- rilani csövet, szavalja Mátyás anyját, a Megfagyott gyermeket, mint a vízfolyás mondja Jézus mennybemenetelét, annak otthon kell maradnia, mert nincs hófehér ruhája. Pál Évi pedig erről álmodik. A vizsga sikere-e, vagy a fehér ruha-e, a szocialisták; ez tehát romlatlan nemzetrész. Ha valamelyiknek elvész a vagyona, nem csap föl lázadónak, hanem inkább Amerikába indul becsületes kenyeret keresni. Nemzeti alapon, a nemzet javával tömörüljünk tehát mielőbb új nemzetnevelésre ! Dr. Y. A tisztességtelen verseny. Noha a közelmúltban egy és más törvényes intézkedéseket tettek már a kereskedelem és ipar kinövései ellen, azért nap-nap után tapasztalhatjuk, hogy mégis csak burjánzik a tisztességtelen verseny, nem respektálva hozott törvényeket, nem törődik az esetleges megtorlásokkal. Ép ez a bökkenő, hogy illetékes tényezők nem hajtják végre kérlelhetetlen szigorral és kíméletlen ridegséggel az erre irányuló intézkedéseket; s igy újólag elharapódzik e régi nyavalya, és annál nehezebb lesz ellene irtóhadjáratot folytatni. Nehéz is ezzel a százfejű szörnyeteggel sikeresen megküzdeni. A tisztességtelen verseny befészkeli magát a kereskedelembe, iparba. Megfertőzi a közgazdaság eme két fontos agazatát, megmételyezi a társadalmat és hiába próbáljuk lerázni magunkról hasztalan iparkodunk leteperni, összetiporni, megfojtani, agyongázolni, újból és újból más és más formában felbukkan, életjelt ad magáról. de valami izgatja. Az apró gyerek fel-felriad éjszakai láz-álmából és akkor is recitálja a szentek egyeszsé- gét. Majd az édesapjával van baja: Ugy-e megveheti édesanyám a ruhát. Már-már ott van, hogy az öreg kántornét szekálja mindennap. — Ténsasszony! Csinálja meg már a ruhámat, mert elvisszük. Édesanyjával meg azt intézi el, hogy az ujjak buggyosak legyenek, a szoknyán két fodor, a kötőn meg három keskeny díszelegjen !' A sok tervezgetésbe pedig belezavarodnak a szülők. Elhitetik a gyermekkel, hogy a ruhát már meg is vették. Az öreg kántorné haza hozza biztosan. A szegény gyerek hiszi a mesét, el-elszaladgál az ígérgető szabónéhoz, aki érti a trükköt és csak vigasztalja a csacsót. Eljön aztán a vizsga napja : ruha nélkül. A szegény gyerek már mo- sakszik, készülődik. Egyre uzovalja az anyját: hogy fésülje meg. — Édes kis lányom nincsen ruhád, itthon maradsz. Erre a jelenetre nem mer bent maradni az erős férfi, rábízza a gyönge asszonyra, aki akkor is egy életre vágyót hord a szive alatt. Viselje el az asszony, őt ne lássa sírni a gyerek . . . * A tisztességtelen verseny ki- sértetének nem igen lehet ellent állani. Hiába a behízelgő modorú, kedves, nyájas ember hamar hívőkre és hívekre talál ; gyorsan megszeretik és bíznak is benne. A csalogató hízelgő hangú, jót, kiválót olcsón hirdető reklámnak hamar felülnek az emberek és a tisztességtelen versenynek nyert ügye van. Csak utóbb éri csalódás a vásárlót, mikor rájön, hogy az olcsó portéka igazában drágább a nagyobb árak mellett hirdetett árúknál. Olcsó húsnak tényleg híg a leve. A nagyhangú, hangzatos, alapjában véve üres reklámnak felült a laikus és abban a hiszemben, hogy valami jót vásárolhat potom áron, arra a tudatra ébred, hogy amit olcsón vásárolt, az még annyit se ér. A tisztességes kereskedelem az ilyen fattyúhajtásokat érzékenyen megsínyli. A vadul burjánzó piszkos konkurenciával nem tud szembe szállni, hiába hangoztatja, hogy amit nyújt, az nem olyan olcsó, de nem is lehet, mert jóságát, minőségét, tartósságát meg kell fizetni. Elvégre kereskedő haszon nélkül nem dolgozha- tik, viszont beéri mérsékelt nyereséggel, de portékájára rá nem fizethet, ha élni akar. A tisztességtelen versenyt kulűválók nagyhangú és hazúg reklámjaiknak dacára nagyobb haszonra (sőt igen nagy percentre) dolgoznak az olcsó áraik mellett, mint tisztességes szolid kereskedők, iparosok nagyobb áraik mellett. Ez érthető. Amazok selejtes összetákolt lim-lomot adAz idén azonban más a kép. Azt a három pengőt kikeresték becsülettel. Egy pár vasárnap volt rosszabb ebéd miatta, de a ruha, az szép. Legalább az ő szemüknek az. Grófnők nem vigyáznak úgy egy ezerpengős toalettre, mint erre a kis rongyra a Pal-család. Ott van lete- ritve lepedővel a tornyos fehér ágyon, nehogy a legyek belepjék. A kis Évi haját is kisütik és a cérnarongyban ez a ványadtság is mutat valamit. Az apa már párszor megcsókolja. Végre ő is felrántja az ünneplő dekuját. A borbély is kikente, aztán, hogy az asszony is kicifrál- kodott, mennek a vizsgára. Valami gőgös, büszke érzéssel lépnek az iskolába. Éppen a Mirók Vera arcába tapad a tekintetük s mintha mondaná az ember: — Ez ám a gyerek 1 Meg kell nézni Pál Évit fehér ruhában ! Hát amikor felel! Az enyém ! Az én leányom ! Finom a tudománya! . . . A jutalomkönyvre már a könnye is hull. Fehér kendőbe csavarva viszik haza és oda teszik a biblia mellé, a gerendára . . . nak a vásárlónak olcsó pénzért, mig ezek hasznavehető, tartós árúcikket nyújtanak rendes árak mellett. A tisztességtelen verseny nincs tekintettel senkire és semmire. Kizárólag a minél nagyobb haszon és nyerészkedés: vágyteszi rúgóját. Óriási haszon és csekély befektetés, horribilis nyereség, méreg drága árak, melyek ellenében úgyszólván semmit sem kap a vásárló és amit kap, abban sincs köszönet. Erőteljes, erélyes rendszabályok kellenek ide és szigorú ukázok a hozott intézkedések még szigorúbb ellenőrzésére. Másrészt a közönségnek is ösz- sze kell fogni és messzünen elkerülni minden olyan portát, ahonnan ingerlő barátságos árakkal hívogatják, csalogatják vásárolni. Minél rokonszenvesebben invitálják, annál jobban kell elkerülni. Csak igy lesz lehetséges lejáratni a tisztességtelen versenyt, mely a naiv, könnyen hivő embereket lépre csalja. És sajnos, a hiszékeny emberek száma soha se fogy ki. Merkátor. Községi jegyzőink nyugdíjügyéről. Esztergomvármegye községi és körjegyzői folyó hó 15-én tartották meg rendes tavaszi közgyűlésüket, melyen több vitális úgy a községeket, mint a jegyzői kart érdeklő kérdés került alapos megvitatás alá. Legérdekesebb pontja volt a közgyűlésnek a jegyzői kar nyugdíjszabályrendelete, mely élénk vitára adott okot s nem egy keserű kifakadás hallatszott a méltán elkeseredett jegyzői karból, hogy ez az évek óta húzódó s felszínen lebegő kérdés még most sem nyert megoldást. Talán nincs is testületé az országnak, amelynek nyugdíja oly rendezetlen volna, mint a jegyzői karé. A hány vármegye, annyiféle a nyugdíjszabályrendelet. De egyben valamennyi találkozik, hogy még a jogos törvényben biztosított járulékok sem képezik alapját a nyugdíjnak. Eltekintve a jegyzői fizetésbe beszámított magánmunkálati díjaktól, amely pénzügyi körök által az adókivetésnél rendes fizetésnek vétetik, maga a lakbér sem számíttatott be ez ideig a jegyzői nyugdíjba. Pedig mindinkább szélesebb rétegen elterülő, már-már elviselhetetlen drágasági viszonyok s a megélhetés nehéz problémái mindinkább sürgőssé teszik e soká vajúdó, de igazságos kérés megoldását. Amikor az állami, megyei tisztviselők, a tanítók és több testület nyugdíja már rég kedvező megoldást nyert, a közigazgatás páriái a jegyzői kar nyugdíjának megoldását húzni, halasztani oly jogtalanság, amelyre nem találunk megfelelő szavakat.
