Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 32. szám
1914. április 19. ESZTERGOM és VIDÉKÉ. 3 A községi jegyzők a XX. század modern rabszolgái S ettől a munkával agyonzaklatott kartól, illetve annak özvegyei és árváitól megtagadni azt a jogos és igazságos kérelmet, hogy legalább annyi nyugdíjat kapjanak, hogy az éhenhalástól mentve legyenek, egyenlő a legnagyobb jogtalansággal. Ma, amikor a legutolsó ember is jogokról és kiváltságokról beszél, a mikor a legutolsó szakszervezetek is, a munkaképtelenség esetén, magukat és családjukat biztosítani iparkodnak, megtagadni ezt a jegyzői kartól, attól a kartól, amely a falusi életben egyedül van hivatva fejleszteni a műveltséget s fenntartani a nép között a törvénytiszteleter, igazán érthetetlen. Nem volna szabad sohasem feledni a felsőbb hatóságnak, hogy mióta a jegyzői intézmény fennáll, a jegyző volt mindig a nép vezére, tanácsadója, hogy a jegyző volt mindig a közigazgatás támasza s talpköve, melynek szilárd állasától, egyéniségétől, jellemétől, tudásától, s a mi a fő, becsületes hazafiságatól függött s függ a jó közigazgatás. Nincs testületé a tisztviselői karnak, melynek tagjai oly súlyosan volnának pedig megterhelve a nyugdíjügyben, mint a magyar jegyzői kar. Mig a magasabb javadalmazásu tisztviselői karok tagjai alig 2 % sőt 1 %-al járulnák a nyugdíj alapjuk rendezéséhez, addig a községi jegyzők 4 °/o sőt 5 % nyugdíj hozzájárulási összeggel vannak megterhelve. S még akkor, amikor annyi megter- heltetés után jogos kívánságuk a lakbér beszámítás esetén, ez utóbbira saját kezdeményezésükre a 7 % megterhehetést is felajánlanak, a kérdés megoldása előtt ridegen elzárkózni akarni, igazán azt a látszatot kelti az emberben, mintha ott fenn a felső körökben arra volnának kíváncsiak, meddig lehet feszíteni a hurt, hogy elszakadjon. Mi azonban a kik ismerjük vármegyén . intéző körének gondolatát ezzel az igazán intelligens és hivatása magaslatán álló karral, remélve hisszük, hogy a sérelem, — legalább megyénkben — orvosolva lesz, s e tárgyban több panaszos hang nem fog felmerülni a jegyzői egyesületben. Hasonlólag a gyűlésen észleltek alapján itt a nyilvánosság előtt felkérjük a két járás agilis és rendszerető főszolgabiráját, intézzen kérdést járása községeihez mennyiben feleltek meg azok vármegyénk minden szép és nemes eszméért lelkesülő alispánja 3266/912 számú rendeletének. És kérnénk az eredményt velünk közölni. Hadd lássuk, hogy vármegyénk községei közül melyek azok, akik még most sem léptek be a jegyzői árvaház tagjai közé. Hogy a nagy közönség is hadd lassa, hogy melyik az a község, amelyik ettől az igazán humánus és pártolásra méltó intézménytől még azt az ala- mizsnaszerü évi 10 koronát is megtagadni képes, amely intézmény annak a jegyzőnek árvái szeméből töröli a könnyet, amely jegyző élete egybe van forrva vele. Évi tiz korona egy község háztartásában nem számit. Mig ha vármegyénk valamennyi községe megértette volna alispánunk humánus és nemes intentióját, nem egy árva könnyét törülték volna le ezzel az alamizsnával es édesítették volna meg az árvaság szomorú napját sok szegény ártatlan, apátián, anyátlan árvának. (i—r.) A vaskapu kilátó alapkőletétele. Ha költő volnék, lelkesítő ódát írnék; — nem is ódát, hanem talán hőskölteményt, a mai nap eseményére. De mivel csak olyan egyszerű közönséges nyárspolgárnak nevelt a sors s csak olyan mindennapi szürke turistaképen lépegetem és tiprom a földi téreket, hát csak imigyen szimpla prózában fejezem ki azon fenkölt érzelmeket, azt az átérzett elragadtatást, melyet a mai nap történelme vált ki lelkem melyéből . . . Elérkezett tehát a nagy nap az idők folyamában, midőn a kövek megindultak, a rögök megszólaltak, a füvek, virágok hozsánnát kiáltottak az élő rovarok és alvó porszemek miriádjai elámultak annak örömére, hogy mégis akadt egy parányi ösz- szetartas a magyarban s különösen hogy nálunk is került egy összekötő kapocs és teremtő erő a közös akaratban ! — És ezt a szép, ezt a dicső s ritkán tapasztalható összetartást a mi helybeli turistáink hozták létre, — a mi kis városunkban, — eléggé nyomasztó körülményeink között. A közös czél, a közös jóakarat, a közös törekvés im létrehozott egy oly maradandó emlékkövekből álló momentumot, a minő a mai alapkő- letételi ünnepélye az esztergomi Vaskapu ormán emelkedő turista kilátós menház épületének. Már látni való, mennyiben lett valósággá az előbb vad fantáziának tetsző s elérhetlen utópiának látszó, szerény vágyakozás és merész ter- velgetés. Itt vannak már a látható sőt megtapintható nyilvános jelei, az aránylag nagyon fiatal s talán erőtlennek vélt, de eddigi működésében elég életrevalónak bizonyult társaságunk : a M. T. E. esztergomi osztálya tagjainak áldozatkészségéből emelt s a legnagyobb valószínűség szerint: évszázadokra szóló ékes bizonyítéka gyanánt szereplő masszív falai annak az épületnek, a mely hivatva van a későbbi nemzedéknek rólunk a dróttalan táviró módjára hirt adni és emlékünket az emberi lehetőség határain belül fentartani. Megbocsátható büszkeséggel mu tatunk tehát e néma jelkövek felé melyeknek majdani s idővájta hierogliféi az ahhoz értők előtt mindenkor nyitott könyvképen fognak szolgálni s arról fognak regélni, hogy volt egyszer egy helybeli szerény kis társaság melynek kebeléből ered tek azon férfiak, kik feltalálták — ha nem is a puskaport, de mindenesetre azt a tudományt, melyet az ókori alkimisták oly hiába kerestek : hogy miként lehet a semmiből aranyat teremteni. És ezt az aranyat, ha nem is csengő aranypénz gyanánt, de annál is értékesebb aranyos kedély alakjában forgalomba hozni és ezzel aranyakat érő fényes eredményeket előidézni . . . Ha pedig a n. é. közönség kiváncsi lenne arra : milyen is lehet ez a képzeleti aranybánya, ne res- teljen a ma délután 4 órakor megejtendő alapkő letétek ünnepélyen egy órányi csekély s egészséges sétaképen a református templom mellett fölvezető útban látható kék-fehér turista-jelzések irányítása nyomában, helyszint fent megjelenni és többek között a turista dalárda aranycsengésű hangjaiban gyönyörködni s ott a nagyszerű kilátást egyben megeső dálni. Egyszersmind ezáltal a ritkaszép ünnepély fényében, melegeben sütkérezve, bennünket s mindnyájunkat kellemes tavaszi hangulatba ringatni. Au revoir! Kecskeméthy Jatios. Vármegyénk és az uj választási törvény. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága szombaton tartott rendkívüli közgyűlésén osztotta be a vármegye két járásának községeit megfelelő szavazó körökbe és megalakította az uj központi válaszmányt. Iiyképen rendbehozta az előálló fonto sabb változásokat a vármegyében. A közgyűlést Meszleny Pál főispán vezette. Titkos szavazással először az uj központi választmány alakíttatott meg. Ennek tagjai lettek : Rogrün Ede 68, dr. Hulenyi Győző 68, Brutsy Janos 67, Mattyasóvszky Lajos 67, dr. Fehér Gyula 67, Kobek Kornél 68, Pongrácz Kázmér 68, dr. Zwillinger Ferenc 65, Etter Gyula 65, Erdősy István 68, Hermann József 68, Hegedűs Gyula 67, Tóth János 68, Wimmer Kálmán 68, Kernstok Károly 62, Soós Károly 64, Eggenhófer Ernő 64 és dr Tárnái Béla 49 szavazattal. A jelenvoltak azonnal le is tették a hivatalos esküt. A közgyűlési tárgysorozat második pontja a képviselőválasztási szavazókörök megalakítása, már hosszas vitát provokált s a felszólalások többnyire az egyes körzetek székhelyeinek megállapítása és egyes községek hovátartozandósága körül forogtak. A dorogi választókerület beosztása legnagyobb részben az állandó választmány tervezete szerint történt s ez sokkal simábban is ment végbe, mint a párkányi választókerület körzeteinek megállapítása, melynél a közgyűlés az állandó választmány tervezetét teljes egészében elvetette és csaknem egyhangúlag fogadta el Kobek Kornél orszgy. képviselő indítványát. A két kerületnek megállapított szavazókörzeteit a következőkben közöljük : 1. Dorogi választókerület. (A zárjelben levő számok a választók számáról nyujtnak tájékoztatást.) Dorogi körzet. Dorog. (232.) Leányvár (96.) Kesztölc (216.) Pilisszentlélek (55.) Csév (164) Csolnok (228.) Dág (101.) Összesen: 1092 választó. Tokodi körzet. Tokod (283.) Sárisáp (306.) Tát (148.) Mogyorósbánya (65 ) Összesen 802 választó. Bajnai körzet. Baj na (262.) Nagysáp (234) Epöl (84.) Kirva (121.) Uny (101 ) Bajót (215.) Összesen 1017 választó. Nyergesujfalui körzet. Nyerges- ujfalu (368.) Piszke (189.) Lábatlan (245.) Süttő (234.) Összesen 1036 választó. Pilismarón körzet. Pilismarót (327.) Dömös (206.) Összesen 533 választó. (Az egész választókerületben 4480 szavazó lesz.) 2. Párkányi választókerület. Párkányi körzet. Párkány (364). Ebed (223). Kőhidgyarmat (202). Nána (138). Kicsind (96). Összesen 1023 választó. Kéméndi körzet. Kéménd (276). Bény (202). Érsekkéty (194). Bart (169). Összesen 841 választó. Szögyéní körzet. Magyarszőgyén (282). Nemetszőgyén (212) Összesen 494 választó. Köbölkuti körzet. Köbölkút (261). Muzsla (344). Gyiva (16.) Sárkányfalva (47). Béla (42). Libád (105). Kisujfalu (148). Összesen 963 választó. Bátorkeszi körzet. Bátorkeszi (331). Búcs (296). Dunamocs (312.) Karva (42). Összesen 981 választó. Nagyölvedi körzet. Nagyölved (254). Farnad (313). Kúrál (86). Ösz- szesen 653 választó. (Választók száma az egész párkányi kerületekben 4955. Csupán a teljesség kedvéért jegyezzük fel, hogy Esztergom város választóinak száma 2079. A gyűlés tárgya ezzel kimerült s egynegyed 12 óra tájban a közgyűlés a legnagyobb rendben ért véget. í TOLLHEGGYEL - ^ _________________ P Az örök théma. — Ma szép idő volt. Tegnap is szép idő volt. Tavaly is volt szép idő. Jövőre is szép idő lesz.
