Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 27. szám

1914. április 2.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

tést senkitől, a rendőrtisztviselőktől sem; de elvégre, azt tartjuk, mindennek van határa: a jutalmazást nem szabad mértéken és érdemen túl fokozni; ha pedig olyan koldus város teszi ezt, mint Esztergom, — ha még állami támogatásból teszi is! — kétszeresen megrovásra méltó.

Rendőrségünk igenis rászorul a fejlesztésre, de hogy a „fejlesztés“ cime alatt ily meg- okolatlan és céltalan közpénzpazarlás történjék, az ellen kereken tiltakozunk! Tessék szaporítani a rendőrlegénységet és jól javadalmazni őket: nem lesz semmi szavunk ellene. Ám az igazi fejlesztés helyet mintegy nagyúri módon borravalózni semmiért: mindig botránkoz- tató kő lesz előttünk !

Mindebből pedig az a tanulság, hogy ütött a végső óra a városházi pazarló gazdálkodással szemben való kérlelhetetlen fellépésre. Azok a képviselők, akik igazán szivükön viselik Esztergom javát és nem tartják magukat szavazó báboknak, fogjanak már egyszer ösz- sze komolyan s a biztosabb gyógyítás végett az oktalan ílastromozás mellőzésével határozzák gyökeres műtétre magukat !

— Kedves tanár ur egy áprilisi tréfa áldozata lett ma. De nyomban intézkedem, hogy az összes rendel- mények azonnal visszaszármazzanak.

A rendőrség mindent elrendezett, csak az nem sült ki sohasem, hogy kik voltak azok a titokzatosan huncut rendelők ?

III.

Már most következnek egyes világtörténeti áprilisi tréfák.

Nagy Péter orosz cár egy Ízben, március harmincegyedikén éjfél után óriási máglyát gyujtatott meg. Péter- vár lakosai megrémültek a rettentő fénytől. Fejvesztetten, fogyatékos öltözetben rohantak a város végén álló óriási máglyához, melyet katonaság őrzött. A katonák vidáman kijelentették, hogy ez a máglyatűz nem egyéb a cár áprilisi tréfájánál.

Burgundiában pedig Jó Fülöp király az ő népszerű udvari bolondját szerette volna már egyszer bolonddá tenni. Március utolsó napján tehát fogadott vele a király: ha sikerül valami uj áprilisi ötlete, akkor színig megtölteti csörgősapkaját arannyal; de ha nem sikerül, akkor lefejezteti.

Az udvari tisztviselők sorra elbúcsúztak az udvari bolondtól, aki a sok koccintástól csakhamar mámoros lett. Hajnal előtt fegyveres őrök verték föl álmából. És a vérpadra kisérték, mert elaludta április elsejének első uj ötletét.

Kétségbeesetten állott meg a hóhér előtt. Az udvari bolond szomorúan lehajtotta fejét a tőkére. Ekkor

Az új sajtótörvény

április 11-én lép élétbe. Az új törvény az „Esztergom és Vidéke“ szerkesztésében semmi változást nem okoz. Szigorítja a rágalmazásokat, amiket az „Esztergom és Vidéke“ eddig sem követett el; bünteti a valótlan hírek gyártását, az „Esztergom és Vidéke“ gondossággal ügyel a valóságra.

Az új törvény nagy szigorral jár el a zsaroló sajtóalakokkal és manőverekkel szemben, semmiesetre sem azonban több könyörtelenséggel és eréllyel, mint amilyent az „Esztergom és Vidéke“ állandóan sürget. Az új sajtótörvény üldözi a sajtóvisszaéléseket; — minden egyes hivatásos, tisztességes újságíró és lapvállalat eddig is küzdött e visszaélések ellen, de büntető szankció nélkül, most az új sajtótörvény megadja a nélkülözött szankciót, a tisztességes sajtónak pedig a védelmet. Nem szabad hazudni, nem szabad híreket, állításokat koholni, nem szabad magánemberekbe és magánügyekbe belekötni, sem alacsony rosszhiszeműségből, sem zsaroló szándékkal, ami különben többnyire együttjárt. Ellenben mindent meg szabad írni, ami igaz és közérdekű. A városi és megyei élet minden üdvös és hasznos mozgalmát tovább is lehet lelkesen és komolysággal támogatni, a közűgyeket szabad és lehet tárgyilagos, művelt tónusban és helytálló érvekkel tárazonban a hóhér korbáccsal suhintott a halálraítélt nyakára. A szegény udvari bolond mégis végigzuhant a padlón, eszméletlenül, mozdulatlanul. A király megdöbbent és attól tartott, hogy a rossz tréfa miatt valóban szél- hüdés érte. És sírva borult reá.

Ekkor az udvari bolond hirtelen fölemelkedik, előszedi csörgősipkáját és igy szól a királyhoz :

— Megnyertem az áprilisi fogadást !

Harmadik témám végül a mai korból való. Köztudomású, hogy a világ legműveltebb városa London, ahol tehát nagyon nehéz sikerült áprilisi tréfát rögtönözni.

Március végén azonban sokan előkelő meghívót kaptak. A két személyre szóló meghívó zártkörű ritka látványosságra csődiiette össze a legszebb társaságokat. A szöveg szerint a Tower ban (Taur-ban), a fehér oroszlánok mosdatására csakis a fehér ajtón lehet bejutni.

Sokan megjelentek, de senki sem találta meg a Tower fehér kapuját. Az óriási, várszerű fogházépület őrei kijelentették, hogy semmiféle tudomásuk sincs fehér ajtóról és fehér oroszlánok mosdatásáról. Tehát a hangzatos jelszó: Washing the white lions, csalókának bizonyult.

Már most nyilván meggyőződhetik minden ötletes vagy szögletes olvasóm, hogy az áprilisi tréfa kifog mindenkin és igy állandóan napirenden marad — a napvilágra került — kifogyhatatlan áprilisi ötlet.

K.

gyalni és bírálni. Eddig is ez volt a tiszta szándékú, becsületes törekvésű sajtóorgánumok jogos létalapja és zsurnalisztikái kötelessége. JVmelyik sajtótermék erről az ösvényről letért, vagy erre az útra felemelkedni erkölcsi vagy szellemi fogyatékossága miatt nem tudott, az eddig is ártalmára volt a sajtónak és a közérdeknek, annak a hangos jajgatása és káromkodása nem hatja meg a sziveket és nem téveszti meg az elméket.

Az új sajtótörvény teljes hatályával és jelentőségével életbelép. Az „Észtergom és Vidéke“ a magyar sajtónak ezen új korszakában is a régi marad. Gyorsan és híven közvetíti közönségének a helyi élet híreit, tárgyilagosan ismerteti a városi és megyei, politikai és társadalmi élet minden mozzanatát, megőrzi komoly nivóját. Zsurnalisztikái készültsége minden esetben rávezeti a helyes útra, mert mindig igaz úton jár. Egyedüli célja, kötelessége, amit sajtórendeltetésnek ismer és házitörvényének vall: a nagy- közönség szolgálata. Ez a kötelesség jelentkezik hírszolgálatában és a közönség érdekeinek védelmében. Ez volt minden időben a programmja és marad a jövőben.

Id. Tirts Rezső szabadságharcainkban.

Midőn hősünk hivatását bevégezte, előbb megírta 1848-49.-i élményeit. Ez az érdekes könyv Késmárkon, Sauter Pál kiadásában jelent meg tiz év előtt. Az emlékkönyvet becsessé teszi néhány szepességi szabadság- harcos arcképe. Id. Tirts Rezső képe pedig szakasztott mása derék fiának, a hasonló nevű pilismaród kir. főer- dőmérnöknek, aki atyja kiváló jellemét is örökölte.

Id. Tirts Rezső emlékiratai előszavában szerényen kijelenti, hogy szepesi földijeinek hazafiságát óhajtja méltatni. A szepesi hires guerilla-csa- pat jórészt gyerkőcökből verődött ösz- sze. De milyen csodálatos gyerekek teremtek akkor!

Görgei István koszoruzta meg először munkájában Tirtset és derék társait, akik a hires szepesi guerilla- harcosokat jelentették. Ifjú hősünk 1849 junius 15.-éig vitézkedett, midőn a kozákok foglya lett.

Nem akarta azonban sírjába vinni emlékeit, azért irta meg azokat jegyzeteiből utódainak.

Midőn szülővárosában, Szepesvár- alján nemzetőrség alakult, fölbuzdult a város 12—17 éves ifjúsága is és ekkor valami hetven iskolás gyerek és inas gárdát alkotott, melynek kapitánya Tirts lett. És ebből a gárdából négyen kerültek a szepesi hires Cornides vadászaihoz.

Époszba illő a derék szepesi szászok hazafias fölbuzdulása. Tirts unokanővére, Topercer Julia volt az első, aki ékszereit elvitte a városházára a haza oltárára. A gyerekekből férfiak, a férfiakból hősök lettek.

Midőn Windischgraetz győzelmei után a magyar kormány Debrecenbe menekült, Schlick tábornok a Szepes- séget szállotta meg. Az osztrákok le- döntötték Tirts szülővárosa szabadságfáját a nemzeti zászlóval és a város vezetőit Kossuth-kutyáknak nevezték. A kassai börtönök csakhamar megteltek a szepesiekkel és ekkor a zsarnokot veszedelmesebb helyekre küldötték. Guyon hires honvédtábornokot nagy örömmel fogadta Szepes- váralja, ahol a húsz fokos hidegben a városháztéren tábori tüzeket raktak és a honvédekkel magyar dalokat énekeltek. Azután Branyiszkó felé vonultak. Guyon harsányan kijelentette, hogy aki előre megy, az dupla zsoldot, aki hátrál, az kartácsot kap. Egy selmeci piarista tanár ment velük Kapisztrán keresztjével. Hon- védeink pedig fényes diadalt arattak.

A kis Tirts hadiszemlét tartott és ő hozta haza a branyiszkói győzelem hírét. Görgei Artur is megtekintette az osztrákok hulláival megtelt csatateret és dicsőítette Guyont.

A rohamosan váltakozó események közt ismét fölbukkant Pott osztrák ezredes, aki Tirtséknél szállott meg. Az ezredes ekkor kijelentette, hogy a város összes gyerekeit meg- korbácsoltatná, ha nem lenne közöttük véletlenül Rezső. Mert a mi akkori derék cserkészeink a huszár őrjáratoknak minden osztrák mozdulatot elárultak.

Nemsokára megjelentek a Jab- lonszky-svalizsérokkal a hírhedt Hur- bánisták is. Ezt a vad csőcseléket Húrban, Hodsa és Stur agitátorok vezették a magyarok ellen. Midőn Szepesváralján majdnem félezer ilyen féleszű dobrovolnik (önkéntes) verődött össze, Tirts és társai mulatságos érdeklődéssel nézték a rozsdás fegyverű, halinás és bocskoros tót ármádiát. Stur az összes vidéki tót- ságot berendelte, mert beszélni akart velük. Az összecsődült nép előtt azután kijelentette, hogy Debrecenbe készülnek, ott fölakasztják a minisztereket, a koronát magukkal hozzák és a császárt tót királlyá koronázzák, mert az országot a tatárok testvérei, a magyarok rabolták el őseiktől. Mikor a katholikus tótok megtudták, hogy a dühös Stur luteránus pap, egyenkint elpárologtak. Ilyen kudarccal lódultak azután a Hurbanisták Kassára, ahol az osztrákok nem igen büszkélkedtek velük. Midőn másnap néhány kassai deák azt kiabálta az utcán, hogy honvédhuszárok jönnek, a tót önkéntesek Eperjes felé menekültek.

— Nem arrafelé van Debrecen ! — kiáltották utánuk tótul az aranyos kassai deákok. A tót önkéntesek azután nemsokára rablóbandákká vedlettek.

Jó hir érkezett azonban, midőn Klapka és Bátori-Schule Bódog tá-