Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 27. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914 április 2. pitányból és a fogalmazóból) hetenként váltakozó állandó éjjeli központi szolgálat szervez- tessék s a szolgálattevőknek éjjelenként 5—5 K, neki pedig az ellenőrzésért 1 — 1 K állapíttassák meg külön díjazásul. A tanács természetesen nagyobb emóció nélkül magáévá teszi az indítványt s a javaslatot a közgyűlésen kellő időben előterjesztvén, 28, mondd: huszonnyolc szóval (a minden tanácsi javaslatot megszavazó 28 szóval !) határozattá emelteti. A javaslat rendőrkapitányi és tanácsi megokolása mindössze annyi, hogy az éjjeli központi szolgálatot a belügyminiszter kötelezően követeli, illetőleg elrendeli az állami támogatás terhére. Egyik tamáskodó képviselőnek kívánságára felolvastatván a belügyminiszteri leirat, kitűnt, hogy a megokolás nem egészen fedi a valóságot. A leirat ugyanis csak annyit kíván (nem követel és nem elrendel !), hogy a támogatásból azokban a városokban, ahol még nincs és ahol szükséges, éjjeli szolgálat szerveztessék. Ez pedig egészen mást jelent, mint a rendőrkapitány és a tanács megokolása mond! Hanem hiába derült ki ez az igazság, és hiába argumenA biró káromkodva lejtett a kocsmába. Dühösen ordította: — Mi a fenét csinálok most má avva a harminc zsák zabba ! A vendéglős furcsa kárörven- déssel ezt hajtogatta : — A zab nem romlik el, hanem mi lesz most már ezzel a sok kész étellel ? Mikor a kocsmában a többi vendég sunyi mosolygással nézte a ver gődőket, a pörlekedők is csakhamar megjuhászódtak. Április elsején csakugyan nem volt tréfa, hogy a vendéglős ingyen kiszolgálta a huszárpörköltet a szegény népnek. A biró pedig hiába kereste a szomszéd faiuban ezt a bizonyos lókötő huszárt. Tudták ugyan, hogy náluk járt, mert az egyik beteg pajtása helyett jött az apjához egy kis puskaporért. A mikor megkapta, a városba indult és ott ült föl vonatra De ezt nem kötötték a biró orrára, hanem az egyik falubölcse ezt mondta : — Hátha csak amojjan maskarás huszár járt inagukná ?! Így sült el a falusi áprilisi tréfa és igy nem sült ki a szerző. A fölsülteken persze sokan nevettek — és sokáig. II. A második sikerült áprilisi tréfának egy komoly, agglegény tanár esett áldozatául Budapesten. Néhány kibuktatott, régi, de azért már jó állású tanítványa esküdött tált higgadtan és alaposan dr. Zwillinger képviselő a javaslat ellen, a tanács makacsul megmaradt mellette; s a 28 elszánt képviselőből álló „többség“ lelkesedéssel szavazta meg az éjjeli szolgálat 2190 K költségét (persze mindjárt előlegezéssel a jövő évi támogatás terhére!). A polgármester még szavazás alá sem bocsátotta dr. Zwillin- gernek abbeli indítványát, hogy amennyiben a javaslatot elfogadnák, az éjjeli szolgálat dija legalább is 2—2 K-ra szállíttassák le (de ezen nem csodálkozunk, mert a képviselők indítványainak ilyetén mellőzése mostanában rendszerré kezd válni a közgyűléseken!). Érdemileg bírálva most már az elfogadott határozatot, a legridegebb tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy a megvalósítandó éjjeli központi ügyeletesség Esztergomban fölösleges, hiábavaló, luxusdolog; 2190 K-nyi külön díjazása pedig — a legenyhébben szólva — bűnös pazarlásszámba megy, melyért nem lehet a rendőrkapitányt és a tanácsot eléggé el nem Ítélnünk. Számos évek tapasztalata tanúság reá, hogy nálunk kü-' lön éjjeli rendőnisztviselői szolgálatra abszolúte semmi szükség sincsen, mert ami kiháugyanis össze arra, hogy kamatostól leróják valahára megtorlásukat. Ismerték az öreg ur szigorú életrendjét és pontosan fizető természetét. Március utolsó napjaiban valami tizenkét levelet Írtak ugyanannyi elsőrendű firmához persze a tanár ur nevében Korán reggel, hétkor bekopogtat valaki a lépcsőházba nyíló névjegyes ajtón. — Ki az ? — kiáltotta a tanár ur öltözködés közben, boszúsan. — Kérem új szalónruhát hoztam a tanár úrnak az Andrássy-útról, — jelentette egy nyájasan mosolygó szabósegéd, a mint a szobába lejtett. — Micsoda tévedés ! — mondotta harsány indulattal a fésülködő öreg úr. — Nem rendeltem én most seholse szalónruhát! — Pedig kérem, a főnök úr rendeletére mégis csak itt hagyom az öltönyt, mert a tanár úr levele az irodában van és arról tudósítja a céget, hogy egy közép termetű, vaskos alakú új szalónöltözetet május elsején tetszik kifizetni. Letette az asztalra a csomagot és udvariasan elköszönt. Alig tette be maga után az ajtót, újra kopognak és ekkor megjelenik egy másik bátyus budapesti alak és ezt szavalja : — Kérem szépen, itt van a nagyságos tanár ur uj fehérneműje. Elsőrendű egy tucat ing, egy tucat alsónadrág, tizenkét prima törülköző és ugyanannyi remek zsebkendő gás éjjelente előfordul, azt enélkül is mindig el lehetett és lehet intézni. Egyébként is nem szabad elfelednünk, hogy egyik rendőrbiztos amúgy is a városházán lakik, tehát állandóan kéznél van. Ha pedig nagyobb kihágási eset kerülne elő, éppenséggel a kapitány urak is fölkelthetők, mert ugyan ki hallotta valaha, hogy ők csak nappal kötelesek a rendre felügyelni, éjjel pedig nem! Az éjjeli szolgálat jövőbeli külön díjazása meg a legsúlyosabb megítélés alá eshetik nemcsak a dijak nagysága miatt, hanem főképpen azért, mivel rendőrfőtisztviselőink képzettségükhöz, munkájukhoz és szolgálati idejükhöz képest igen jól, majdnem aránytalanul jól vannak űzetve, s hozzá még megengedett szép mellékkeresetük is van. Hogy könnyelmű állításról vagy elfogultságról senki se vádolhasson bennünket, rideg számokkal bizonyítunk. A város jelen évi költség- vetése szerint a rendőrkapitány lakbérrel és ruhaáltalánnyal együtt 5076‘67 K fizetést kap, ami bizony igen szép dotáció 5, mondd: öt évi szolgálat után. Még meglepőbb a két al- kapitánynak és a fogalmazónak mesés monogrammal. Május elsején, szives rendelése szerint elküldi a főnök úr a szaldirozott számlát. A tanárt kezdte a guta kerülgetni. Valóságos betömött tűzhányó dolgozott benne. De ki se törhet a tolakodó ellen, mert azonnal elpárolgott. Ugyanebben a pillanatban egy csintalan suszterinas dugta be kócos fejét. — Kezét csókolom — jelentette bátran, — itt van kérem a tanár ur lábmértékszáma szerint készült hat pár uj cipő mindenféle alkalmatosságra. Az inas borravalóra való kacsintást vetett a majd szét pukkanó dühös urra, mert azt vélte, hogy öltözködés közt tört be hozzá. Minthogy pedig a tanár ur nem a zsebe, hanem az ajtó felé gesztikult, a fürge inas tüstént egy székre rakta a csomagot és még idejekorán menekült. A komoly öreg ur ekkor teljesen elvesztette már a fejét. Kétségbeesve nézett a csomagokra és tanácstalanul bámult magára a tükörben. Amint igy monologizál, már megint előtte hajlong egy uj jövevény. Sima mozdulattal tesz a tanár ur íróasztalára egy diszkrét kis csomagot. — Tiszteletét küldi a főnök ur és a megrendelt arany, kronométer, genfi órát. Az ötszáz koronáért, tanár ur intézkedése szerint, jövő hó elsején jelentkezem. Ásszolgája 1 A villámcsapások olyan gyorsan következtek egymásután, hogy a megdöbbent tanár ur szinte belekáprázott az eddigiekbe. De a többit már olyan fizetése — képzettségükhöz viszonyítva. Az első alkapitány ugyanis összesen 4225, a második 3700 s a fogalmazó (4 —5 évi szolgálat után!) 3630 K javadalmazásban részesül. Hogy mind a három egyenesen fényes fizetés, legjobban átlátjuk, ha meggondoljuk, hogy egy albiró egyetemi végzettséggel, jogi doktorátussal és ügyvédi vizsgálattal nem kap any- nyit, mint nálunk a rendőrfogalmazó, holott ez az alkapi- tányokkal együtt semmiféle akadémiai kvalifikációval se rendelkezik! Hozzájárul még az, amit a beavatottak nagyon jól tudnak, hogy rendőrfőtisztviselőinknek kivétel nélkül még néhány száz koronára menő megengedett mellékkeresetük is van a rendőrkapitány úrral egyetemben ! No már most, kérdjük, nem a szó szoros értelmében való pazarlás-e ilyen javadalmazás mellett a főtisztviselőknek a teljesen fölösleges éjjeli ügyeletességért évente egyenként még 608—608 K s a kapitánynak az ügyeletesség néhai ellenőrzéséért külön 365 K extradijazást adni? Ha ez nem tékozlás, nem könnyelmű pénzkidobás a város részéről, akkor semmi sem az! Mi nem irigyeljük ajófizefásultan fogadta, mint valamikor kirándulásakor az erdőben ért zivatart. A tanár ur tehát némán fogadta a beszédes papirkereskedő segéd szállítmányát, az esernyős különös küldeményét, a fitos orrú cukrászinas tortapirami'sát, a csemegekereskedő aszpikos tengerirákját, a pezsgőgyár irodájának huszonnégy üveg ágyúját, a hangszergyáros koncert hegedűjét és hatalmas vadászkürt trombitáját, végre — már majdnem elájultan — egy cilínderes, arancsiptetős házasság- közvetítő ur óriási albumát néhány száz mennyasszonyjelölttel. Azután háromnegyed kilenckor véget ért ez a rettentő tatárjárás és a tanár botját és kalapját véve, megvető pillantást vetett az össze vissza hentergő ádáz holmikra. Rázárta a betörőkre szobája ajtaját és szédülten ért le az utcára. Szegény öreg ur, a sok váratlan látogató miatt nem is ért rá reggelizni. így érkezett az iskolába. Pont kilenc múlt tiz perccel. Rögtön belépett osztályába. Sohasem osztogatott annyi elégtelent a tanár ur, mint április elsején. Óraközben fölmenekült a tanári könyvtárba. Kerülte kollégáit. Végre a rettentő órák és még rettentőbb szekundák is elmúltak. Iszonyú hangulatban indult pont tizenkét órakor a Zrínyi-utcába. Soha világéletében nem járt itt. A tanár ur néhány szabatos körmondattal adta elő élete legszokatlanabb eseményét. A rendőrségen azonban humoros tisztelettel fogadták. A rendőrtanácsos igy nyilatkozott;
