Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 26. szám

Esztergom, 1914.

XXXVI. évfolyam. 26. szám.

Vasárnap, március 29.

POLITIHfíl és TfíRSRDfíLMILfíR

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FŐMUNKATÁRSAK :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS:

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

Idegenforgalmunk biztosítása és emelése.

Két cikk.

II.

Az akadályok elhárítása.

Habár az idegenforgalmun- hat gátló akadályok számottevők is, kétségtelen mégsem olyan nagyok, hogy okkal-mód- dal elháríthatok ne volnának. Csak az a kérdés: kik és hogyan végezzék az elhárítás munkáját ?

Egy vagy két ember erre a feladatra nem elégséges. Ilyesmit csakis jól szervezett egyesület képes végrehajtani. Nyilvánvaló tehát, hogy első teendőnk az Esztergomi Idegen- forgalmi Egyesület megalkotása. Ennek feladata lenne azután egyrészt idegenforgalmunk fennlevő akadályainak elhárítása, másrészt a forgalomnak minél nagyobb arányú biztosítása és fokozatos emelése.

Mivel mindkét feladat (kezdetben !) csupán tetemesebb költséggel s okos tervszerűseggel valósulhat meg, magától értődik, hogy az új egyesületet nem szabad csak amúgy találomra és bárkikből megalakítani. A puszta lelkesedés véleményem szerint ennél nem elegendő tagsági kellék, hanem párosulnia kell a tapasztalt okossággal és anyagi áldozatrakész- séggel is. Ezek szemmeltartá- sával lehetne csak helyesen a tagokat összeválogatni.

Kik volnának pedig a biztos garanciát nyújtó tagok ?

Elsőben is természetesen a vendéglősök, kik mint legjobban érdekeltek az egyesület céljaira legkönnyebben áldozhatnának ; azután a varos agilisabb főtisztviselői ; pénzintézeteink igazgatói; a vasút-, hajó- és propeller-állomás, vezetői; a Bazilika, érseki kincstár, egyházmegyei könyvtár, primási képtár és városi muzeum őrei; a Turista és Szépítő Egyesületek elnökei; a helyi lapok szerkesztői ; meg az önként csatlakozó, áldozni kész polgárok.

Az egyesületnek megalakulása után legsürgősebb teendői volnának nézetem szerint: a látni valók megtekinthetésének főkép a vasár- és ünnepnapok bizonyos idejére (mikortól—meddig ?) való biztosítása; vendéglősöktől az étkezés idejének (mikortól—meddig?) s az ételek méltányos (fix !) árainak beszerzése ; minden fő tudnivalót felölelő rövid és olcsó esztergomi kalauznak kiadása; ügyes hirdető plakátok készíttetése ; stb.

Ez lenne az alapvetés munkája. Ez után következnék tulajdonképpen az idegenforgalom biztosítása.

A biztosításnak legfőbb feladata az volna, hogy az egyesület a külömböző állomásokon (nemcsak a helybelieken, hanem a párkány-nánain is!) a kijáróknál a nappali vonat- és hajóérkezések idején mindig, de különösen vasár- és ünnepnapokon ügyes megbízottjaival hangosan ajánltatná s árusittatná nyomtatott kalauzait az érkező idegeneknek. Szorosan összefüggne ezzel az a nem kevéssé fontos teendője, hogy a fővárosi vasut- és hajóállomásokon, meg villamos kocsikban az esztergomi kirándulást hirdető plakátokat szembeötlő helyekre kifüggesztéssé. Azt se volna szabad mellékes dolognak tekintenie, hogy a nyári évadban nagyobb ki„Eszfceigom es Vidéke“ tárcája.

Dalok.

i.

Ágról szakadt sárga-piros falevél,

Messze viszi a hervasztó őszi szél . . . Ráírtam a hűtlen lányka szép nevét,

Ha olvassa, tán megérti

Fájó lelkem boldogtalan szerelmét . . .

Szellő szárnyán száll a hervadt levélke, Oda hull majd csendesen az ölébe . . . Gyászbetüit, ha már végig futotta,

Lehet, tan mint boldogságom — Szívtelenül szertetépi s eldobja . . .

II.

Csöndes őszi nap van, a hervadó tájra Rásüt még a napnak eltévedt sugára,

De a mosolygása már nem az a regi;

Nem nevel virágot, inkább csak letépi.

Hogyha néhanap még rám mosolyg az élet, Szerelem sugára hozzám is betéved,

De a mosolygása más, mint volt a nyáron : Rózsalanc, rózsalánc — nekem már csakjároml

III.

Biró uram arra kérem Engedje meg nékem Hogy gyönyörű feleségét Igaz szemmel nézzem.

Higyje meg azt, nem lesz neki Semmi bántódása,

Csak a szivem tépi össze Szeme ragyogása.

Somogyi Imre.

Egy csomag csokoládé.

— Na tessék, tudtam, hogy elfelejtettünk valakit, kiáltott fel ijedten Lure ur, aki reggel óta kilenc hivatalos látogatást csinált a feleségével. Újév napja volt és a barátaikat és ismerőseiket voltak üdvözölni.

— Madame Morcauról feledkeztünk meg — mondta — és az egész család, a nyolcéves Sophie sem mulasztotta el jókívánságait személyesen átadni — rémülten állt meg az ucca közepén. Madame Morcau fontos személyiség volt, az ő közbenjárása folytán jutott be Lure úr annak idején a hivatalába.

— Hát annál rosszabb! — fakadt ki Lure asszony idegesen. — Most ebédelni kell menni. Madame Morcau nagyon messze lakik. Majd Írni fogsz neki.

— Nem, ezt nem tehetem — vetette ellen Lure. Tartozom neki azzal, hogy meglátogassam azután, amit érettem tett.

— Mit tett érted ? — kérdezte epésen Lure asszony, mint ahogy ezt körülbelül minden héten egyszer megszokta kérdezni.

Lure ur nem felelt. Feleslegesnek találta, hogy százezredszer is elmondja, hogy miért van lekötelezve Madame Morcaunak. Azután egyszerre egész szokatlan határozottsággal igy szólt:

— Menjünk el hozzá ; útközben majd veszünk egy kis csomag csokoládét.

— Úgy ? egy csomag csokoládét ? Nem is rossz! Még nem volt elég, amit eddig vittünk neki ! Nincs is szüksége rá. Gazdag nő, van neki elég.

— Az mindegy 1

Az Avenue de l’Operen mentek végig. Egy elegáns cukrosbolt elé értek, amelynek kirakatában szebb- nél-szebb csomag cukorkák feküdtek.

— Bemehetnénk ide — mondta Lure ur.

:— Ide ? — kiáltotta Lurené a felháborodástól remegő hangon.

Ide ? -- ordította újra olyan hangon, hogy a rendőr közeledett feléjük.—

De barátom, te őrült vagy. Őrült! Őrült! Őrült! Nem adnál talán nyolc frankot egy félkiló csokoládéért?

— Jól van, jól van, csak ne kiabálj — mondta ijedten Lure ur.

És miért ne kiabáljak? Először is nem is kiabálok, hanem beszélek A leányod előtt több tisztelettel beszélhetnél velem ! — mondta Lurené méltóságteljesen.

— Jó Isten, adjál türelmet, hogy ezt elviselhessem, — fohászkodott Lure ur és elkeseredetten indult neki az útnak, Madame Morcau lakása felé.

Már csaknem célnál voltak, mikor Madame Lure egy olcsó, szegényes kis cukrázdát pillantott meg. Poros, piszkos csokoládé, száraz sütemények és bizonytalan szinü cuk- korkák feküdtek a kirakatban.

— Ez jó hely lesz, ez megteszi — mondta Lurené.

Bement, körülnézett, megszaglászott mindent, végre nagynehezen megalkudott az egyik fajta csokoládé cukkorkából. Figyelte a mérleget, spárga helyett egy szem cuk- korral többet kért és mikor mindennel rendbe jött, elégedetten adta át a csomagot férjének.

— Na itt van a csokoládéd — mondta.