Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 24. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. március 22. vezett jól öltözött s főképpen jól fé­sült urak — rettentően komoly, sőt mord képpel — szépen, kimérten, kettesével, mondjuk: a Klotild kávé­házban. Tárgyalnak, nem gondolkod­nak s végre kisütik, hogy a kínos ügy egyetlen kivezető útja az olasz penge, vagy egy alkalmas pisztoly­golyó. A felek felállnak a vágóhídra, egy dörrenés, egy durranás — és bugyog a jobb sorsra érdemes vér ki az ifjúi kebelből — hitványul, ostobán. Lám, lám, ime a kultúra! Hiába küzdünk. Egy magasan szárnyaló elhalt poéta nagyon találóan jegyezte meg: hogy a butaság ellen az iste­nek is hiába küzdenek! Filozófiai fejtegetések helyett in­kább egy esetet említek. Egy ur nyu­godtan sétál a korzón. Szemben jő vele egy másik ur, aki talán ideges és ügyetlen és éppen ezért véletlenül beleütközik a nyugodtan sétáló úrba. Tegyük fel, hogy szóváltás keletke­zik, s az ideges ur ahelyett, hogy bocsánatot kérne ügyetlenségéért a nemrég még nyugodt úrtól, még szá- jaskodik. Tegyük fel, hogy az az ügyetlen és vétkes úr tetejebe még pofon is vágja a normálisan nyugodt urat. Következik az ismeretes kálvá­riajárás, amelyet különben lovagias ügynek neveznek. A megbízottak kardpárbajban állapodnak meg. A felek megverekednek. A volt nyugodt úr kap egy jelentékeny sebet. Most összegezzük a fentieket: az a sokat hangoztatott nyugodt ur, aki gyanút­lanul végzi szokott napi sétáját, elő­ször kap egy kis, vagy nagy „vélet­len“ lökést, kap válogatott goromba­ságot, kap egy-két parázs nyaklevest s végül kap egy jól sikerült vágást — egy mesteri kézben kezelt olasz pengével, avagy nehéz lovassági karddal. Csak annyit kérdezek : hogy ju­tott hozzá az a gyanútlan, ártatlan s nyugodt úriember, hogy rövid pár óra alatt kínos lelki és fizikai komp­likációkat végig szenvedjen ? Mi emberséges emberek ! A egye­temes kultúra harcosai! még mindig nem tudunk megfelelő emberi módot találni — becsületünk, önérzetünk védelmére ? Szégyeljük magunkat! Tüske. Tisztelettel kérjük mindazon t. előfizetőket, akik kiadóhivata­lunktól felszólítást kaptak, hogy hátralékos előfizetéseiket hala­déktalanul szíveskedjenek bekül­deni, nehogy a lap szétküldése akadályokba ütközzék. A hercegprimási udvarból. Dr. Csernoch János hercegprímás, aki hétfő óta tartózkodott a fővárosban és több katholikus intézmény ülésén résztvett, péntek délután visszautazott székvárosába, Esztergomba. Az egy­házfejedelem a jövő hét vége felé megy ismét a fővárosba és az Or­szágos Párbajellenes Liga közgyűlé­sén fogja a megnyitó beszédet mon­dani. Elutazása előtt fogadta a Szent István-Társulat vezetőségének: Gies- wein Sándor prelátusnak és Erdősi Károly vezérigazgatónak tisztelgését, akik köszönetét mondtak az egyház­fejedelemnek azért a szívességéért, hogy a Társulat jubiláris közgyűlé­sén elnökölt és megnyitó beszédet mondott. A küldöttségeken kívül több személyesen tisztelgő egyházi és világi előkelőségeket köztük Miklóssy István hajdudorogi görög katholikus püspö­köt fogadta a hercegprimás. Uj törvényszéki biró. Dr. Vaszkó Endre szabadkai kir. ügyészt a király a komáromi kir. törvényszék elnökévé nevezte ki. Megdicsőült 48-as honvédhős. Oly kevesen vannak már azok, a kik szabadságharcunkban küzdöttek, hogy az egyenkint távozó Mohikánok mél­tán megérdemlik kegyeletünket. Ezt a kegyeletet még fokozza az a kö­rülmény, hogy az a derék férfiú a pilismaróti kir. főerdőmérnök, hasonló nevű, Tirts Rezső rajongóan szere­tett édesatyja volt. A megboldogultat a fővárosi sajtó is érdeme szerint meggyászolta. Megható ezek közül a „Magyarország“ nekrológja, me­lyet azért közlünk, mert az illető lapot a derék ur húsz évig olvasta. „Hétfőn délután temették az óbudai Irgalomházból id. Tirts Rezsőt, a né­hai szepességi hőst. Tirts Rezső, aki 1848-ban, mint gyermek harcolt a hős Cornides-vadászok csapatjában Paskievics kozákjai ellen, Hont- és Szepes megyében nagy népszerű­ségnek és szeretetnek örvendett. 1903- ban ki is adta érdekes könyvben a szepességi Cornides-vadászok 48-as szereplését, ametyben gyönyörű pél­daképpen állította oda a szepesi szászság izzó hazaszeretetét. A 70-es években Selmecbánya társadalmának központjában állott és hogy ez a németajkú város megmagyarosodott, ebben az oroszlánrész őt illeti. Mint az északi Magyarország akkori leg­nagyobb turistáját Magyar Turista Egyesület örökös disztagjául válasz­totta. A mostoha sors azonban, a tevékeny munkában eltöltött élet után sem jutalmazta a lelkes ma­gyart. Évek óta küzködött, tehetet­lenül, bénán, az óbudai Irgalomház­ban és a néhai szabadsághős, az erdők nyugtalan vándora, mégis hő­siesen tűrte kényszerű fogságát, míg­nem március 14-én, 83 éves korában a halál meg nem váltotta a szenve­déseit. A „Magyarország“ száma még utolsóipercében is kezében volt, amely neki végső éveiben némi vi­gaszt adott, mert húsz évig volt elő­fizetője. Ravatalánál Thirring Gusz­táv, a Magyar Turista Egyesület el­nöke mondott megható gyászbeszé­det. Érdekes emlékiratait külön tár­cában méltányoljuk.“ Bíróság köréből. Szabó János, esztergomi kir. jarásbirósági jegyző az alsólendvai kir. járásbírósághoz albiróvá neveztetett ki. — Heil Fausz- tin, fiumei kir. törvényszéki jegyző az esztergomi kir. járásbírósághoz hasonló minőségben helyeztetett át. Dr. Helcz Antal ünneplése. Meleg ünneplésben volt része csütör­tökön dr. Helcz Antalnak abból az alkalomból, hogy hosszú távoliét után visszatért városunkba. Dr. Helcz Antal ugyanis három hónapig Po­zsonyban tartózkodott kanonok öcs- csénél és csütörtökön este először je­lent meg a Polgári Egyesületben, melynek megalakulása óta oszlopos tagja. A veterán disztagot Draxler Alajos elnök, Varsányi Ignác ipar­banki titkár és Farkas Elek, a tu rista egyesület elnöke köszöntötték fel. A váratlan ünneplésre dr. Helcz meghatott hangon, szép rögtönzött beszédben válaszolt és azt a gon­dolatot fejtegette gyönyörű ékesszó­lással, hogy „mindenütt jó, de leg­jobb otthon.“ Adományok. Özv. Báró Wodi- aner Albertné 50 kor. és dr. Wipp- linger Ödön ügyvéd, a kör ügyésze 10 kor.-t adományoztak a szent- györgymezői kath. kör uj mozigé­pére. A kegyes adományokért ez utón mond hálás köszönetét a kör nevében az elnökség. Legényegyleti népakadémia. A ma este 6 órakor tartandó előa­dás sorrendje: 1. Vadászkar. Énekli az egyleti dalárda. 2. Magánjelenet. Előadja Apró Andor. 3 Előadás. Tartja dr. Pacséry Károly kir. taná­csos, tanfelügyelő. 4. Chopiné Wal­zer. Zongorán játsza Veszprémi Olga. 5. A nagymama. Előadják Bohon Bertike és Kelemen Gyula. 6. Nép­dalok. Énekli zenekisérettel az egy­leti énekkar. Hirtelen halál. Egy közbecsü- lésben álló, törekvő iparos polgár­társunk, Rottár Sándor kárpitosmes­ter halt meg pénteken estefelé vá­ratlanul. Délután folyamán az egyik helybeli pénzintézetben végzett kár­pitos munkákat, midőn egyszerre csak elveszítette eszméletét és ne­hány óra múlva agyszélhűdés kö­vetkeztében kiszenvedett. A 48 éves derék életerős ember halála város­szerte érthető megdöbbenést keltett. Nagyszámú családja iránt mindenütt igaz részvét nyilatkozik meg. Teme­tése ma d. u. 3 órakor lesz a gyász­házból (Czuczor Gergely-ucca 6. sz.) a vízivárosi sirkertbe. Gyermekvédelmi előadások. A városunkban székelő „Kér. Sze­retet Orsz. Gyermekvédő Műve“ egyesület terjesztésére Keményfy K. Dániel vizivárosi plébános, egyesü­leti titkár f. hó 21-én és 22-én Pé­csett tart előadást, hol gróf Zichy Gyula megyéspüspök vendége. Pécs­ről Szekszárdra utazik, hol f. hó 14- én és 25-én tart előadásokat a kath. gyermekvédelem ügyében. Népakadémia. Népes felolvasó­estélyt rendezett csütörtökön az Esz- tergom-Szenttamás és Vizivárosi Kath. Polgári Kör, melynek kimagasló pont ját Gamauf István vizivárosi segéd­lelkész szakszerű előadasa képezte. Gamauf praktikus témát választott, amidőn a modern női öltözködés fer- deségeit, szeszélyeit ecsetelte meg­győző érveléssel. A zajos helyeslés­sel fogadott szabad előadás után több szavalat, monológ és énekszám kö­vetkezett sok sikertől kisérve. A volt bíboros hercegprimás pénzügyi nehézségei. A fővárosi lapokat ismételten bejárta az a hir, hogy a nyugalmazott hercegprímás­nak biztositott 120.000 korona évjá­radék felét, vagyis 60.000 koronát Csernoch János hercegprimás az esz­tergomi egyházmegye vagyoni státu­sában talált hiány biztosítására le­foglalta és ezzel olyan zilált anyagi viszonyok közé juttatta a volt egy­házfejedelmet, hogy még udvartar­tási költségei sem kerülnek ki a havi 5000 koronából. Ez a szemmel lát­ható tervszerűséggel megismételt hír­adás nem felel meg a valóságnak és csak azok előtt lehet plauzibilis, akik nem tudják, vagy nem akarják tudo­másul venni, hogy Magyarországon az egyházi javak átadásánál a törzs- vagyont illetőleg sem az elődnek, sem az utódnak ingerenciája nincs, mert azt a főkegyur képviseletében minden egyes esetben a kormány, helyeseb­ben a kultuszminisztérium végzi. A volt hercegprimás évi járadékának felére is a kultuszminisztérium veze­tett foglalást, hogy a megcsorbitott törzsvagyon a lefoglalt összegekből ismét kikerittessék és csupán az igaz­ságnak tartozunk azzal, ha megálla­pítjuk, hogy a mostani hercegprímás­nak is van abban része, .hogy csak a. felét foglalták le a 120.000 korona évjáradéknak, amelyet Csernoch Já­nos hercegprimás uradalmi pénztára minden levonás nélkül folyósít és pedig a miniszteri biztos rendeletére : felerészben a volt hercegprimás ré­szére, felerészben pedig a hercegpri­mási törzsvagyont kezelő esztergomi káptalanhoz. Ami a volt hercegpri­más udvartartásának szükségleteit illeti, Magyarországon egyetlen aktiv főpásztor udvartartási költségei sem emésztenek fel 60.000 koronát, sőt a jelenlegi aktiv hercegprimás udvar­tartása ennél az összegnél jelentéke­nyen kevesebbe kerül. Éppen azért kizártnak kell tartanunk, hogy az olyan komikus híresztelések, mintha a nyugalmazott hercegprimás, akit semmifele reprezentálási kötelesség nem terhel, udvartartását évi 60.000 koronából fedezni nem tudná, illeté­kes helyről származnának. Az pedig egészen természetes, hogy a nyugal­mazott hercegprimás birtokában és használatában levő vagyontételek után, tehát a budai palota után is, a törvényszerű adókat maga tartozik megfizetni. Népakadémia Szentgyörgy- mezőn. A szentgyörgymezői Kath. Kör ma este 6 órakor tartja negye­dik népakadémia estélyét, melynek műsora a következő : 1. Egyesült erővel. Induló. Játsza a kör zene­kara. 2. Hazánk Nagyasszonya. Köl­temény. Szavalja Öllé Erzsiké. 3. Monológ. Előadja *** 4. A kis da­cos. Játsza a kör zenekara. 5. A Megfagyott. Költemény. Szavalja Molnár Erzsiké. 6. Humoros költe­mény. Szavalja Lett Miklós. 7. A szív vidámsága. Jatsza a kör zene­kara. 8. Mozi előadás. A Borászati Egyesület f. hó 18-án tartotta meg évi rendes köz­gyűlését, mely alkalomból örömmel értesültek a részvényesek, hogy a közgazdaságot bénitólag érintő tava­lyi esztendő sem volt képes megren­díteni az egyesületet, bár főleg a kedvezőtlen bortermes folytan nem mutathatott ki oly jelentős eredményt, mint amínőt az előző években. Az osz­talék idén is 8 K-ban állapíttatott meg. Varosunkra és környékünkre áldá­sosán működő eme egyesületünk életképessége elsősorban Grósz Fe­renc egyesületi igazgató nevéhez fű­ződik, aki lelkes törekvésével, ügyes üzleti érzékével, lelkiismeretes gon­dosságával fáradhatatlanul munkál­kodik ezen szükséges közgazdasági intézményünk felvirágoztatásán, amit Bleszl Ferenc, takarékpénztárunk agi­lis igazgatója szép szavak kíséreté­ben juttatott kifejezésre neki a köz­gyűlésen. Uj igazgatósági tagul néh. Brunner Ferenc helyebe Laiszky Já­nost választotta meg egyhangúlag a közgyűlés. Az izraelita ifjúság hangver­senye. Felejthetetlenül kellemes élve­zetben volt részük mindazoknak, akik az izr. ifjúság f. hó 14-iki hangver­senyén jelen voltak. A gazdag és vál­tozatos rnűsoru előadást Kufler Elli és Kemény Imre lendületes hegedű­játéka nyitotta meg, melyet zongorán Schlichter Angela virtuóz művésze­tével kisért. Utánnuk Ducks Gábor mondotta el Eszter királynéról poeti- kus beszédét, melyet a közönség lel­kesen megtapsolt. Majd Miselbach Gyula szavalta el mély átérzéssel Makai Emil: „Istenek bukása“ című remek költeményét. Most a Zsidó Fő­iskolai Hallgatók Énekkara lépett az ékesen díszített pódiumra. Elragadó látvány volt, mint vonultak hosszú sorban a fehér sapkás ifjak föl az

Next

/
Thumbnails
Contents