Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 3. szám

Esztergom. 1914.

XXXVI. évfolyam. 3. szám.

Csütörtök, január 8.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

A mozi és Esztergom város.

Hogyan kerül egymás mellé e két fogalom ? Mert hogy első pillanatban kissé furcsának tetszik kapcsolatuk, az egészen bizonyos. Sokfélét gondolhat az ember róla: azt is, hogy sok, azt is, hogy kevés a mozi Esztergom városában; azt is, hogy tömegesen látogatják, meg hogy nem kedvelik Esztergomban ; azt is, hogy hatóságunk gondosan ügyel a mozi műsorára, meg hogy egyáltalán ügyet se vet reá. Szóval: többféle kombinációra szolgálhat alkalmul e kapcsolat szembeöt- lése. Ezért előre felhivjuk rá a figyelmet, hogy a hivatalos Esztergomnak a mozihoz való viszonyát, azaz anyagi és erFELELOS SZERKESZTŐ :

DK GRÓH JÓZSEF

LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ

LAISZKY JÁNOS.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS

FŐMŰN KATARS

DR KŐRÖSY LÁSZLÓ

CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

kölcsi kapcsolatát akarjuk megbeszélés tárgyává tenni.

Ismeretes, hogy az újkori népszorakoztató és — művelő találmányok közül legfelkapottabb s legnagyobb jövőjű a kine- matograph, magyarul: mozgó- fényképszinház s népszerű nevén a „mozi.“ Hogy milyen okoknál fogva, azt szükségtelen itt fejtegetnünk. Elég az hozzá, hogy a mozi valósággal hóditó útját jarja napjainkban egész földvilágon ; s a jövőben bizton remélhetőleg még inkább terjedni fog a világnak minden zegében-zugában. Magyarországon máris 500-ra megy a mozgó- fénykép-szinházak száma. És ez a szám napról-napra szaporodik. Esztergom a maga három mozijával („Korona“ — „Fürdő“ — „Szerecsen“) a kisebb magyar városok nivóján tart. De

mint a jelek mutatják, a közel jövőben alkalmasint emelkedni fog, mert az eddigi vállalkozók mind jó üzletet csináltak vele; s a nyereség mindig vonzani szokott!

Minden kétségen felül áll, hogy a mozi elsőrendű, mond- natni: ideális gyermek- és népnevelőeszköz, kellő válogatás és ellenőrzés mellett. Másrészt az is teljesen bizonyos, hogy egyike a legjobb üzleteknek, mely csekély befektetéssel busásán jövedelmez.

Ez a két ok elégséges indító lehetne arra, hogy a közhatalomnak figyelmét a mozira irányítsa. Hiszen a köznek főfő érdeke, hogy a fejletlenebb elméjüek ezen ideális nevelő eszköze valóban ideális magaslaton maradjon s ne váljék a gyermekek és nép megrontójává.

S ugyancsak a köznek érdeke, hogy ne engedje át a könnyű biztos jövedelmet teljesen a magán spekulációnak.

Ez a megállapítás alkalmasint érthetővé teszi az olvasók előtt, mért tesszük szóvá a mozinak Esztergom várossal való anyagi s erkölcsi kapcsolatát. Azért, mert fel akarjuk hívni a polgárság és a hatoság figyelmét arra, hogy a mozit minél előbb vonják ki a magán vállalkozás köréből és vegyék városi kezelésbe. Könnyű, biztos és nem csekély lesz a haszon, mely ebből a tényből a városra fog háramlani.

Első dolog véleményünk szerint annak határozati kimondása legyen, hogy Esztergom város magán vállalkozónak nem enged többé mozit állítani, (az eddigi vállalkozók jogát érintet„Eszfeefgom es Vidéké“ mája.

Esti interieur.

Irta: Fikó Sándor.

Ködös, csillagtalan, borongós őszi est. —- Nagy, szent nyugodtság ül a szemhatáron . . . Lombjavesztett platánok bús sora úgy fest, Mint egy szctfoszlott színes tündérálom.

— Olyan az ucca, mint a sóhajok nagy hídja;— Csendes, egyhangú, néma egész lénye ;

— Mint, aki az élet titán harcát vivja, — Gyér világot vet a gázlámpások fénye.,.

Az avarban zörög lehullt falevél,

— Tán szent titkot susog az öreg földnek, Talán elmúlt, régi, nagy dolgokról regél; — Tündér árnyakról, mik alakot öltnek .. .

Nem jár senki. — Csak egyedül én bolyongok A hallgatag uccák bús során keresztül; — Es kisérnek szürke árnyak és koboldok . . .

Itt-ott néha egy egy hervadozó lomb rezdűl... Es senki nem tudja és senki nem látja, Hogy én vagyok az élet komédiása.

Kukucskáné keszkenője.

Irta: Fiilöp Ferenc.

Istenben boldogult Kukucska Fló- ris mikor már érezte, hogy percei megvannak számlálva, bágyadt, gyenge hangon odaszólt az ágy körül motoszkáló feleségének :

— Verőn ! Gyere csak ide, valamit akarok szólni.

Az asszony könnyed lebbenéssel csakhamar ott termett az ura ágyánál. Hamvasszinű, barna-piros arca égett a kiváncsiságtól.

— Itt vagyok Flóriskám 1

A beteg ideges, rezgő hangon szólt a feleségéhez:

— Mondtam már százszor, ne híjj engem Flóriskának. Én már ahhoz vén vagyok. Meg osztán gunyo- lásnak is vehetem.

— Már megint felizgatod magad — aggályoskodott Verőn asszony.

— Nekem az már úgyse árt. Ma vagy holnap úgyis kidőlök az élők sorából.

— Ugyan, ugyan Flóris. Isten- kisértés minden szavad.

— Ne beszélj Verőn. Ne beszélj. En jobban tudom mint te. íVleg osztán hiába vigasztalsz. Engem nem lehet bolonditani. Érzem, hogy a sírtól csak egy arasznyi távolság választ el. De nem bánom. Hatvan év nagy idő. De azért egyet mégis sajnálok. Azt az egyet, hogy veled csak egy évig élhettem.

Az asszony behunyt szemekkel szótlanul állt az ágy mellett.

— S ez se fáj annyira, mint épen az a tudat, hogy téged itt kell hagyni fiatal, gyászos özvegységben. Ez az egy fáj legjobban. Tudom, hogy Isten ellen vetek e szómmal, de nem bánom.

Verőn vigasztalni próbálta a beteget.

— Ugyan nem rostéi ilyen szavakat kiereszteni a száján ?

— Nem Verőn. Nem. Tudom, hogy nem illik hozzam. Jól tudom s én mégis igy beszélek. Ha:van év nagy idő. Legalább is elég nagy ahhoz, hogy az ember megtanuljon .okosan gondolkodni. En ismerem a világot. Tudom, hogy az emberek legnagyobb részé élhetetlen, kapzsi, gonosz indulatu. S én ezektől féltelek Verőn. Te még alig muitál húsz éves. Fiatal, tapasztalatlan vagy. Úgy gondolod a világot, ahogy látod. Pedig vigyázz magadra Verőn.

A beteg elfáradt a sok beszédtől. Visszahanyadott a párnáira és halkan lélekzett behunyt szemekkel.

Egy negyedóra múlva Kukucska felnyitotta szempiiláit és körülnézett. A felesege még mindig ott ült az ágya szélén.

— Itt vagy még Verőn?

— Itt, Flóris.

— Ráérsz Verőn ?

— Persze. Amikor csak akarod. Tegyek a tűzre?

— Ne Verőn. Úgyis melegem, van. Szörnyen izzadom. Már csurom viz az ingem.

— Igaz 1 Előbb valamit akartál mondani.

— Jó hogy szóltál Persze, hogy akartam mondani. Eredj az almáriumhoz. Ott az alsó fiókban találsz egy csomagot. Újságpapírba takarva.

Verőn asszony csakhamar rátalált a csomagra.

— Ne bontsd ki Verőn. Hozd ide.

Verőn odavitte.

Kukucska Flóris remegő kezekkel bontogatta ki a sok papírba göngyölt csomagot.

— Nézd Verőn. Ezt a keszkenőt neked adom.

Egyszerű, durva vászonból készült keszkenő volt, halványkék színű, apró csikós pántokkal tarkítva.

— Vigyázz erre a kendőre Verőn, azt megmondom. Én is nagyon vigyáztam rá. Jobban, mint szemem