Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 23. szám

Esztergom. 1914. XXXVI. évfolyam. 23. szám. Csütörtök, március 19. PtJUTlHRI és TBRSRDflLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Az ünnep után. Szép volt, magasztos volt, megható volt! . . , Az idő enyhe, tavaszi; a résztvevők száma ezernyi-ezer, s viselete komoly, hangula­ta ünnepi. Semmi köznapi- ság, semmi diszharmónia. Igazi testvéri egyesülés, amilyennek egy népünnepnek lennie kell. Ezúttal nem túlzó dicséret, hanem tiszta igazság, hogy Esztergom polgársága méltó volt önmagához, méltó régi ha­zafi hirnevéhez! Jól esik ezt konstatálnunk akkor, mikor az ország lakos­ságának nagy része köztapasz­talat szerint majdnem ketség- beejtően hideg közömbösséget tanusit nemzetünk sorsa iránt; mikor az ország lakossága nemhogy lelkesedni tudna, ha­nem még a legnagyobb nem­zeti sérelmekre sem mutat semmi felindulást. Mint tudjuk, sok helyen ez idén nem is ülték meg a már­ciusi ünnepet, sok helyt meg éppen gyászünnepet tartottak. Mi, ha tálán nem a régi fel- legtelen örömmel — mert ugyan ki is tudna ma Magyarorszá­gon szivből örvendeni ? — de azért a régi módon és keretek közt ültük meg a nemzet sza­badságnapját. Es jól tettük, hogy nem tértünk el a hagyománytól! Nem vetünk követ azokra, akik elkeseredésükben teljesen elnyomták ünnepi érzésüket, vagy akik az ország mai gyá­szos helyzetéhez képest gyász­ünnepet tartottak, mert bizony a nemzetnek igazában úgy kell ráerőszakolnia magára az ünnepi hangulatot akkor, amidőn sza­badságát sajat törvényhozó testü­letétől látja egyre jobban meg­nyirbálni. Ámde, mi azt tart­juk, mégis nagy kár erről az egyetlen szép évi nemzeti ün­nepünkről hacsak egy esetben is lemondani. Inkább még te­remtenünk kellene hozzá úja­kat, nemhogy elhagynunk az egyetlent! Egyébként pedig, h ibár erősen égetnek is ben­nünket a szabadságunkon sa­ját testvéreinktől ejtett sebek, vájjon szabadságunknak ezzel már teljesen vége? Hiszen mi rajtunk áll, hogy sebeink mi­hamarabbbegyógyuljanak, hogy aj, nemzetibb politikai irány váltsa fel kormányzatunkban a mostani kártevő rendszert! És azután helyes-e annyira neki­keserednünk, hogy néhány fájó, de időleges szorítás miatt elve­szettnek higgyük szabadságun­kat? Nem vagyunk-e? Nem élünk-e? Nincsen-e jogunk re­ményleni ? Jobb, ha abbahagyjuk a puha asszonyi siránkozást és tétovázás nélkül férfias cselek­véshez látunk! Tán öndicséret számba menne, ha azt mondanók, hogy mi, esztergomiak nem tarto­zunk a lágyszívű lemondok közé; de annyit büszkeséggel jegyezhetünk föl magunkról, hogy a szabadság ünnepének célját s fontosságát helyesen fogtuk fel és — ami a; fő — méltó dísszel s átérzéssel ültük meg. Az meg bizonyos, hogy a szép ünnep hatása alatt nem­zeti érzésünkben megtisztulunk és megerősödünk. Priscus. Az ünnepségek lefolyásáról a kö­vetkezőkben tudósítjuk t. olvasókö­zönségünkét. Délelőtt. Kissé szeles, de máskülönben enyhe tavaszi napra virradt az idén „Esztergom es Vidéke“ tárcája. Kiadatlan egyiptomi jegyzetek. Utitársairól irta: Dr. Kőrösy László. 1. Tizennyolc esztendő előtt, a ja­nuár és február hónapokat, [Minisz­tériumunk rendezése szerint, egyip­tomi tanulmányokkal töltöttük. Or­szágos esemény volt az akkortájt. A részvevő tanárok névsora is bizonyítja, hogy a magyar szélrózsa minden irányából találkoztunk. Az ekszpedició tagjai: Barcsy József, ev. ref. gimn. tanár, Pápa, Bodnár Bertalan, ev. ref. gimm tanár, Hód­mezővásárhely. Dénes Ferenc, kir. kath. gimn. tanár, Lőcse. Fogarassy Albert, ev. ref. gimn. tanár, Nagy- enyed. Gecsányi Gusztáv, líceumi tanár, Sopron. Gresits Miksa, főgimn. igazgató, Losonc. Dr. Kassay Gusz­táv, egyetemi m. tanár, Budapest. Dr. Kőrösy László, áll. főreálisk. ta- : nár, Budapest. Laudon István, kir. [ kath. gimn. tanár, Ungvár. Lednicz- \ ky Ipoly, cist. főgimn. tanár, Baja. l Marcsiss János, kir. kath. gimn. ta- i nár, Besztercebánya. Módly Krúzsó, j prem. főgimn. tanár, Szombathely. Sarmaságh Géza, kir. kath. főgimn. tanár, Szatmár. Dr. Szádeczky Gyu­la, egyetemi tanár, Kolozsvár. Szép Rezső, lie. tanár, Pozsony, Vitális István, lie. tanár, Selmecbánya. A nevezetes tanulmány-ut vezé­rei : Beöthy Zsolt, Goldziher Ignác és Platz Bonifác. A Cook-cég „Cook’s Nile Servi­ce“ gondoskodott ellátásunkról, el- szállásunkról, beléptijegyekről, vá­molásokról és természetesen nem­csak vasúti és tengeri, de nílusi uta­zásunk tömeges gondjairól is : a sza­marak és tevék bérlétéről. Gondvi­selésünk 600 forintba került szemé- lyenkint. Triestben pedig angol fon­tokra váltottuk magyar puskaporun­kat. Mert Egyiptomban az angol aranynak van legnagyobb tekintélye. A török piaszter csak proletár-pénz a Nílus partjain. Örvendetes esemény volt, midőn a Lloyd hatalmas gyorsposta gőzha­jóra szállottunk, a Kleopatra kinyo­matott vendeglisztáján olvastuk a következő sorokat: „Le comte et la Comtesse de Miklós, avec suite.“ Tehát József kir. herceg is akkor utazott fenséges nejével, Auguszta főhercegnővel, akiket Batthyáni gróf­nő és Szmrecsányi ezredes kisért. Januar 7-én hagytuk el a trieszti kikötőt. Téli öltözékünk skartba ke­rült. A tenger enyhe tavaszi szellője üdvözölt. Két nap múlva érkeztünk Brin- dissibe, a hol tömérdek angol, ame­rikai, francia és német utazó csatla­kozott hozzánk. Köztük volt Naville genfi egyetemi tanár, Egyiptom hi­res ásatója. Ekkor elbúcsúztunk Eu­rópától és hatvan perccel előbbre igazítottuk óránkat. A mint a Földközi tengerre ér­tünk, megszűnt a vidám utazás örö­me. A ravasz görög szél vihart ho­zott. A végzetes vihar megrendítette a Kleopatra összes utasai kedvet. Dióhéj lett a büszke kolosszusból a végtelenül háborgó toronyhullámok között. Január 10-én éjjel történt ez az esemény. A viharedzett hajóska­pitány a fejét rázta. Az utasok a szalonokba és kabinokba menekül­tek. A hajót óriási hullámok népesí­tették be. Üvöltött a Kleopatra vész- sipja és végre megszűnt az általá­nos levertség, mert a hatalmas gőz­hajó Zante öblében végre horgonyt vetett. Nyájasan mosolygott másnap re­ánk a tenger, a vihar után. Ekkor ismét visszatért jókedvünk és szíve­sen csatlakoztunk József kir. herceg­hez a hajókolosszus orrán, hogy es­ténként a tenger foszforeszkálásában gyönyörködjünk. És igy szintén jó kedvvel hasította a hullámokat a mi kedves hajónk, sőt hazánk, midőn jan 13-án Egyiptom partján, Alek- szandriában kikötöttünk. Vámolás után nyomban vonatra ültünk és ne­gyedfélóra múlva már a Delta gyé­mántlegyezője, Kairó lett a mi vá­rosunk és állandó tanyánk. Pompás vendéglőt kaptunk. A Hotel du Nil udvara teli volt pálmákkal és egyip­tomi régiségekkel. Alig pihentük ki fáradalmainkat, kirándultunk Heliopolisba, Matarijéba, azután Zakkarába, a piramisokhoz. Itt hajtottuk meg először fejünket a világkultúra hatezer esztendős mo­numentális emlékei előtt. Ekkor természetesen már tudták Egyiptom fővárosában, hogy egy egész karaván magyar tanár érkezett. A sajtó mindenütt fecskeszárnyu. A budai eredetű Dr. Hebentanz kairói orvos dezsőnére hivott meg. Háza előtt pedig az egész társaságot lefo- tografálták. Nemsokára egy egri szár­mazású nagyvendéglős, Kováts is meginvitálta a társaságunkat, a hol magyarjaink töltött káposztát, egri malacpecsenyét és bikavért élveztek. Volt is akkor annyi föiköszöntő, hogy alig fért el a nagy házban. A zon-

Next

/
Thumbnails
Contents