Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 22. szám
1914. március 15. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Célszerűségi elv az amerikai köztársasági elnök udvartartásában. Irta: dr. Hoffmann Ferenc, tb. főszolgabíró. Az államjog tanítása szerint az állam fogalmának alkotó elemei a terület, nép és főhatalom. Boldog emlékű Rudolf trónörökös szerint ezen három államalkotó elem legbecsesebbike az ember. Ebből a becses elemből idáig már közel három millió főnyit juttattunk a nagy amerikai köztársaságnak. Méltán viseltethetünk érdeklődéssel mindazon közérdekű esemenyek iránt, melyek odaát a „Nagy vizen túl“ történnék. Ott élő honfitársaink részesei az amerikai közéletnek, sőt joggal mondhatni, hogy az amerikai politikai életnek számottevő tényezői is. A mi alkotmányos életünknek egyik legkimagaslóbb és a világ ösz- szes alkotmányaiban szinte páratlanul álló mozzanata az államhatalom átruházása, azaz a király megkoronázása. Amerikában ez a közjogi aktus vagyis az elnök beiktatása sokkal egyszerűbben megy végbe. Az amerikai Yankee félre téve minden felesleges romanticizmust és szentimentalizmust, az államhatalom átruházásának nagyjelentőségű aktusát is sokkal egyszerűbben ünnepli meg. Lévén az udvari etikett odaát felette egyszerű, amint azt, szives olvasónőm vagy olvasóm engedelmével elmondandó vagyok. Hagyományos felfogás Amerikában, hogy a washingtoni „fehér ház“ etikettjei strikte a római papa udvari etikettjének a mintájára alkották azon egyszerű oknál fogva, mert az amerikai kormányforma megalkotásának idejében a római pápa volt az egyedüli földi hatalmasság, aki választás utján nyerte méltóságát. A szabad amerikai köztársaság pedig, még etikett dolgában is csak innen tartotta méltónak megtűrhetőt átvenni; minden olyant, ami örökölhető monarchia-izű volt, még az etikettből is kizárt. Az amerikai felfogás pl. nem képes azt megérteni, hogy az uralkodó Isten küldötte, valamint, hogy az etikettből is csak az udvari etikett tulajdonképpen az igazi, lehetőleg spanyolos mellék ízzel. Sőt az amerikai közfelfogás a mienkkel homlokegyenest ellenkező irányban halad, amennyiben általában elismert princípium náluk, hogy a „felséges nép“-nek „Their majesties the sovereign people“ választottja sokkal kiválóbb személyiség, mint a koronák született örökösei. Ebből kifolyólag a köztársasági elnöknek az amerikaiak különös helyzetet tulajdonítanak etikett dolgában is. Az elnök is, miként a római pápa, mindenütt, ahol megjelenik, az első személy; mindenki más neki képezi [ kíséretét. Valamint a római pápa, úgy 1 áz elnök sem ölt különös díszruhát 2 senki tiszteletére. Azt tartják azok az amerikaiak, hogy mig a császárok idegen államok hadseregeinek főtiszti egyenruháit öltik fel, ha uralkodó kollegáiknak fogadására a vasútállomásokon megjelennek, addig az amerikai köztársasági elnök sokkal magasabb személyiség, semhogy tábornoki vagy admirális maskarádét öltsön magára. Az elnök egyáltalán nem fogadhat a vasúti állomáson, s nem ő az, aki az első látogatást teszi. O foglalja el az első helyet az asztalnál is és őtet szolgálják ki legelőször. Császárok magas címekkel élnek. Hasonló címet, mely alkalmas lett volna az elnök fenségét kiemelni, nem találtak az amerikaiak. Azért legméltóbb formája szerintük az elnök megszólításának: „Mr. President!“ „Elnök ur!“ írásbeli érintkezésekben pedig egyszerűen: „The president“, „Az elnök“. A fehér ház etikettje nem gondoskodik fejedelmi vendégek számára fogadtatási ceremóniáról. Ha olykorolykor ex Dei gratia korona örökösök oda vetődnek, ők mint halandó polgár emberek tekintetnek s a vendéglátás egyszerű, de szívélyes. Úgy történt a fogadtatása VÍI. Eduard angol királynak, mint walesi hercegnek es Dom Pedronak, Brazília — akkor még császárság — uralkodójának, valamint Henrik porosz hercegnek is néhány év előtt. Ilyen fejedelmi vendégek mint dis- tingvált egyéniségek fogadtatnak, fejedelmi rangjuk nagy bankóját azonban nem váltjak be a demokrácia árfolyamában s őket a fehér hazban nem is szállásolják el. Mikor Henrik porosz herceg Washingtonban látogatást tett, az elnök képviseleteben Root államtitkár fogadta, meg a német nagykövet, von Holleben. A fejedelmi sarj tiszteletére katonai diszcsapat is volt kivezényelve, de az egész köztársasági za- matu parádéból azt vehette ki a porosz katonai parádéhoz szoktatott herceg, hogy az ő fogadtatása csak tituius egy polgári ünnep rendezésere. Henrik porosz herceg a német nagykövet hazában szállott meg s innen látogatott el a „fehér házba.“ Feljegyzések szerint idáig még csak egy fejedelmi hölgy látogatott el Washingtonba. Eulália spanyol királyi hercegnő a Kolumbus-ünnepély alkalmával 1893-ban volt vendége a fehér háznak. Sokan azt hitték, hogy az akkori elnök Cleveland félre teszi azt az íratlan törvényt, — mely eltiltja az elnököt attól, hogy vendege fogadására kivonuljon a vasúti állomásra — és fejedelmi vendégének fogadására siet. Ebben a feltevésben azonban mindannyian csalatkoztak, mert valamint hogy Cleveland elnök még a saját menyasszonyának fogadására sem ment, mikor az az esküvőre megérkezett, úgy még kevésbbé ment ki a spanyol királyi hercegnő fogadására. És a királyi hercegnő mindeneket kegyesen fogadott, ő látogatott el az elnökhöz, s akadály nélkül bonyolították le a találkozást. Azt mondják, hogy egy elnök sem ragaszkodott makacsabbul az etiketthez, mint Roosevelt. Szokásban van, hogy ha az elnök valamely helyiségbe bemegy, minden jelenlevő felállva üdvözli. Ez azonban a családi körben félre tétetik. Nem volt ám úgy Rooseveltéknél ! Ha pl. ő későbben érkezett a családi asztalhoz, az ő megjelenésekor mindenkinek fel kellett állania s meg várni, amig az elnök helyet foglalt. (Bef. köv:) Ipartestületi közgyűlés. A f. évi márc. 1-re tűzött ipar- testületi közgyűlés határozatképesség hiányában megtartható nem volt s igy Esztergom város iparossága márc. 8-án jött össze, hogy évi rendes közgyűlését a város székházának tanácstermében megtartsa. A nagy számban megjelent tagokat Magyary László elnök üdvözölte s köszönetét mondva dr. Prokopp Gyula iph. biztos, továbbá Osváth Andor városi főjegyzőnek szives megjelenéséért, a gyűlést a következő beszéd kíséretében nyitotta meg : „Tisztelt közgyűlés! Évi működésünkről való jelentés- tétel alapszabályszerű kötelesség, melyből minden tag véleményt alkothat magának a megbízott vezetőség hűséges vagy hűtlen sáfárkoda- sárol. Ez a nap az, mely alkalmat nyújt a jogos kritika gyakorlására. Az elmúlt 1913. év testületi életünkben a szürke egyformaság sorozatába tartozik. Nem történt semmi olyan kimagasló mozzanat, különösen olyan nem, mely örömmel emlékezetessé tenné az évet. Az általános pangás, rossz üzleti viszonyok jellemezték azt. Nemcsak városunk, hanem egész hazánk sőt az egész világ kereskedelme és ipara szenvedett az emberiség mai felvilágosodott korába sehogy sem illő ember- puszi itó faji harc miatt. Ezen öldöklő faji harc szinte gúzsba kötve tartotta az egész világ iparát és kereskedelmét. Ezer csoda — és hála a gondviselésnek, hogy városunk iparosai és kereskedői közt habár sújtotta is és szenvedett is a nagy üzlettelen- ség súlya alatt — hogy nagyobb számban nem esett áldozatául annak. Nem kívánok messze elkalandozni lulajdonképeni tárgyamtól az ipartestület életétől, de mégis ki kell temem azon szomorú állapotra, mely bennünket oly közelről érint. Az ipartörvény immár 3 évtized óta nem felel meg céljának. Ez irányban bár számtalan azon sürgetéseknek száma és formája, melyek különböző testületek, egyletek, országos és helyi szervezkedések részéről történtek s melyekhez mi is csatlakozunk, — még sem történt semmi. Hasonlóképen vagyunk a mun- kásbiztositó törvény javításával is. Elszomorító 1 Csüggedésre azonban nem ad okot, mert igen tisztelt Uraim én csak azt állítom, hogy minden csak rajtunk múlik. Dacára annak, hogy a törvénygyártás korszakát éljük, minket még sem hallanak meg — nem pedig azért, mert nem tekintenek olyan nagy súllyal biró politikai tényezőknek, akiknek kedvében kell járni és igy nincs meg a súlya az iparos osztálynak a parlamentben. De nemcsak ott nincs meg, hanem sokkal kisebb testületekben sincs az úgy, ahogy lehetne — vagy amint lenni kellene. Ennek okát t. Uraim egyedül magunkban kell keresni és megtaláljuk azt akkor, ha arra gondolunk, hogy kevés bennünk az összetartozandóság iránti érzék, az egyetértés, a kölcsönös tisztelet és szeretet tudata hiányos kifejlődése. A látszólag kisebb dolgokban sem tudunk úgy összetartani, amint kellene — azért aztán annál kevesebb az értékünk nagyobb ügyekben. S azért az a néhány apostol, akik javunkat szolgálják, nem tud eredményesen javunkra válni. Pedig t. Uraim hacsak városunkban tekintem az iparos-osztály számát, hát bizony mindent elérhetnénk, ha a fent említett összetartás meg volna. Városunk lakosságának száma a legutóbbi népszámlálás adatai alapján egynegyedrészben az iparból él, ennél nagyobb számot csak a föld- mives osztály ad, de ha annak természetes, kisebb intelligentiáját tekintjük, mi javunkra billen a mérleg. Ezek után t. közgyűlés csak annyit akarok még erről mondani, hogy én erősen bízom abban, hogyha nem is egy csapásra, de lépés- ről-lépésre a köz javára munkálkodva — el fogjuk érni azt, hogy úgy helyi mint országos ügyekben az iparos osztállyal minden tényezőnek komolyan kell majd számolnia, mit hogy úgy legyen, tiszta szívből kívánok.“ A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után a testületi titkár olvasta fel terjedelmes jelentését az elöljáróság 1913. évi működéséről, melyet a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Ezek után a számvizsgáló bizottság jelentése s az 1913. évi zárszámadás tárgyaltatott, mely szerint a bevétel 9495 K 47 fii. a kiadás 8942 K 94 fii. s a maradvány 552 K 53 fii. volt; mig az 1914. évi költsegvetes 11102 K 53 fii. bevételi és 10421 K 64 fii. kiadási ösz- szegben állapíttatott meg. Az Iparos Otthon, valamint az Iparos Önképzőkör működéséről Klep - pék Alajos háznagy számolt be a közgyűlésnek. Ügyesen összeállított jelentését a közgyűlés örvendetes tudomásul vette. Ezek után a tisztújitás következett. A közgyűlés őszinte lelkesedés és köszönetének mély kifejezése mellett elnökké egyhangúlag újból Magyary Lászlót választotta, ki eddigi elnöki szereplésével az iparosság igaz szeretetét és háláját érdemelte ki. Számvevőkül Farkas Tivadar, Kleppek Alajos, Laiszky János és Kósik Ferenc, a 36 tagú elöljáróságba pedig a régi tagok választattak meg névszerint : Bartalos Vince, Bellas Gyula, Bari József, Czibor Ferenc, Csillag József, Csinosára Márton, Draxler Ferenc, Einczinger Sándor, Fritz György, Gabanitz Ferenc, Heischmann Ferenc, Jóba Károly, Király Mór, Kitzinger József, Krizsán András, Kulich Károly, Lerner Béla, Lipovniczky Pál, Mohos Antal, Molnár Gyula, Nelhíebel Gusztáv, Pelczmann László, Polasin Mátyás, Rothnagel János, Rottár Sándor, Sallay József, Schenkengel An-
