Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 21. szám
Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 21. szám. Csütörtök, március 12. POLITIK9/és TBRSfíDfíLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NY1LTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Mi lesz most? Ahhoz már elég régen hozzá vagyunk szokva, hogy a városházán a legfontosabb ügyek is ráklábon, csigaparipán járnak ; de hogy az ügyvezetés egészen magakadjon, hogy a tanácsban jóformán teljes anarchia álljon be, miként ma áll, azt még a mi megedzett esztergomi természetünk is soknak, megdöbbentőnek, elszomorítónak tál alja. S ha keressük a felfordult- ság okát, a legridegebb objektivitással azt kell megállapítanunk, hogy ez legkevésbbé sem a képviselőtestületben vagy a legutóbbi közgyűlési határozatban (amelyhez elvégre a tanácsnak — ha tetszik, ha nem ! — alkalmazkodnia kell), hanem a polgármesterben és a tanácstagokban van. „Esztergom es Vidéke“ tárcája. Menyasszonyomnak. Jere velem ! De nézd, a merre elvezetlek, nincs ott gazdagság, csillogás. Szegény vagyok. Egy két dalom csak, egy.két dalom, — és semmi más. Nem fogsz selyem-bársonyba járni, nem lesz ezüstöd, aranyad. Kicsiny lakásunk, egyszerű ebéd, s azt is megfőzöd tan Magad. Jere velem ! De nézd, nekem sok száz hibám van, s szenvedni fogsz tán e miatt. Ezért adod nekem cserébe ábrándos, lányos álmidat ? Te vagy a legjobb lány a földön, a legszebbik lány is Te vagy. Jere velem, a merre viszlek, én édes párom el ne hagyj 1 Jere velem 1 Járunk majd kart a karba fűzve a gőgös önző emberek között. Az életünk egy költemény lesz, dallal virággal átszövött. Virágot hint majd utainkra a tiszta, édes szerelem. Nagyon, nagyon szeretjük egymást, azért hívlak: Jere velem! Marton Gábor. Hogy a baj gyökerére ta- pitsunk, megemlitjük, hogy a polgármester nem is egy, hanem két megbocsáthatatlan hibát követett el a legutóbbi közgyűlésen. Az egyik nyilvánvaló mulasztás volt. Mikor tudniillik a szavazás megejtése előtt kitűnt, hogy a főjegyző nem ért egyet a tanács javaslatával, nem lett volna szabad hosszan töprengenie s vitába elegyednie, hanem haladéktalanul fölfüggesztenie a közgyűlést és tanácsülést tartania a megegyezés létrehozása végett. Ha ezt el nem mulasztja, kétségkívül megakadalyozta, vagy legalább nagyban mérsékelte volna a további zűrzavart s egyéb kellemetlen következményt. A másik, még nagyobb hibája az volt, hogy a tanács javaslatának leszavazása után Egy tévedés. Irta : Somogyi Imre Az okos, egyeneslelkű, józan gon- Jolkozásu és szép Charliette még huszonnégy éves korában is habozott a férjhezmenetellel. Pedig kérőkben ugyancsak nem volt hiánya. De midőn már-már kis kezét belé- fektette egy feléje nyúló férfikézbe, mindig visszatartotta egy gondolat: — Ha még sem ez az, akit szeretnem kell 1 . . . Ám egy napon, midőn Marosi Richard kérte hitveséül, beleegyezett. Erezte e, hogy ez az igazi, vagy le akarta küzdeni esztelen habozását... Egvbekeltek. S Charliette boldog volt. Olaszországi utazásuk olyan volt, mint egy gyönyörű álom. Júliusban tértek vissza s letelepedtek Abbáziában tengerparti, bajos, virágos kis villájukban. Itt csak úgy repült az idő. Charliette napról-napra kieszelt valamit pompás kis fészkük ékesitésére s a kettősben való életet mind könnyebbnek és természetesebbnek találta. Kétségei végleg tovaszálltak. Richard kétszer hetenkint bement Fiúméba. Ilyenkor Charliette szomonem bocsátotta szavazásra az ezzel kapcsolatos indítványokat, hanem kézzelfogható szabálytalansággal berekesztette a közgyűlést. A nagy izgatottság miatt arról lehetett volna szó, hogy a szavazás folytatását más napra halasztja ; de a berekesztés teljesen jogtalanul történt. Hozzá még azzal a hamis látszattal, mintha a képviselőtestület fékezheteilensege okozta volna a törvénytelenséget ! Joggal kérdezhetnék mo§t: mi lesz az indítványokkal ? Mert a közgyűlés folytatásáról semmi szó, semmi hang sincs! Azt hiszi a polgármester úr, hogy a törvénytelen berekesztéssel talán eltemette őket? Ilyesmit az indítványtevők és a képviselő- testület semmi esetre se fognax eltűrni! Ily csorba nem eshe- tik a közgyűlés tekintélyén! A városházán beállott megrunak találta az egyedüllétet és vágyva várta vissza férjét. A lelke csupa béke és nyugalom volt s a nyugalmat derűssé, boldogabbá tette egy kezdődő anyaság érzése. Egy reggel Richard igy szólt feleségéhez: — íme, egy levél az öcsémtől. Pénteken Fiúméban lesz. Ha akarod, elhozom ide. Marosi Alfonz egy argentínai kutatást vezetett s öt év után most tért vissza Magyarországba. Richard mindig csodálattal és elragadtatással beszélt öccse kalandos, bátor tetteiről. Szombat este megérkeztek. Charliette a terraszon várta őket. Alfonz megcsókolta a kezét s az ebédlőben a jobbján foglalt helyet. S Charliette nem érezte az életet. Mintha meghalt volna s csak most ébredne uj életre. Alfonzra tekintett s ime, mintha egy fátyolt téptek volna ketté szemei előtt. A két hónapig tartó igézet tovatűnt s érezte, hogy egy rettenetes dráma veszi kezdetét. Alfonz szép, érdekes ember volt. Ejsötét szemű, sötét bőrű. A hangja meleg, lágy csengésű . . . S mikor Charliette ez arcot látta, e hangot hallotta, tudta, hogy öntudatlanul feneklésnek főoka egyébként nem is annyira a tanácsi javaslatnak leszavazása, mint inkább a közgyűlés végén a tanácsban kitört elitélni való egyenetlenség, gyűlölködés. A polgármester, főügyész, rendőrkapitány, tanácsorvos és tanácsjegyző a főjegyzővel (kit éppen nem fogunk védelmünkbe!) a legélesebb ellentétbe kerültek; a legbecsületbevágóbb kifejezésekkel illették a főjegyzőt (olyanokkal, melyek bűnügyi eljárást vonhatnának maguk után.) És ma, egy hét leforgása után annyira van a dolog, hogy a megnevezett tanácsbeli urak a a főjegyzővel nem hajlandók egy asztalnál tárgyalni, hacsak ünnepiesen meg nem követi őket. Vagyis a tanácsban épületes anarchia kapott lábra! Emellett egyéb dolgok is történnek a városházán, ameegész életen át ezt a képet hordozta szivében . . . Ez az igazi! A sorsa, a végzetei Richardot mintha eddig nem is látta volna. Ki ez az idegen? E banális arcú, szőke férfi ? A vihar minden eddigi érzést kitörölt leikéből. Akit szeretnie kell, akit szeretni tud, egyedül Alfonz 1 Annyira érezte, hogy egymásnak lettek teremtve, hogy biztosan tudta: Alfonz is szereti őt. A férfi is elkábulva csodálta Charliette szépségét. Erről a büszke, nemes arcélről, ezekről az aranyos hajfürtökről álmodott ő! Nyugodtan, könnyedén beszélgettek hármasban és senki sem sejthette, hogy két lélek most végzetes erővel közeledik egymáshoz. Éjszaka Charliette nem alszik. Gyertyát gyújt és Richard fölé hajol. Ki ez az idegen? Minő jogon fekszik itt mellette . . . Még soha sem látta . . . S feláll s mezítelen lábaival végigsiklik a folyosón s fülét egyik ajtóra tapasztja. Ott benn pihen, ott lélegzik az, akit szeret . . . Az ajtó felnyílik és Alfonz, aki nem feküdt le, vad boldogsággal nézi e selymes csipkébe burkolt látományt,
