Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 17. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. február 26. a felügyelet és ellenőrzés; 3. milyenek az áramszolgáltatás árai stb. Szóval: a legaprólékosabb tervezetet kellett volna készítenie az okszerű házi kezelés módozatairól. Ha pedig a bérbeadás álláspontjára helyezkedik a bizottság, akkor ugyancsak minuciózusán ki kellett volna dolgoznia a leghaszonhajtóbb bérbeadás módozatait s különösen biztos garanciákat keresnie arra nézve, hogy sem a város egészében, sem a lakosok egyenként nem lesznek kitéve a bérlő esetleges zsarolásainak. Fájdalom: mindebből semmi se történt; ami pedig megtörtént, az nem komoly előkészület, nem módja az előre számitó, takarékos, okos gazdálkodásnak. Nem vádképpen hozzuk fel, mert most már úgyis hiábavaló a vádaskodás, de lehetetlen nyíltan ki nem mondanunk, hogy a villanyfejlesztő telep birtokbavételénél a város képviselő testületé és lakossága Hübele Balázs szánalmas sorsára jutott. Kinek vagy kiknek a hibájából, nem kutatjuk, de a mulasztást és beállott kényszerhelyzetet bűn volna ellepleznünk ! Újra hangoztatjuk : ne vesse nekünk szemünkre senki, mért nem emeltük fel figyelmeztető szavunkat kellő időben! Ennek oka több mint világos: azért, Hogy leckenemtudás S csíny miatt megfenyít; Látom a résztvevő Anyai szeretet Érettem és vélem Eggyütt sírt könnyeit. És előttem áll a Víg cimborák sora, Kik egy pohár bortól Könnyen lelkesülnek; Lerázódott már az Iskolapad pora S az ifjú bajai Gyönyörei gyűlnek. Hamar lángra gyűl a Gyermekifjú vére, Hol a szőke tetszik, Hol a barna leány; Ma ennek fogadja, Hogy örökre hive, Holnap a másiknak. És holnapután ? Csalódva adja a kétsegbeetettet E fájdalmat, úgymond, Nem gyógyítja idő ; De ugyan ki hallott Ilyetén bolondot, Egyik őt csalta meg, A másikat meg ő. „Igyunk a csalfáért I“ így csendül a pohár; Majd a hazáért, szól S a lány feledve már. Aztán mintha sűrű mivel biztosak voltunk felőle, hogy az illetékes hatóság régóta végzi a szükséges alapos előkészületet. Vájjon tehetünk mi róla, hogy hitünkben csalódtunk? És utoljára is a mi feladatunk vájjon, hogy a város vezetőségét figyelmeztessük tennivalójára? Derékig lévén a bajban, nincs idő a töprengésre, hamarosan döntenünk kell: jobbra-e vagy balra ? Kisebb rossznak kétségtelenül a bérbeadás látszik. Ezt ajánlatos tehát választanunk, természetesen a város érdekeinek minél sokoldalúbb biztosításával! De van-e erre remény ? Megvalljuk, nem nagyon kecsegtetjük magunkat. A város alkalmasint még 80% haszon mellett sem fog valami jó üzletet csinálni, de magára vessen érte! Egyébként örülnénk, ha rossz próféták volnánk. Annyit azonban nagyon ajánlunk a képviselőtestület figyelmébe, hogy a megkötendő bérletben jól körülbástyázza a város és a lakosság érdekeit, nehogy rövid időn belül kénytelenek legyünk méreggel mondogatni: Ezt is meg kellett volna tenni, ezt is kikötni, ezt is jobban biztosítani stb ! Bizonyos, hogy a mi helyzetünk egyáltalán nem a leg- rozsásabb- Mig a város vezetősége igazán munkaképes, terKönny jönne szememre, Alomlátásaim Elhomályosulnák; Anélkül, hogy lelkem Valóra ébredne, Múltam alakjai Mind felre vonulnak. S látom a jövendő Tündér édenkertjét, Ahol a boldogság Viragi teremnek. Ürítem a gyönyör Teli öntött kelyhét, Áldozva az édes- Örök szerelemnek. Te vagy az en lelkem Imádott Mekkája; Kire az én szivem Sóvárogva vágyik ; Mint a Muzulmánnak, Legfőbb óhajtása, Hogy bár térdencsúszva Eljusson odáig. Eljutok-e énis Vagyam országába ? Hol a boldogságot Üdvömet fellelem Vagy beléhalok a Reménységbe-vágyba S könnyezetlen marad Jeltelen sírhelyem? vezni akaró és tervet végrehajtani tudó fiatalabb erőkkel föl nem frissül, nincsen mód és remény reá, hogy ügyeinkben üdvösebb változások álljanak be. Egyelőre tehát bele kell nyugodnunk, hogy csak késedelmekkel és drágán haladhatunk előre. e. é. v. Esztergom kulturháza. Városunk már valóban illetékes arra, hogy állami segítséggel kulturotthont teremtsen. Színházi- és koncert-előadásokra, korszerű fölolvasásokra, alkalmi ünnepélyekre és vigalmakra ma már alig van teljesen megfelelő modern helyiség városunkban. Színészetünk még mindig kezdetleges aréna-korszakát éli. Pedig állandó és művészeti szini- előadásokra múlhatatlanul megfelelő berendezés szükséges. Esztergomot rövid idő múlva kedvezőn összeköti a fővárossal a villamos vasút és igy budapesti művészeink gyakrabban vendégszerepelnének hozzájok méltó környezetben. Múzeumunk megnyílt. Ideiglenes helyisége már is tanulságos hatasú. Közönségünk las- san-lassan megbecsüli a múlt beszédes emlékeit, melyek a régi időket hirdetik. Rövid ideig még csak elszerénykedhe- tik mai különös otthonában. A folytonos gyarapodás azonban a muzeumális tárgyak szakszerű rendezésére, megfelelő biztos és állandó helyiségeket követel. Ha a komáromi főispán, polgármester és országgyűlési képviselő teljes sikerrel járta ki kultúrpalotájuk javára az állami hozzájárulást, nálunk sincs okunk aggodalomra, mert Esztergom és környéke még nevezetesebb történeti emlékű, mint Komárom, melynek csak Bre- getio (Ó-Szőny) az egyetlen hires lelethelye, Városi nyilvános jellegű, közkönyvtárunk szintén hiányzik. A városházán található könyvgyűjteményt bizonyosan átengedné a város saját gyermekeinek, de korszerű könyvtárrá kiegészítése tetemes gyarapítást követel. Iparosaink és kereskedőink épen ügy rá vannak utalva, mint hivatalnokaink és intelligenciánk egyéb tagjai egy modern, közérdekű könyvtárra. Az általános ismereteket ma már nemcsak vetitőgépes mutatványok népszerűsítik, hanem hivatott szakférfiak értelmes és világos előadásai is. Népakadémia pedig csakis olyan helyiségben keletkezhetik, melyet nem a vendéglős, hanem a kultúra kínál. Napjainkban már a tudomány és művészet csak úgy érvényesül, ha a közönség legszélesebb rétegeit is meghódítja. Ami közkincs, az a közjó hatalmas tőkéje. Szegény városunk tehát igen is rászorul a hiányzó kultur- házra. De hová lehetne kijelölni a megfelelő helyét ? A Széchenyi-tér megtelt. A Lő- rinc-ucca végén, a régi Hutt- telek, az Iparbank mai tulajdona, felelne meg leginkább háromfrontos, hatalmas középületnek. Épen a város szivében, mindenhonnan kényelmesen megközelíthető helyen emelkedhetnék tehát kulturházunk. Mély tisztelettel ajánljuk közérdekű ideánkat derék főispánunk jóindulatába. Esztergom országgyűlési képviselőjével és a város polgármesterével olyan triumvirátus, mely hathatósabb lehet minden monstre-deputáció- nál. Aki vesztegel, az nem halad. Varosunk saját erejéből nem képes a korszerű haladásnak középületet adni, Épen azért fordulunk anyagi és szellemi vezéreinkhez, hogy egyesült erővel és teremtő szeretettel jelenjenek meg a kormány előtt és tolmácsolják az esztergomi kulturház szükségét és az esztergomi közönség legforróbb óhaját. Adja Isten, hogy mielőbb az a szerencse érje városunkat, amilyennek nemrégiben örvendezett Komárom városa! Kultúrakedvelő. Párisi képek. Paris! A szó maga fogalom és vonz! Nincs a földnek oly pontja, hol e szó varázs hatásával ne bírna. Ha idegen átlépi, nem érzi benne jól magát, különösen nem a magyar. De meddig? Mig lakóit kissé meg nem ismeri. Ha megismerte, megszereti és köztük marad ! Megkísérlem néhány aprósággal lakói sajátságainak — habár gyenge — rajzát adni. A „Journal“ szellemes írója, Gustave Téry örül, hogy megalakult Pá- risban a „Ligue des deux PJats“ melyet magyarul körülbelül a két fogás ligájának neveznek, Szerinte az emberek Párisban sokat és rosszul esznek. Panaszkodik a rossz szokáson, hogy a mai modern, materialista világban divat az ételeket gyors egymásutánban lenyelni s azok dicsérete majdnem rossz nevelésszámba megy. Ezért ajanlja s pártfogolja a kétfogásos, de jól megválogatott ételt. Most nézzük tényleg, hogy étkezik a párisi közép- és munkásosztály. A felső tízezer internationális; és a mi szempontunkból, no meg szociális szempontból különben sem érdekes. A középosztály hihetetlen arányban restaurant-okban étkezik. Ezek
