Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 17. szám
1914. február 27. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 három kategóriába sorozhatok. A drágábban egy ebed 2.50—3.— fr., a közepesben 1.40—1.60 és végül 1 fr. Kap ezért a vendég levest v. előételt, húst, külön főzeléket, ami itt nagy szerepet játszik; valamint befőttet, sajtot, csemeget és negyed liter bort. Ez a párisi munkásosztály napi kétszeri étkezése, mert vacsorára szintén ezt eszi. Természetesen könnyű étel, összesen nem tesz ki egy kolozsvári káposztát. Az étkezés pont 12 órakor kezdődik és rendszerint 2 óráig tart. Később csak a nagy restaurant-okban lehet étkezni. Az alsóbb néposztályok étkezési módozatából látható, mennyire súlyt vet konyhájára a francia, sajnos azonban akkor csak, ha a háziasszony helyett a restaurant szakácsa végzi el a teendőket. A párisi munkásnőket, kik bájos egyszerűségükkel és a párisi nőt jellemző kedvesseggel Paris híréhez mint „miolinettek“ nem kis mértékben járultak hozzá, — öröm s megtiszteltetés érte. E bájos lények „Mimi Pinson“ gyűjtőnév alatt ismeretesek s a „Louise“ hires componistája, Gustave Charpenűer nehány évvel ezelőtt zenekurzust rendezett nekik, elnevezvén azt „Conservatoir de Mimi Pinson“-nak. Most, hogy Charpentier-t megválasztották az Akadémia tagjának, a hálás Mimik szűk uzsonna- pénzükből diszkardot nyújtottak át a mesternek, mely kard nélkül, t. i. az Aulát nem lépheti át az újonnan megválasztott. A Sarbonne-ban megtartott ünnepélyen, hol a köztarsasagi elnök neje is megjent, nagy pompával adta át egy csodaszép szőke Mimi a kardot es a meghatott mester csókkal fizetett a szép megemlékezésért. A világszerte emlegetett és táncol1' „tangódnak sehol annyi követője nem akadt, mint Parisban. Az elegáns Thee dansaute-okon, baar-okban, Tabarin és Moulin rougeban járja a tangó és veszedelmes konkurrense, a fourlana nem ártott neki, amint hogy nem ártott a párisi bíboros érsek s a többi magas egyházfejedelem komoly óvása sem. De tagadhatatlanul szép is a kis parisienne nádszál karcsú termetével, mikor az imbolygó „veritable tangó d' Argentine“-t lejti lovagjával, s nem is oly igen nagy az ezen tanéban rejlő veszedelem. Inkább rávall a regi francia közmondás : „Taut de bruit pour une omelette“ — amely csak még nagyobb népszerűséget és hívet szerez a forró délamerikai táncnak. Párisban ismert alak Cochon ur * Hive minden szerencsétlen lakó, ki: az Isten saját házzal meg nem áldott! legodaadóbb bámulói azonban a ha- vonkinti v. negyedenkinti házbérüket megfizetni nem tudók és sok gyermekes családapákból állnak. Ha a kegyetlen háziúr nem könyörül, Cochon professor segít a bajon. Leleményes a végletekig. Ha veszedelmes a helyzet, felrakatja a bútort kocsira s este 6 — 8 óra közt, mikor az Opera környékén életveszélyes a forgalom, lerakatja az Opera-térre; s a világ első dalszínháza előtti Place de 1’ Opera rövid időre zsibvásártérré alakul át. Természetes, a rendőrség azonnal protektorátust gyakorol a boldogtalan lakón, de biztos, hogy lesz hova fejét lehajtania. Ha a kliens történetesen szegény zsidó, akkor a Rothschild-palotát tiszteli meg látogatásával, ahol ugyan az állandóan felügyelő detektívek lehetetlenné tesznek minden kirakodást, de a nemes bankár jóvoltából mindig történik intézkedés, hogy a házbérök fizetéséről megfeledkezett s ezáltal folytonos szorult helyzetbe került lakó meneküljön kellemetlen helyzetéből. A napokban egy párisi áruház tulajdonosa ellen indított Cochon ur háborút. Az illető, kinek 700 üzlete van Francia- országban, azonkívül egy tengeri fürdő és megszamolatlan milliók boldog tulajdonosa, egy házában felmondott 80 lakónak. Lett erre riadalom. Megjelent egy plakát minden uccasarkon, hol mindenkinek, akit érdekelt, elmondták, hogy X. ur volt urasági inas, a szegények megfélemlitője — rossz ízlésű parvenű. Hirdetett pedig palotája ellen vasárnap délutánra modern keresztes hadjáratot, melyben a lándzsákat réztrombiták képezték; s ha a 12 milliós Champs cliséesi palota nincs erősebben építve, a nagy harci riadástól valószínűleg úgy járt volna mint bibliai elődje, Jerichó. így szerencsesén elmúlt a veszély ; s csak a népszerű fővezért kisérték a legközelebbi rendőrállomásra, honnan a forma szerinti igazolás után a francia rendőrnél is megtalálható charme-mal elbocsajtották, hogy a jövő heten újra mással lepje meg a párisiakat. Azonban igaztalan volna erről a végtelen szimpatikus népről csupán azt állítani, hogy mulat, jóllehet ez az alaptermészete. A párisi jámbor is. Ha egy halottas menet végig halad, nincs ember az uccán, ki kalapját már messziről le nem veszi. Érdekes a legnagyobb párisi temető a Pere Lachaíse. A főkapuval szemben van Barthelémy hires a halálnak szentelt s megrendítő műve „Aux morts.“ Jobbra-balra világhírű nevek volt viselője, Rossini, a nagy componista, szemben egy, a hetvenegyediki hadjáratban hőssé avatott őrmester. S mégis a temető nem kelti az emberben azt az érzést, mint pl. egy magyar temető. Hantnak, rögnek semmi nyoma. Mindenütt kő, hideg, merev márvány. Tömegesen látogatják a párisiak s csak a krematóriumban elhamvasztottak urnái előtt fog el egy megnevezhetetlen érzés. Ezek két emeletnyi magas apró kockák s minden egyes kocka, mely nem nagyobb egy iv papírnál, egy embert rejt magában. Gyakran fényképpel vannak ellátva. Itt egy 3 éves kis leány a halálos agyon. Mellette egy 19 éves mosolygó ifjú. Sok szürke név viselője közt észrevétlenül csillog két szó General Piquart. A hires, két hettel ezelőtt elhunyt tábornok, kinek nevétől nem is oly rég viszhangzott Európa s kit oly dísszel kisért utolsó utjara a hálás köztársaság. Milyen kis helyen van most. Hol van a becsület- rend nagykeresztje ? Hol van a számtalan hiú emberi álmok földi insig- néje? ■— A csodás dalok s operák, Rip, a Cornevillei harangok, a famb- re-et Meuse gyújtó dalai szerzőjének, Robert Planquet-nek sírját egy bas- relief s három harang jelzi. Nem állhattam meg, hogy el ne dúdoljam : „Mit ér nekem a márkiság; nem voltam kegyeletien s azonnal elmondtam a nagy német nyelvű francia érzésű költővel: „Dicu me pardonnera c'est sou metier.“ A sok nagy közül még csak egyet. Planquet szomszédja egy pompával letakart sir. Egy ember fekszik itt, kinek megadatott, ami földi halandónak megadható. Gazdaság, langész, tudás, tisztelet, szeretet. És megadatott neki minden gyalázat, amit porból lettnek megadni lehető volt. A kontraszt túl nagy volt. Az egykor világszerte ünnepelt -- hazátlan lett — s egy ne- gyedrangu párisi hotelben fejezte be tüneményes életét. Befejezte ? Dehogy 1 Névtelen sírját egy névtelen úrnő sphynx-szel örökítette meg, de a bölcs szajnaparti tanács szeméremsértőnek véli a nagy talányt. Ebben a városban szeméremről beszélni, egy a szemérmetlenséggel. No de igazán nem lehet rossz néven venni, hisz akiről szó van, megmerte tenni, hogy az emberiséget megajándékozta Dorian Gray-vel. — Ő Oscar Wilde 1 Páris, 1914. febr. 19. Gerley Gábor. + ♦» ♦» ♦» *♦- ♦♦ ♦♦ -* Közvéleményünk bögréi. (Levél a Szerkesztőséghez.) I. Igen Tisztelt Szerkesztőség 1 Hivatalos tisztelettel bátorkodom jelenteni, hogy egy ujonan alakult női egyesületünk működéséről refe- rádákat óhajtanék beküldeni. Erre nagymamám hatalmazott föl hivatalosan, aki az öt tagú, intim gyülekezet elnöke. Az uj egyesület célja a politikai, irodalmi, művészeti és társadalmi kérdések tárgyalása országos és helyi vonatkozásban. Az érdemes hölgyek, előkelő családok igen tisztelt matrónái; akik eszméik megvalósítására tekintélyes dinasztiákkal rendelkeznek. En, az egyhangúan megválasztott, igénytelen titkár, végzett egyetemi polgár vagyok, aki azonban jobban értek a toll, mint a kártya, a dákó vagy a tangó forgatásához. Az uj női egyesület nem feminista, hanem tisztán közérdekű eszmék megbeszélésére és megvalósítására szövetkezett. Alapszabályaiknak csak egyetlen egy paragrafusa van : az elnök föltétien hatásköre. Tehát a közgyűlésen nem juthat szóhoz egyszerre több szónok, hanem csak egy hang. Egyhangúlag megszavazzák azonban azt, ami életrevaló. Nagymamám bizalmasan engem bízott meg, hogy szomszéd szobámban, a gyűlések idején, nyitott ajtónál stenografalhatok. Engedelmesen alávetettem magamat ennek a legfelső parancsnak. Külön véleményem azonban nincs és alárendelt hivatásomnál fogva nem is lehet. Az alakuló gyűlésen, szombaton d. u. pont ötkor nagymamám négy benső valóságos belső titkos tanácsos barátnője jelent meg. Mindegyik tag más utcában lakik és terjedelmes családi körének befolyásosképviselője. Szerény cim-inditványomat nagymamám eleinte kifogásolta, mert kissé bizarrnak találta jegyzőkönyveim szokatlanul eredeti elnevezését. Meggyőző dialektikával biztosítottam azonban arról, hogy a mi kedves orgánumunkban sohasem fog a mélyen tisztelt tagok névsora vagy véletlen véleménykülönbözése megjelenni. Ami a címet illeti, az a mai hitetlen olvasók félrevezetésére épen legalkalmasabb. Bizalmas köreink szintén nem fogják azt ekrótikusnak tartani. Mert ami a bögrét illeti, az a járatos szem előtt voltaképen metafora. És ha igaz, hogy a képzelet égbe szárnyaló sas, akkor metafózi- kusan az is igaz, hogy a bögre a kedélyesség szimbóluma. Tehát nem csésze. Mert azt a five o glok sajátította ki. Nem findsa, mert az nemzetközi kávéházi edény. Es nem ibrik, mert az nem való úri társaságba. Végre nagymamám mosolyogni kezdett, ami azt jelentette, hogy elfogadta első szerény indítványomat a kényes cimkérdésben, sőt az egyesület összes tagjai bizalmasnak és kedvesnek vélték a „Közvélemény Bögréi“ címet. Annál is inkább, mert a mélyen tisztelt hölgyek a kritizáló indiszkrét nyilvánosság előtt szintén egy-egy anonim, diszkrét bögrét je- léntenek. Tehát a mélyen tisztelt tagok névsora : i. Bögre. Elnök. Nagymamám. II. Bögre második nagymama stb. Ha az Igen Tisztelt Szerkesztőség hivatalos aktáinkat a megalakulás eseményére nyilvánosságra hozná, akkor a legközelebbi gyűlésről Közvéleményünk Bögréi politikai nézeteiről már a jövő számban közölné a hivatalos értesítést a Titkár*) *) Ha Titkár ur személyesen jelentkezik Szerkesztőségünkben, akkor személyesen is meggyőződhetik arról, hogy szivesen helyet adunk tudósításainak. Csak néhány garanciális határkérdést kell kölcsönösen megállapítanunk. A Szerk Hamvazó szerda. A böjt szürke napjai bekoszöntöttek s véget értek a vidám farsangi mulatságok — vagy legalább is — véget kellene érniök, hogy helyet adjanak a komoly, józan hétköznapi munkának. Az Egyház e napokban a keresztre feszitett Üdvözítőt állítja szemeink elé, s a nagyböjt első napján, hamvazó szerdán hamuval hinti meg a hívők homlokát a magábaszállás és bűnbánat jeléül. A főszékesegyházban e hamvazási szertartást dr. Csernoch János hercegprímás végezte, ki még szombaton este hazatért a fővárosból, hol a hajósok bérmálását végezte. A hamvazó szerdai ünnepélyes szentmisét dr. Kohl Medárd félsz, püspök mondotta a főszékesegyházban. Királyi kitüntetés. Őfelsége a Király dr. Frisch Amelie*t, a konstantinápolyi osztrák-magyar kórház orvosnőjét a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A kitüntetés városunkban annál is inkább közérdeklődést kelthet, mivel a kitüntetett orvosnő édesatyja, dr. Frisch József konstantinápolyi orvos városunk fia és tanulmányait is — a szaktanulmányok kivételével, — városunkban végezte. Leánya, kit most a legfelsőbb kegy ért, az első és jelenleg egyedüli orvosnő Törökországban s igy e kitüntetés kell, hogy necsak Esztergom, de egész Magyar- ország örömét képezze. A debreceni merénylet borzalmas hire hétfőn délután terjedt el városunkban, hol élénk megdöbbenést keltett különösen a papi körökben, hol a nemrég Esztergomban járt Mik- lóssy István hajdudorogi püspököt sokan ismerik. Az első értesítést a „Magyar Kurír“ küldötte a déli órákban dr. Csernoch János hercegprímásnak, ki a következő táviratot intézte a csodálatosképen megmenekült egyházfőhöz : „Mélységes fájdalommal értesültem a borzalmas veszteségről és hálát adok a jó Istennek Méltóságod szerencsés megmeneküléséért. Csernoch János.“ A főszékesegyház sírkövei. Az Országos Régészeti és Embertani Társulat kedden délután tartotta rendes évi közgyűlését Budapesten, báró Forster Gyula elnöklésével. A közgyűlésen a jelentések meghallgatása után a részleges választásokat ejtették meg. A közgyűlést megelőzőleg Éber László nagy érdeklődéssel hallgatott előadást tartott Vitéz János és Széchy Dénes, volt esztergomi érsekeknek az esztergomi székesegyház kriptájában elhelyezett síremlékeiről. Hangsúlyozta a XV. század magyar szobrászművészetének fejlettségét és kiemelte, hogy e két síremlék a kor művészetét a legfejlettebb formában mutatja be.
