Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 16. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. február 22.

sége alkalmával naponkint jó hasznát vehetik és a melyek kifejezést nyernek egész gondolkozásukban, nevezetesen háztartásuk hygienikus berendezésében és vezetésében. Ezen ismeretek tehát bőven megérdemlik, hogy hölgyeink érettük 6 héten keresztül hetenkint ötször egynéhány órát a kórházakban komoly munkával töltsenek el. Mindezek érett megfontolása bírta reá a Magyar- országi Nőegyesületek Országos Szövetségének legutóbbi szombathelyi közgyűlését, hogy a magyar vörös-kereszt egyesület ezen mozgalmát magáévá tegye és tagjait külön körlevélben buzdítsa a tanfolyamokban való részvételre. A tanfolyamok f. év március hó 1-én a következő városokban fognak megkezdődni : Budapesten a két egyetemi sebészeti klinikán, a Vörös-kereszt egyesület kórházában, az izraelita hitközség kórházában és a Székes Főváros 7 sebészeti osztályán. A vidéken a következő városok kórházaiban tartatnak tanfolyamok: Békéscsaba, Békésgyula, Brassó, Debrecen, Déva, Diósgyőr, Eger, Érsekújvár, Esztergom, Futak, Gyöngyös, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kassa, Kolozsvár, Komárom, Korompa, Lugos, Losonc, Magyar Óvár, Miskolc, Munkács, Nagybecskerek, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Nyitra, Pozsony, Sátoraljaújhely, Selmecbánya,

kül, ha nem lesz, mire megyek az írással. Csak azt kötöttem ki, hogy magamfajta bohém embereknek korlátlan hitel. Majd a Náci megadja neked is a címet.

Aztán elmentem a Baross kávéházba. Ide minden reggel elmegyek és megkérdezem a Józsit, hogy mi újság. A Józsi nem olvas soha újságot, de mindig hallja, a mint a vendégek vitatkoznak az újabb híreken. így aztán minden újságot tud és elmond nekem. Tehát én sem olvasok újságot, a Józsi meg boldog, hogy kibeszélheti magát.

Azt újságolta, hogy Gergely, a hirlapiró ma nősül. Valami rém gazdag ferencvárosi özvegy hentesnét vesz el.

Amint kimegyek a Barossból, találkoztam Gergelylyel valami igen kedveset akartam neki mondani, hát kértem tőle kölcsön ötszáz koronát. Nem, mintha szükségem lett volna a pénzre, sőt nem is hittem, hogy fog adni, hanem azt gondoltam, hogy ez az ember nagyon fog örülni, ha tőle kérnek. Képzeld el csak: Gyerekkora óta nyomorog. Mindig előlegek és kölcsönök után szaladgál. Vett részletre lexikont, biciklit, fényképezőgépet, gramofont, eufont, vadászpuskát, tárogatót, sőf egy Ízben boroshordókat is. Ezeket eladta,

Segesvár, Szabadka, Szatmárnémeti, Szeged, Székesfehérvár, Szepesszombat, Szolnok, Tatabánya, Temesvár, Torda, Trencsén, Újvidék, Újpest, Veszprém, Zsombolya.

Egynémely városban még nem fejeztük be a tanfolyamok szervezését és ezekkel ez a sorozat valószínűleg még ki fog bővülni.

Minden tanfolyam teljesen díjtalan. A résztvevők egész költsége mindössze abból áll, hogy a betegápolás ideje alatt a kórházban viselendő fehér mosó, vászon felső ruhából minta szerint ki-ki 3—4 darabot készíttet magának. A tanfolyamok befejeztével a kiképzettek vörös-keresztes önkéntes ápolónői címet és arról, hogy a tanfolyamot elvégezték, bizonyítványt nyernek. Megkapják azonkívül a magyar Vörös-kereszt egyesület karszalag jelvényét, amelyet majdan háború esetén, hivatalos működésük közben viselni fognak. Kötelezni, még háború esetén sem lehet egyiküket sem arra, hogy szolgálatot tegyenek. Erre csupán az önként vállalkozók fognak behivatni és ezek is csak lakóhelyükön fognak szolgálatot teljesíteni.

A fővárosban a tanfolyamokra a Magyar Vörös-kereszt egyesület Igazgatóságánál I. Vár, Disztér 1 sz. lehet jelentkezni, ahol az iránt is szolgálnak felvilágosítással, hogy mea részletet nem fizette. Poroltók, végrehajtották, lefoglalták, felülfoglalták stb. Most jutott először abba a helyzetbe, hogy adhat. Nagy öröm az, barátom ! Azt csak az tudja értékelni, aki még nem adott sohasem, csak kért

Hát adott. Azt hiszem én voltam az első ember, aki kért tőle. De el kellett mennem a lakodalomba. Mindegy. Valahol csak kell ebédelni. Nem igaz ?

A lakodalomban sokat ettem, sokat ittam és sok szamár toasztot hallottam. Én is mondtam egyet. Ilyenformán:

— Kedves barátom, eladtad magad, de el kell ismernem, hogy jó drágán. Okos ember vagy. Ha egyszer megnősülök, magam is igy teszek. Isten éltessen. —

Tudod, ezt tatárul mondtam. Nem értette meg senki, de azért, vagy tán épen azért nagyon tetszett. A vőlegény a nyakamba borult és felajánlott ezer koronát egy újabb expedíció költségeire.

Erre megszöktem, mert attól tartottam, hogy még a többi hentesek is gyűjtést rendeznek.

Kóválygó fejjel mentem a New- Yorkba, és rendeltem feketét rummal megfröcskölve. Ezt azért szeretem, mert a rumért nem kell fizetni.

lyik kórházban van még hely a március 1-én kezdődő tanfolyamban. Ugyanitt a tanfolyam szabályzatával, a tanítási programmal és az ápolás közben viselendő vászonruha mintarajzával is szolgálnak. A vidéken a fent megnevezett kórházak igazgató főorvosainál lehet jelentkezni.

Kelt Budapesten, 1914. évi február hó 12.

A M. Szt. Korona Orsz.

Vörös-Kereszt Egyesület Igazgatósága.

ki árvízvédelmi

kirendeltségtől.

Az árvízvédelmi kirendeltség vezetőjétől a következő felvilágosító sorokat kaptuk:

Tekintetes Szerkesztő Ur!

Becses lapjában elhangzott súlyos bírálatj kötelességemmé teszi, hogy az árvédelmi kirendeltség eljárásának igazolására szót kérjek.

Még pedig annál inkább, mert kétségtelen jeleit látom annak, hogy a szab. kir. város nagyrabecsült közönsége a kirendeltség működési körét nem ismeri.

A félreértés abból származik, hogy mig egyfelől a földművelésügyi m. kir. minisztérium csak a szoros érte*) Az igazság tárgyilagos szolgálata lévén vezető elvünk, készséggel adtunk helyet a műszaki tanácsos ur nyilatkozatának ; de meg kell jegyeznünk, hogy nagy tévedés, mintha mi az ő működéséről „súlyos bírálatot'1 mondtunk volna, mert febr. 15.-Í számunkban tulajdonképpen csak a legutóbbi városi közgyűlésről adtunk beszámolót (referádát), még pedig — ami az ide vágó ügyet illeti — inkább szeliditett, mint kiélezett beszámolót; tehát részéről bennünket semmifele rekrimi- nacio nem érhet. Szerk.

Valami, amit ingyen kap az ember.

Az asztalomnál ült valaki, de, hogy mikor jött oda, nem vettem észre.

Nagyon hasonlított Taslyrbeyre, aki a Kara-Korúmban pusztult el most hét éve. Talár pofacsontjai, fekete haja és szeme volt. A szakálla meg mintha szurokból lett volna. Az arcbőre is érdes, sötét volt. Csak a kabátját láttam. Ez térdig ért és nyakig be volt gombolva.

Azt gondoltam, hogy vízió. Elővettem egy százkoronást és feléje tartottam.

— Legyen szives felváltani, — mondtam.

Gondoltam, ha igazi ember, erre csak megszólal és igy egyúttal azt is megtudom, miféle nemzetiségű.

Átvette a száz koronást, gondosan ötrétre hajtotta. Aztán elővett egy elefántcsontnyelü görbe kést és ötfelé vágta. A bankódarabokat elém szórta.

No ez elég különös volt. A jelszavam : Semmin sem csodálkozni 1 Felmarkoltam tehát a bankódarabo kát és a legudvariasabb mosollyal suttogtam :

— Köszönöm, uram.

Közben az járt a fejembe, hogy majd összeragasztom bankóragasztóval es hát ha a szomszédom őrült,

lemben vett és a városhoz intézett rendeletéiben is részletesen körülirt árvédelmi munkálatokat engedélyezte az államkincstár terhére; addig a város közönsége természetszerűleg állandóan panaszolja mindama városrendezési feladatokat, melyek az árvédelmi munkálatokkal való összefüggésük miatt sürgősebb jellegűvé váltak ; de amelyek megoldása kizárólag a városi tanács és igy a városi mérnökség ügykörébe tartozik.

Ámde a nehéz pénzügyi helyzet miatt a szab. kir. város a reáháruló kötelezettségeket elodázni kénytelen és mindenáron arra törekszik, hogy azok terhét az államkincstárra hárítsa.

Ily körülmények közt a mutatkozó bajokért a tájékozatlan vagy rosszul informált közönség minden ódiumot a kirendeltségre hárít.

Pedig az árvédelmi munkálatok célja csak az, hogy Esztergom város a Duna árvize ellen biztonságot nyerjen.

Miután pedig a Duna árvize a malomuccai, hévvizi, ároksori nyílt vízfolyásokon is felhatolt, a külső véd- művekkel kapcsolatban gondoskodni kellett még oly csatornákról is, melyek ez árkok vizeit árvíznél is levezetik. Nemkülönben megoldandó volt a Kis- Dunát fertőzött számos magán és városi csatorna kérdése, mert nyilvánvaló, hogy a védvonalat alig másfél kilométer hosszban 40—50 zsilippel megszakítani nemcsak aránytalanul költséges, de veszélyes is lett volna. Az államkincstár tehát magára vállalta még azt is, hogy a Major- uccától a primási vasgyárig egy főgyűjtőt létesít, melybe a szóbanforgó faekalia csatornák beköthetők lesznek.

A varos belterületére zuduló Kán-, Bárány-, Schieszler-, Temető- és Kál- vária-uti hegyivizek rendezésére, az általános városi csatornázások ügyében az árvédelmi kirendeltség egyszerűen nem illetékes.

jobb lesz barátságosan elválni tőle, ne hogy velem is úgy tegyen, mint a bankóval.

Mikor felszedem a foszlányokat, hát látom, hogy azok öt darab vadonatúj húszkoronások ; és akkor a jelszavam dacára elcsudálkoztam.

Ez aligha jó pénz, gondoltam. Hittam a fizetőt. Hát elfogadta. Adott értük tiz darabb aranyat. Amint elment a fizetős, felkapja az idegen az aranyakat, összegyúrja és elém dobja. Hat akkor már újra száz koronás volt 1

Tudod, én láttám Judiában egyet- mást, de akkor mindig józan voltam. Most bántott a dolog. Azt hittem, hogy az ittasságomból akar gúnyt űzni. Átmentem az Emke kávéházba és billiárd golyókat kértem. Ezen szoktam kipróbálni, hogy józan vagyok-e. Ha leesik a golyó az asztalról, hazavitetem magam.

Mikor az első lökést akartam tenni, megjelent az asztalnál a szu- rokszakállu dákóval. Mosolyogva hajlongott, látszott, hogy játszani akar. No, jó, gondoltam, lehet, hogy megver, de kénytelen lesz belátni, hogy nem vagyok részeg.

Az első lökést kihagyta. Következtem én. Lökök, hat bejön; megint lökök, hát megint bejön. Az ördög bújjék bele, ennek ki kellett