Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 16. szám
1914. február 22. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Ezekben körvonalozva a kirendeltség hatáskörét Tekintetes Szerkesztő Ur bizonyára nem tekinti már „önfejűség“-nek részemről, hogy a városi hatóság jogkörébe utalt és tartozó feladatok megoldását nem vállaltam. Ha lehetséges, készséggel közreműködtem volna. Ily kép aligha következett volna be az a félszeg állapot, hogy a már kész malomuccai és hévvizi csatornák mellett ma sincs rendes lefolyása a Matus-féle, a Schrank-féle gyári és a Hévviz uccára, Piac-térre, Vörös- marty-uccára torkoló nagymennyiségű szennyvizeknek. Midőn ezek rendezésére, annak hangsúlyozása mellett, hogy szennyvizek a vizjogitörvény tiltó rendelkezései miatt a kirendeltség által létesített csatornákba be nem vezethetők, a tanács figyelmét idejekorán felhívtam: kötelességemnek eleget tettem. A közgyűlés által régen megszavazott és innen-onnan két év óta vajúdó uj városi csatornák építési ügyében beállott késedelem okait nem kutatom, de az ebből származott hátrányokért a kirendeltséget felelőssé tenni nem lehet. Az előzőkben kifejtettek szerint a múlt városi közgyűlésen tárgyalt Kán- és Bárány-uti vizlevezetés a kirendeltség munkakörébe nem tartozik. E vízrendezéseket illetőleg még csak javaslatot is tennem, nagyon hálátlan dolognak bizonyult. Haj a go s Imre. Hivatali ügykörök átszervezése. Legutóbbi számunkban ezen cim alatt foglalkoztunk a városi hivatali állások átszervezésének ügyével. E cikkünkben a város főjegyzője és a volna maradnia, mégis bejött! így csináltam egymásután huszonkilenc szemet. A markor, meg vagy nyolc kibic csudálkozva nézték. Akárhogyan löktem, mindig sikerült. Mérgemben már löktem a dákó másik végével, akkor is bejött. Hanem azért engem nem olyan könnyű megtréfálni! Mikor láttam, hogy akár akarom, akár nem, a szurokszakállu megnyered velem a játékot, — hát feladtam. Leültünk egy asztalhoz. Az idegen rendelt két üveg sört. A dugókat eltette. No, mégis budapesti, gondoltam, mert igy akarja ellenőrizni a pincért. En a kézelőmre szoktam egy vonalat csinálni, de egyszer megjártam, mert otthon feledtem a kézelőmet és nem mertem inni Mikor fizetésre került a sor, az idegen a főpincér markába nyomta az egyik dugót. Azt hittem, kidobják, és igy magam maradok. De nem. A főpincér visszaadott az idegennek, mintha két koronás lett volna. Az idegen az aprópénzt a pincérnek hagyta. A ruhatáros markába nyomta a másik dugót és elmentünk. Ekkor láttam, hogy orosz bundája van. Azután egy mulatóba mentünk. Itt már borokat és pezsgőt ittunk. tervezett műszaki tanácsosi állás voltak közelebbről érintve. Jelesül: a város főjegyzője oly módon, mintha a szervezési szabályzat az ő műve volna és mintha ő ezen szabályzat érdekében — amelyet a közgyűlés nem tart kívánatosnak — minden eszközt felhasználna arra, hogy ezen javaslatot keresztül vigye. E tekintetben ki kell jelentenünk, hogy a javaslat a szervező bizottság munkája, — amely szervező bizottság minden ülésének más és más volt az elhatározása s e bizottsági üléseken a város főjegyzője mindenkor teljesen hallgatag magatartást tanúsított. Ki kell továbbá jelentenünk, hogy a főmérnök részére a műszaki tanácsosi cim azért javasoltatott, mert azon esetre, ha a pénzügyi tanácsosi állás megszüntettetik, — a városnak csak egy tanácsosa maradna, holott a törvény szerint is legalább két tanácsosnak kell lenni. A pénzügyi tanácsosi állás tehát csakis azon esetre szüntethető meg, ha egyben a főmérnök tanácsosi címmel ruháztatik fel, amely címadományozás fizetési fokozatban való emelkedést nem jelent. Dr. Grófi József. ♦- -♦♦- -• Művészet a társadalmi érintkezésben. . . . Nehéz dolog az „illik, nem illik“ elve felett vitatkozni. A társadalom, ez a nagy iskola, amelybe kivétel nélkül művelt vagy nem művelt embernek egyformán van joga járni, a maga ferde irányával és ke- levényes kinövéseivel, számtalan esetben szolgáltat alkalmat arra, hogy speciális intézményeivel behatóbban foglalkozzunk, ott és akkor, amikor arra szükségünk van. Sokszor találgatásokba, egyes intézmények szövevényes boncolgatáValami nehéz vörösbort pezsgővel, hogy meg ne ártson. A dugókat gondosan eltettük és azzal fizettünk, a cigánynak is azt adtunk. Én is. Először csak próbábul, aztán, hogy sikerült, komolyan. Elvégre a cigánynak mindegy, miből lett az az arany, amit kapott. Nem igaz ? Azután bejártunk sokféle mulatókat gyalog es kocsin. Ettünk bablevest, csirkelevest és káposztalevest és ittunk töméntelen italokat. Mindenütt duóval fizettünk és amit visszaadtak, sohase vettük el. Az már szemtelenség lett volna. Nem igaz ? A gőzfürdőben váltunk el. Oda is dugóval váltakoztunk be. Ott már nem ismertem meg a barátomat. Tudod, közben brúdert is ittunk. Lehet, hogy a fürdés után szőkébb lett. Meg fáradt is voltam. Tizenegy óráig aludtam a fürdőben. Mikor felébredtem és letussoltam magam, azt hittem, hogy az egész éjjeli kaland mese. De igaznak kellett lenni mégis, mert a zsebeim most is tele vannak dugókkal és nem merem kidobálni, mert hát ha százkoronások. Marton Gábor. sába bocsájtkozunk, hogy megoldjuk, megfejtsük annak tulajdonképeni célját és rendeltetését. Hogy ez a törekvés sok, igen sok esetben csorbát szenved, arról teljesen felesleges bővebben csevegni . . . A mi magyar nemzeti társadalmunk már régóta eltért attól a felfogástól, hogy az egyesekkel és társasággal való gyakrabb és intenzivebb érintkezés képezi alapját a kultúrának és művelődésnek. Különösen nagy mérvben észlelhető ez a sajnálatos tény azóta, amióta a nyugati kultúrát majmoló divatirók és modernisták, levetkőzték magukról a nemzeti jelleget, a speciális magyar öntudaton alapuló fajszeretetet, hogy egy idegen áramlat köntösébe belebujva hirdessék az uj csapáson haladó és a kor színvonalán álló tanokat és eszméket. Az idealistákból egoistákká vedlettek át, a társadalom minden rétegébe bevitték az idegenhatást, divatban, családi életben, művészetben, társadalmi érintkezésben egyaránt, ugyannyira, hogy ma hiába keressük mindazt, ami eddig kifejezetten magyar vonatkozású dolog volt . . . Művészet és társadalmi érintkezés. Nehéz, nagyon nehéz párhuzamot vonni e két, lényegében egymástól messze eltérő fogalom között, és ha mégis egy más, hogy ne mondjam az idealizmus szemüvegén át nézzük, kétségkívül mégis úgy találjuk, hogy a „társadalmi érintkezés művészete“ a legszebb a művészetek kincsesházában. És a mi széthúzó és pártoskodó nemzeti társadalmunk, még mindig nem eszmélt arra a tudatra, hogy csak az a szép, az a jó, az az ideális, ami a hazai talajból fakad. Hiába, ebben a tekintetben mi nem vagyunk soviniszták, még akkor sem, ha egy- egy nagy elme kézzelfogható bizonyítékokkal indokolja is ezt a körülményt. Abban az egy dologban egyezik csak a sovinizmusunk, hogy az a jó, amit a külföldről hoztak be. Kellő igyekezettel és fokozott buz- gósággal törekszik korunk minden számottevő állama, hogy a nemzeti életben méltó módón aposztrofálja mindazt, ami a nemzeti vonás különös jellegén alapuló intézményekben bírja rendeltetésének alapját; csak mi az „ősi magyar“ kullogunk egyedül a leghátul nemzeti kultúránk rozzant szekerével, amelyről leszedtük a „nemzeti“ díszt, hogy a sokkal divatosabb idegen figurákat rakjuk reá. És ez igy van jól, mert az a nép, aki megtagadja faját és önmagát; megérdemli sorsát . . . Egy út van csak, amely még esetleg egyszersmind kivezető ut lehet az idegenhatás labirintusából — s ez a nemzeti vonás, a nemzeti karakter visszaállítása minden vonalon, különösképen a társadalmi érintkezésben, amely ismét művészetté lehet, még pedig sajátos és népies művészetté. Ébredj, eszmélj fel mélységes álmodból én jó magyar népem! Fikó Sándor A kápolna. (Uchland után.) A hegyen áll a hápolna, Csönáesen a völgybe lát, Ott lent, a rét forrásánál, Pásztor zengi vig dalát. Szomorúan szól a harang, Siránkozó az ének, Elnémul az ifjú dala, Fölfelé néz az égnek. Odafönt búsan temetik, A kik itt lent örültek, Pásztorfiu ■' majd egykor ott Neked is énekelnek ■' Kőrösy Juliska ES| HÍREK. [ff| Farsangi naptár. Febr. 22-én Az Esztergomi Kath. Legény. egylet táncpróbája saját helyiségében. ,, 22-én. A Belvárosi Kath. Olvasókör műsoros táncestélye saját helyiségében. „ 24-én. A Polgári Egyesület farsangzáró estélye a Magyar Királyban. Dr. Mezei László kir. törvényszéki bírót 0 felsége a király a budapesti kir. Ítélőtáblához ítélő bíróvá kinevezte. Mindig különös büszkeség tölti el lelkünket midőn városunk gyermekeinek előrehaladásáról írhatunk, de fokozott ez a büszkeségünk Mezei László kinevezése alkalmából. Nemcsak az elért méltóság kiemelkedő jelentősége miatt, nemcsak azért mert egyszersmind az ő személyében megtestesítve látjuk egy önerejéből már már a legszebb polcra jutó magyar jogásznak legbecsületesebb érvényesülését, hanem azért is, mert jól tudjuk, hogy Mezei Lászlót Esztergom varosához az igazi szeretet szálai fűzik. Őszintén kivánjúk, hogy az igazság legszebb csarnokában siker és előrehaladás kisérje bírói működését. A hercegprimási udvarból. Dr. Csernoch János hercegprímás pénteken délben dr. Lépőid Antal titkárral Budapestre utazott a dunai hajósok bérmálása végett. Esztergom dicsősége, midőn valamelyik kiváló szülötte megérdemelt kitüntetésben részesül. Dr. Bu- rány Gergelyt, a csorna-premontrei- rend prelátusát, a király udvari tanácsossá nevezte ki. Ünnepelt földink már mint szombathelyi tanár, a görög és latin nyelvek lelkes előadója, közbecsülésben részesült. Akkori tanítványai közül való Dr. Bódiss Jusztin a pannonhalmi főiskola kitűnő tanára és Dr. Radó Antal jeles műfordítónk és költőnk. Midőn a keszthelyi négyosztályú gimnáziumot, az akkori prelátus főgimnáziummá óhajtotta fejleszteni, nem talált megfelelőbb szervező erőt, mint Dr. Burány Gergelyt, kinek érája alatt a keszthelyi főgimnázium az ország első középiskolái közé emelkedett. Rendkívüli hatása volt tanártársaira és tanítványaira, mert mintaszerű bűz-
