Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 101. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. december 25. hem felett szálló angyalok fen­séges éneke: Dicsőség a ma­gasságban az Istennek, békes­ség a földön a jóakaratú em­bereknek ! A szív húrjait meg- rezegtetik emez isteni hangok; a lélek eltelik égi békével ; s ajkunk önkéntelenül utánazengi a hívőknek lelkes énekét: Csordapásztorok midőn Betlehemben Csordát őriznek éjjel a mezőben . . . Az újszülött Messiásnak fényövezete alakja megjelenik képzeletünk előtt az együgyű hódoló pásztorokkal s imádásra készti teljes egész valónkat. Oly boldognak érezzük magunkat, mint csak kevésszer az életben. Fokozza boldogságunkat az a tudat, hogy a mai szép napon nemcsak mi érzünk igyen, ha­nem az egész keresztény világ egyesül velünk a kisded Meg­váltó dicséretében. A szabad­ság, testvériség, egyenlőség s a belőlük sarjadó isteni békes­ség eszméje e napon tündököl előttünk legtisztább fényében, mert látjuk, tapasztaljuk, hogy minden keresztény át van hatva való emberiségének érzetétől, amelyről különben az élet si­vár küzdelmében oly nagyon sokszor megfeledkezik. A Meg­váltó áldó leikével ma átöleli ticstól, és egyéb kiváló magyar mű­vésztől eredeti remekműveket ren­delt.^ És egy fővárosi kapacitás egy ízben mégis igy mert nyilatkozni Fegyverneky bácsi előtt az ő gyűj­teményéről : — Valóban egész vagyon ez a sok beesés másolat és eredeti mű. De miért csak vallásos tárgyú vala­mennyi ? A pátriárka egész nyugodtan igy szólt : — Minden műkedvelőnek más ízlése van. Az én szivemnek és lel­kemnek mindig legjobban tetszettek a vallásos művészet remekei Az én lelkemnek a világi tárgyú műalkotá­sok jórészt világi érzést fejeznek ki. De a vallásos művek magasabb ré­giókba emelnek. — Milyen szobor ez itt a könyv­tárban ? — kérdezte a kritikus ven­dég. — Jézus szent szíve. Atellenben a lurdesi szűz. — Van még egyéb is ebből a műfajból ? — Még van Szent István király, Szent Imre, Szent László, Szent Er­zsébet és Szent Margit eredeti szobra is kápolnánkban. A fővárosi kapacitás azután Bu­dapesten, az ő előkelő körében, úgy nyilatkozott a Fegyverneky kastély­ról, mintha az egy bigot mecénás­nak kuriózum múzeuma lenne. Fegyverneky Imre a Nemzeti Ka­szinóban értesült a fonák nézetek­ről és nyíltan igy nyilatkozott: — Vegyétek kérlek tudomásul, édes barátaim, hogy édes atyám vá­lasztékos Ízlésű és gyakorlott műked­velő, ki a világ összes képtárait és gyűjteményeit alaposan ismeri. De az egész világot. A zord Skan­dináviának égbemeredő kopár sziklahegyei között, ahol még ember él ; az egyenlítő napper­zselte vidékein, hol füge s pálma terem; a Csendes-Óceán végtelen hullámain, amerre csak hajó siklik tova : a földteke minden zegében-zúgában érzik kifogyhatatlan szeretettel áradó isteni leheletét. Nincs hely a földkerekségen, ahol föl ne zengene az egekig ható hála­ének : Dicsőség, dicsőség Mennyben az Istennek, Békesség, békesség Földön az embernek ! S hangjaira az ég és föld egyesül a szent szeretetben. A keresztény szivekből az a hő óhajtás fakad s tör a magasba, vajha a mai ünnep, minden emberre nézve a zavartalan visszaemlékezés és csendes bé­kesség derűs napja legyen ! Az Esztergom-Párkány- nánai összekötő villa­mos vasútról. Irta : Blessl Ferenc az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatója. Ha körültekintünk Európá­ban, vagy csak hazánkban is, mindenkor csak a vallásos tárgyú müvekén rajongott, anélkül, hogy a nevezetes művészek világi tárgyú alkotásait becsmérelte volna. Cha- cum a son gout, mondaná a fran­cia az ilyen speciális Ízlésű amatőr­ről. De már nyomdában van édes atyám műtárgyainak katalógusa. A fővárosi tudós füzetéből mindenki meggyőződhetik arról, hogy a Fegy- verneky-kastély műtárgyai értékesek és becsesek. Vegyétek azután tudomásul, hogy én is vallom édes atyám művészeti elveit, mert szemül megvagyok arról győződve, hogy semmivel sem tesz- szük otthonunkat kedvesebbé, mintha Istennek tetsző képekben és szob­rokban gyönyörködheiünk. Ez a szent hangulat boldogítja édes szüléimét, a kiket a jó Isten jó egészséggel, jó lelkiismerettel, jó anyagi helyzettel, jó családdal és jó emberekkel áldott meg. II. A Fegyvernekv-nemzetség kará­csonya volt mindig a legnagyobb ünnep a földesur falujában. Ilyenkor minden szegényebb csa­lád fenyőcsemetét kap ajándékba a hatalmas uradalmi erdő vadászaitól. Sőt a Fegyverneky-fiuk és kis­asszonyok is jól tudják önként, hogy mi hiányzik a szegények karácsony­fájáról. December első heteiben láda­számra érkezik a meleg ruha, a téli cipő, a puha kendő, a báránysipka, a sarkantyús csizma, a patyolatvá­szon. De nem marad el sohasem a piros alma, az aranyozott dió, az aranyszál, a tündöklő csillag, az ezüst sodronyra aggatott cukor és sütemény, huszárcsákó, gyerekkard, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy városunk, a dicsőmultú, ősrégi Esztergom, más hasonló fekvésű, népességű és intelli­genciájú városokkal szemben mennyire vissza van maradva. Esztergom szab. kir. város teljesen magára van hagyatva, évszázadokon keresztül csupán ősi, önerejéből élősködik és tá­volról sem foglalja el azt a he­lyet, mely őt méltán megilletné. Ha kutatjuk, hogy mi az oka ez elmaradottságnak, csak egy pillantást kell vetnünk a térképbe és rögtön látjuk, hogy a stagnálást a világforgalomtól való elszigeteltségünk okozza. Be kell kapcsolódnunk te­hát mielőbb a nemzetközi va­súti hálózatba, hogy mi is ré­szesüljünk ennek gyümölcsei­ben. Városunk földrajzi fekvése páratlanul kedvező, a gazdag Garam és Ipoly völgyének, va­lamint a Duna jobb oldalán lévő kőszén, márvány és mész­kőbányáknak, s virágzó ipar­telepeknek úgyszólván termé­szetes központját képezi, de csak akkor, ha az Esztergom- párkánynánai vasúti összekötte­tés megvalósul. Szilárd meggyőződésem, hogy Esztergom jövő emelke­désének és boldogulásának egyik legfontosabb tényezője ezen kis, alig 8 és fel kilométeres vasút lesz. kicsi nyuszika és barika, de szár­nyaló angyal és tündöklő csillag sem a sok szinű gyertyácskákon. Kará­csonyfa alá való hozomány volt még sok szép képeskönyv, mindenféle kis automobil, még repülő gépecske is majd minden házban. A nagy ünnep hetében a mészá­rosnál hízott ökröt, néhány borjut és sertést vágatott az uradalmi kasz- nár, hogy jusson minden szegénynek és ne legyen ínség sehol a szent ünnepeken. Fegyverneky Laci Bácsi béresei hordják szét az ünnepi borokat ter­metes üvegekben. És az uradalmi pék tizenkét zsák lisztből köteles egy hétig süteményt és kalácsot sütni azoknak, a hol már üres a lisztesláda. Es nincs a derék magyar falu­ban egyetlen egy lélek sem, a ki nem vigadna a derék úri nemzetség- gal és nem imádkoznék velük és érettük a kastély templomában. Szép szokás szerint és igy töké­letes gyakorlattal díszítik az oltárt a P'egyverneky urleányok és urfiak. Sőt gondoskodnak a látványos nagy Bethlehem tündéri kivilágításáról is. Éjféli misére már minden rend­ben van. Megszűnik minden munka. Minden cseléd ünneplőben sorakozik a folyosón és várja az uraságokat és a gazdatiszteket. Ilyenkor nem­csak várt, hanem váratlan vendé­gek is szoktak érkezni. A vártak közt voltak a szomszéd földbirtokosok és rokonok. A nem vártak közt jelent meg véletlenül az a hires fővárosi kapacitás is, a ki egyetlen fiát hozta magával a Fegy- vernekyek híres karácsonyára. Ez a nevezetes városatya és politikus már évek óta özvegy volt és egyetlen E mellett alig van az or­szágban még egy oly vasúti tervezet, mely ily rövid vonalon ily sokoldalú feladat betöltésére volna hivatva és a befektetési tőke jövedelmezőségét, előre láthatólag, ily kedvezően bizto­sítaná. Nem támaszkodunk e tekin­tetben a személyforgalomra, bár Párkánynána, Párkány, Eszter­gom és az esztergomi vasúti ál­lomás között ez is tekintélyes­nek ígérkezik, azonban biztosan számítunk a teher szállítás nagy­mérvben való igénybe vételére és feltétlen jövedelmezőségére. Gondoljuk csak meg, mily nagy teherszállítás bonyolíttatik le már ma is Párkánynána és Párkány, Párkánynána és Esz­tergom város, az esztergomi vasúti állomás és Esztergom város között és ha ezekhez vesszük még a két vasúti állo­más és különösen a létesítendő dunai átrakodóknál kifejlődhet transitó forgalmat, lehetetlen­nek tartjuk, hogy a két millió korona befektetési tőke biztos jövedelmezősége be ne követ­kezzék. Egyébként a párkánynánai kocsitorgalom nagy mérvét leg­jobban igazolja azon körülmény is, hogy a három év előtt, alapjából épült új makadám út két év alatt teljesen elkopott és már ez évben keramittal volt átépítendő. Pedig a tengelyszál­fiát is — édes anyja utolsó kíván­ságára — a kalocsai jezsuita inter­nátusbán neveltette, hogy ki ne ra­bolják szive kincseit, mint annak idején az apjáét a modern pogány cimborák. Fegyvernekyéknek tudomásuk volt, hogy a nagy férfiú megérkezik fiával, a ki Imréék házibálján már bemutatkozott. Az ifjú Baranyai Imre teljesen elütött atyja cinikus termé­szetétől mert nem volt sem panthe- ista sem galibista. A derék és tehet­séges fiatal ember ekkor már dok­torátussal vizsgázott ügyvéd volt és megmaradt meg akkor is a Szent Imre egyesület tiszteletbeli elnöke. Fegyverneky Imre legidősebb leánya alig múlt tizenhétéves. Elvé­gezte felsőbb leányiskolái tanulmá­nyait. Megtanult idegen nyelveket. Zenei jártasságra épen úgy tett szert, mint a háztartási tanfolyamra. A többi nőtestvér nevelőnő a kisebb fiuk házitanár vezetésével készült vizsgálataira. Együtt volt tehát az előkelő tár­saság öiven tagja és megkezdődöd a fönséges éjfélimisére való bevonu­lás. A kastély templomának szenté­lyébe a folyosóról nyílt külön be­járat. Baranyai Emil. a hírneves agitá­tor, szintén kénytelen volt bevonulni. És ekkor olyan idegen világba lé­pett mint az, a ki a huszonöt évig kerülgette a templomot. A magasztos ájtatosság, a cso­dás fényben tündöklő templom hívei­nek buzgósaga, a kóruson zengő Fegyverneky-hangok, sőt még a mes­teri orgonajátek is megragadta Bara­nyai Emil dr. figyelmet. A pászto­rok égbeszárnyaló éneke pedig any- nyira meghatotta, hogy tenyerébe

Next

/
Thumbnails
Contents