Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 97. szám

1913. december 11. ESZTERGOM és VIDÉKÉ­3 názium ünnepélyein való ismételt megjelenésével is kimutatja, hogy teljes mértékben méltányolja azt a csendben folyó, de annál eredmé­nyesebb kulturális tevékenységet, a melyet Szent Benedek fiai az ifjú­ságnak vallásos és hazafias szellem­ben való nevelése által kifejtenek. A hercegprimáson kívül a meg­jelentek között láttuk még : Bogisich Mihály v. püspök, dr. Roszival Ist­ván, dr. Kiinda Teofil, Brühl József és dr. Koperniczky Ferenc praelátus- kanonokokat, Reiner Károly alezre­dest, dr. Perényi Kálmán alispánt, Vimmer Imre polgármestert, Vaniss Dezső és dr. Rudolf Béla járásbiró- kat, Erőss Rezső és Hajdú István jószágigazgatókat, Seyler Károly ny. esperes-plebánost, a helybeli papság számos tagját s nagyszámú előkelő hölgyközönséget. A műsort Eilenberk Koronázási indulója nyitotta meg, amelyet fő­gimnázium zenekara adott elő nagy precizitással, Borús Adolf vezetése s Kiinda Károly VII. és Vaniss De­zső V. o. t. zongorakisérete mellett. Péter Árpád VII. o. t. Gárdonyi Gézának Estharangszó c. költemé­nyét szavalta el mély átérzéssel. Brenner Juliska lépett ezután a pódiumra, hogy a főgimnázium új hangverseny-zongoráján előadja Cho­pin három örökbecsű művét. Tisz­telőinek már hosszabb idő óta nem volt aikalma arra, hogy művésze­tét nyilvános hangversenyen élvez­hessék ; mostani szereplése azonban kárpótolta őket ezért: teljes művészi Azután áhitatosan letérdelt és némán imádkozni kezdett. A vén ember melléje borult A nyirkos és rideg őszi reggel ólomfelhőiből egyszerre csak kimo­solygott a napsugár, hogy megara­nyozza glóriájával ezt a legszentebb jelenést. És valóban ott térdelt a honvéd­szobor előtt az ország legelső asz- szonya, az imádott, a bánatos, a ra­gyogó szépségű,'szent szivü asszony s az ország legutolsó embere, a rég­óta fölösleges, rokkant honvéd viha­ros évtizedek sötétszürke patinájával az arcán, és fehér hóval a fején, bus lemondással szivében, de áhi­tatosan. Nem látta a képfaragó művész ezt a szent jelenetet. De látta a bronz honvéd, aki hódolattal bocsá­totta le diadalmas kardját. Latta a nemzet géniusza, aki a halhatatlan­ság koszorúját megdicsőült homlo­kára illesztette. Így látta ezt az öreg honvéd elragadtatásában . . . És ekkor a megdicsőült arcú asszony csöndesen és szótalanul el­tűnt. A vén honvéd meggyökeresedett lábbal állott meg és mereven nézett a magasztos asszony után és öröm­től repeső szívvel látta a mint a tá­volból fényes udvari fogat robog elé, a bakról pedig olyan háromszögle­tes kalapu inas ugrott le, a milyent eddig csak a mesékből ismert és ta­lán ma lát utolszor. Megmondta a szive, hogy ki volt az a csodálatos asszony és a vén honvéd leborulva csókolta meg a kegyelet legszentebb rózsáit. átérzéssel s bámulatos technikával jutatta érvényre Chopin darabjainak minden szépségét és finomságát. Ritka zenei műélvezetet nyújtó játé­kát a hálás közönség sok-sok taps­sal jutalmazta. Rudnyánszky Gyulának Az esz­tergomi szentkép c. versét szavalta ezután Hajdú István II. o. t. Ügyes előadásával, értelmes hangsúlyozá­sával kiérdemelte a hallgatóság elis­merését. Pdzmándi István VIII., Baglyas István VI. és Morva László IV. o. tanulók dr. Radványi Kálmán Evezz a mélyre c. verses jelenetét adták elő. Mindhárman legjobb tehetségük­kel játszták szerepüket. Ezután Kiinda Károly VII. o. t. Adam: Si J’etais Roi c. zongorada­rabját játszotta el ügyes technikával. Az ünnepi beszédet Kemény László VIII. o. t. mondotta. A Szűz­anya tiszteletére buzdította társait: Hunyadit, Zrínyit, Pázmányt s Esz- terházy nádort állítva eléjük köve­tendő példaképül. Beszédében a mély gondolatokban gazdag tartalom mű­vészi stílussal s lendületes szónoki előadással párosult. Hogy mily nagy hatassal volt e szónoklat, mind a közönségre, mind az ifjúságra, mu­tatta a szűnni nem akaró taps, amely utana felhangzott. Bach Tavasz ébredését játszotta el ezután a zenekar. Majd Vanek Jenő VIII. o. t. szavalta Bárd Miklós A les c. költeményét. Kitűnő előa­dásával sokszor megkacagtatta a kö­zönséget. Az intézet ének- és zenekara a Zarándokok karát a „Tannhäuser“ s a Finálét a „Norma“ c. operákból adta elő igen sikerültén. A műsor utolsó száma után dr. Csernoch János intézett nagyszabású buzdító beszédet a kongreganisták- hoz, amelyet gyorsírói feljegyzések alapján itt közlünk: „Tudom ugyan — kezdette sza­vait — hogy az egész kongregáció, s mindazok, kik tagjai vagytok, tud­játok azt amit mondani óhajtok, de mégis, támaszkodva szent Ágoston egyik arany mondására, hogy sose hangoztatjuk elegendőképen azt, amit soha eléggé nem hallunk, akarok néhány szót összefüggőig a kongre­gációval hozzátok intézni annyival is inkább, mert tudom, hogy a kongre­gációt szeretitek, és amit szeretünk, arról szívesen beszélünk, s abban szívesen tovább is gyönyörködünk. Kedves Fiaim ! A kongregáció sok­féle hivatása között egyike a legfon­tosabbaknak, a hitnek kegyeletes ápo­lása, a hitnek, amely a mi betlehemi csillagunk, mely elvezet minket az Isten Anyjához, s Ő általa az ő Fiá­hoz. Belépésünk a kongregációba egyértelmű a hitnek megvallásával, tagságunk a kongregációban pedig nem egyéb, mint hitünk gyakorlása: elmélet és áldozat, Credo és gyakor­lat egyúttal; az észnek meghódolása az isteni kinyilatkoztatásban rejlő isteni tekintély előtt és a szívnek aldozata az Isten Anyjának legtisz­tább szive előtt Azért Kedves Fiaim, a kongregá­cióban erősbödnünk kell a hitben és ápolnunk kell a hitet. Amint az apos­tolok kérték az Üdvözítőt, hogy öreg­bítse bennük a hitet, úgy a jó kong- reganistának is mindig kérnie kell az Urat, hogy a hitet erősítve ápolja benne és másokban, akik tagjai a kongregációnak. Amint Kedves Fiaim a páncélos hajónak oly erősnek kell lennie, hogy arról visszapattanjanak még a leg­erősebb ágyúgolyók is ; olyannak kell lennie a kongregaciós kongreganista hitének is, hogy róla visszapattanjon a támadásnak és hitetlenségnek min­den nyila. Mert, Kedves Fiaim, ha egyszer ki fogtok kerülni az iskolából az életbe, mindannyian a komoly harcok közepeben fogjátok magatokat ta­lálni, azon harcokéban, amelyekben a legerősebb támadások lelkűnknek és szivünknek legnagyobb kincse: a hit ellen intézteinek. Es ebben a harcban találkozni fogtok mindenféle emberekkel. Ott fogjátok találni a hitbeli nihilistákat, akik semmit sem törődnek a hittel és azt gondolják, hogy ők modernek és műveltek, amikor megtagadják apáik hitét. Saj- nálatraméltó lelkek, akik sose fog­lalkoztak komolyan a hittel és soha nem mélyedtek el igazán a hit igaz­ságaiba ! Ott fogjátok látni — és hallani, Kedves Fiaim, a nagyszájú és szemérmetlen hitbeli kritikusokat, akik mit sem törődve a hitben meg­nyilatkozó isteni tekintéllyel, azt han­goztatják, hogy ők csak azt fogadják el igazságnak, amit véges eszükkel tel­jesen kepesek felérni. Szerencsétlen emberek, akik nem tudják, hogy a hit nem ennek a világnak nyelvén beszél hozzánk és hogy a hitnek igazságai meg nem mérhetők és ki nem fejezhetők sohasem azokkal a szavakkal, amelyeket a köznapi szó-aradatban találunk. A hit egy magasabb világ értéke, amelynek sú­lyát nem lehet a mindennapi élet kalmár-mérlegével megmérni'; a hit­nek néha egy egészen más terület a színhelye, amelyre ha rá akarunk lépni, le kell először vetnünk saruin­kat, mert az országút porával a hit­nek szentélyébe be nem léphetünk. És fogtok találni embereket, akik teljesen szakítottak a hittel, de, mi­dőn már előbb szakítottak az erkölcs­csel. Fogtok találni Coriolánokat, akik elhagyták a hazái: az egyhá­zat, hogy annál szabadabban él­hessenek az ő testük szenvedélyei szerint. Es mindezek közt, Kedves Fiaim, a kongreganisták a hit őrei és kegye- leies ápolói. A kongreganistának a kongregációban a Mária-kultusz ré­vén kegyeletesen kell ápolni magá­ban és másokban a hitet. Minden anyának a neve magában véve is szent; mennyivel inkább szól ez az Isten anyjáról, arról a legtisztább Szűzről, akinek nevét midőn emlí­tem, akkor is fel kell buzdulnotok, Kedves Fiaim, szent hitünk szerete- tében. S mert azok könnyelmű játékot űznek a hittel, mert azok frivol mó­don bántják az O hitét, mindig ké­szen lehetnek arra a szemrehányásra, amelyet az Isten Anyja tehet nekik, mondva az apostol szavaival: „Nem közönséges árért vagytok megváltva, hanem az ártatlan bárány véréért.“ És azért kell nekünk, Kedves Fiaim, ápolnunk magunkban és másokban a hitet, mert az O isteni felsége ami legdrágább volt előtte, saját éle­tét adta hitünkért és ő szerezte meg nekünk a hitet.“ Ezután azt fejtegette a herceg­prímás, hogy több kegyelettel kell viseltetnünk a Szűz Anya és isteni Fia iránt, majd így folytatta : „Kegyelet és tisztelet annak, ami emberi, de legtöbb kegyelet annak, ami isteni! Több kegyelet a mi szent hitünknek, mert az nem egyéb, mint az isteni bölcsesség ragyogása az emberek között. És éppen azért a mi hitünket Isten tartja, s kegyelet őrzi és kiséri. Ha, Kedves Fiaim, ez a mi hi­tünk, akkor nektek a kongregációban legelső kötelességtek ezt a legdrá­gább kincset féltékenyen megőrizni, ápolni és erősíteni: magatokban és a kongregáció többi tagjaiban. Ha ezt megteszítek, Kedves Gyer­mekeim, akkor ez a hit, ez a vilá­gitó fáklya meg fogja nektek mutatni az utat, melyen haladnotok kell, meg fogja acélozni a ti erőtöket; ez fog titeket segíteni kötelességeitek teljesítésében és ez ad nektek kitar­tást a nehézségek legyőzésében. Ez lesz a győzelem, amely mint az apos­tol mondja: „megdönti a világot.“ A főpásztort a meleg atyai szere­tettől áthatott apostoli szózatának el­hangzása után a megjelentek perce­kig ünnepelték. A közönség, az intézet s az if­júság háláját dr. Molnár Szulpic igazgató tolmácsolta a hercegprí­másnak. Az igazgató köszönő szavai után a „fehér sereg indulójáénak elének- lésével ért véget az ünnepély. Az ünnepség sikere Borús Adolf, Szekeres Bónis, Neményi Károly es dr. Prikkel Marián tanárok fárado­zásának köszönhető elsősorban. Az előbbi három a zene- és ének-szá­mok, az utóbbi pedig a szavalatok betanításával szolgált rá a közönség hálájára. M. L. „Esztergom és Vidéke“ különös kedvezménye!! Nem kiméivé a rendkívüli nagy anyagi áldozatot, sikerült szerződé­ses viszonyt létesítenünk a 20 év óta fennálló, népszerű és az egész országban elterjedt „Háztartás“ Magyar Asszonyok Lapja kiadóhiva­talával, melynek értelmében „Esz­tergom és Vidéke“ minden elő­fizetője a „ Háztartás “-t 1 évi 12 kor. helyett 10 kor. ért / 2 „ 6 „ „ 5 „ 74 „ 3 „ „ 2*50 „ előfizetési árért kapja.

Next

/
Thumbnails
Contents