Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 94. szám
1913. november 30. ESZTERGOM és VIDÉKE. 5 tanítóitól s így a kántor fizetéskie- gészitő államsegélyben csak legritkább esetben részesülhet. Igen sok helyen tehát a hitközségek tanítónőket alkalmaznak kántorságra, kik szívesen el is vállalják a vele járó terheket, csakhogy álláshoz jussanak. Állítólag a nőkántorok is igen megfelelnek a hívek várakozásának, legfeljebb a 30—40 versszakos halotti búcsúztatókról és a mennydörgést is túlharsogó kezdőénekről kell a hívőknek némely helyeken leszok- niok. Dr. Csernoch János hercegprímás a kor változott követelményeinek tett hát eleget, midőn e hét folyamán elrendelte, hogy az esztergomi főegyházmegye területén levő kath. tanitónőképzőben ezentúl a kántorságot, mint rendes tantárgyat tanítsák. Az ezután kikerült tanítónők minden bizonnyal könnyebben kaphatnak majd állást mindaddig, mig csak valamennyi nőkantori állas be nem lesz töltve az országban. Uj autójárat Párkánynánára. Az eddigi bérautó az esztergom-pár- kánynánai közlekedésre nem válván be, a tulajdonos Molnár Jenőné uj 24 lóerős Benz-féle bérautomobiit szerzett be, mellyel az eddigi kellemetlen üzemzavarok elkerülhetők lesznek. Az uj autó kedden, vagy szerdán érkezik meg és azonnal üzembe helyeztetik. Mindaddig autó- járat nem lesz. Sérülés. Zuczál Basilia munkásnak f. hó 26-án a dömösi kőbányában robbantás közben egy kő a jobb lábát összezúzta. A „Kolos“ kórházban ápolják. Turista kirándulás. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya ma vasárnap a következő kirándulást teszi: Esztergo m —Zamárdhegy (Knauz villa) Esztergom. Gyaloglás 2 óra. Indulás a Turista Otthonból d. u. 1 órakor. Vezető : Herczegh G. La- josné. Fiumei kávépörkölde Coffea Melange különlegességéről szóló színes ajánló lapját és árjegyzékét a mai számunkhoz mellékeltük. Tífuszjárvány Leányváron. Leányvár községben egy fertőzött család beköltözése révén a tífusz oly nagy mérvet öltött, hogy a járvány továbbterjedésének megakadályozása céljából a hatóság a legszigorúbb óvintézkedéseket léptette életbe. Nevezetesen elrendelte a korcsmáknak vasár- és ünnepnapokon való bezárását, eltiltotta mindennemű élelmiszernek a községből való kivitelét és az iskolai tanítást is bizonytalan időre beszüntette. Gyógyszertár Kéménden. A vármegyei egészségügyi bizottság f. hó 28.-án tartott ülésén foglalkozott a Kéménden felállítandó gyógyszertár ügyével és azt pártolólag terjesztette a belügyminiszter elé. Kéménd 15— 20.000 lélekkel biró körorvosi körzet székhelye és mindennek dacára a legközelebbi gyógyszertár Párkány községben van, vagyis a körzethez tartozó községek legtöbbjéhez 15 — 20 kilométernyire. A bizottság beigazolva látta, hogy az uj gyógyszertár felállítása a meglevők érdekeit egyáltalán nem veszélyezteti s ezért a kérelem megadását nagy szótöbbséggel javasolta. Hungária Cipőgyár R. T. fiókja ezelőtt Moskovits Farkas és Társa R. T. (Esztergom). Tisztelettel értesíti a t. vásárló közönséget, hogy az őszi cipők nagy választékban megérkeztek. Uj formák! — Uj árak! Esztergomi piaci árak November 29 -én. K. f—tői K. f-ig Búza — — — — — — • — —•_ Rozs — — — — — 15‘— 15-40 Árpa — — — — — 12‘— 12-40 Zab — — — — — 12'20 13'— I. rendű széna mm. 6 — —• — Sarjú — — — — — 5‘ — —•— Lucerna — — — — 5'50 —'— Zabos lendek — — 5‘ — —• — Szalma mm. — — — 2'90 3' — Tengeri — — — — 12-— 12-50 Burgonya zsák. — — L40 1-60 Burgonya mm. — — 4-—• — Lúd (darabja) — — 8 — io-— Tyuk (páronként) — 2-50 3- — Csibe (páronként) — 1 '60 2-20 Tojás 1 drb.— — — 10 Marhahús 1 klg. — L68 1 76 Borjúhús 1 klgr. — 2- — 2-20 Sertéshús 1 klgr. — D40 —' — Szalonna zsírnak — L50 —•— I IRODALOM. Úti emlékeim. Irta Pauer Károly főszékesegyházi karkáplán. Esztergom. A fenti cim alatt Pauer Károly karkáplán, városi képviselő és a Szentgyörgymezői Kath. Olvasókör közismert lelkes buzgalmú elnöke most adta ki azon utazásainak színes és megnyerő közvetlenségű leírását, melyet a folyó év nyaran Olasz- és Franciaországban, valamint Svájcban tett meg. A sok szép impressziót megörökítő csinos kiállítású könyv, úgy tudjuk, nem kerül könyvárusi forgalomba, de az áldozatkész szerző e művét megkül- dötte valamennvi esztergomi egyesület könyvtárának s igy hozzájuthat annak olvasásához mindenki, aki valamely egyesületnek tagja. Midőn a szerző ezen nemeslelkűségét a a nagy nyilvánosság előtt e helyen is nyugtázzuk, nem mulaszthatjuk el felhívni művére az érdeklődő közönség figyelmét. A „Katholikus Gyermekvédelem.“ IV. évfolyamnak III. száma , Keményfy K. Dániel szerkesztésében most jelent meg következő változatos tartalommal: 1. Hogyan foghatja meg az utcagyerek a kék madarat. Dr. Tóth Kálmántól. 2. A gyermekmunkás. Kriegs-Au Emiltől. 3 Uj gyermekvédelem. Gamauf Istvántól. 4. Gyermekvédelem s patronázs fejlődése. Dr. Angyal Páltól. 5. A gyermekvédelem a kath. Nagygyűlésen. Számord Ignáctól. 6. Gondozottjaink életéből. Beck Lajostól. 7. Gyermek- védelmi tarlózás. (Gyermektanulm. kongr.) 8. Tárca : Bigarreau. Hodács Ágostontól. 9. Egyesületünk. A keresztény gyermekvédelemnek ezen hézagot betöltő s a gyermeklélek- mentés aktualitását szem előtt tartó orgánumát szívesen ajánljuk az ügy érdekében felkarolásra. Előfizetési ára 2 K. Szerkesztőség Esztergom. Uj közigazgatási lap. Pest, Heves, Jásznagykun Szolnok és Csa- nád vármegyék községei országos mozgalmat indítottak azért, hogy az állami teendők ellátásáért a községek is államsegélyben reszeittessenek. A községek hivatkoznak arra, hogy nagy, hatalmas, gazdag városok tekintélyes államsegélyben részesülnek és az állam tízezrekkel kárpótolja az állami teendők ellátásáért. Kisebb városok is megfelelő államsegélyhez jutottak. Az 1526 lélekszámmal biró Ruszt városa évi 11.000 korona, az 1919 lélekszámmal biró vagyonos Nagyrőce szintén évi 11.000 korona államsegélyt kapnak. A községek joggal hivatkoznak rá, hogy ők is teljesítenek állami teendőket, s igy őket is megilleti az állam segély. Hogy ezt a kérdést állandóan napirenden tarthassák, a községek magas színvonalú uj közigazgatasi hetilapot indítanak Községek Lapja czimen. A lap Programm ja : a községek egyetemes érdekeinek megvédése, a községek gazdasági és kulturális felvirágozá- sának elősegítése, a községeknek a városok mintájára állam segélyben való részesítése iránt országos mozgalom indítása, a községeknek egy érdekszövetségbe tömöritse a köz- igazgatás korszerű reformjának követelése, a községi jegyzőknek a községi önkormányzat élere állításáért erélyes küzdelem indítása, a községi közigazgatás körébe eső szakkérdések megvitatása, a küzségi szociálpolitika, a községi pénzügy, hitel, középitkezés, közüzemek. községi gazdaság és háztartás körébe eső kérdések s általában a községi élettel összefüggő ügyek modern, magas sznivonalon való tárgyalása, a hasonló külföldi irodalom és községi intézmények ismertetése. A lap a legkiválóbb szakírókat, s a községek vezetői közül a legjobbakat tömöríti maga köré. Előfizetési ára évi 16 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten Vörösmarty ucca 20 szám alatt van. Szerkesztői üzenet Budapesti Lapok. Hálás köszönet az elismerő szavakért. K. DÖmÖS. A jövő számban, Üdv. V. Helyben. Majd sorát ejtjük. F. Vác. Köszönjük a küldeményeket : rövidesen sorra kerülnek. Üdv. ^ CSARNOK. ^1 Az új plébános viszontagságai. (Elbeszélés a falusi életből.) Irta: dr. Kőrösy László. (Folytatás.) IV. 3. Egy rossz pap. Szigetvári Gyula a végzett adminisztrátor, vitézlő társával, gyors át- vedlés után, ismét ficsúros civilruhájában, a nagykorcsmában találkozott Két adag borjú pörköltet és két üveg jóféle bort rendelt. Mikor elfogyasztották a rendes villásreggelit és koccingatásokkal iddogáltak, a káplán cigarettáért és szivarokért indult a szomszéd boltba Pedig csak elpárolgott a lator társaságából. Rákos Iván szentül azt hitte, hogy megint nyaraló kisasszonyokat csípett el az utcán és így egymagában iddogált. Hogy ki fizeti meg azt a szivart is, amit a mester rendelt a vendéglősnél, azt még senkise tudta, csak az elszökött káplán, aki a nagyharangra bizra adósságait. Egyenesen a révre sietett és azonnal beugrott a ladikba, mely a túlsóparti átkelési vasúti állomásra közlekedett. Többen ültek már a csónakban, melyet a révbérlő kormányzott, és két evezős röpített át kedvező időben a Dunán. A helybeli átkelők már hozzászoktak a káplán gyakori kirándulásaihoz. Nyílt titok volt ugyanis, hogy szívásén kalandozott a szomszédos falvakban. Alig ért azonban a megtelt dereglye a Duna közepére, egy fiatal parasztleány rohant szélvészesen a partra és erős hangon ezt kiáltotta : — Dobjátok bele azt a gazembert a Dunába ! Elrabóta a böcsüle- temet meg a pízemet! . . . A ladikban persze mindenki a káplánra révedezett. Hanem az egész cinikusan nevetve ezt mondta : — Nézzék csak, a Klári megbolondult ! A révészek röhögtek. Az utasok mulattak. Még néhány dévaj hullám is becsapott. Hanem az erősebb evezőcsapások és a káplán erkölcstelen adomái csakhamar elnémították Klári további átkait. Szigetvári léha tréfáin vihogtak azután a szájas kofák és a durva napszámosok. De hogy a szegény leány pártját fogjuk elhíhetjük neki, hogy a rosszlelkű Szigetvári Gyula csakugyan elsikkasztotta a megtakarított pénzét. A szállásadó leánya szentül hitte, hogy ha a káplán plébániát kap, ő lesz a gazdasszonya és igy tejbe- mézbe, kedvesen kiszolgálta. Még az apját is vigasztalta, hogy sohase fizetett lakbért. Majd egyszerre, ha fölvirrad a szerencsenapja. Szegény Klári még ott volt a káplán utolsó miséjén. De Szigetvári egy árva szóval sem búcsúzott becsületes gazdájától, akinek öt hónapi bérrel adózott. Mikor a leány mise után még bevásárolt a boltban és későbben hazatért, föltörve találta tulipános ruhaládáját, a honnan a gonosztevő elhalászta a becsületesen szerzett és megtakarított pénzét. A mint Szigetvári a vonatra szállt, akkor már a kisbiró a szegény Klárit, csendháborítás címén, bekísérte a községházára, ahol azután a bíráskodó jegyző a törvény nevében jól összzeszidta és panaszára négyszemközti ütlegekkel válaszolt. Sőt azzal fenyegette, hogy becsületsértésért még csendőrök kezére adja és azután börtönbe kerül. A boldogtalan hajadon erre sírva- ríva megfogadta, hogy nem szidja tovább a káplánt, csak eresszék haza. Odahaza pedig zokogva borult édes anyja keblére. Az anyai szeretet gyógyító vigasza megmentette a szerencsétlen leányt a pusztulástól. Szigetvári Gyula pedig azalatt már a tizenkettedik faluig utazgatott és igen is vegyes társaságában feledve minden bűnét, luciferi dévaj- sággal mulattatta a szívesen nevető utitársakat. Egyszerre csak kiugrott egyedül az állomáson. Szülőfalujába érkezett. Édesanyja szegény, csöndes, boldogtalan és fájdalmas özvegy asz- szony volt. Egy-két holdacska a földjéből és két tehénkéjéből tartotta fönn magát szerényen és takarékosan, hogy az ő egyetlen fiának is jusson néha-néha valami. Az öreg asszony azonban szomorúan fogadta fiát, mert eddig már háromszor lepte meg azzal a kétségbeejtő hírrel, hogy elvesztette állását. — Hát mit műveltél már megint szerencsétlen magzatom ? — kérdezte anyai csók és ölelés nélkül, de keserves hangon és reszkető szívvel. — Hát csak azt, — vágta ki Szigetvári keményen — hogy most már ott hagytam az utolsó állásomon a reverendámat is örökre. Mintha villám sújtott volna le
