Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 10. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. február 2. denre, amire hat: — ilyen az ő egyénisége: tiszta, összhangzó, világos és meleg, — szerencsés egyesülése a férfiasságnak s az Isten fölkentjéhez illő lelki jóságnak. Sokoldalúan művelt lelke, nemesen érző szive, valódi emberszeretete, humánus modora, finom előzékenysége, lebilincselő nyájassága s fényűzéstől irtózó igénytelensége, — ezek voltak azok a fegyverek, melyekkel a Gondviselés kegyelméből öt évvel ezelőtt elindult tőlünk lelkeket hódítani; és nemcsak diadalmasan tért vissza hozzánk, hanem — ami személyét leg- főkép becsessé teszi nekünk — úgy amint elindult: integer vitae scelerisque purus! Amily mértékben hóditó ge- nieje és törhetetlen akaratereje egyre szélesebb utat nyitott magának, oly mértékben szaporodtak tisztelői s bámulói mellett irigyei és ellenségei is, kik foltot akartak vetni minden lépésére s cselekedetére; de mi, akiknek szivéhez mindig legközelebb állott, tudtuk, hogy a rágalomnak nyilai visszapattannak erényeinek áthathatatlan vértjéről. Nagyon jól tudtuk, hogy egyenes utón való előretörése egy minden izében egész férfiúnak derekas munkája volt. Mert — kitűzni maga elé a nemes célt; megragadni e célnak elérésére az erkölcs és illendőség engedte eszközöket; s egy pillanatra se térni le arról az ösvényről, melynek határkövén a becsület fön- séges fogalma ragyog : ez a valódi, az egész férfi sajátja, kinek fáradozása nem lesz értéktelen még akkor sem, ha az eredménye csekély vagy semmis lenne! Nála az eredmény is bekövetkezett! De vájjon levon-e ez valamit a férfiúnak, a férfiú férfias munkájának értékéből ? — Törpe lelkek soha se fognak tudni fölemelkedni azokhoz a nagyraszületettekhez, kik az alacsony emberi tülekedés szűk kereteiből önerejükkel kiemelkedve — mikor látszólag saját céljaikért küzdenek, voltaképpen az emberiség minél nagyobb körének boldogitását célozzák. Mi ilyennek látjuk dr. Cser- noch János iegmagasabbra vezetett eddigi életpályáját. Ezért magáért is szivünkből tudunk örülni neki, hogy a Gondviselés még szélesebb munkakört jutatott annak, ki a mi szemünkben nem a siker és dicsőség önző pályafutója, hanem a közért minden utógondolat nélkül áldozó krisztusi szeretetnek valódi apostola. Nem tudni: eljut-e hódolatunk s üdvözletünk gyenge hangja a nyomában özönlő adulátorok harsány jubilumai közt kemény próbát álló füleihez; de ha nem jutna el, se veszítheti értékét, mert meggyőződés sugallta s őszinte szív érezte minden szavát — mondatát. Ha pedig eljut, legyen ott annak tanúbizonysága, hogy nem egy embernek, hanem a székváros egész lakosságának szívverése szól belőle! A legszebb magyar üdvözlő szóval kezdtük s ugyancsak egy szép magyar szóval végezzük köszöntőnket, — azzal a szóval, mellyel a magyar minden örömét és lelkesedését, elismerését és tiszteletét, áldását és egész szeretetét ki szokta fejezni; avval a szóval, melybe bele van lehelve a magyar szívnek minden nemes és őszinte érzelme: — éljen! Dr. Réthei Prikkel Marián. Csernoch életrajza. Csernoch János 1852. junius 18-án született Szakolcán és igy most van hatvanegyedik évében. Középiskoláit szülővárosában, majd Esztergomban végezte oly kiváló eredménnyel, hogy a bécsi Pázmá- neumba küldték theológiai tanulmányai elvégzésére. Elöljárói látván jeles tehetségét, továbbra is Becsben hagyták, hogy az Augustineumban magasabb theológiai kiképzést nyerjen. Itt végzett tanulmányai sikeres befez- tével elnyerte a hittudományok doktori fokozatát. A fiatal levitát 1874. november 18-án szentelték áldozópappá és ekkor öt éven keresztül lelkipasztorko- dással foglalkozott mint segédlelkész Rodossócon, majd Budapesten a Krisztina- és Terézvárosban. Felsőbb hatósága azonban a fiatal, nagyképzettségű pap erejét magasabb célok szolgálatába akarta állítani és ezért 1879-ben Esztergomba hívták, ahol kezdetben mint theológiai tanár működött, de már a következő évben Simor hercegprímás az egyházmegyei kormányzat nehéz munkájába állította be kiváló munkaerejét és körültekintő gondosságát. Egyre fontosabb és felelősségteljesebb állásokhoz jutott itt. 1880- ban hercegprimási szertartó és levéltáros lett, 1882-ben szentszéki jegyzővé, majd primási titkárrá, 1888-ban pedig primási irodaigazgatóvá, mely állásában a néhai Simor hercegprímásnak valóságos jobb keze volt. Fáradhatatlan munkálkodást, felelősségteljes állásában való fontos szolgálatait természetesen koronázta az elismerés, a kitüntetés, melyet fensőbbsége részéről mindenkor élvezett. Mar 1882-ben elnyerte a pápai kamarási kitüntetést és 1888. november 27-én alig harminchét éves korában a király kegye esztergomi kanonokká tette. 1890. május 19-én újabb kitüntetés éri a trón részéről: schavniki apát lesz. 1893. november 12-én főszékesegyházi plébánossá, 1898. április 8-án nógrádi, majd később főszékesegyházi főesperessé, 1906-ban pedig az esztergomi főkáptalan őrkanonokjává nevezték ki. Az 1898. évtől számíthatjuk azt az időt is, amelytől Csernoch nyilvánosabb közéleti szereplése kezdődik. Ekkor már neve, munkásságának és érdemeinek hire túlszárnyalta egyházmegyéje határain csakhamar ott látjuk őt a nagy erővel megindult kathnlikus társadalmi akciók vezetőinek sorában, hol mint irányitó férfiút, hol mint a küzdő sereg katonáját, de mindig nagy energiát kifejtve s mindig a katholikus restauráció eszméjének szolgálatában. A nagy egyházpolitikai küzdelem Csernoch Jánost is a politika terére szólította s az elsők között volt, akik a néppárt zászlaja alá szegődtek. Nem rettentette vissza a legnagyobb küzdelem heve sem. A hírhedt Bánffy-féle választások idején, 1896-ban brutális erővel vonult fel ellene a kormányhatalom a csacai kerületben, ahol a választási elnök a néppárt hatszoros többségét fősz tóttá meg a választói jogának gyakorlásától. A küzdelem eredménytelensége nem csüggesztette el, hanem 1901-ben újra fellépett Sza- kolcan, ahol egyhangú választással hódolt meg egyéni kiválósága előtt szülővárosának polgársága. Szakolcán aztán a következő választásokon is mindig egyhangúlag nyilvánult meg személye iránt a bizalom. Az 1910. évi választáson már nem vállalt mandátumot, hanem a főrendiházban teljesítette törvényhozói kötelességeit. 1908. január 26-án közölte a hivatalos lap az 1908. január 12-én kelt legfelsőbb kéziratot, mely Cser- nochot Csanádi püspökke nevezte ki. Csernoch mint püspök is megtartotta mandátumát, ami abban az időben mint érdekes precedens nagy- jelentőségű sajtóvitákra adott okott 1911. március 19-én jelent meg a hivatalos lapban a kalocsai érsekké történt kinevezése, mely magas állásából most a Szentatya és király akarata folytán Magyarország legelső közjogi méltóságát, a hercegprimási székét foglalja el. íme, ezekben adtuk rövid vázlatát Csernoch János életpályájának, melynek minden újabb fordulatánál egy- egy mértföld-jelző emlékeztet arra a munkásságra, mely ebben a vázlatban adott évszámok közeit kitölti. Csernoch a közéletben. Csernoch mint képviselő, egész működésében a kulturális kérdésekre vetette a fő súlyt s tanügyi kérdésekben gyakran szólalt föl Szociális kérdésekben történt felszólalásai pedig mindig figyelemreméltó eseményei voltak a képviselőháznak. Emlékezetes beszédei nem múltak el hatás nélkül a munkások kérvényénél a munkanélküliség miatt, a gazdasági munkás és cselédsegély pénztárakról szóló törvénynél, az állam- vasúti alkalmazottak illetményeinek szabályozásánál és a baleset-biztosításnál. Interpellációkat is többször intézett helyi és országos jelentőségű dolgokban s különösen fontos volt a végrendelet nélkül elhalt alsó papság hagyatéka tárgyában elmondott interpellációja, aminthogy Csernoch mindig szívesen buzgólkodott az egyház és a papság érdekeinek meg- védelmezésében. De Csernoch János parlamenti működésével nem merítette ki munkásságát. Az ő tevékeny szellemének és munkaerejének újabb és újabb területek nyíltak meg, noha időközben betegeskedett. Ő akinek módjában lett volna minden kényelem felhasználásával pihenni, kipuszűt- hatatlan munkavágyával dolgozott. Esztergom vármegye és város közéletében élénk részt vett, ő volt a mozgató lélek s az alkotmányos küzdelmekben ő volt az ellenzéki pártszövetség elnöke. Szives modoránál és mindenben való jártasságánál fogva olyan hatalma és népszerűsége volt, hogy — amint mondották — Csernoch az esztergomi kerületeket a mellényzsebéből osztogatta. Jártas volt a közigazgatás minden ágában s nem volt városi, vagy megyei közgyűlés, melynek fontos eseményeinél távol maradott volna. A közügyeknek élt s társadalmi érintkezés és szociális tevékenység körében mindenütt található volt. Nem röstelte volna a fáradságot tudományával világosságot terjeszteni embertársai között, bármely társadalmi osztályhoz tartoztak is azok. Elment a szociáldemokraták által Esztergomban rendezett népgyülésekre is, hogy a keresztény eszmék mellett szót emeljen. Az „Esztergomi katholikus Kör“ a „Legényegylet,“ a „Keresztény Szociális Egyesület,“ a „Szent Vince Egylet“ mind elnöküket és pártfogójukat tisztelték benne Ő szervezte Esztergomban a népakadémiát s ő tartotta annak első előadását. De az országos egyesületekben is mindenütt kezdeményező, vagy vezetőszerepet vitt, igy az „Iskola Egyesületben“ és a „Katholikus Sajtóegyesületben.“ Apróságok Csernoch életéből. Apróságok jellemzik legjobban az embereket. A közvetlen érintkezés, a humor nyitogatja ki a lélek, a jellem legbensőbb vonásait. Azért is szeretünk olvasni apróságokat az emberek életéből. íme néhány apróság az uj hercegprímásról: Simor nem volt dohányos és jobban szerette, ha mások se dohá- . nyoznak. Egyszer valami dorongszerű drága havannát adott fiatal titkárának, Csernoch Jánosnak ezzel a szóval: — Neked adom. Ezt még szídd el s ez legyen életedben a legutolsó szivar. Másnap ez volt első szava a titkárhoz: — Elszíttad-e már a szivart ? — Nem, kegyelmes uram — felel Csernoch — hanem papírba göngyölítettem s ezt írtam a tetejébe: Ezt a szivart Simor prímástól kaptam, s ha ezt elszívtam, lemondok a dohányzásról. Az öreg prímás jóságosán nevetve csak ennyit mondott: Becsaptál. Csernoch ezt a szivart ma is nagy kegyelettel őrzi fiókjában. * A darabont-kormány idején szocialista tüntetés, felvonulás volt Budapesten. A szocialista tömeg nagy gyűrűkben állotta körül az országházat. Csernoch képviselő szerény konflison iparkodott a törvényhozás háza felé. Két szocialista megállítja a kocsit, s amint meglátják a benne ülő papot, gúnyosan igy szólnak: — Kocsin megy a szent atya ? PedigT.az apostolok gyalog jártak 1 — De ma már — felel jókedvűen a képviselő — bizonyosan kocsin járnák be a világot, hogy ezt a sok rendetlenkedő szocialistát felvilágosítsák és kioktassák.
