Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 10. szám
1913. február 2. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Erre a két útonálló szocialista arca is felderült s a konflis vigan gurult tovább. * Mikor csanádi püspök leír, nagy kíváncsisággal várták Temesvárod az püspököt. A hivatalos körök tanakodtak, ankéteztek, hogy a püspök fogadtatása minél fényesebb legyen. Csernoch azonban gyors elhatározással végett vetett minden fejtörésnek. Se szó, se beszéd s a püspök valamelyik este váratlanul megjelenik palotájában. Másnap még hire se járt a városban, mikor az uj püspök végigjárta az összes hivatalokat, előkelőségeket. így a hivatalos fogadtatás elmaradt, de ez a bevezető érintkezés annál melegebb és bensőségesebb volt. * Sorra jelentkeznek a nagy diákok a szemináriumba való felvételre. A szentszéki ülésen néhány tanácsos azt találja, hogy az egyik jelölt nagyon csúnya — kajlafülü volt az isten adta — annyira, hogy a kánonjog is kifogásolni valót talál benne. Csernoch püspök hamar végét a vitának: „Nem baj legalább békessége lesz az asszonyoktól.“ Amig Temesvárott volt, mindennap, még télviz idejében is nap-nap után kiszállt a lippai országúira. A sok iskolás gyermek bizalommal köszönti, bátran és mosolygó arccal közelítenek feléje. Az arra haladó gyarmathai svábok s az ujszemesi reformátusok mind ösmerték és meg- süvegelték. Nyári időben és ősszel a vadászerdő friss levegőjét élvezte; Egy késő őszi napon történt a vadászerdőben, hogy valamelyik református atyafinak hasábfával és rőzsével erősen megrakott szekere katyuba jutott. Lovai a sok goromba ostorbiztatás után végképp felmondták a szolgálatot. A titkárával, — most már kanonok, Pacha Ágost — arrahaladó püspök megsajnálja az atyafit és két szánalomraméltó páráját egyaránt. Először haditervet eszeltek ki: ki hová álljon, merre fordítsák a szekér rudjat. Azután a püspök meg a titkár neki vetik válukat egy-egy lőcsnek ás közös erővel — mihez a lovak visszatérő jóindulata is hoz zájárult — kiemelik a kocsit. A kálomista atyafi megemeli süvegét s annyit mond tisztességtudóan : „Köszönöm a tiszteletes urak szívességét. “ Valamelyik szemfüles újságíró közzétette ezt az esetet az újságban. Nagy álmélkodással olvassa másnap a szerencsés ujszentesi polgár is, aki kezzelloghatóan meggyőződött arról, hogy ugyan jó dolga van annak, kinek szekerét a püspök tolja. Föltámadó remények. Irta : dr. Kőrösy László. Esztergom sorsa — a történet igazolásai szerint — mindig az esztergomi érsekektől függött Szent István óta. Főszékesegyházunk a több száz esztendeig távol tartózkodott esztergomi érsekség vissza- jövételét hirdeti. A bazilikaépitő négy prímás korszakos művet végzett. Simor János hercegprímásra jutott a befejezés megkoronázása. Sőt a főszékesegyház belső díszítéseinek fönséges emléke. Midőn Simor János herceg- prímást kinevezték, az alkotmányos korszak várvavárt hajnala virradt reánk. Föltámadtak a nemzeti remények verőfényes örömünnepei. Simor koronázta meg királyunkat és majd negyedszázados érsekségének évről-évre gyarapodó vívmányai Esztergomot csodálatosan fölvirágoztatták. Valóságos rezidencia-várossá emelkedett, Udvari művésze, Lippert József pompásan megvalósította Simor értékes terveit. Az omladékáiból föltámasztott Szent István kápolnája a vár ősi romjai közt, a renaissance stilű szép primási palota gazdag művészeti és régíségi gyűjteményeivel, a bazilika fölséges kupolájának díszítése, a szentély érdekes freskóinak restaurálása és a páratlan főoltárkép keretének mesteri átalakítása mind Lippert terveit és érdemeit dicsérik. Még a főszékesegyházi kincstár Simor-remekeit is a kiváló tehetségű udvari művész stilizálta, Lippert jótékony művészi befolyása épen olyan korszakos nevezetességű Simor aerájában, mint kiválasztott udvari tanácsosának és munkatársának, CsernochJánosnak tevékenysége. A legszebb remények teljesedtek ekkor. Mintaszerű adminisztráló rendszer uralkodott a hatalmas főegyházmegye javára. A terjedelmes érseki birtokokon is föllendült a korszerű gazdálkodás gyümölcsöző tevékenysége. Kiváló tehetségű uj nemzedéktől ragyogott az aula. Az ország uj püspökeit jórészt Simor János jelölte ki. Esztergomból eredt Császka György szepesi püspök, később kalocsai érsek, a bíboros Hornig Károly veszprémi püspök, gróf Csáky Károly váci püspök, Maj- láth Gusztáv erdélyi püspök a sok közül. Fischer Colbrie kassai és Prohászka Oitokár székesfehérvári püspökök szintén az esztergomi uj papság tündöklő csillagai voltak. Simor János áldásos korszakának történetében az ő legkedveltebb udvari papjának, dr. Csernoch Jánosnak külön fejezete van. A történeti búvár könnyen kiderítheti, hogy az erélyes és tevékeny Simor és Csernoch jellemvonásai rokonságban vannak egymással. Tanulságos esemény az is, hogy az Esztergomból eredt püspökök közül senki se érkezett vissza Csernoch Jánoson kívül Mindenki tudja városunkban, hogy a népszerű és kedves kanonok öt év előtt hagyta el tevékenysége termőföldjét, midőn a Gondviselés Temesvárra vezérelte püspöknek és onnan Kalocsára érseknek. Valóban rendkívüli, sőt csodálatos, hogy Kalocsáról visszatért esztergomi érseknek, Simor méltó utódjának. A meglepő fordulatok rendesen kedves eseményt szoktak teremni. Minden korszaknak vannak néha ilyen fordulatai, melyek azután nagy változásokat vonnak maguk után. Az élet hullámzásai szerint minden korszaknak más hivatása van. Simor aerája nyilvánvalóan az alkotások kora. Az apostoli jámborságu Vaszaryé a békités műve. Csernoché pedig, minden valószínűség szerint, az általa is előkészített és ujjáteremtett katholikus szellem gyümölcsöz- tetése. A bazilika hercegprímásai közül egyik sem töltött annyi időt Esztergomban, mint uj herceg- prímásunk. Csernoch még fogékony diákkorában ismerkedett meg először Szent István szülővárosával. Érdekes találkozópontok is vannak ekkor. Az esztergomi bencés fő- gymnasium történeti tanára volt ez időben Vaszary Kolos. Rövid lelkipásztorkodása után a szeminárium hívja meg tanárának. Itt találja Simor. És meghívta őt munkatársának. Érdekes találkozópont itt is Csernoch és Simor életrajzában, hogy egykoron mindketten a budapesti terézvárosi plébánia- templomban káplánkodtak. Az uj hercegprímásnak azonban nemcsak egyházi, hanem hazafias érdemei is vannak. Áldatlan politikai életünkben, a szomorú tes vérharcban békülést és közeledést ajánlott a főrendiházban, Uj remények és szebb idők föltámadása is várható tehát az ország uj hercegprímásának eljövetelétől. Kedves szülővárosunk, a hercegprímás székhelye örvendező szívvel érzi, hogy Csernoch János nem idegen, hanem velünk érző jó esztergomi. Hisszük rendületlenül, hogy városunk javara küldte őt hozzánk a Gondviselés, és igy legszebb reményeink föltámadásának ünnepét üdvözöljük azon varvavárt nagy napon, midőn Csernoch János székesvárosába érkezik. Szívből fakadó őszinte hozsannával fogadja őt nemcsak az örvendező papság, hanem a polgárság, a nép, sőt íz ifjúság tiszta hodolata és önzetlen sze- retete. Hiszen mindnyájuk sorsa kerül az ő fölszentelt kezeibe. Bizva bízunk benne, hogy Csernoch János áldott jó szelleme Esztergomot is boldogítani fogja. De viszont bizva bizunk abban is, hogy Esztergom minden lakosa méltó iparkodik lenni az ő főpásztorához és soha egyetlen egy bánatos órát sem okoz neki. Kérve kérjük a Mindenhatót: árassza el az ő választottját állandó jó egészséggel, hogy magasztos hivatását nemes szive és erős lelke szerint teljesíthesse. Isten hozta! Isten tartsa és vezérelje Csernoch János hercegprímásunkat egyházunk, hazánk, szülővárosunk javára és boldogitására! Az uj hercegprímás és Esztergom város jövője. Lapunk szerkesztősége fölkérte városunk főbb vezető egyéniségeit: nyilatkoznának, mily reménylő vágyakat táplálnak Esztergom jövő fejlődésére nézve az uj hercegprímással szemben, illetőleg mily támogatást óhajtanának a főpásztor részéről székvárosa eleddig mostoha helyzetének jobbítására. A fölkértek szives készséggel adták meg válaszukat, kifejtve hosszabban- rövidebben, a segítésnek mily mértéke és módja volna kívánatos ennek a szegény sok sebtől vérző városnak gyógyítására. Nem szeretnők, ha akar felkérésünk, akár a rája adott válaszok félreértésre adnának alkalmat bármelyik oldalon. Minden előre való mosakodás nélkül nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy mikor vágyakról és óhajokról beszélünk, — mind a felkérők, mind a válaszadók, — a jogot formáló szerénytelen tolakodásnak még a leghalványabb árnyéka is távol áll tőlünk. A mi vágyunk és óhajunk szerény; s kifejezést adó hangunk nem fennhéjázó : csak bizodalmasan kérünk, jogot nem tartunk, nem követelünk. Úgy véljük, hogy egyrészt néma gyermeknek anyja sem érti szavát, másrészt, most van a legalkalmasabb ideje hi- mezés-hámozas nélkül kinyilvánítanunk : mit várunk, miről ábrándozunk. Hisszük, hogy aki a múltban megértett és pártunkat fogta, az a jelenben se zárja el szivét tőlünk s a jövőben se fogja hallatlanra venni kérő szavunkat ! Itt adjuk sorban a beérkezett válaszokat. Vimmer Imre polgármester. Tekintetes Szerkesztőség! Folyó hó 18-ikán kelt becses soraikra válaszolva mindenekelőtt egy pár oly jótéteményére a visszavonult hercegprímásnak kívánom a Tek. Szerkesztőség figyelmét felhívni, melyek ha összegük és értékük sze
